Shock!

január 27.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mastodon: Hushed And Grim

mastodon_cTöbbször is előkerült a kommentszekcióban, hogy hol van már az új Mastodon kritikája, ami az egyik oldalról teljesen jogos, hiszen az év egyik legfontosabb albumáról beszélünk. Viszont nem tagadom, én a magam részéről kifejezetten egészségtelennek tartom azt a hozzáállást, ami egyébként nemcsak a zenehallgatásunkra jellemző manapság, hanem úgy általában mindenre. Mert most amúgy tényleg, reális, hogy az ember kellően megemésszen egy 86 perces, tizenöt dalos dupla lemezt egy nap, vagy akár egy hét alatt, pláne egy ilyen összetett, komplex, bevallottan hosszú távra dolgozó csapatnál? Nem feltétlenül.

Így aztán amikor sokadszorra is nekifutottam az anyagnak még a megjelenés idején, és még mindig nem alakult ki róla átfogó véleményem, úgy döntöttem: ezúttal nem fogok kapkodni, mert értelmetlen, hanem hagyom érni az albumot, rászánom az időt, engedem, hogy a bőröm alá kússzon. Nem is bánom ezt, és így, kicsit hosszabb emésztés után teljes lelki nyugalommal karcolom be rá a tízest. Mert egyszerűen nem kaphat kevesebbet ennél.

megjelenés:
2021
kiadó:
Reprise
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 95 Szavazat )

A Mastodon mára a színtér nagyvadjai közé tartozik, a banda respektje kikezdhetetlen, és ahhoz is elég album rejlik a tarsolyukban, hogy a tábor különböző karrierszakaszokban érkezett tagjai menetrendszerűen egymásnak essenek a friss mű fölött. Ami engem illet, azt értékelem igazán nagyra a Hushed And Grimben, hogy ezúttal megint valami mást csináltak. És ezzel most nem azt mondom, hogy az utolsó pár lemez egyforma volt, de a Once More ′Round The Sunnál, majd főleg az Emperor Of Sandnél elkönyveltem: legyenek továbbra is akármilyen kiemelkedően jók, lassan az atlantaiak is besoroltak a saját jól bevált fogásaikkal operáló, magukhoz képest igazán komoly vívmányokat már nem villantó bandák közé. Elődeihez képest ugyanakkor az új album érdemi elmozdulást hoz. Troy Sanders, Brent Hinds, Bill Kelliher és Brann Dailor soha korábban nem fogalmazott még egy teljes lemezen ennyire dallamosan, higgadtan, visszafogottan, ám úgy sikerült abszolválniuk a műveletet, hogy a zene összetett jellege, érzelmi mélysége, súlya fikarcnyit sem csökkent. Sőt, egyértelműen jelentőségteljesebbek most, mint az utóbbi években.

Több helyen is olvastam olyanokat, miszerint a Mastodon eddigi munkájának szintézise ez a lemez, ami egyfelől így van. Ott figyel benne az első évtized zsigereket forgatóan elementáris durvasága, amikor csak lesel Brann Dailor pörgetéseire, miközben megpróbálod kivenni, hogyan építkezik az éppen föléd tornyosuló riff, és ugyan már, hogy a jó életbe jutott eszükbe a végén még egyet csavarni rajta. És benne van a második évtized fülbe ülő dallamossága is, amikor a kezdeti óvatosabb, bizonytalanabb kísérletek után már pontosan érezték, miként kell odakenni egy melodikus refrént, hogy kifejtse a maximális hatást. Másfelől pedig messze túlmutatnak a szimpla szintézisen, és sikerült több újdonságot is mutatniuk, méghozzá mindkét mezsgyén. Ezek lehetnek apró nüanszok, egy-egy téma, riff, átkötés, vagy olyan fogások, amitől maga az adott dal nem hasonlít egyik korábbi számukra sem – voltaképpen mindegy is. A lényeg, hogy a Hushed And Grimmel a zenekar ismét új karrierkorszakot nyitott meg, és ha valaki tényleg belemélyed az anyagba, szerintem érteni fogja, mire gondolok.

A Mastodon két évtized alatt az apokaliptikus, irgalmatlanul tömény, jó értelemben vett káosz-zenétől eljutott valami teljesen máshoz. Muzsikájuk ma is apokaliptikus, irgalmatlanul tömény és jó értelemben vett káosz-zene – csak éppen 2021-ben mindezt teljesen letisztult, melankolikus, filozofikus darabokkal is képesek prezentálni. Miközben az eszközök meg a formanyelv igazából nem változott, csak mást főznek ugyanazokból az összetevőkből, a végeredmény azonban összekeverhetetlen. Általában nem szeretem, ha valaki a „letisztult" meg „érett" kifejezésekkel dobálózik egy lemez kapcsán, mert ez többnyire nettó dallamosodást szokott takarni – itt azonban mindkettő elnyeri a maga igazi értelmét, úgy, hogy egyébként a nettó dallamosodás is megvan. (Vokálharmóniák terén például egyénileg és együtt is óriásit léptek most előre.) Viszont a banda pár éve elhunyt menedzsere és kvázi ötödik tagja, Nick John előtt tisztelgő Hushed And Grim így sem barátságos lemez, sőt: valójában minden, csak nem barátságos. Sötét, szomorú, fájdalmas szépség szövi át az egész anyagot, játsszanak éppen zúzósabb riffeket vagy a '70-es évek progresszív rockja felé mutató, angyali tisztaságú dallamokat. És hiába melodikusabbak, mint valaha, emiatt a lemez igazából több hallgatást igényel egynémely korábbi munkájuknál, hogy minden részlet a helyére rázódjon. Miután azonban ez megtörtént, már nem lesz kedved mást hallgatni.

A régi iskola hívei a Pain With An Anchor és a The Crux nyitó kettőse vagy a fortyogó-kavargó Pushing The Tides révén juthatnak gyorsabb kapaszkodókhoz, nem is beszélve az anyag talán legkolosszálisabb riffjét ringbe eresztő More Than I Could Chew-ról. Aki azt szereti, ha a Mastodon nyakig merül a rockban, nyilvánvalóan a még basszusszólót is rejtő Teardrinkerrel kötötte a leggyorsabb barátságot, de alighanem gyorsan ráérzett a The Beastre is, ahol Brent Hinds viszi a prímet azokkal a jellegzetesen megnyomorított country/bluegrass-futamokkal, illetve nem is a '70-es, hanem egyenesen a '60-as évek felé mutató dallamfordulatokkal, hangzásképekkel. A két terület között félúton meg mondjuk ott a Peace And Tranquillity, amiben nyakatekert riffeléstől kezdve megadallamos kórusig, atmoszférikus szólóig minden van, és csodálatos rendszert alkot az egész. De egészen briliáns a Savage Lands riffelése is, ahol galoppos heavy metalt tolnak Mastodon-módra, vagy másik végletként a Had It All könnyfakasztó búsulása, aminél minden egyes hallgatáskor alap a libabőr. Amit pedig a lemezt záró hármas dalfüzér, a Gobblers Of Dregs, az Eyes Of Serpents és a Gigantium összesen több mint 22 percében véghez visznek, arra inkább nem is mondok semmit, ez a triász gyakorlatilag album az albumban, és az elejéhez képest tényleg valahol egészen máshol érsz földet, mire lepörögnek.

Minden Mastodon-lemezt szeretek, de a Crack The Skye óta nem ütöttek ki ennyire, és bevallom, nem is számítottam már tőlük ilyen irgalmatlan erejű kinyilatkoztatásra. Eltelt a megjelenés óta egy hónap, így most már teljes nyugalommal merem kijelenteni: nemcsak az idei év toronymagasan legjobb albuma számomra a Hushed And Grim, de egyben az utóbbi évek egyik legkiemelkedőbb mesterműve is a színtéren. Hatalmas tízes.

 

Hozzászólások 

 
#23 Equinox 2021-12-12 16:23
Idézet - ProgFan2:
Nem vagyok oda a Mastodon munkásságért nekem túl lelketlen, nem elég zenei, de ez egyszerűen zseniális.
Év albuma gyanús, elég váratlant húztak ezzel és jól is sült el.
Minden ami a progresszív metal megvan ebben, a váratlanok, szép dallamok, hidegrázós riffek, jó szólók és persze komplex szöveg.
Kb. 100 hallgatás után úgy be fog érni hogy alltime top listán sem kell szégyenkeznie nálam 10/10.

Ha már így átjött ez a dupla lemez, akkor azért a Crack the Skye érdemel 1-2 figyelmed hallgatást. Nem tudom elképzelni, hogy lélektelennek találd.
Idézet
 
 
#22 White Sunday 2021-12-12 00:28
A zene megér egy tízest, de csak akkor kapják meg, ha szájkosarat tesznek a fogyatékos gitárosukra, így 9,5 :)
Idézet
 
 
#21 ProgFan2 2021-12-10 23:03
Nem vagyok oda a Mastodon munkásságért nekem túl lelketlen, nem elég zenei, de ez egyszerűen zseniális.
Év albuma gyanús, elég váratlant húztak ezzel és jól is sült el.
Minden ami a progresszív metal megvan ebben, a váratlanok, szép dallamok, hidegrázós riffek, jó szólók és persze komplex szöveg.
Kb. 100 hallgatás után úgy be fog érni hogy alltime top listán sem kell szégyenkeznie nálam 10/10.
Idézet
 
 
#20 nxfn 2021-12-08 14:21
Az eddigi leggyöngébb Mastodon album.
Idézet
 
 
#19 Montsegur 2021-12-08 12:24
Nálam a Mastodon belépett a Rush-kategóriába: minden lemezük bejön, mindegyik igényes, és mindegyik hoz valami újat, valami pozitív meglepetést.

Elképesztően jó lemez, az utolsó három dal pedig... Csak így tovább, srácok!
Idézet
 
 
#18 Edward_Richtofen 2021-12-06 16:58
Idézet - Adam:
Az idei év kegyes volt, legalábbis hozzám, már ami a metál megjelenéseket illeti. A Vola, a Soen, és a Subterranean Masquerade mellé feljött a Mastodon mint évzáró lemez. Ja igen, és a Brainstorm is hatalmasat alkotott.


Tényleg, a Soen is milyen fasza volt.
Idézet
 
 
#17 Adam 2021-12-05 23:31
Az idei év kegyes volt, legalábbis hozzám, már ami a metál megjelenéseket illeti. A Vola, a Soen, és a Subterranean Masquerade mellé feljött a Mastodon mint évzáró lemez. Ja igen, és a Brainstorm is hatalmasat alkotott.
Nekem könnyen adta magát az album, elsőre megfogott a ködös, borongós hangulata, de nem mindig volt jó egyben hallgatni, néha nyomasztóan hatott. Hallatszik, hogy fiúk sokat fejlődtek zenei építkezésben (ahogy a kritika is kitér rá), így a célt szerintem mindenképpen elérték. Sokszor az "időtlen zene" ugrott be a hallottak alapján. Úgy érzem, hogy bármikor előveszem, ugyanolyan hatással lesz rám (jóllehet ennek a valóságban kicsi az esélye, de van a zenében egyfajta transzcendencia amitől mégis ez az érzésem). Nekem ezzel együtt az Emperor of Sand kissé nyersebb megközelítése egy hangyányit jobban tetszik, de ebbe a lemezbe nem igazán lehet belekötni. Ütős cucc.
Idézet
 
 
#16 Codename333 2021-12-05 22:56
Idézet - NOLA:
Idézet - Codename333:
Idézet - NOLA:
Végre egy olyan kritika, ami igazán méltó ehhez az albumhoz. Amiket eddig olvastam azokat egyszeruen nem tudom komolyan venni. A pofám leesett, mikor az egyik szintén magyar rock-metal zenei oldalon a szakérto úr (aki állítólag a banda nagy rajongója), 3!!! nappal az album megjelenése után kinyomta magából a kinyilatkoztatá sát..., SZÁNALMAS.
Ez egy nehéz album tele érzelemmel aminek idot kell adni. Aki ezt nem érti-ÉRZI, az inkább maradjon tényleg a Bizkitnél, az neki való.


Sok esetben én sem értettem sem a kritikusi illetve a rajongói hozzáállást sem. Mintha sokan neki estek volna ennek a lemeznek mintha alapvetően nem lenne egyértelmű,hogy ha van olyan banda akiknél ezt nem szabad akkor az pont a Mastodon. Egy két nap után mondták rá sokan h gyenge,rossz,kö zépszerű sőt még az igen bicskanyitó "lakossági rokk" véleményt is olvastam amihez elkezdtem gépelni egy igen nyomdafestéket nem tűrő választ de inkább elengedtem. Amúgy örülök h azért sokan vették a fáradtságot és adtak neki időt. De sokan nagyon hamar mondtak róla ítéletet ami érthetetlen volt....

Engem foleg az borított ki, hogy az illeto a banda rajongójának mondja magát, kozben meg azt sem tudja mirol szól ez a zenekar. A nonszensz pedig az volt amikor osszehasonlítot ta ezt az albumot a Limp Bizkit új albumával, ami szerinte sokkal faszábban sikerult :-D Hol él az ilyen?! Arra pedig már nem is tudok mit mondani, hogy az album utolsó 3 dalát unalmasnak találta :-D Ěrtitek ezt? Attól a három daltól teljesen eldobtam az agyam, a drága kritikus úr meg azt mondja, hogy unalmas :-D... és ezt egy Mastodon rajongó mondja :-D


Ez a másik bizarr jelenség amivel sokat találkoztam én is :D Oké h a két lemez kb 12 óra különbséggel jött ki de nem egy helyen olvastam h a Bizkit milyen jó ez meg milyen unalmas...felfoghatatlan a különbség már csak a stílusban.
Más kávéházak finoman szólva. A bizkit magához képest alkotott egy OKÉ lemezt a Mastodon meg magát definiálta újra a saját stílusában. Mindkét zenekarnak rajongója vagyok de a kettőt egymás mellé tenni nettó agyvérzés volt. Őrület :D Ez egy olajfestmény amihez képest a bizkit egy elmaszatolt falfirka....
Idézet
 
 
#15 Edward_Richtofen 2021-12-05 20:30
Sokat elmond, hogy amikor először hallgattam, elaludtam rajta, majd azóta lement néhányszor munka mellett a háttérben és egyre többször kaptam fel rá a fejem, hogy basszus, ez kurva jó.

Sokat követel a hallgatótól, tüskés, ködös az egész, nem nyilvánvalóak a szerkezetek, fura, különleges a dallamvilág, annyiban pedig egyértelműen más mint az előző 2-3 album, hogy nincsenek rajta azonnali kapaszkodók. Aztán persze feltűnik a sok zseniális riff, akár az elején a Pain with an Anchor outtróban, a Savage Landsben vagy a More than I Could Chewban, csak hogy pár példát mondjak. Nagyon érett, komoly munka, ami pont abban nyilvánul meg, hogy 10/10-es témákat képesek szinte felvillantás szinten megmutatni, hogy aztán valami full más irányba tereljék a dalt. Ebben tök rokon a Crackkel, ahol a zenekar talán legzseniálisabb riffjét éppen csak megmutatták a Last Baron végén.

Nem egy easy listen, de érdemes rászánni az időt, hogy megnyíljon. Eleinte ki-kiszaladt a számon, hogy ez azért elég uncsi maszatolás, aztán ráállt a fülem/agyam, az éveleji VOLA, meg a harmadjára is telitalálat Trivium mellett azért benne van a legjobb idei megjelenésekben .
Idézet
 
 
#14 Equinox 2021-12-05 20:08
Idézet - Codename333:
Idézet - NOLA:
Végre egy olyan kritika, ami igazán méltó ehhez az albumhoz. Amiket eddig olvastam azokat egyszeruen nem tudom komolyan venni. A pofám leesett, mikor az egyik szintén magyar rock-metal zenei oldalon a szakérto úr (aki állítólag a banda nagy rajongója), 3!!! nappal az album megjelenése után kinyomta magából a kinyilatkoztatá sát..., SZÁNALMAS.
Ez egy nehéz album tele érzelemmel aminek idot kell adni. Aki ezt nem érti-ÉRZI, az inkább maradjon tényleg a Bizkitnél, az neki való.


Sok esetben én sem értettem sem a kritikusi illetve a rajongói hozzáállást sem. Mintha sokan neki estek volna ennek a lemeznek mintha alapvetően nem lenne egyértelmű,hogy ha van olyan banda akiknél ezt nem szabad akkor az pont a Mastodon. Egy két nap után mondták rá sokan h gyenge,rossz,kö zépszerű sőt még az igen bicskanyitó "lakossági rokk" véleményt is olvastam amihez elkezdtem gépelni egy igen nyomdafestéket nem tűrő választ de inkább elengedtem. Amúgy örülök h azért sokan vették a fáradtságot és adtak neki időt. De sokan nagyon hamar mondtak róla ítéletet ami érthetetlen volt....


Azok ugyanúgy mondtak ítéletet egy csomó nehezen emészthető de nagyon értékes dologra (jellemzően progra), szóval a véleményük nem sokat számít.
Idézet
 
 
#13 NOLA 2021-12-05 20:04
Idézet - Codename333:
Idézet - NOLA:
Végre egy olyan kritika, ami igazán méltó ehhez az albumhoz. Amiket eddig olvastam azokat egyszeruen nem tudom komolyan venni. A pofám leesett, mikor az egyik szintén magyar rock-metal zenei oldalon a szakérto úr (aki állítólag a banda nagy rajongója), 3!!! nappal az album megjelenése után kinyomta magából a kinyilatkoztatá sát..., SZÁNALMAS.
Ez egy nehéz album tele érzelemmel aminek idot kell adni. Aki ezt nem érti-ÉRZI, az inkább maradjon tényleg a Bizkitnél, az neki való.


Sok esetben én sem értettem sem a kritikusi illetve a rajongói hozzáállást sem. Mintha sokan neki estek volna ennek a lemeznek mintha alapvetően nem lenne egyértelmű,hogy ha van olyan banda akiknél ezt nem szabad akkor az pont a Mastodon. Egy két nap után mondták rá sokan h gyenge,rossz,kö zépszerű sőt még az igen bicskanyitó "lakossági rokk" véleményt is olvastam amihez elkezdtem gépelni egy igen nyomdafestéket nem tűrő választ de inkább elengedtem. Amúgy örülök h azért sokan vették a fáradtságot és adtak neki időt. De sokan nagyon hamar mondtak róla ítéletet ami érthetetlen volt....

Engem foleg az borított ki, hogy az illeto a banda rajongójának mondja magát, kozben meg azt sem tudja mirol szól ez a zenekar. A nonszensz pedig az volt amikor osszehasonlítot ta ezt az albumot a Limp Bizkit új albumával, ami szerinte sokkal faszábban sikerult :-D Hol él az ilyen?! Arra pedig már nem is tudok mit mondani, hogy az album utolsó 3 dalát unalmasnak találta :-D Ěrtitek ezt? Attól a három daltól teljesen eldobtam az agyam, a drága kritikus úr meg azt mondja, hogy unalmas :-D... és ezt egy Mastodon rajongó mondja :-D
Idézet
 
 
#12 Codename333 2021-12-05 17:11
Idézet - NOLA:
Végre egy olyan kritika, ami igazán méltó ehhez az albumhoz. Amiket eddig olvastam azokat egyszeruen nem tudom komolyan venni. A pofám leesett, mikor az egyik szintén magyar rock-metal zenei oldalon a szakérto úr (aki állítólag a banda nagy rajongója), 3!!! nappal az album megjelenése után kinyomta magából a kinyilatkoztatá sát..., SZÁNALMAS.
Ez egy nehéz album tele érzelemmel aminek idot kell adni. Aki ezt nem érti-ÉRZI, az inkább maradjon tényleg a Bizkitnél, az neki való.


Sok esetben én sem értettem sem a kritikusi illetve a rajongói hozzáállást sem. Mintha sokan neki estek volna ennek a lemeznek mintha alapvetően nem lenne egyértelmű,hogy ha van olyan banda akiknél ezt nem szabad akkor az pont a Mastodon. Egy két nap után mondták rá sokan h gyenge,rossz,kö zépszerű sőt még az igen bicskanyitó "lakossági rokk" véleményt is olvastam amihez elkezdtem gépelni egy igen nyomdafestéket nem tűrő választ de inkább elengedtem. Amúgy örülök h azért sokan vették a fáradtságot és adtak neki időt. De sokan nagyon hamar mondtak róla ítéletet ami érthetetlen volt....
Idézet
 
 
#11 Codename333 2021-12-05 14:41
Tény és való h eddig ez a legnehezebb Mastodon a sorban. Azt mondom még a Crack the Skye-t is sokkal könnyebben befogadtam. Ez egy páratlan mestermű lett tőlük.Az elmúlt heteket nagy részt a Mastodonnal töltöttem de arra jutottam h nem lehet csak úgy hozzányúlni ehhez a lemezhez,2-3 igazán slágeres tétel van amihez azonnal vissza lehet menni de a többi inkább egybe működik. Úgy gondolom sikerült megint új irányba menni,új távlatokat felfedezni és pont ezért imádom őket. Ez már a 8. lemez a sorban és mindig valami új és különleges jön.Korunk egyik legfontosabb zenekara.A Gobblers of Dregs pedig nem csak a lemez,de ez egész életművük egyik legfontosabb és legjobb dala.Így csak tapsolni tudok ehhez.Bravó! 100/100
Idézet
 
 
#10 Johnny76 2021-12-05 12:30
Engem megvett az album első hallgatásra! Nagyon ritka az olyan lemez amiben nincs gyengébb szerzemény, szemernyi üresjárat sem, ráadásul másfél óra alatt! Ez ilyen. Ezek a srácok zsenik! Szerintem az év csúcspontja lett a lemez, és első helyezett az évvégi listámon.
Aki meg marad a limp biscuitnél, az meg is érdemli!
Idézet
 
 
#9 bazsi 2021-12-04 19:59
Köszönöm a kritikát. Valóban méltó ehhez a nagyszerű lemezhez.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.