Shock!

június 19.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

In Flames: Battles

inflames_cHasonlóan viszonyulok a mai In Flameshez, mint a Sepulturához: minden tiszteletem az övék, de amekkora kedvenc volt nálam azelőtt a zenekar, annyira nem tudok mit kezdeni a mostani dolgaikkal. Mint ahogy nyilvánvalóan Andreas Kisser is tudna retrós thrash/groove-cuccokat kreálni, ugyanúgy Björn Gelottéék is biztos képesek lennének legyártani a The Jester Race vagy a Reroute To Remain mai megfelelőit, kockázatmentesebbnek is tűnne az ilyesmi, mint mindig valami újba belecsapni, feltérképezetlen ösvényekre tévedni. De nem foglalkoznak a rajongói igényekkel, csak a saját fejük után mennek, és ez így helyes. Viszont ezzel együtt sem tudok lelkesedni az újabb lemezeik iránt... Az utolsó albumuk, ami igazán tetszett, a 2006-os Come Clarity volt. Mielőtt bárki nekem ugrana, természetesen nem retrós cuccokat akarok hallani a bandától, sőt, különösebb elvárásaim sincsenek velük szemben, csak azt szeretném, ha végre megint megmozdítanának bennem valamit. De valahogy nem jön össze a dolog. Amiről egyébként simán lehet, hogy én tehetek, nem pedig ők.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 41 Szavazat )

Tulajdonképpen nehéz körülírni, miben is utazik a modernkori In Flames, és már ez is jelzi, hogy a csapat csakis a saját útján halad. Hazugság lenne azt állítani, hogy nincs jelen a zenéjükben a korai éra szellemisége, még ha direktben csak ritkán is rántanak elő olyan melo-death témákat, gitárharmóniákat, amik annak idején az elsődleges védjegyüknek számítottak. A dallamvilág, a megközelítés viszont ezzel együtt is jellegzetes. Ráadásul a Battles határozottan lendületesebb, élettelibb, mint a legutóbbi, tüskés és nehezen hallgatható Siren Charms, amit nekem például azóta sem nagyon akaródzott újra előszednem, hogy kijött, és párszor nekifutottam. Mint mondtam, becsülöm, hogy nem akarnak kiszámíthatóvá válni, de a két évvel ezelőtti lemez idejére már gyakorlatilag minden kiveszett a zenéjükből, amit annak idején szerettem benne. Nos, a Battles esetében kétségtelenül jobb a helyzet, szerethetőbb az összkép, de a régi tüzet azonban most sem érzem fellángolni, legfeljebb (ha fogalmazhatok ilyen hülyén) a parázs kezdett el pislákolni ismét.

Noha továbbra is a késői In Flames stílusjegyei számítanak meghatározónak, felszabadultabban, erőteljesebben hozza magát a banda, mint legutóbb. Továbbra is dallamosabb mezsgyén haladnak, nem is nevezném riffcentrikusnak a lemezt, még úgy sem, hogy a Drained és a The End kettőse amúgy elég nyilvánvalóan idézi meg a régi In Flamest is, itt határozottan old school témák is felütik a fejüket. Sőt, még az amúgy nagyon szellősre, slágeresre vett Like Sand menetelős tempója is védjegyszerű, ráadásul talán itt szerepel az egész anyag legfogósabb, legeltaláltabb kórusa is. Viszont ezzel együtt is gyorsan kiütközik a lemez két fő hiányossága. Az egyik a hangzás, ami nyilván szándékosan lett ilyen, de szerintem totálisan félrevitte a dolgokat. Az új ember, Joe Rickard dobjai ugyanolyan műanyag módon szólnak, mind Daniel Svenssonéi is az előző albumokon, még nagyobb baj azonban, hogy a gitároknak sincs igazi ereje. Értem én, hogy itt most nem ez a lényeg, inkább a dallamokat akarták kihangsúlyozni, de a végeredmény akkor sem sült el jól. A legjobb példa erre a klasszikus death/thrashes aprításokkal is operáló Through My Eyes, ahol az ember szinte szabályosan felordítana, hogy baszki, toljatok már egy kis kakaót azokra a kurva ritmusgitárokra. De nem. Pedig maga a dal amúgy jó, a melodikus refrénnel együtt is. A slágeresebbre szabott Before I Fall szintén hatalmasat üthetne vastagabban, izmosabban megdörrenő hathúrosokkal, így azonban messze nem jön át belőle annyi, mint kellene.

És az egyik hibával szorosan összefügg a másik: a hangzásképben baromira előtérbe tolták Anders Fridént, aki sajnos továbbra sem jó énekes, se kellő hangterjedelme, se karaktere nincs ahhoz, hogy valaha is ki lehessen belőle taposni ennél sokkal többet. Mára megtanult bánni erősen limitált adottságaival, jól is sáfárkodik velük, de a meleg levegő sajnos akkor is örökre meleg levegő marad. Néhol ráadásul elég felemásan próbálják erősíteni vagy elfedni a hiányosságokat, a The End gyerekkórusa (!) például határozottan sok, de az említett Before I Fall szétmázolt vokálhegyeire is felvontam elsőre a szemöldökömet. És néhol tényleg elég magasra törtek most, hallgasd csak meg a szolidan indie-s ízekkel is játszó, Rickard érdekes megközelítésű dobolásával operáló Here Until Forever monumentális kórusát... Nem mondom, hogy rossz lenne például ez a dal, hiszen vérprofi bandáról beszélünk, de nekem a mai napig furcsák és testidegenek náluk ezek a húzások.

A lemez második felében egyébként határozottan több a klasszikus In Flames-íz: az Underneath My Skin nyitó gitárjai régi emlékeket idéznek (itt is remek a melodikus refrén), a Save Me a 2000-es évek első felébe repíti vissza a hallgatót (de némi szolidan U2-s gitárpilinckázást ebben is a riffek tetejébe pakoltak), míg a záró Us Against The World megint a melo-deathes irányt vegyíti a mai ízekkel. A hétperces Wallflowerbe is szorultak remek ötletek, köztük szép számmal klasszikus vonalvezetésűek is, viszont a Depeche Mode-hatású elektro-verzék ismét eltérő törekvéseket tükröznek. Bár Dave Gahanék hatását földrengetű újdonságnak azért semmiképpen sem nevezném az In Flames repertoárjában, hiszen már a Whoracle-ön is ott szerepelt az Everything Counts egy faszán elcsípett, göteborgiasra szabott feldolgozása.

Mint a fentiekből is látszik, elég változatos a cucc, egyéni is, zenei is, ugyanakkor kicsit sok a tizennégy dal, és nem is egységes a színvonal. A Siren Charmsnál mindenképpen összeszedettebb, erőteljesebb a Battles, több köze is van a csapat múltjához, mint az előző lemeznek, de világrengető dolgokat azért ezzel együtt sem hallok rajta. Nem igazán nekem szól ma már ez a banda, sőt, azt is nehéz lenne behatárolni, kik kattannak majd rá erre az albumra – Andersék alighanem úgy állnak hozzá, hogy ha nekik tetszik a zene, az már jó, és mint mondtam, ezt a megközelítést csakis díjazni tudom. Szóval maximális tisztelet az In Flames gárdájának a zenészi-dalszerzői hozzáállásért, de nálam egy hetesnél akkor sem ér többet ez az anyag.

 

Hozzászólások 

 
+1 #27 Persecutor 2017-06-30 21:40
Ez nekem akkor is tetszik.
Idézet
 
 
+1 #26 OgrusKornel 2017-06-03 21:47
Nekem ez az album 8 korul mozog bar nem felfele azt mondhatom sajnos. En vinyl verzioban vasaroltam meg es valahogy a minosegre is kiternek valahogy nem szol ugy mint a Siren. Mintha lenne valami fatyol az egesz albumon -ja es nem magara fizikailag a lemezre gondolok- Ahogy a kritikaban is elhangzott a dobok a simbalok nem tisztak. A gitar is kicsit brummogos, bar ez inkabb az "In flame" sound, de akkor is... Az en fulemnek kicsit melle mixeltek.
Ezektol eltekintve szeretem ezt az albumot is.
Idézet
 
 
+1 #25 zobaktron 2017-01-31 14:07
A siren charms-ról tetszett a rusted nail de a többi szám nem hagyott mély nyomott, el is mentem koncertjükre mikor voltak Budapesten .
A sound of a playground fading kisebb ismerkedés után teljesen okés album volt jó számokkal .
Sokan utálják a régi fanok közül a sound of purpose albumot de nekem nagy favoritom szeretem az ottani számokat.

A siren charmsot még tudtam toleráni oké rendben , van ilyen de csak összeütnek egy legalább a sounds of the playground szintet megütő albumot . Hát nem, válallhatatlan ez az egész egyszer voltam képes végig hallgatni és semmi maradandót nem adott .Középszerű popos tini "metál" szint. Nem gondoltam volna , hogy így fogom írni egyszer de, In flames rajongó voltam...
Idézet
 
 
#24 Dead again 2017-01-02 15:23
Nekem erős nyolcas.
Idézet
 
 
+6 #23 vendég 2016-12-21 14:02
Idézet - Szathmári Zoltán:
Nekem nagyon bejött ez a lemez most. Éreztem, hogy jó lesz, rögtön meg is vettem. Így tehát nem bántam meg. Minél többször rágom át rajta magam, annál jobban rögzülnek az apró kis finomságok. A Sense Of Pupose is tetszett, de számomra az igazi In Flames a Reroute To Remain volt a Black And White, a Minus, a Free Fall...stb erejével, kellő agresszivitásáv al.
A Battles-t erősnek érzem. Nem hiányolom a kritikában olvasottak szerinti gitárok vékonyságát. A dobok véleményem szerint ízesen, változatosan működnek, hiszen jó kezekben vannak. Jó választás volt Joe Rickard személyével kitölteni a hátrahagyott űrt.
Anders pedig igenis jól tolja az énekdallamokat mind a magas, ill. alacsonyabb hangfekvésekben is. Én itt sem találok hibát.
Ezért tehát röviden és velősen......
Végre itt egy jó új In Flames lemez, melyet simán, büszkén odatehetek a többi, számomra klasszikus lemezeik közé. Köszönöm nekik!


Na most ezzel megspóroltad nekem, hogy le kelljen írnom a véleményemet :D
Idézet
 
 
+7 #22 Szathmári Zoltán 2016-12-17 23:50
Nekem nagyon bejött ez a lemez most. Éreztem, hogy jó lesz, rögtön meg is vettem. Így tehát nem bántam meg. Minél többször rágom át rajta magam, annál jobban rögzülnek az apró kis finomságok. A Sense Of Pupose is tetszett, de számomra az igazi In Flames a Reroute To Remain volt a Black And White, a Minus, a Free Fall...stb erejével, kellő agresszivitásáv al.
A Battles-t erősnek érzem. Nem hiányolom a kritikában olvasottak szerinti gitárok vékonyságát. A dobok véleményem szerint ízesen, változatosan működnek, hiszen jó kezekben vannak. Jó választás volt Joe Rickard személyével kitölteni a hátrahagyott űrt.
Anders pedig igenis jól tolja az énekdallamokat mind a magas, ill. alacsonyabb hangfekvésekben is. Én itt sem találok hibát.
Ezért tehát röviden és velősen......
Végre itt egy jó új In Flames lemez, melyet simán, büszkén odatehetek a többi, számomra klasszikus lemezeik közé. Köszönöm nekik!
Idézet
 
 
+1 #21 James Smith 2016-12-01 13:44
Idézet - Oh Dae Su:
Szerintem ez egy nagyon jó lemez.
Nekem csak a gitárok hiányoznak, ha azok harapósabbak lennének, akkor év albuma lenne.
Amúgy csak nézzétek meg a borítót, meg az elkészült klipeket és látni fogjátok, hogy elsősorban kiket akartak megcélozni most ezzel a lemezzel. Szerintem koncepció volt, hogy a 12-16 közötti korosztályt is beszippantsák.


Ha a 12-16 éves korosztályt akarták ezzel megcélozni akkor év albuma helyett ez az év szégyene. Épp elég banda van a színtéren akik ennek a korosztálynak akarnak megfelelni és mind értékelhetetlen . Pl.: Black Veil Brides, Asking Alexandria, Falling in Reverse és a többi hasonló szar.
Idézet
 
 
+1 #20 Lensver 2016-12-01 11:34
Kilépett Peter Iwers. Egy éven belül a második tag... süllyedő hajó.
Idézet
 
 
+4 #19 Oh Dae Su 2016-12-01 09:21
Szerintem ez egy nagyon jó lemez.
Nekem csak a gitárok hiányoznak, ha azok harapósabbak lennének, akkor év albuma lenne.
Amúgy csak nézzétek meg a borítót, meg az elkészült klipeket és látni fogjátok, hogy elsősorban kiket akartak megcélozni most ezzel a lemezzel. Szerintem koncepció volt, hogy a 12-16 közötti korosztályt is beszippantsák.
Idézet
 
 
+1 #18 castlereagh 2016-11-30 23:00
Hát mán ezek is elatták magúkat!!
Idézet
 
 
-7 #17 James Smith 2016-11-30 21:49
Szar, mert ezeknek az énektémáknak nagy részét élőben nem fogja tudni hozni Anders.

Szar, mert tele van a lemez olyan szólókkal melyek nem illenek oda, hanem egyszerűen kell bele szóló alapon telenyomták a számokat.

Szar, mert izzadtságszagú és erőltetett.

A szövegekről meg szerintem ne is tegyünk említést.
Idézet
 
 
-6 #16 spók 2016-11-30 19:46
Ez egy nagy rakás kibaszott szar
Idézet
 
 
+6 #15 notreadam 2016-11-30 17:25
Spec nekem is bejön ez az album, nem is kicsit.Számomra élvezetes, jó hallgatni.
Idézet
 
 
+4 #14 bélféregtámadás 2016-11-30 14:03
Idézet - sziszka:
bena vagy :(

El baszlak a kamionomal bulangiu!
Idézet
 
 
+6 #13 cápaidomár 2016-11-30 13:23
Idézet - sziszka:
Idézet - Horváth Attila:
"De nem foglalkoznak a rajongói igényekkel, csak a saját fejük után mennek, és ez így helyes."

Gondolom a lemezeket, pólókat is maguk vásárolják és a koncertet is maguknak szervezik. Mert ebben az esetben tényleg helyes. Ha esetleg mégsem így van, akkor ez l’art pour l’art, mellyel öncélúsága miatt soha nem tudtam azonosulni. Ahogy koszorús költőnk mondá: "Ő eladni akar, én meg venni." Több tiszteletet minden művésztől azok iránt, akikből élni akar.


remelem, te nem vagy "muvesz", tuti hanynek toled.

Lukács Lacira gondol a Connector 567-ről. :-) Épp azt hallgatom mostanság, minő véletlen...
Idézet
 
 
#12 bjorn 2016-11-30 13:13
A pontszámmal egyetértek, de ez a mondat egyszerűen nem igaz:
" Az új ember, Joe Rickard dobjai ugyanolyan műanyag módon szólnak, mind Daniel Svenssonéi is az előző albumokon, még nagyobb baj azonban, hogy a gitároknak sincs igazi ereje."
A Sounds és a Siren Charms nagyon organikusan szólt, a dobok lüktettek.
Idézet
 
 
+10 #11 shmonsta 2016-11-30 12:45
Idézet - Sanctus:
Nem egy világmegváltó lemez, de majdnem minden nap pörög legalább egyet, mióta megjelent. Kellemes album, én szeretem Anders dallamérzékét, élőben is egyre vállalhatóbb a teljesítménye. A hangzás szerintem pont jó, nem bántja a fülemet max hangerőn sem.
Igaz, én a Siren Charmsot is szívesen hallgatom a mai napig. Meg a Soundtrack-et is. Valószínűleg fordítva van bekötve valami :D


Nyugi, nem vagy egyedül :) Én is szeretem az utóbbi lemezeket is és sokan vagyunk még így ezzel. Sőt tovább megyek, a kritikában említett kórusrészeket már elsőre is szupernek tartottam és sokadik hallgatásra sem untam meg :) Remek hangulatú album, amit sokszor kell meghallgatni, mire felfedi az összes kis titkát. Amit még megemlítenék, az a borító, ami semmi extra, de valamiért már elsőre vonzotta a szememet és a színeivel remekül passzol a zenéhez.
Idézet
 
 
-12 #10 sziszka 2016-11-30 12:30
bena vagy :(
Idézet
 
 
-2 #9 bélféregtámadás 2016-11-30 12:07
Idézet - Horváth Attila:
"De nem foglalkoznak a rajongói igényekkel, csak a saját fejük után mennek, és ez így helyes."

Gondolom a lemezeket, pólókat is maguk vásárolják és a koncertet is maguknak szervezik. Mert ebben az esetben tényleg helyes. Ha esetleg mégsem így van, akkor ez l’art pour l’art, mellyel öncélúsága miatt soha nem tudtam azonosulni. Ahogy koszorús költőnk mondá: "Ő eladni akar, én meg venni." Több tiszteletet minden művésztől azok iránt, akikből élni akar.

Ne belöllem akarjon élni a sok pénz éhes szar láda ha menjen el dolgozni a gyár ba s majd meg lássa mi az igazi élet!!!Én is napi tizenkét orát nyomok le akor ő mi a faszt ugat????Kétszer kető sose lesz öt!
Idézet
 
 
+7 #8 Sanctus 2016-11-30 11:51
Nem egy világmegváltó lemez, de majdnem minden nap pörög legalább egyet, mióta megjelent. Kellemes album, én szeretem Anders dallamérzékét, élőben is egyre vállalhatóbb a teljesítménye. A hangzás szerintem pont jó, nem bántja a fülemet max hangerőn sem.
Igaz, én a Siren Charmsot is szívesen hallgatom a mai napig. Meg a Soundtrack-et is. Valószínűleg fordítva van bekötve valami :D
Idézet
 
 
-8 #7 sziszka 2016-11-30 11:24
Idézet - Horváth Attila:
Idézet - sziszka:
remelem, te nem vagy "muvesz", tuti hanynek toled.

Nem, de van olyan, hogy irónia. Kb. 6. osztály. Megvan?


Ja, hogy az elso hozzaszolasod mero ironia volt?
Idézet
 
 
+3 #6 Horváth Attila 2016-11-30 11:18
Idézet - sziszka:
remelem, te nem vagy "muvesz", tuti hanynek toled.

Nem, de van olyan, hogy irónia. Kb. 6. osztály. Vágod?
Idézet
 
 
+12 #5 Chris92 2016-11-30 11:13
Továbbra is csak azt tudom mondani, amit már a Siren Charms kapcsán megfogalmazódot t bennem: Az In Flames utoljára a Come Clarity-vel hozott össze olyan lemezt, ami kreativitásról, egységes vízióról és csapategységről tesz tanúbizonyságot , azóta sikerült eljutni a teljes kiégésig. Nem az a bajom, hogy már nem melodeath-et nyomnak fullba, nem az a bajom hogy dallamos, alter-metálos hatásokat visznek be. Hanem az, hogy nem tudnak jó dalokat írni, csak klisés, unalmas, megfáradt erőlködéseket. Ez a lemez is csak pár fokkal jobb mint a Siren Charms, de továbbra sincs semmi erő vagy lelkesedés az egészben, és Ádámnak marhára igaza van: Mi a szarért nyomják ennyire előtérbe Andres-t, amikor látványosan nincs már semmi hangja?
Bocsánat de erre 4 pontnál még akkor se tudok többet adni, ha nagyon jóindulatú vagyok.
Idézet
 
 
+11 #4 Horváth Attila 2016-11-30 11:05
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Persze, akkor meg jönnek azok a megfejtők, akik szerint ELADTA MAGÁT és A MÚLTJÁBÓL ÉL. :)

Állította valaki, hogy könnyebb életforma a zenészeké, mint akinek munkahelye vagy vállalkozása van? Itt ez a kihívás. Keskeny pallón kell egyensúlyozni.
Idézet
 
 
-12 #3 sziszka 2016-11-30 10:57
Idézet - Horváth Attila:
"De nem foglalkoznak a rajongói igényekkel, csak a saját fejük után mennek, és ez így helyes."

Gondolom a lemezeket, pólókat is maguk vásárolják és a koncertet is maguknak szervezik. Mert ebben az esetben tényleg helyes. Ha esetleg mégsem így van, akkor ez l’art pour l’art, mellyel öncélúsága miatt soha nem tudtam azonosulni. Ahogy koszorús költőnk mondá: "Ő eladni akar, én meg venni." Több tiszteletet minden művésztől azok iránt, akikből élni akar.


remelem, te nem vagy "muvesz", tuti hanynek toled.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.