Shock!

Előfordult már, hogy egyre feszültebben és reménytelenebbül kutattál mesterembert, netán csak szimpla információt a neten, de nemcsak a hatodik, hanem a tizedik és a tizenötödik keresőtalálat is teljesen irrelevánsnak bizonyult? Szembesültél már vele, hogy megint tele van a hírfolyamod olyan tartalmakkal, amiket abszolút nem kértél, nem iratkoztál és soha nem is iratkoznál fel rájuk, mégis hosszasan kattintgathatsz, mire megszabadulsz tőlük? (Miközben jól tudod: pár hét múlva meg kell ismételned a műveletet.) Hiába ikszeled be naponta, hogy ne dobálja fel egyik közösségi platform se a primitív, érdektelen, béna AI-videókat, mégis folyamatosan csak ezeket látod? Üdv a klubban! A szó, amit keresel, az „enshittification", azaz elszaródás.

A rendkívül találó kifejezést egy amerikai író-újságíró, Cory Doctorow alkotta meg, és 2023-ban az év szavának választotta az Amerikai Nyelvészeti Társaság. Lényege nagyjából annyit takar, hogy az internet nemcsak a kötelező „régen minden jobb volt, kisunokám" kárálás és a nosztalgia megszépítő messzesége miatt tűnt korábban jobb, otthonosabb, értelmesebb helynek, mint manapság: tényleg jobb, otthonosabb, értelmesebb hely volt. A sci-fijeivel ismertté vált, de mostanában már elsősorban gazdasági-szociológiai-politikai-technikai tényirodalomban utazó Doctorow az Agave-csoporthoz tartozó Lumennél megjelent A nagy elszaródásban e romlási folyamat ívét rajzolja fel különböző esettanulmányokon keresztül. Sőt, nemcsak elmagyarázza, miért történt így, de végül néhány megoldási javaslatot is kínál a problémákra.

Mi is szaródik el pontosan? Adott egy bizonyos online termék, szolgáltatás, platform, ami kezdetben magas minőségével, egyedi lehetőségekkel csábítja magához felhasználók ezreit, tízezreit, majd egyenesen tízmillióit. Életünk megkerülhetetlen részévé válik. Aztán fokozatosan azt veszed észre, hogy az üzemeltető – jellemzően különböző közvetlen és közvetett anyagi érdekeiből kifolyólag, de a felhasználó számára érthetetlen szempontok mentén – elkezdi tekergetni az algoritmust. Egy idő után pedig az egész dolog egyre kevésbé használható arra, amiért odaszoktál vagy használni kezdted. A folyamat ráadásul nem áll meg egy ponton: egyre bosszantóbb, egyre kezelhetetlenebb, egyre szarabb az egész. Viszont ebben a periódusban az itt létező kapcsolati hálód, a platformon, felhőben, akárhol tárolt személyes adatmennyiséged satöbbi-satöbbi miatt már csak olyan költség árán tudnál megszabadulni tőle vagy átváltani más hasonlóra, ami egyszerűen nem éri meg. Macera, időigényes, netán anyagilag is húsba vágó lenne – így aztán szívod a fogadat, anyázol, utálod az egészet, mégis maradsz.

Ez a folyamat persze többszörösen is öngerjesztő, hiszen az üzemeltető pontosan tudja, hogy úgyis maradsz, és egyre gátlástalanabbul, egyre arcbamászóbban él vissza erőfölényével. Ennek révén nemcsak jobb szolgáltatást nyújtó, kisebb versenytársait nyírja ki, de saját felhasználóit is olyan helyzetekbe kényszeríti, ami egy offline eladó-vevő nexus esetében a szemedet kiverné, olyannyira jogtalan, igazságtalan és etikátlan. Ha pedig véletlenül mégis felnő egy kisebb, jobb innovációt kínáló startup, a gigászok bekebelezik – vagy ő maga is óriásira nő, és egy idő után törvényszerűen elszaródik. Eközben pedig közvetett módon is olyan magatartásokba visz bele, amiket magadtól nem csinálnál, ha a szolgáltatás alapmodellje nem szaródott volna el. Hogy csak egyetlen személyes példát említsek, számomra például az jelentette a végső lökést a fizetős YouTube-ig, amikor néhány éve, egy verőfényes délelőttön huszadszor hallgattam végig kábé két órán belül a gyerekeim YouTube-nézése közben Mini-Feri megérkeztét. Viszont még így sem lehetek benne biztos, hogy holnap a YouTube nem módosítja egyoldalúan a felhasználási feltételeket, és nem tolja tele a feedemet hasonlóan kretén, agyromboló baromságokkal – hiszen megteheti. Na, hát pontosan ez az elszaródás lényege.

Doctorow a lehető legváltozatosabb példákkal érzékelteti a fenti folyamatot a Facebook ellenőrizhetetlen hirdetési mechanizmusaitól kezdve a Google keresőjének szándékos elrontásán keresztül az Uber full erkölcstelen bérképzési gyakorlatáig és az Amazon közismerten vérforralóan embertelen munkáltatói hozzáállásáig. Meg persze a mára szó szerint mindenható, gátlástalan, szociopata tech-brók és végtelen anyagi forrásokkal, korlátlan lobbierővel rendelkező megacégeik kartellszerű összejátszásaiig, amivel szemben a világ legpotensebb állami szereplői is gyakorlatilag tehetetlenek. Ezekkel a jelenségekkel többé-kevésbé mind tisztában vagyunk, maximum nem tudatosulnak a mindennapokban, vagy ha igen, nem ilyen brutális töménységben. Távol álljon tőlem bármiféle szakszervezeti-radikálbalos hevület, de viccen kívül mondom: nagyjából a könyv felénél már a legpiacpártibb alapállású olvasó is luddita forradalmárok vonásait fedezi majd fel magán. Pedig a szerző abszolút nem demagóg, és egyáltalán nem papol politikai alapon.

Doctorow a sci-fiből érkezett, pár könyve magyarul is megjelent, de A nagy elszaródást olvasva végül is érthető, miért nyergelt át a tényirodalomra: mert észre sem vettük, de az elmúlt két-három évtizedben sok tekintetben átcsúsztunk egy megvalósult disztópiába. Ahol a Facebook a Weyland-Yutani, a Google az OCP, az Amazon a Tyrell Corporation, az OpenAI a Cyberdyne Systems, és így tovább – vagyis a méreténél és működési logikájánál fogva szükségszerűen elembertelenedő, mindenféle etikai szempontra magasról fittyet hányó, képmutató, világuralomra törő nagyvállalat. Azt illetően azonban egészen pozitív húrokat penget A nagy elszaródás, hogy gátat lehet-e vetni ezeknek a folyamatoknak. Miként a tech-szektor, úgy a könyv is elsősorban Amerika-centrikus, így megoldási javaslatai is főleg a tengerentúlra érvényesek, de nyilvánvaló európai kitekintéssel, hiszen az Európai Unió lényegesen szigorúbban köti meg a tech-brók kezét, mint Washington. De a konklúzió egyértelmű: a döntéshozókat alapvetően alulról építkezve kell rászorítani a hatékonyabb fellépésre. Ha pedig ez nem történik meg, tényleg benne van a pakliban, hogy végzetesen elszaródik minden.

Senkinek sem lesz vidám hangulata ettől a könyvtől, de mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.