Shock!

október 06.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Jorn: Over The Horizon Radar

jorn_cJorn Landéről sokszor leírtuk már, hogy az elképesztő korai indítás után mennyire szétaprózta magát – kevésbé píszí módon megfogalmazva eltékozolta a tehetségét, bár ez azért talán túlzás ebben a formában... –, így aztán engem is meglepett, mennyire jól sikerült a norvég énekes legutóbbi albuma, a Life On Death Road. A tulajdonképpen a Voodoo Circle élén elkészített, Alex Beyrodt és Mat Sinner segítségével összerakott 2017-es lemez végre ismét hozta azt a tüzet, amit olyannyira hiányoltam Lande előtte kihozott jó néhány munkájából. Az Over The Horizon Radar ehhez képest ismét visszalépést jelent, pedig senki sem mondhatja, hogy nem jutott idő kerekre csiszolni az elmúlt öt évben...

Persze ha valakinek nincs egyéb vágya, mintó újabb tizenegy dalban viszonthallani ezt a jellegzetes, senki mással össze nem keverhető hangot, beakadhat nála az új album is. Kétségtelenül ez is lényegesen több a semminél vagy akár a Frontiers-átlagnál, bár nem tudom eldönteni, hogy – tényleg nem zavaró vagy feltűnő mértékben – Lande hangszálai is kopásnak indultak, vagy csak a szokásosnál fapadosabb, bárdolatlanabb hangzás miatt tűnik néhol a megszokottnál erőtlenebbnek, koszosabbnak. A Dead London, a My Rock And Roll vagy a Special Edition hallatán mindenesetre szerintem érteni fogod, mire gondolok... A dallamérzék és a kifejezőkészség azonban szerencsére adott, szóval simán hallgatható ez a lemez is. De nem több.

megjelenés:
2022
kiadó:
Frontiers
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

Jorn az izgalmasabb hangszerelésű, keményebben, súlyosabban pörgő Life On Death Road után ismét visszakanyarodott a puritánabb irányhoz, így aztán az Over The Horizon Radar gyakorlatilag szabadon behelyettesíthető a legutóbbit megelőző néhány anyag akármelyikével. Nem akarom ezt a mindenhol jelen lévő Alessandro Del Vecchio számlájára írni, hiszen a mélynövésű talján a 2017-es album elkészítésében is oroszlánrészt vállalt, viszont tapasztalataim szerint az ő esetében korántsem mindegy, kikkel dolgozik közösen. És így, Beyrodt és Sinner hiányában, Jornnal és Tore Morennel karöltve sajnos megint csak panelesebb dalokra futotta. Mert igen, kellemes a nyitó címadó, a One Man War, a Black Phoenix, az Ode To The Black Nightshade, az In The Dirt vagy a Believer sem, csak éppen az elmúlt bő húsz évben nem egyszer és nem kétszer hallottuk már Jorntól ezeket a dallamfordulatokat, szövegi paneleket... A norvég Eurovízión nagyot ment Faith Bloody Faith a felsoroltakhoz képest kissé mást hoz, ez sem rossz, csak sajnos belengi egyfajta kényelmetlen, esztrádos-falunapos-ródsós fingszagú giccsbuké, ami miatt garantáltan soha nem lesz a kedvencem.

Nem szaporítom feleslegesen a szót, ez egy végig alapjáraton duruzsoló album Jorntól a tipikus fordulatokkal, a hangzás pedig lehetne sokkal acélosabb, dúsabb, szebb ennél. Ebből a szempontból épp olyan izgalom- és invenciómentes iparosmunka az Over The Horizon Radar, mint például az új Jeff Scott Soto: hallgatható, de nemhogy három-négy év múlva, hanem már az év végén sem nagyon fog rá emlékezni senki, beleértve ebbe a készítőket is.

 

Hozzászólások 

 
#2 JamesKent 2022-07-26 10:22
Ebben is ott van Del Vecchio keze. Ő mixelte. Mégis mit várunk egy tipikus Frontiers kiadványtól?
Idézet
 
 
#1 Meszlényi Bálint 2022-07-26 08:20
"...bár nem tudom eldönteni, hogy – tényleg nem zavaró vagy feltűnő mértékben – Lande hangszálai is kopásnak indultak, vagy csak a szokásosnál fapadosabb, bárdolatlanabb hangzás miatt tűnik néhol a megszokottnál erőtlenebbnek, koszosabbnak."
Nem lennék meglepve, ha az utóbbi volna a megfejtés, ismerve a jelenlegi mixelési és rögzítési trendeket... Az is kérdés, hogy hol, meg milyen körülmények között vették fel az éneket. Pl. tavaly volt Sotonak ez a duettalbuma, ahol kifejezetten hallatszott, hogy alig szántak időt az énekfelvételekr e, és félhamis, enervált sorok simán rajta maradtak, ami egyébként a mai világban elég gáz...Szóval könnyen lehet, hogy ezt az albumot is valami nappaliszobában vették fel pár délután alatt:)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.