Shock!

május 23.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Rolling Stones: Hackney Diamonds

rollingstones_cNem feltétlenül hittem, hogy valaha írhatunk még új dalokkal teli Stones-stúdióalbumról a Shock! hasábjain, de örülök, amiért így alakult. És még jobban örülök, hogy csupa szépet írhatok róla, a Hackney Diamonds ugyanis minden túlzás nélkül kiválóan sikerült – voltaképpen azt is simán ki merem jelenteni, hogy aligha lehetne ennél erősebb így, röpke hatvan év után. Megkockáztatom, hogy több új nagylemezük már nem nagyon készül, és ha így lesz, bizony akkor sincs okunk panaszra, egy páratlan pályafutás perfekt zárásának is beillik az új album.

Mindebben nyilvánvalóan nem lehet eleget hangsúlyozni a tizenegy saját darab közül nyolcat kettesben jegyző Jagger/Richards páros érdemeit, én azonban a három számban társszerzősködő Andrew Watt producer szerepét sem becsülném le mellettük. A még mindig csak 33 éves gitáros/multihangszeres stúdiógurut a rockszíntér annak idején még a Glenn Hughes-féle California Breedben ismerhette meg, de közben sessionistaként, majd zenei rendezőként a popszakma olyan nagyjainál is bizonyított, mint Justin Bieber, Miley Cyrus vagy Lana Del Rey. Közben persze a gyökereitől sem rugaszkodott el, hiszen ő segítette világra az utolsó két Ozzy-lemezt, de Eddie Vedder vagy Iggy Pop legutóbbi nekifutásait is. Tehát nyakig benne van a mai dolgok sűrűjében, de azzal is pontosan tisztában van, honnan erednek a rock'n'roll gyökerei. Nem akarok olyanokat kijelenteni, miszerint ez a lemez a korona a pályafutásán, de hát azért a turnéfronton ma is a zeneipar első számú csúcsragadozójának számító stílusalapítók utolsó albumát grundolni valahol mégis nonpluszultra...

megjelenés:
2023
kiadó:
Polydor
pontszám:
9+1 /10

Szerinted hány pont?
( 60 Szavazat )

A legutóbbi A Bigger Bang óta eltelt tizennyolc év – a kellemes, de nem túl jelentős Blue & Lonesome feldolgozáslemezt most ne tekintsük teljes értékű anyagnak –, és két évvel ezelőtt elhunyt a zenekar korelnöke, Charlie Watts. Utóbbi tény bevallottan meggyorsította a Hackney Diamonds készítését, mint ahogy bizonyára Bill Wyman, sőt, Paul McCartney vendégszerepeltetésében is szerepet játszottak a szentimentálisabb megfontolások. És tényleg, ugyan mi lehetne szimbolikusabb karrierösszegzés annál, hogy egy ex-beatle vendégeskedik a Stonesnál? Rajtuk kívül egyébként Elton John, Stevie Wonder és Lady Gaga is felbukkan az anyagon, szóval a névsorra biztosan nem lehet panasz. Charlie játéka pedig két dalban is hallható, ezek alapjait még 2019 környékén rögzítették.

Ezek után, hogy mégis milyen is a lemez? Stonesos, és baromi jó. Az első tulajdonság persze mindig, minden korszakukban elmondható volt, gyengébb nekifutások azonban még egy negyedennyire hosszú karrier során is akadnak, szóval náluk is születtek kevésbé maradandó lemezek. Nos, ez az album most gyakorlatilag üresjáratoktól mentesre sikeredett. A másik oldalról persze a Hackney Diamondsnak a Beggars Banquettel, az Exile On Main Streettel, a Some Girlsszel, a Tattoo You-val és társaival kell(ene) versenyre kelnie, ami nyilvánvalóan lehetetlen, senkinek nem is ajánlom, hogy ilyen füllel üljön neki. A felsorolt albumok abból az időből származnak, amikor még minden értelemben a Stones fújta a passzátszelet, ma ehhez képest két 80 (!) éves és egy ahhoz közelítő arc sokszorosan kiérdemelt jutalomjátékáról van szó.

Nehéz tehát elhelyezni egy ilyen tekintélyes életműben egy karriervégi albumot, de összességében biztosra mentek az öregek, és az „it's only rock'n'roll but I like it" receptet vették elő. Vagyis a Hackney Diamonds egy százszázalékos rock'n'roll-lemez a Rolling Stonestól, mindenféle elhajlástól vagy modernkedő kísérlettől mentesen, és kész. Az album eleve olyan puritán, tradicionalista módon, ám egyszersmind korszerűen, vastagon, telten és gyönyörűen szól, hogy az embernek szó szerint kicsordul a könnye, a dalok pedig tényleg kiválóan sikerültek. Engem mindjárt a lemeznyitó, Watt-tal közösen jegyzett triásszal az ujjuk köré csavartak. Az Angry savas-dülöngélős, alapra vett, ám irgalmatlanul fogós rock'n'rollja, az Elton John zongorajátékával és némi szaxofonnal is feltupírozott, érzékenyebb Get Close és a gúzsba kötő dallamokkal operáló Depending On You simán ott vannak az elmúlt három-négy évtized legerősebb Stones-témái között, és ezt mindenféle túlzás nélkül mondom. Ilyen nyitás után az ember már széles vigyorral várja a folytatást, ám szerencsére később sem adnak alább a színvonalból.

Tempókat és hangulatokat tekintve a teljes Stones-skálát bejárja az album. A Sir Paullal megerősített Bite My Head Off tufa, szinte már-már punkos lendülettel ront az emberre. A szövegében visszatekintős, de az utolsó két Ozzy-lemez szívszaggatóan búcsúzkodós jellegét teljességgel nélkülöző, pozitív és tökös Whole Wild World imádnivalóan húz. A klasszikus Wyman-Watts ritmusszekciót és újfent Eltont felvonultató Live By The Sword olyan mocskos és romlott, amennyire csak lehet. Keith Richardsot pedig legszívesebben megölelné az ember, amikor dalra fakad a melankolikus Tell Me Straightben. A archaikus, herflis Dreamy Skies címéhez méltóan andalít, a Mess It Up pedig kicsit táncosabb, játékosabb hangulatokat hoz. De igazi csúcspont a Sweet Sounds Of Heaven üres éjszakai bárokat idéző blues/soul balladája is Stevie Wonderrel, illetve Mick és Lady Gaga duettjével. Gagát alapból is bírom, hatalmas gospeles vokáljaival itt is sikerült hozzátennie a nótához. A legvégére pedig mi mást is tartogathatnának, mint a zenekar névadó dalát, Muddy Waters 1950-es Rolling Stone Bluesának feldolgozását. Szimbolikusan is bezárul tehát a kör.

Nem akarom eldönteni, hogy 1981, 1994 vagy csak 2005 óta a legjobb Rolling Stones-lemez-e a Hackney Diamonds, de én biztosan nem vártam már tőlük ilyen egységesen erős, életigenlő és pimasz albumot. Objektivitásra törekedve is kiemelkedően jó rock'n'rollt tol 2023-ban Mick, Keith és Ron Wood (lényegesen jobbat, mint a mai retrózós fiatal csapatok szinte mindegyike, ami valahol azért elég nevetséges), ha meg minden egyebet is hozzáveszünk, én bizony nem kérek elnézést azért a plusz egy pontért, baromira megérdemlik. Imádnivaló cucc!

 

Hozzászólások 

 
#17 Dead again 2023-12-21 15:28
Ez egy kiváló album.
Idézet
 
 
#16 Légyölő Gabóca 2023-10-31 20:39
És igen! Rolling Stones DLC jelent ma meg a Beat Saber VR játékhoz, benne dalok az új albumról is. A Queen után ismét vmi hangszeres klasszikusra lehet csapatni a kockákat. :D
Idézet
 
 
#15 Rapid Fire 2023-10-31 00:25
Idézet - Goodbye:
Azért van abban valami szomorú, hogy olyan előadók tudnak csak ilyen mesterműveket kiadni, akik fél lábbal a sírban vannak. Mi lesz a könnyűzenével 10 év múlva? Mindenesetre remélem, hogy még sokáig itt lesznek nekünk, mert ez tényleg 10/10. Kicsit off, de a Hétköznapi Csalódások új albumáról várható kritika?


Hülye vagy... Beszélj a magad nevében ! Sok kiváló album készült mostanában is.
Idézet
 
 
#14 the raven 2023-10-30 21:16
Idézet - hároméves férfi:
Idézet - mthomka:
Egyet értek, 10/10.


Írjuk már egybe azt, hogy egyetértek. Rengetegen hibásan használják, az ember meg megszokja, hogy így látja, holott még mást is jelent.

Igazad van.Minden összetett szóval ez van,egyébként.
Idézet
 
 
#13 Draveczki-Ury Ádám 2023-10-30 05:51
Idézet - hároméves férfi:
ó
Pedig róluk is lehet írni objektíven, az emberek egy része meg így is-úgy is törzsekbe tagozódott gorilla. Szerintem egyszerűen csak senki nem szereti a zenekart a szerkesztőségbe n (nem feltétlenül politikai alapon), azért nem írnak róluk, és hát lássuk be, nem is megkerülhetetle nek.

Se Picsa, se RomEr, se stb.-stb.-stb. nem lesz.
Idézet
 
 
#12 hároméves férfi 2023-10-29 21:04
Idézet - Martin:
Idézet - Goodbye:
Azért van abban valami szomorú, hogy olyan előadók tudnak csak ilyen mesterműveket kiadni, akik fél lábbal a sírban vannak. Mi lesz a könnyűzenével 10 év múlva? Mindenesetre remélem, hogy még sokáig itt lesznek nekünk, mert ez tényleg 10/10. Kicsit off, de a Hétköznapi Csalódások új albumáról várható kritika?


Szerintem PICSA albumot ne várj, mert abból még komolyabb komment háború lenne mint a múltkori Roger Waters cikk alatt.
Az ő esetükben a politikai beállítottságuk túlságosan is a zene részét képezi így elég nehéz függetlenül írni az albumukról. A mocskos fidesz vagy a proli és hasonló dalok kivesézésért mindenképp kapna pár keresetlen hozzászólást az író.
Ha azt írná tetszik neki az album, megátkoznák a fideszesek, ha pedig azt írná nem kedveli akkor a baloldaliak szednék szét. Én szeretem a zenekart de egyáltalán nem csodálom hogy a Shock hanyagolja őket és a hozzájuk hasonló bandákat. (Például Rózsaszín Pittbull).
Tudom hogy már jó pár éve te is olvasod a shock-ot (sokszor láttam már hozzászólásaid is) így te is pontosan tudhatod milyen csatatérré szokott változni a kommentszekció amikor valaki behozza a képbe a politikát. :D
Ha pedig ennek tudatában a szerkesztőség mégis bevállal egy PICSA kritikát akkor tényleg emelem kalapom.


Pedig róluk is lehet írni objektíven, az emberek egy része meg így is-úgy is törzsekbe tagozódott gorilla. Szerintem egyszerűen csak senki nem szereti a zenekart a szerkesztőségbe n (nem feltétlenül politikai alapon), azért nem írnak róluk, és hát lássuk be, nem is megkerülhetetle nek.
Idézet
 
 
#11 Martin 2023-10-29 18:47
Idézet - Goodbye:
Azért van abban valami szomorú, hogy olyan előadók tudnak csak ilyen mesterműveket kiadni, akik fél lábbal a sírban vannak. Mi lesz a könnyűzenével 10 év múlva? Mindenesetre remélem, hogy még sokáig itt lesznek nekünk, mert ez tényleg 10/10. Kicsit off, de a Hétköznapi Csalódások új albumáról várható kritika?


Szerintem PICSA albumot ne várj, mert abból még komolyabb komment háború lenne mint a múltkori Roger Waters cikk alatt.
Az ő esetükben a politikai beállítottságuk túlságosan is a zene részét képezi így elég nehéz függetlenül írni az albumukról. A mocskos fidesz vagy a proli és hasonló dalok kivesézésért mindenképp kapna pár keresetlen hozzászólást az író.
Ha azt írná tetszik neki az album, megátkoznák a fideszesek, ha pedig azt írná nem kedveli akkor a baloldaliak szednék szét. Én szeretem a zenekart de egyáltalán nem csodálom hogy a Shock hanyagolja őket és a hozzájuk hasonló bandákat. (Például Rózsaszín Pittbull).
Tudom hogy már jó pár éve te is olvasod a shock-ot (sokszor láttam már hozzászólásaid is) így te is pontosan tudhatod milyen csatatérré szokott változni a kommentszekció amikor valaki behozza a képbe a politikát. :D
Ha pedig ennek tudatában a szerkesztőség mégis bevállal egy PICSA kritikát akkor tényleg emelem kalapom.
Idézet
 
 
#10 Goodbye 2023-10-29 10:48
Azért van abban valami szomorú, hogy olyan előadók tudnak csak ilyen mesterműveket kiadni, akik fél lábbal a sírban vannak. Mi lesz a könnyűzenével 10 év múlva? Mindenesetre remélem, hogy még sokáig itt lesznek nekünk, mert ez tényleg 10/10. Kicsit off, de a Hétköznapi Csalódások új albumáról várható kritika?
Idézet
 
 
#9 JamesKent 2023-10-29 09:51
Kiváló zene csak iszonyat szemét mód szól. Nem értem miért kell erőltetni ezt a szénné kompresszált, téglásított trendi hangzást. Nulla dinamika és ordít az egész. Ez nem oké. Majd lemezen megnézzük.
Idézet
 
 
#8 mthomka 2023-10-29 05:12
Idézet - hároméves férfi:
Idézet - mthomka:
Egyet értek, 10/10.


Írjuk már egybe azt, hogy egyetértek. Rengetegen hibásan használják, az ember meg megszokja, hogy így látja, holott még mást is jelent.

Teljesen igazad van!
Idézet
 
 
#7 ZoldAsz 2023-10-28 18:23
Ez igen! Na, így kell megöregedni.
Idézet
 
 
#6 Üdv shiva 2023-10-28 17:21
Óriási lemez! Hihetetlen hogy 2023-ban a Rolling Stones hozza az év albumát! Szerintem ez mindent elmond a mai zenekarokról.
10/10
Idézet
 
 
#5 Martin 2023-10-28 13:53
Egy szó: HITELES!!!
Ettől olyan különleges. Nem attól jó amit játszanak rajta, hanem ahogyan játsszák. Minden meg van benne ami a ,,mai retrózós" csapatokból hiányzik. A Michael Monroe szólóalbumoknál szoktam még ezt érezni. Semmi extra, semmi bonyolult nincs a zenében, de olyan szinten "igazi", ,,élő" vagy nem is tudom hogy mondjam hogy az embert egyből pofán vágja hogy ez valami más mint amik manapság mennek. A dalok rendben vannak de nem egetrengetőek, viszont a hitelessége példaértékű. Mondjuk tízest azért nem adnék rá, de egy 7-est vagy 8-ast simán.
(A produkciós munka abszolút nem tetszik. Továbbra sem vagyok képes megbarátkozni Andrew Watt-tal de ez már valószínűleg így is marad.)
Idézet
 
 
#4 Simon Zoltan papper 2023-10-28 12:45
Egy szóval nem mondom .hogy rossz. De ha eltekintünk a zenekar nevétől ( tudom nem lehet ) és és kimerjük mondenii, hogy az életkor önmagában nem erény, akkor nem értem ezt a nagy Hype ot. Nem rossz csak......? Nagy Rejongőknak úgy lehet minden hang arany...
Idézet
 
 
#3 hároméves férfi 2023-10-28 10:40
Idézet - mthomka:
Egyet értek, 10/10.


Írjuk már egybe azt, hogy egyetértek. Rengetegen hibásan használják, az ember meg megszokja, hogy így látja, holott még mást is jelent.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.