Shock!

május 27.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Destruction: Under Attack

destruction_cSzívesen írnám, hogy irgalmatlanul gyalul az új Destruction, és az újjáalakulás óta készített legjobb lemezeik közé tartozik, de sajnos nem tudom: Schmierék sokkal inkább most is ugyanolyan alapjáratos albumot készítettek, mint a legutóbbi Spiritual Genocide. És különösebben nem is vet jó fényt a veterán germán thrasherekre, hogy az azóta eltelt négyéves, a Schmier nélküli érát nem számítva rekordhosszúságú albumínség során nem voltak képesek legalább egy hangyányival többre ennél.

Tragédia persze nincs, a Destructiontől elvárt kötelező köröket lazán lefutja az Under Attack, viszont egy pillanatra sem érzi az ember, hogy megerőltették volna magukat a dalszerzés során. Tipikus jéghideg, vérszomjas, kegyetlen thrash ez Mike Sifringer összekeverhetetlen riffelésével és Schmier hisztérikus bömbölésével, illetve a bandában mára jól megmelegedett lengyel dobos, Wawrzyniec Dramowicz, azaz Vaaver felettébb ízes, a műfaj minden csínját-bínját lazán hozó dobolásával – viszont a dalokat nem érzem kiemelkedőnek. És mivel a lemez bónuszolt változatban 53 perces, mindez már középtájon is a figyelem el-elkalandozásához vezet.

megjelenés:
2016
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

Mielőtt a torkomnak ugranál, természetesen nem várok én csodát egy Destructionhöz hasonló patinás csapattól, de négy év után azért nem lett volna rossz egy, a kötelező panelek felmondásán túlmutató anyag sem. Mondjuk egy olyan, mint a kettővel ezelőtti Day Of Reckoning. Vagy mondjuk a visszatérő All Hell Breaks Loose. Ezeket sem nevezném tízpontos alapműveknek, de kétségtelen, hogy több kiugró dalt írtak rájuk, mint az előzőre vagy az Under Attackre. A tavalyi Slayeren sem szerepelt semmi extra, mégis fülbe ragadnak a dalok, az embernek kedve van újra és újra elindítani a lemezt. A legutóbbi Kreatort meg már meg sem említem, ahol a fő pálya- és vetélytárs még három zsinórban hozott, közel perfekt album után is képes volt bátran és újszerűen állni a dolgokhoz. Na, hát ilyesmit a Destructiontől hiába is várnánk, ami amúgy nem lenne gond, ha legalább a dalokat topra tették volna. De sajnos nem tették, a végeredmény pedig így egy kétségtelenül roppant intenzív, profin összerakott, ám kicsit mégis érdektelen lemez lett.

Mint mondtam, nagy gond persze így sincs, viszont csúcspontok is csak módjával akadnak. A lassú intróból kibontott, szélvész módjára repesztő címadó és a legfogósabb Dethroned Destruction-eszenciája mellett elsősorban a Getting Used To The Evilt emelném ki ebből az eresztésből. Utóbbi talán a lemez legjobb és mindenképpen legkülönlegesebb témája: hatperces, finoman építkező, mégis roppant gonosz, modernebbre szabott és súlyos téma, amely ékesen mutatja, hogy a trió ma is tud nagyot villantani, ha akar. Tetszik a robbanékony, feszesre húzott, a klasszikus Sifringer-riffelést korszerűbb ízekkel vegyítő Conductor Of The Void is. De mint mondtam, a dalok többsége inkább csak az adott pillanatban esik jól. Elszólogat az album a háttérben, hiszen a Destruction megszólalása, érzésvilága összekeverhetetlen, de ezt leszámítva sokadszori hallgatásra sem hagynak maguk után igazán mély nyomokat a számok. A netes trollokkal foglalkozó Second To None pedig zeneileg és szövegileg egyaránt a lemez legfantáziátlanabb öt perce, szóval fel nem fogom, miért pont ezt választották első felvezetésnek...

Marha jól szól az album, ráadásul mindenütt akadnak szépen elkapott riffek, húzós tempók, és Mike szólóit is csak dicsérni tudom, de pozitív részletektől most hadd ne essek hasra. Még akkor sem, ha a krisiunos Alex Camargóval megerősített Black Metal átiratra az embernek akármilyen élethelyzetben kedve lenne kipattintani egy sört. Csuklóból kirázott lemez ez, nem több.

 

Hozzászólások 

 
#11 methanor 2016-07-01 15:08
Ez szörnyű...A Panzer kiváló lemeze után vártam,hogy egy színvonalas Destruction lemez következik.Végleg leszámoltam azzal a gondolattal,hog y lesz még egy Infernal Overkill.......
Idézet
 
 
+1 #10 Csaba 2016-05-24 23:22
Mivel sokan emlegetik kommentekben a Vektort, tegyük hozzá, teljesen jogosan, gondolom ti is írtok róla. Vétek lenne kihagyni.
Eddig csak 2 dalt hallottam erről az új Destructionről, túlzottan sablonos nekem, nagyon a megszokott ízekkel, enyhén unalmas. Számomra a The Antichrist volt az utolsó hibátlan lemezük
Idézet
 
 
+2 #9 James Smith 2016-05-24 20:53
Idézet - a x:
Akkor volt jó a Destruction, amikor nem volt benne Schmier.


Van benne igazság!

Pl.:

https://www.youtube.com/watch?v=FeXb-9W9P5Q
Idézet
 
 
+1 #8 Zoli 2016-05-24 20:08
Az én kedvenc bandám még mindig a DESTRUCTION! Én megértem ha már nem hoznak újat, új dalokat, de koncerten pusztítanak!
Idézet
 
 
+1 #7 LiliMiciPanniSári 2016-05-24 12:57
Nosztalgiázni bizonyára lehet a Destructiönnel de az utóbbi albumok egysíkú zenéje már közel sem olyan izgalmas mint mondjuk a 80-as évek végén...egyébként a sokszor leszólt Schmiertelen Cracked Brain egyik kedvencem tőlük. Ilyen albumokkal mint az Under Attack bizonyára lehet még őrizgetni a lángot de pusztítani már nem... (két kiváló (igaz már nem friss thrash menet: Pitiful Reign-Visual Violence, Immaculate-Athesit Crusade)
Idézet
 
 
-3 #6 a x 2016-05-24 09:05
Akkor volt jó a Destruction, amikor nem volt benne Schmier.
Idézet
 
 
+1 #5 Pelgrin 2016-05-23 21:56
Jó kis lemez ez, jól esik hallgatni és ennyi pont elég is.
Idézet
 
 
+4 #4 Chris92 2016-05-23 17:23
Nálam az utolsó kiváló Destruction lemez az Inventor of Evil volt, ott ráadásul még technikásabban is nyomták volna a thrasht, mint a mostani fapados megközelítésű lemezeken. Kreator, Sodom már elhúztak mellettük, de még a Tankard is sokkal szerethetőbb lemezeket csinál. Az újkoriakkal (Vektor, Exarsis, Angelus Apatrida, Exmortus) pedig már labdába se rúgnak szegények.
Idézet
 
 
+9 #3 necromedve 2016-05-23 15:06
Ezzel egyszerre jött ki az új Vektor lemez. Jelenleg ott vagyok, hogy 10 hallgatásból 6-8 alkalommal azt veszem elő, ha thrashről van szó, vagy az Exmortust. Esetleg Megadeth, Anthrax, ha a régiek közül választanék, ők képesek voltak jó lemezeket kihozni 30 éves karrier után is. Ilyen konkurencia mellett a Destruction sajna labdába se rúg, idén elég bivaly a felhozatal.
Idézet
 
 
+3 #2 zombee 2016-05-23 13:23
Megnyugodtam, hogy nem csak nekem volt középszerű, semmilyen. De amúgy nem törvényszerű még az ilyen alapbandáknál sem, hogy 30 év után is alapműveket adjanak ki. A Kreator-nál valahogy jobban megy a dalszerzés, van ez így. Amcsi vonalon is becsúsznak gyengébb eresztések, pl. a Death Angel 2010-es metalcore lemeze.
Idézet
 
 
+2 #1 bluevoodoo 2016-05-23 11:36
Megbízhatóan odapakolt aprítás, de semmi extra vagy kiemelkedő. Az a baj, hogy végighallgatom, és nincsenek maradandó dalok, ilyen téren az All Hell Breaks Loose és a DEVOLUTION voltak a csúcspontok szerintem a visszatérés óta.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.