Shock!

március 09.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Remorse: Harc!

Ahogy a cím is jelzi: nagy harc volt, amíg végre megjelenhetett a Remorse új lemeze. Sokszor van értelme a küzdelmeknek, kínlódásnak - nevezhetjük sorozatos szívásnak is olykor - de úgy érzem, jelen esetben megérte: olyan albumot sikerült letenniük az asztalra, ami abszolút időtálló lesz, és a hazai thrash csapatokra remélhetőleg inspirálólag hat. Igen, így kell ezt a műfajt "csinálni", túlélni, akarni, merni, tenni, nem másképp.

megjelenés:
2005
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Igen ütős, dallamos thrash nótával indít a cd (Valóság a becses címe, az első sláger) , amit egy jófajta Testamentes tikatikás alapvetés követ. Az egész lemezre elmondható, hogy a klasszikus Bay Area vonalat követi, mintha ott születtek volna a srácok, csak valami furcsa véletlen folytán szétszóródtak Magyarországon és környékén.
A lemezen még Róm Gábor énekel, aki nem csak agresszív, kiabálós oldaláról mutatkozik meg, hanem dallamos énektémákat is elővezet, nem is rosszul. Persze, megvannak a korlátai, de teljesen korrekt, fülbemászó minden refrén (köszönhető neki vagy a dalszerzőnek, fene tudja, de állat jó mind). Illik a hangszíne is a zenéhez, meg az egész kiállása. Kár, hogy már nem tagja a csapatnak, de mit lehet tenni, remélhetőleg utódja hosszú távon beválik majd.

A második sláger a Fázom, amit már ismerhettünk a jó ideje megjelent lemezelőzetes demóról, nos, itt még rombolóbb hatású, és innentől kezdve gyakorlatilag folyamatosan szétzúzzák a sejtjeinket a jobbnál jobb nótákkal (Harc!, 20/40 - ami az egyik személyes kedvencem, pont az a fajta thrash, amiért élek-halok. Mondjuk ez az egész lemezre igaz).
Természetesen a stílushoz illő módon sok gitárszólót hallhatunk, hol Oláh Zsótitól, hol Kossuth Lajostól, aki egy gitáros félisten, és mint ahogy a koncertbeszámolóban is említettem: elképesztően tehetséges a srác, olyan ízzel, érzéssel játszik, amit ritkán látni ebben a műfajban. Itthon gyakorlatilag ilyet nem hallottam még. Külön élmény csak a szólókat figyelni.

Pörög a lemez, és gyakorlatilag képtelen vagyok nyugodtan ülve hallgatni (most lett sokadszor vége épp a Ha lesz még folytatás c. nótának), közeledik a másik nagy kedvencem, de addig még egy tempós nótát végigbólogatok hevesen. Ekkor jön némi igazi indián dalolás samplerezve, kezdődik a Varázsló, amiben akkora erő rejlik az egyszerűsége ellenére, amivel tornyokat lehetne döntögetni. Vagy esőt fakasztani. Amúgy ha létezik ilyesmi, előző életemben simán indián voltam, az biztos.

A libabőrfakasztásnak még nincs vége: A lény is egy félelmetesen eltalált dal, az ikergitáros kezdését például tanítani lehetne. Természetesen nincs Remorse lemez akusztikus gitározás nélkül, most a Várom az esőt című tétel kezdődik így, maga a dal ismét egy telitalálat. A záró szám (Nem menekülsz!) pedig maga a thrash metal esszencia, ráadásul nagyon amerikai az egész, az első hangtól az utolsóig. Tökéletes alapvetés.

Hála az égnek nincs agyoneditálva a lemez, így sokkal élőbbé vált a zene. A hangzásra sincs panasz, na persze, lehetne min kötözködni, de sikerült eltalálni a stílushoz illő soundot, ráadásul még a bőgő is olyan klasszikus módon cseng-bong. A ritmusszekció is teljesen korrekt, a szövegek sem vészesek, van néha pár csetlés-botlás bennük, de tartalmilag is simán lehet találni benne sok dolgot, amit magáénak érezhet bármelyik korosztály. Havancsák Gyula meg nagyot alkotott, végre kicsit kilépett a már megszokottnak mondható grafikai világából és egy "Ultimate" korszakos Marvel képregényeket idéző borítót készített (kis apróságokra is odafigyelve), amire megint csak azt tudom mondani: ááállat!

Rengetegszer meghallgattam már a lemezt, és biztos vagyok benne, hogy örök kedvencet találtam, el fog kopni előbb-utóbb a kis műanyag korong. Az meg csak Zsolti fanatizmusának és kitartásának köszönhető, hogy még mindig létezik a Remorse, talán úgy, ahogy mindig is megálmodta. A cd-n némi multimédia is található, régebbi demók, fotók, ilyesmi (ha nagyon nem akar működni, ahogy nálam sem, másold át számítógépre, és nevezd át az indítófile (remorse) kiterjesztését exe-re).

A 2005-ös év magyar lemeze számomra megszületett. Kis, ezüstszínű korongba rejtett energiabomba, ami úgy energikus, hogy jókedvet, pozitív életerőt ad.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.