Miután Erik Grönwall kilépett a H.E.A.T-ből, majd megharcolta élete küldetését, az életben maradást, némi – meglepetéssel teli - megnyugvásul szolgált, hogy újra saját közegében lubickolhat, amikor a Skid Row csapatába került. Bár egész jót mentek a The Gang's All Here albummal, amelyet a közönség és a szakmai beszámolók jó része is elégedettséggel fogadott, az énekes a saját állapotát és személyes karrierjét szem előtt tartva két év után elköszönt a New Jersey-i bandától. Azóta a YouTube-on énekelt mindenféle slágereket többnyire korábbi zenésztársa, Jona Tee segítségével, nemrég pedig a családi és személyes történeteit bemutató csatornát is indított The Grönwalls néven (később Familjen Grönwallra átkeresztelve), svéd nyelven.
Mindeközben pedig írogatta dalait, ötleteit becsomagolta, feldíszítette, meghangszerelte, így állt össze 2026-ra a szólólemez, az első olyan kiadvány, amely százszázalékban Grönwall. Az első albumát, ugye, a Swedish Idol versenyen elhangzott számok alkották, a másodikon többnyire külső szerzők dalait adta elő, és most tartunk itt.
A Bad Bones elég erős áthallás a főhős egészségügyi problémáira, és a címadó dal, ha nem is szó szerint, de utalásokkal is foglalkozik a témával. (Röviden: Eriknek elég masszív vérrákja alakult ki 2021-ben, amelyet végül számos konzervatív kezelés mellett, csontvelő-átültetéssel sikerült meggyógyítani.) Ha akarjuk, ugyanezt a küzdelmet a nyitó dal, a Born To Break soraiból is megkaphatjuk, amely szintén a szüntelen életküzdelmeket dolgozza fel: „Even if time is waitin' for none, I′m gonna rise, I'm gonna be stronger than ever.″
A zene alapvetően könnyen befogadható hard rock, különösebb műfaji kilengések nélkül, viszont az énekdallamok pont annyira markánsak, amit a cingár sráctól megkaptunk és megszoktunk az elmúlt tizennégy évben. Erik hangja nagyon erős, a magas fekvésekben is hasít, egyáltalán nem kopott meg a fénye a viszontagságok ellenére sem. Jóllehet, ez nem csoda, hiszen tudjuk, hogy sokat foglalkozik a formájával, a hangszálait is úgy tartja karban, ahogy az egész testét, edzéssel, odafigyelve. A lemez hangzása és a dalok azért is lehetnek egységesek, mert mind a hangmérnöki, mind a produceri és dalszerzői tevékenységet Grönwall, Tee és Fredrik Thomander fogta egybe, tehát a rutin és közös hullámhossz megvan végig. A Praying For A Miracle például erősen idézi a csodálatos Address The Nation időszakát és stílusát, ahol a kórus beeszi magát a fülünkbe, és nem is akar onnan kikopni sokáig.
A Who's The Winner soraiba Grönwall a nagyobb ívű dallamvilágot hozta be, amolyan lírai-musicales világot épít benne, gazdag (és igazi) vonósokkal díszített andalgás ez a szám. Személyesen nem vagyok rágyógyulva az ilyenekre, de dalszerzői szempontból teljesen frankó, kerek egész ez a darab. Az album nem a villantós gitárszólók köré épül, nem a hivalkodó egyéni teljesítmények dobják fel, hanem a nagyon pontosan felépített szerzemények és a fogós dallamok. Az egyik legmarkánsabb, legsunsetstripesebb darab mondjuk épp a virgázósabb Twisted Lullaby, ez szintén elmenne valamelyik H.E.A.T-lemezre gond nélkül, és ezzel megfelelően jellemeztem, azt hiszem.
A harapósabb vonalat a Save Me és a Hell & Back képviseli, de itt annyira kell gondolni, hogy a dallamvezetés némileg borongósabb, a riffek határozottak, de egyáltalán nincs bennük lehangoltság és lehangolás vagy súlyosabb torzítás. És hogy még több H.E.A.T-vonatkozást fedezhessünk fel, ennek érdekében a How High szólóját Dave Dalone varázsolta fel. Az aránylag rövid, 35 percnyi zenét bemutató lemez záró darabja, a Written In The Scars pedig szintén melankolikus hangulatú szerzemény, amelyben szintén valódi szimfonikus csapat dolgozott. Ebben Grönwall megmutatja, mennyi fénye és rétege van énekstílusának: érzékeny, lírai előadáson át a legnagyobb erővel kieresztett dallamokig minden lépcsőt bejár.
Érdekes, hogy minden rokonszenves tulajdonsága mellett sem üt olyan nagyon nagyot az album, viszont hallgattatja magát ismét és ismét, aztán a harmadik-negyedik nekifutás során egyértelművé lesz, mi miatt annyira kedvenc ez a srác. Egész egyszerűen süt belőle az energia, az életigenlés.
Jó kis lemez nagy kilengések nélkül, szívmelengető hangulatokat tud behozni hallgatásakor. Klasszikus jut is, marad is.
