Shock!

október 27.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Asking Alexandria: The Black

1228aabRitka kínos helyzet, ha valahonnan pont akkor távozik az énekes, amikor a zenekar éppen a nagy kiugrás előtt áll. Nem is nagyon lehet ilyenkor sérülésmentesen kijönni a dologból, így a legtöbben megpróbálnak inkább biztosra menni, hiszen abban rejlik a legkevesebb kockázat. Ezt tette az Asking Alexandria is, ahonnan a korábbi produkcióknál színesebb, egyénibb – és nem mellesleg kiugróan sikeres – From Death To Destiny turnéi után lépett le Danny Worsnop, hogy rock'n'rollosabb, illetve countrys vonalon keresse tovább a boldogulását. A folytatás ismert, Ben Bruce-ék egy ukrán srácot igazoltak le Danny helyére Denis „Stoff" Shaforostov személyében, és most már azt is tudjuk, merre indultak el vele: visszafelé.

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a dolgokat, akár azt is mondhatnám: a The Black az a lemez, amivel az Asking Alexandria szinte meg nem történtté teszi a 2013-as albumot. És azzal együtt, hogy ez ebben a formában nyilván sarkítás, kétségtelen, hogy az új lemez sokkal inkább hasonlít mondjuk a Reckless & Relentlessre, mint a From Death To Destinyre. Az előző lemezbe nem várt új ízeket hozó könnyedebb, klasszikus arénarockos felhangok visszaszorultak, az összkép megint zúzósabb, üvöltözősebb, és a dallamvilág is inkább a régi Alexandriát idézi. Mint mondtam, ebben a helyzetben ez tűnhetett biztos receptnek, ráadásul pusztán a képességeit tekintve Denis egyértelműen jó választásnak bizonyult: hangterjedelme még nagyobb is Dannyénél, és ugyan Worsnop torka karakteresebb, ezen a ponton nem nyúltak mellé. Vagyis ha összehúzott szemöldökkel hallgattad a legutóbbi lemez kísérletezősebb pillanatait, örülhetsz, mert a banda neked készítette a The Blacket, látszólag minden visszaállt a régi kerékvágásba.

megjelenés:
2016
kiadó:
Sumerian Records
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 50 Szavazat )

Valamelyest semleges szemlélőként én visszafogottabban lelkesedem. Őszintén szólva sosem tartottam indokoltnak a nagy hype-ot ennél a bandánál, így legutóbb sem, de tény, hogy a From Death To Destinyn legalább elindultak valamerre a nagyon paneles kezdetek után. Távolról sem tartom hibátlannak az előző albumot, de ott végre felvillant a reménye annak, hogy pár lemezen belül az Asking Alexandriából is kifejlődhet valami érdekes, valami érettebb, valami olyan, ami túlmutat az irgalmatlanul szanaszét játszott metalcore-os vonal keretein. Na, hát ebből a szempontból ez a hátraarc most nem jött valami jól, még akkor sem, ha abszolút megértem őket és a dilemmájukat. A masszív tábor simán bekajálja majd a The Blacket, a rajongói rétegek tágítására, esetleges szintugrásra azonban igazi érdekességek, illetve valóban kiugró slágerek hiányában jóformán teljesen alkalmatlan ez az anyag.

Ha pusztán a dalok stílusát nézzük, aránylag változatos egyébként az album, tipikusabb szaggatós-de-dallamos, tinédzserbarát metalcore-stílusgyakorlatok (Let It Sleep, The Black, We'll Be OK, Circled By The Wolves) éppúgy akadnak rajta, mint melodikusabbra vett, együtténeklős himnuszok (I Won't Give In, The Lost Souls, Undivided – szerintem talán ezek a legerősebb pillanatok is a lemezen). De van vérhányósan kezdődő, majd mégis más irányba elvitt, a Danny-szituációt kielemző darab (Sometimes It Ends), az előző album hangulata pedig a Just A Slave To Rock'N'Roll húzós ritmusaiban, riffjeiben köszön vissza. Előrukkolnak némi lírázással is, de sajnos a Send Me Home és a Gone is rettenetesen nyálas, fiúbandás, ezeket eléggé nehezemre esik meghallgatni. Mint ahogy egyébként a fentiek közül egyik szám hallatán sem érzem úgy, hogy bármi különösebben jelentős történne. Ráadásul az album eleje határozottan lendületesebbnek, erőteljesebbnek tűnik, középtájt néha már el-elkalandozik a figyelem, és kissé egybefolyik a történet. Viszont jó hír, hogy visszaszigorodással együtt némelyest a gitárszólózást is visszafogták, mert ezen a téren eléggé kilógott náluk a lóláb, és ami nem megy, azt ugyebár nem kell erőltetni. A Joey Sturgis kreálta hangzás is pont olyan, amilyennek lennie kell: nekem kicsit túl digitális a dob, és az éneken is sok az effekt néhol, de nem én vagyok a célközönség, szóval ezzel azért simán együtt tudok élni.

Itt van tehát nekünk megint az Asking Alexandria, időlegesen megfogyatkoztak ugyan, de nem törtek meg. Ha mást nem, ezt elég megbízhatóan igazolja a The Black, ennél többet viszont jottányit sem hoz, és ha nagyon őszinte akarok lenni, Danny We Are Harlotjába még azzal együtt is több íz és feeling szorult, hogy egyébként az sem a világ nyolcadik csodája. Profin összerakott, lekerekített modern metallemezt szállított le tehát a zenekar, amely semmiképpen sem rossz, de nem is valami érdekes. Így aztán kénytelen vagyok megint azt mondani, amit mindig is gondoltam róluk: ennek a csapatnak szerintem lényegesen nagyobb a füstje, mint a lángja.

Az Asking Alexandria augusztus végén Zamárdiban, a Strand Fesztiválon játszik, további részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#9 Jesse 2016-05-07 23:52
Idézet - Venomádi:
Jézus a bűneinkért halt meg, pedig akkoriban még fel sem találták a Metalcore-t, fogalma sem volt, hogy ez lehet az egyik legnagyobb bűn, ami csak létezik. És van mi lemossa?


Venomádi, mond mivel gépelted be ezt az "ó-borzalmat" ?
(Nem ......nem a véleményedre célzok, hanem a szörnyűséges fogalmazásra.)
Idézet
 
 
+4 #8 Codename333 2016-04-17 13:06
Idézet - James Smith:
Idézet - Codename333:
ugyanaz a vélemyénem erről is mint a Bring me the horizon meg az egyéb iylen picsáknak szánt "metal" bandákról...........teljesen fölsölgesek és felfoghatatlan h mennyi hype-ot kapnak....Régen a tokio hotel metn a csjaoknál msot kicsit bekeméynítettek .Asking alexandria meg bring me the horizon megy.....bravo


Azért a BMTH lényegesen igényesebb és kreatívabb zenét játszik mint ezek. Legalább ők időben felhagytak ezzel a metalcore baromsággal és azóta kiadtak két egészen fogyasztható albumot. (Ezt úgy mondom, hogy egyáltalán nem vagyok odáig értük.)
Ha rájuk keresel akkor fogsz itt is találni kritikát ahol egész magas pontszámot kaptak. Jogosan.


ez lehet így van....nem tudom.Lehet a környzetem és a baráti/haveri köröm mondatja ezt velem.Elég sok 15-19 éves vegyül velünk és ott állandóan megy a csipogás h ezek micsoda zseniális bandák.Hát akkor inkább úgy mondom h engem sajnos nem nagyon győztek meg....mert az azért valljuk be túlzás h ezek zseniális bandák lennének....mind1.Adtam neki egy esélyt azért dehát eztán sem fogk askingos pólót felvenni...
Idézet
 
 
+5 #7 Tulus 2016-04-17 12:29
faszking szarekszandria.
Idézet
 
 
+3 #6 James Smith 2016-04-17 01:59
Idézet - Codename333:
ugyanaz a vélemyénem erről is mint a Bring me the horizon meg az egyéb iylen picsáknak szánt "metal" bandákról...........teljesen fölsölgesek és felfoghatatlan h mennyi hype-ot kapnak....Régen a tokio hotel metn a csjaoknál msot kicsit bekeméynítettek .Asking alexandria meg bring me the horizon megy.....bravo


Azért a BMTH lényegesen igényesebb és kreatívabb zenét játszik mint ezek. Legalább ők időben felhagytak ezzel a metalcore baromsággal és azóta kiadtak két egészen fogyasztható albumot. (Ezt úgy mondom, hogy egyáltalán nem vagyok odáig értük.)
Ha rájuk keresel akkor fogsz itt is találni kritikát ahol egész magas pontszámot kaptak. Jogosan.
Idézet
 
 
#5 BalrogX 2016-04-16 18:33
Mi a baj a Bravo-val? :)
Idézet
 
 
+4 #4 Codename333 2016-04-16 16:15
ugyanaz a vélemyénem erről is mint a Bring me the horizon meg az egyéb iylen picsáknak szánt "metal" bandákról...........teljesen fölsölgesek és felfoghatatlan h mennyi hype-ot kapnak....Régen a tokio hotel metn a csjaoknál msot kicsit bekeméynítettek .Asking alexandria meg bring me the horizon megy.....bravo
Idézet
 
 
+5 #3 Venomádi 2016-04-16 12:22
Jézus a bűneinkért halt meg, pedig akkoriban még fel sem találták a Metalcore-t, fogalma sem volt, hogy ez lehet az egyik legnagyobb bűn, ami csak létezik. És van mi lemossa?
Idézet
 
 
+11 #2 James Smith 2016-04-16 11:17
Belehallgattam és hulladék minden téren. Mindig is az volt ez a zenekar.
14-16 éves hülye gyerekeken kívül nem hiszem, hogy valaki értékeli ezt a kliséhalmazt. Tucat kategória.

Sok ennek a 6 pont. 4 lenne reális.
Idézet
 
 
+2 #1 revdav11 2016-04-16 09:01
Minden szóval egyetértek!
Eddig a From Death to Destiny messze a legjobb produkciójuk, ez óriási visszalépés.
Ez a Denis srác se valami szimpatikus, Dannynek legalább nem csak a hangja volt egyedi, de ő maga is egy egyéniség volt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2007. január 12.

 

Wendigo - Budapest, Süss Fel Nap, 2004. november 23.