Shock!

szeptember 24.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Entombed: Serpent Saints - The Ten Amendments

Habár Alex Hellidék a gyökerekhez való visszakanyarodást emlegetik az interjúkban a Serpent Saints – The Ten Amendments kapcsán, az Entombed természetesen nem próbálta meg újraírni a death metal alapmű Left Hand Path lemezt, és nyilvánvalóan minden idők legmocskosabb, legsúlyosabb rock'n'roll albuma, a Wolverine Blues is soha túl nem teljesíthető etalonként tornyosul mindenki fölé, őket is beleértve. A Serpent Saints mégis egyfajta keresztmetszetet ad a legendás stockholmi vodkavedelők munkásságáról.

megjelenés:
2007
kiadó:
Threeman Recordings
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Miről is beszélek? Arról, hogy például a nyitó címadó szám vagy az Amok emblematikus Entombed nóták, vagyis igazi nagypofájú, szennyes, arcbamászó, halálmetalizált rock'n'roll himnuszok azzal a rengeteget kopírozott erkölcstelen gitárhangzással és L.G. Petrov állatias bömbölésével, de néhol egyértelműen a korai érára utalnak vissza. Ilyen például a Masters Of Death a maga hideg, fagyos hangulatával és imádnivaló ősprimitív riffelésével, amiről még a Venom és az egészen korai Slayer is óhatatlanul beugrik az embernek. Nagyon kultikus és élvezetes ez az egész. Aztán ott van a korábbi hasonnevű EP-ről már ismert When In Sodom, ami valahol a két világ közötti kapocsként teljesít szolgálatot: tömény szeszben és vérben fürdő, képregényesen gonosz Entombed sláger, amit garantáltan évek múlva is játszani fognak a koncerteken. Egyértelműen ez jelenti a lemez csúcspontját.

Végigmehetnék az összes dalon, de tényleg nem látom értelmét. Vannak lemezek, amiken semmi kedved gondolkodni vagy fecsegni róluk, pedig egyébként bőven lenne mit. Egyszerűen csak jó hallgatni őket, még ha tisztában is vagy vele, hogy nem mérhetőek az adott banda csúcsalkotásaihoz. Az új Entombed totálisan ez a kategória: gyalul és kész. Nem érdekel, hogy volt Wolverine Blues, To Ride... és Left Hand Path, nem érdekel, hogy volt szégyenteljes Same Difference és pár formátlanabb cucc, a lényeg csakis annyi lehet, hogy ez a friss anyag abszolút méltó a csapat nevéhez. Alávaló, koszos, kriptaszagú és velejéig romlott – egyszerűen nem lehet neki ellenállni.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.