Shock!

július 09.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bloodbath: Grand Morbid Funeral

0925bbcA Bloodbath koncepciója az első pillanattól kezdve zseniális volt, azt pedig különösen díjaztam, hogy amikor valakinek éppen mennie kellett, akkor sem adták soha alább. Így került a fronton az alapember Mikael Åkerfeldt helyére először Peter Tägtgren, majd most, Mikael újabb távozása után egy olyan figura, akitől aligha várta volna bárki is, hogy még egyszer az életben ismét death metal-lemezen hallhatjuk majd a hangját. Kertelni most sincs értelme, Nick Holmes leigazolása ezerpontos húzás volt, tényleg olyan szinten kultikus lépés, hogy csak kalapot lehet emelni előtte.

Az eddigi Bloodbath-albumok alapján szerintem senkiben sem merültek fel kétségek azt illetően, hogy a zenei anyag jó lesz-e, ezt én is alapnak tekintettem. Az a kérdés azonban bárkiben jogosan vetődhetett fel az első nagy vigyorgásokat és a kezdeti lelkesedés leülepedését követően, hogy mégis mire lehet számítani hörgésileg a Paradise Lost frontemberétől ennyi év után, hiszen Nick utoljára körülbelül 1991-ben, a brit pionírok örökbecsű Gothic remekművén használta egy teljes anyagon át ezt a hangját. Ám az aggodalmak szerintem alaptalannak bizonyultak: Holmes hörgése talán egy fokkal kevésbé öblös és bugyborékoló, mint negyedszázaddal ezelőtt, a tónus azonban változatlan, és a stílusa is összekeverhetetlen. Nem muszáj velem egyetérteni, de én a régi időkben is kiemelkedően jó hörgősnek tartottam Nicket, mert van az előadásmódjában valami különös, jó értelemben vett színpadiasságtól sem mentes többlet, ráadásul – sokakkal ellentétben – a szövegek is végig tisztán érthetők nála. Vagyis nem történt ballépés, abszolút méltó módon teljesít az elődei helyén, akik ebben az esetben ironikus módon ugyebár alapvetően követői voltak... Külön jópofa, hogy Greg MacKintosh Vallenfyre-mellékvágánya mellett most ő is visszatalált arra az ösvényre, amelyen annak idején együtt indultak el, és nem is csodálom, hogy amennyiben lehet hinni a híreknek, még az új Paradise Lost-albumon is felbukkannak majd efféle elemek.

megjelenés:
2014
kiadó:
Peaceville
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 38 Szavazat )

Ami magát a zenét illeti, a Bloodbath dalszerzői magját jelentő Anders Nyström és Jonas Renkse ezúttal kissé alapabbra vette a figurát, mint a legutóbbi The Fathomless Masterynél, a technikásabb jelleg helyett ismét inkább a zsigeri, nyers, ősi brutalitás a mérvadó, ám emellett minden túlzás nélkül állítom, hogy ritka módon dalcentrikus is az anyag. Néha szembesülök vele, hogy sokan még ma, 2015 kapujában is elnézően mosolyognak, ha death metal kapcsán valaki efféle jelzőkkel áll elő, pedig alapvetően ez a műfaj sem szólt soha másról, mint a jó dalokról: akárki akármit mond, a stílus alapművei mind-mind tele vannak fogós, megjegyezhető, agyba vésődő témákkal, legyen szó az Altars Of Madnessről, a Slowly We Rotról, a Left Hand Pathről vagy akár a Lost Paradise-ról. Mivel a Bloodbath kiindulópontja épp e szellemiség feltámasztása volt a '90-es évek végén, Blakkheim és Renkse természetesen ma is szem előtt tartja a lényeget, így a Grand Morbid Funeral olyan szinten hallgattatja magát, hogy az ember néha szinte meg is lepődik rajta. Nem viccelek, egyes dalok, gitártémák, riffek annyira fogósak, hogy már egy-két hallgatás után bevésődnek az agyba, és nem is menekülsz tőlük többé. Az erényeket pedig csak még jobban kiemeli az old school módon természetes, lélegző megszólalás.

Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy túlzásokba esem, de a fenti tényezők eredője 2014 egyik kiemelkedően erős lemeze lett, és nemcsak death metalos vonalon, hanem úgy általában véve is. A csapat egy tempóit tekintve is változatos, pont ideális hosszúságú anyagot készített, ahol tökéletesen egészíti ki egymást a nyitó Let The Stillborn Come To Me / Total Death Exhumed kettős maximális pontszámot érdemlő támadása, az atmoszférikusabb, disszonáns futamokkal ékesített Church Of Vastitas síron túli, éteri hangulata, a Nick szavalósabb témáival ellátott Mental Abortion leállósabb, heroikus hangvételű szólóbetétje, a Beyond Cremation tika-tikás, kalapálós durvulata vagy a záró címadó téma doomos borultsága kórussal, miegymással. Blakkheimék telepakolták az egész lemezt gyilkos riffekkel, ide-oda cikázó, a másvilágról visszatért ragadozó madárként lecsapó old school szólókkal, beteg harmóniákkal és éteri gitárdallamokkal, a végeredmény pedig egyszerűen letaglózó.

Csak ismételni tudom magamat, a Bloodbath az év egyik legerősebb albumát tette le az asztalra a Grand Morbid Funerallal, egy üresjáratoktól mentes, sötét, súlyos és gonosz death metal-mesterművet. Amit azonban épp dalközpontúsága, a brutalitás mellett is hallgatóbarát megközelítés miatt akár olyanoknak is merek ajánlani, akik nem tartják magukat kifejezetten a műfaj rajongóinak.

 

Hozzászólások 

 
+3 #17 Dead again 2015-06-30 22:00
Ez egy fasza lemez!
Idézet
 
 
+8 #16 Draveczki-Ury Ádám 2015-01-08 14:21
Idézet - tripple1414:
Soha nem tudtatok normális kritikát írni egy death metal lemezről, mert egyszerűen nem érzitek a stílust. habár volt itt jó próbálkozás is, lást Incantation, Origin vagy netalán a Sinister idei albumai.

Sokkal nagyobb problémának érzem, hogy mióta az említett három lemez kritikájának szerzője - egyébként saját döntéséből - távozott a stábból, azóta egy troll különböző nickeken, különböző kritikák alatt, roppant átlátszó, egysejtű és primitív módon mindenáron kínos helyzetbe akarja őt hozni, azt a látszatot keltve, mintha az illető valamiért ezt nem tudná megemészteni. Szerencsére amellett, hogy ez a troll - minden trollhoz hasonlóan - kitartó és cseppet beteg, még roppant hülye is, hiszen nem éri fel ésszel, hogy 2015-ben már a legprimitívebb szerkesztőrends zer is csalhatatlanul azonosítja, hogy ugyanarról az emberről van szó más álneveken. Mivel nem szeretnénk, ha bárkit is a mi hasábjainkon járatnának le, innentől fogva törölni fogjuk a hozzászólásait.

(És bizonyítva, hogy nem azért, mert az ellenvélemény sérti az egómat: akad itt pár komment, ami vitatkozott a cikkel.)
Idézet
 
 
+5 #15 hörgh 2015-01-08 13:19
Idézet - tripple1414:
Drága kedves kritikus bácsi. Ha már 1 harmadát az irományodnak a hörgőgép köré építed, mindenképpen utána kellene olvass annak, hogy ez gerinctelen death metal ikon évek óta nem hallgat death metalt, sőt, lassan metalt sem, egyszerűen rühelli a death metalt és most mégis ebben próbál evezni. Ezek után milyen súlya van az egész hitelességnek? Pénzért bármit bármi áron? Egy nagy rakás szerencsétlensé g ez az album. Soha nem tudtatok normális kritikát írni egy death metal lemezről, mert egyszerűen nem érzitek a stílust. habár volt itt jó próbálkozás is, lást Incantation, Origin vagy netalán a Sinister idei albumai.
Jöhetnek a mínuszok.


Holmes egy aljas áruló!
Idézet
 
 
-16 #14 tripple1414 2015-01-08 12:08
Drága kedves kritikus bácsi. Ha már 1 harmadát az irományodnak a hörgőgép köré építed, mindenképpen utána kellene olvass annak, hogy ez gerinctelen death metal ikon évek óta nem hallgat death metalt, sőt, lassan metalt sem, egyszerűen rühelli a death metalt és most mégis ebben próbál evezni. Ezek után milyen súlya van az egész hitelességnek? Pénzért bármit bármi áron? Egy nagy rakás szerencsétlensé g ez az album. Soha nem tudtatok normális kritikát írni egy death metal lemezről, mert egyszerűen nem érzitek a stílust. habár volt itt jó próbálkozás is, lást Incantation, Origin vagy netalán a Sinister idei albumai.
Jöhetnek a mínuszok.
Idézet
 
 
+3 #13 slipo 2015-01-04 16:52
A zene tetszik, de az ének továbbra sem, többszöri nekifutásra sem sajnos, így maradnak a korábbi anyagaik.
Idézet
 
 
+3 #12 James Smith 2014-12-31 19:57
Ha a Shockon olyan lemezről jelenik meg kritika amiben nincs tiszta ének akkor kötelező jelleggel születnek olyan kommentek, hogy a "Hörgés rossz, unalmas, vállalhatatlan" stb.
Hihetetlen mennyi csökött látókörű ember van még mindig.

Az album meg nagyon jó lett. Egyetértek a kritikával.
Idézet
 
 
+8 #11 Tulus 2014-12-31 15:31
Nos, az előzőleg meghallgatott két dal nem adta vissza azt az élményt, amit a tlejes lemez meghallgatása jelent.
Holmes hangját meg lehet szokni, csak tényleg egy kis idő kell hozzá.
Aki szereti a Dismember/Entombed/Grave/Unleashed, vagy az újak közül az Entrails/Revel In Flesh/Sinners Burn/Ribspreader lemezeit, az nem fog csalódni ebben sem.
Színtiszta Swedish Sunlight Death Metal. \m/

A kilenc pont megállja a helyét.
Idézet
 
 
+2 #10 Carrast 2014-12-31 08:23
Már nagyon vártam a kritikát! Én is meglepődtem, amikor először hallottam Nick hangját, de hamar hozzászoktam és nekem rohadtul bejött az új album! Gyilkos riffek hallhatóak itt! Brutal Assaulton lesznek 2015 ban!
Idézet
 
 
+12 #9 Gabe von Buddah 2014-12-30 21:57
Kezdetben én sem tudtam hová tenni Holmes hangját. De nagy igazság van abban, amit a WMD énekes csávó mondott egy régi interjúban, hogy a mai death (közeli) zenekarokban kb. mindenki ugyanúgy hörög (death-core főleg), a 90-es években meg szinte nem volt két olyan zenekar aminek az énekese hasonló stílusban nyomta volna (pl. Napalm Death, Obituary, Carcass stb. messziről felismerhető volt az énekesek alapján). Persze attól, hogy egyedi, lehetne még szar is, de mindenkinek ajánlok legalább egy második próbálkozást, mert egészen groteszk hatása van ennek a "nagyapám belerúgott a satuasztal lábába és káromkodik" orgánumnak. Mondom ezt úgy, hogy Akerfeldt fanatikus vagyok.
Idézet
 
 
+6 #8 NOLA 2014-12-30 20:23
Szerintem ez egy kurvajó album.
2014-ben több visszatérő album jelent meg ebben a stilusban, de számomra ez az anyag mindenképp az első három közt van.
Az ATG albumát mindennél jobban vártam, és nem is mondanán, hogy nem tetszik, de azt vettem észre, hogy ezt a cuccot mégis többet nyomatom...
Idézet
 
 
+2 #7 Habbal 2014-12-30 16:25
Szerintem kellemes hallgatni való, bár az előző két lemez jobban tetszik.
Idézet
 
 
+11 #6 necromedve 2014-12-30 14:59
Első pár hallgatásra én is fogtam a fejem, hogy mi ez a vokál, Akerfeldt sokkal jobb volt, aztán rá kellett jöjjek, hogy ez is jó. A dalok, riffek, szólók fogósak és kemények is, ez a lényeg. A hörgés, a vokálok szintén megragadtak a fejemben. Úgyhogy biztos, hogy jó ez is. :) Ha tucat szar lenne, akkor vagy nem hallgatnám újra, vagy semmi nem maradna meg belőle. Különösen tetszik, hogy egyedi, könnyen felismerhető, az ilyesmit kifejezetten díjazom egy-egy zenekarnál, zenésznél. Chris Reifert szintén karakteres hangja csak hab a tortán a lemez végén. Plusz Holmes remekül néz ki a Bathory pólóban a promóciós fotókon, már ezért megérte bevenni. :D
Idézet
 
 
#5 FitForAKing 2014-12-30 14:40
Idézet - Necrofaust:
Kivételesen nem értek egyet, ez egy rém ötlettelen és unalmas lemez. Holmes hangja pedig botrányosan rossz és szintén unalmas. Tudom, hogy sokan elájultak ettől a Bloodbath-tól, de szerintem inkább a Centinex visszatérő lemezét kéne meghallgatni, mint death metal alapvetést.

Nálam mindenképp csalódás, az új At The Gates-el együtt.


Na, ha létezik unalmas és egysíkú lemez, az sajnos pont az új Centinex, amitől azért magam is nem keveset vártam visszatérésként . Itt a zenei alap remek, de Holmes vokálja valóban gyengusz.
Idézet
 
 
+6 #4 neal and jack and me 2014-12-30 12:09
úgy helyes, hogy trve :D
Idézet
 
 
-5 #3 Brock Samson 2014-12-30 12:08
Nagyon vartam az albumot, mert imadom a korabbi Bloodbath anyagokat, de sajna azt vettem eszre, hogy nem kot le amit most csinalnak: egy ket szam utan nem tudjak fenntartani a figyelmemet. A Fathomless Mastery vonal volt szamomra a csucs, biztos nem vagyok eleg true.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.