Shock!

december 06.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dark Tranquillity: Atoma

darktranquillity_cMég mindig a tavalyi restanciáknál járunk, de úgyis illúzió, hogy mindenről sikerül időben – vagy úgy egyáltalán – beszámolni, ami megérdemelné, úgyhogy inkább nem magyarázkodom, jobb később, mint soha. A Dark Tranquillity-féle underground intézmények esetében egyébként is adott a tábor, adott a stílus, adott gyakorlatilag minden, szóval sok újdonságot nem is igazán lehet elmondani az efféle csapatok újabb és újabb albumairól. Már amennyiben persze nem azt csinálják, mint az azonos ívású In Flames. Mikael Stannéék azonban sokkal kevésbé kanyarodtak el gyökereiktől, mint a másik csapat. Még úgy sem, hogy menet közben náluk is akadtak azért változások – legutóbb példának okáért pont az egyik oszlopos tag és dalszerző, Martin Henriksson gitáros/basszer esett ki a képből.

Az Atomán ezzel együtt sem történtek igazítások a stílust tekintve, és ugyan egyik Dark Traquillity-album sem pont ugyanolyan, mint az előző vagy valamelyik régebbi, a banda karaktere ezzel együtt is állandónak tekinthető. A nüansznyi részletekbe azért nem akarok belemenni, mert nagy általánosságban a svédekről is elmondható, hogy már nem találják fel a spanyolviaszt, nálam legalábbis a Damage Done volt az utolsó lemezük, amely igazán földhöz vágott. Viszont ostobaság lenne nem elismerni, hogy az Atoma is passzol a mindig menetrendszerűen szállított, jól hallgatható, igényes albumok sorába, azt pedig különösen nagyra értékelem, hogy az utóbbi pár munkájukon ismét bátrabban alkalmazzák az elsőként a nagyszerű Projectoron felbukkant tiszta énekdallamokat. Nincs ez másként most sem.

megjelenés:
2016
kiadó:
Century Media
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 27 Szavazat )

Mint említettem, Henriksson távozása nem ingatta meg a zenekart, rögtön a nyitó Encircled védjegyszerű Dark Tranquillity: nem feltétlenül klasszikus értékű darab, de ha szereted őket, kizárt, hogy ne tetsszen. Viszont egysíkúságról szó sincs, saját stílusuk keretei között roppant ügyesen egyensúlyoznak a továbbiakban a zúzósabb-durvább és a melankolikusabb, dallamosabb felségvizek között. Utóbbira mindjárt kiváló példát szolgáltat a címadó, a banda valaha írt egyik legmelodikusabb szerzeménye, vagy a kissé szigorúbbra vett, de mégígy is szinte mulatságosan fülbemászó Forward Momentum, amelyben még néhány elég egyértelműen Dave Gahant idéző énekdallamot is elhelyeztek. Ugyanígy az Our Proof Of Life finomra vett témáit sem nagyon lehet kivédeni. Stanne persze ma sem világligás torok, de amije van, azzal a lehető legjobban sáfárkodik, épp ettől tudnak ennyire működni ezek a megoldások, amelyeket ráadásul remekül elegyít a vérhányással is.

Az ellenpontot, a vérbeli göteborgi melo-deathes vonalat olyan témák képviselik, mint a méregerős Neutrality vagy a tika-tikás The Pitiless, amelyekben tökéletesen egyesülnek a banda stílusjegyei a sodró gitártémáktól kezdve a kísérteties, éteri billentyűfutamokon át egészen Stanne durva, ám még így is fogós vokalizálásáig. Igazi gyöngyszem a fokozatosan kibontott, mesterien felépített, a visszafojtott, kirobbanni készülő feszültséggel elképesztő ügyességgel játszó Force Of Hand is, amely simán ott van a banda legjobb dalai között az utóbbi másfél évtizedben. A Caves And Embers zárás szintén megérdemli az extra figyelmet. A professzionálisan megírt dalok mellett tulajdonképpen ez a roppant jellegzetes, fagyos, vészjósló atmoszféra az, amely a mai napig az átlag fölé emeli a Dark Tranquillityt.

Akad pár tipikusabb darab is a lemezen, de összességében mindenképpen pozitív a mérleg. És ugyan a Dark Tranquillity sem ugyanazt játssza már, mint mondjuk a The Galleryn, valahogy mégis sokkal-sokkal hűségesebben őrizték meg zenéjük kezdeti lényegét az In Flamesnél.

 

Hozzászólások 

 
+3 #18 DRAZSEN 2017-02-03 18:33
ÁDÁM !

Igazad van !
Tényleg totál szubjektív.
Nálam anno az Arch/Matheos verte ki a biztosítékot. Mindenhol magasztalták,öm löttek a dicséretek.Én meg konkrétan lelkibeteg lettem,hogy ezt miért? Mindezt úgy,hogy Jim Matheost egy istenségnek tartom, FW fanatikus vagyok,de az az album egy raklap hulladék nálam.
Amúgy rámentem végül erre a Dark Tranquillity-re,és egyezik a véleményünk. A Paradise Lost - The Plague within tényleg kiakasztotta a mérleg nyelvét,na az egy gigantikusra sikeredett mestermunka
Idézet
 
 
+4 #17 Draveczki-Ury Ádám 2017-01-31 11:31
Idézet - DRAZSEN:
Ádám! Nem kukacoskodni akartam/akarok,de mindketten polemizálhatunk most ezeken a sorokon, reakciókon,
Te csípőből kihátrálsz,szin te elutasítod az "akkori" Ossian kritika pontszámát megerősíted,hog y az bizony valóban nem egy 9 (!)-es lemez.De azért PC odanyomod a végén,hogy vannak sokkal erősebb jobb Ossian lemezek később :))))
Véleményem szerint a pontozás az nem x évvel ezelőtti értelemben vett pontozás,és nem különíthető el egy ma megjelent albumra adottól. Vagy ha igen,akkor másféle rendszert kellene kialakítani,mon djuk 100 pontos skálát,vagy törtet.
A Maiden Seventh Son-ja,vagy a Metallica Masterje akkor 10 volt ma ma már a te általad felvázolt rendszer-magyarázatban mennyi lenne?
Részemről nem a Dark Tranquillity lemezén van a hangsúly,mivel még nem is hallottam,éppen ,hogy innen tőletek igyekszem mindig is tájékozódni,és nagy tisztelettel vagyok felétek,adok a véleményetkre.
Úgyhogy maradnék hűséges olvasótok továbbra is,még ha nekem ez az Ossian nyomvonal továbbra is idegtépő.(De ez szubjektívum)

Totál félreértesz, vagy én fogalmaztam rosszul. Nem hátráltam ki semmiből, pusztán annyit mondtam: az, hogy Csabinak tizenhét éve 9 pontot ért a Gyújtópontban, semmit nem jelent azt illetően, hogy nálam mennyi lett volna akár akkor, akár most. Mivel azt a cikket ő írta, ezt meg én. Ez nem az Ossianról szól, hanem arról, hogy két különböző, ebből fakadóan különböző ízlésű ember cikkeit méred össze. A pontozásnál igyekszünk szem előtt tartani a sokat idézett skálát, amit megtalálsz a Kultúrshock rovatban is, ehhez mindenki tartja magát, amennyire lehet, de egyénenként változnak az ízlések, és eltérhetnek a pontszámok is. Nálam például a tavalyi Redemption 10 pont, de van olyan kolléga, aki nem is érti, hogy adhattam rá annyit. A tavalyi Avenged Sevenfold 9 pontjára meg én lestem értetlenül, hogy ezt meg hogyan. De ez már csak ilyen, ez zene, nagyon eltér, hogy kinek mi jön be.

Ami a skálát illeti, mi magunk is sokat vitáztunk azon, kell-e vagy nem kell egyáltalán számszerű értékelés, ha igen, akkor hányfokú skála, satöbbi. A tízes mellett végül elsősorban az szól, hogy mindig is ezt használtuk - még ha nem is mindig következetesen, és nyilván szerzőnként is nagyban eltérhet, kinek mi a tíz pont meg mi a nulla pont. Szerintem a pontszámokat tekintse mindenki irányadónak, de nem kell ezen nagyon feszülni.
Idézet
 
 
+7 #16 BSND 2017-01-29 00:10
GYÚJTÓPONTBANT A KLASSZIKUSSOKBA !
Idézet
 
 
-4 #15 DRAZSEN 2017-01-28 23:11
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - cápaidomár:
Nahát, Ádám... Nem kedveled az Ossiant? :-))

A lényeg annyi volt, hogy Drazsen ne rajtam kérje már számon, hogy Bakó Csabi 2000-ben hány pontot adott az Ossian akkor aktuális lemezére, a fejemre olvasva, hogy de a Dark Tranquillity akkor miért kevesebb most, 2017-ben. :D

De ha már itt tartunk, nem akarom teljesen megkerülni a kérdést amúgy: a Gyújtópontban szerintem nem 9 pontos lemez, szóval ha ezt akartátok hallani, hát tessék. :) És mielőtt még valaki a másik oldalról ezt támadásnak venné, voltak az Ossiannak annál sokkal erősebb albumai a régi és az új korszakban is.


Ádám! Nem kukacoskodni akartam/akarok,de mindketten polemizálhatunk most ezeken a sorokon, reakciókon,
Te csípőből kihátrálsz,szin te elutasítod az "akkori" Ossian kritika pontszámát megerősíted,hog y az bizony valóban nem egy 9 (!)-es lemez.De azért PC odanyomod a végén,hogy vannak sokkal erősebb jobb Ossian lemezek később :))))
Véleményem szerint a pontozás az nem x évvel ezelőtti értelemben vett pontozás,és nem különíthető el egy ma megjelent albumra adottól. Vagy ha igen,akkor másféle rendszert kellene kialakítani,mon djuk 100 pontos skálát,vagy törtet.
A Maiden Seventh Son-ja,vagy a Metallica Masterje akkor 10 volt ma ma már a te általad felvázolt rendszer-magyarázatban mennyi lenne?
Részemről nem a Dark Tranquillity lemezén van a hangsúly,mivel még nem is hallottam,éppen ,hogy innen tőletek igyekszem mindig is tájékozódni,és nagy tisztelettel vagyok felétek,adok a véleményetkre.
Úgyhogy maradnék hűséges olvasótok továbbra is,még ha nekem ez az Ossian nyomvonal továbbra is idegtépő.(De ez szubjektívum)
Idézet
 
 
+3 #14 Draveczki-Ury Ádám 2017-01-26 19:38
Idézet - cápaidomár:
Nahát, Ádám... Nem kedveled az Ossiant? :-))

A lényeg annyi volt, hogy Drazsen ne rajtam kérje már számon, hogy Bakó Csabi 2000-ben hány pontot adott az Ossian akkor aktuális lemezére, a fejemre olvasva, hogy de a Dark Tranquillity akkor miért kevesebb most, 2017-ben. :D

De ha már itt tartunk, nem akarom teljesen megkerülni a kérdést amúgy: a Gyújtópontban szerintem nem 9 pontos lemez, szóval ha ezt akartátok hallani, hát tessék. :) És mielőtt még valaki a másik oldalról ezt támadásnak venné, voltak az Ossiannak annál sokkal erősebb albumai a régi és az új korszakban is.
Idézet
 
 
+1 #13 cápaidomár 2017-01-26 18:00
Nahát, Ádám... Nem kedveled az Ossiant? :-))
Idézet
 
 
+3 #12 Draveczki-Ury Ádám 2017-01-26 05:29
Idézet - DRAZSEN:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - DRAZSEN:
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az

Mint a cikkben is szerepel, vannak a lemezen kevésbé érdekes dalok is, másrészt semmi földrengető nincs benne attól függetlenül, hogy jó.

A régebben lefektetett skálánk szerint: 8 – élvezetes, de nem eget rengető album.


Rendben! Értem! :) Levontam a konklúziót az OSSIAN egyel több pontot kapott :)))) Tehát "földrengetőbb"

Soha életemben nem írtam Ossian-lemezkritikát, tehát lövésem sincs, hogy miről beszélsz. Gondolom, nem a tizenhat-tizenhét évvel ezelőtti, mások által, még a nyomtatott Shock!-ba szült cikkekről, amiket totál más pontozási rendszer alapján írtak a szerzők.
Idézet
 
 
-3 #11 DRAZSEN 2017-01-25 23:44
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - DRAZSEN:
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az

Mint a cikkben is szerepel, vannak a lemezen kevésbé érdekes dalok is, másrészt semmi földrengető nincs benne attól függetlenül, hogy jó.

A régebben lefektetett skálánk szerint: 8 – élvezetes, de nem eget rengető album.


Rendben! Értem! :) Levontam a konklúziót az OSSIAN egyel több pontot kapott :)))) Tehát "földrengetőbb"
Idézet
 
 
+3 #10 Valentin Szilvia 2017-01-24 20:54
Idézet - bjorn:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - DRAZSEN:
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az

Mint a cikkben is szerepel, vannak a lemezen kevésbé érdekes dalok is, másrészt semmi földrengető nincs benne attól függetlenül, hogy jó.

A régebben lefektetett skálánk szerint: 8 – élvezetes, de nem eget rengető album.


Eszerint a leiras szerint a Gojira-Magma is 8. Ami szerintem igaz is amugy :)


Szerintünk meg sokkal jobb. ;)
Idézet
 
 
-4 #9 bjorn 2017-01-24 20:13
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - DRAZSEN:
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az

Mint a cikkben is szerepel, vannak a lemezen kevésbé érdekes dalok is, másrészt semmi földrengető nincs benne attól függetlenül, hogy jó.

A régebben lefektetett skálánk szerint: 8 – élvezetes, de nem eget rengető album.


Eszerint a leiras szerint a Gojira-Magma is 8. Ami szerintem igaz is amugy :)
Idézet
 
 
+1 #8 Rengető 2017-01-24 17:52
Szóval se eget, se földet nem renget.... :)
Idézet
 
 
+2 #7 Draveczki-Ury Ádám 2017-01-24 08:09
Idézet - DRAZSEN:
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az

Mint a cikkben is szerepel, vannak a lemezen kevésbé érdekes dalok is, másrészt semmi földrengető nincs benne attól függetlenül, hogy jó.

A régebben lefektetett skálánk szerint: 8 – élvezetes, de nem eget rengető album.
Idézet
 
 
-2 #6 DRAZSEN 2017-01-24 06:41
Már,csak egy dolgot nem értek. Ilyen dicsérő,magaszt aló süveges kritika után,hogy lehet ott egy 8-as?
Ha valami ellentmondásos, és logikátlan akkor ez az
Idézet
 
 
+6 #5 James Smith 2017-01-24 03:18
Az In Flames legutóbbi albumához mérve ez ezerszer jobb.
Idézet
 
 
+5 #4 suizidium 2017-01-23 16:59
én nem is készültem rá hogy oda fog toszni ez a cucc de abszolut
erős lett! Forward Momentum, Neutrality, címadó... a DT még mindig minőségi!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.