Másodszor jutott el Magyarországra Tommy Victor kultikus underground triója, a Prong. A '90-es évek első felében megkerülhetetlennek számító, az egész színtérre óriási hatást gyakorló csapat némileg a háttérbe húzódva alkot ma már, de az utolsó három album meggyőző voltát a színpadra is maradéktalanul átörökítették. Az eredmény 2016 garantáltan egyik legjobb magyarországi koncertje lett.
A '90-es éveket általában úgy szokás emlegetni, mint a klasszikus rockot megmételyező, ördögtől való időszakot, mikor is az „igaz-zene" háttérbe szorulásával az europop sötét korszaka köszöntött ránk. Amellett, hogy ezen sarkított álláspont nyilvánvalóan túlzás, némi igazság mégis van benne, ugyanakkor azonban az is kétségkívül igaz, hogy óriási do...
Bár ezzel a véleményemmel nyomasztó kisebbségben maradtam a „szerkesztőségen" belül, nagyjából az idei év legizgalmasabb történéseként számoltam a USEME megalakulásával, amelynek híre a Special Providence november végi MűPás koncertje környékén kezdett terjedni. Azóta rekordsebességgel beérkezett a debütalbum, Világvevő címmel, az ott megütött hangvé...
Bár közmegegyezés nyilván soha az életben nem lesz, azért úgy tűnik, a kedélyek némileg csillapodtak a csapat karrierjének minden bizonnyal legmegosztóbb, The Astonishing lemeze kapcsán. Én a magam részéről kisebb fenntartásoktól eltekintve továbbra is becsületes munkának és kellemes hallgatnivalónak tartom, és nem utolsósorban tipikusan olyan albumn...
Noha Eric Wagner saját bevallása szerint azért távozott a Trouble soraiból 2008 környékén immáron nem először, mert ráunt a dologra meg úgy általában véve az egész verklire, nekem mindez kevésbé tűnik kereknek annak fényében, hogy az énekes jelenleg két csapat, a The Skull és a Blackfinger élén is ápolja a chicagói doomsterek örökségét. Azzal együt...
Eredetileg úgy volt, hogy nem én írok erről a koncertről, a sors azonban közbeszólt. És ugyan igaz, hogy lassan két hét is eltelt a The Vintage Caravan fellépése óta, mivel az év eddigi egyik leghangulatosabb buliját köszönhetjük az izlandi triónak, úgy gondolom, még ennyi idő elteltével is érdemes szót ejtenünk róluk.
Harmincadik születésnapját ünnepli a NYHC-színtér emblematikus csapata, a Koller-tesók által 1986-ban alapított, azóta is megállás nélkül, ellentmondást nem tűrően vezetett Sick Of It All. Mindezt egy igen alapos turnéval teszik, amelynek során hozzánk is ellátogattak. Ez a buli pedig, előzetesen elnézegetve a rajongók szavazati alapján összeállt s...
Hatéves búcsúturnét sem nagyon láttunk még, legfeljebb a KISS-től, és egy idő után ők is belátták, hogy nevetségessé teszik magukat a dologgal, így végül elhagyták a különböző jelzőket. Nem tett másképp a Scorpions sem, akikről egyébként simán el tudom hinni, hogy eleinte valahol még komolyan is gondolták a befejezést, csak aztán ugye evés közben j...
Aligha kell ecsetelnem, hogy tradicionális heavy metal fronton milyen erős csomagot láthattunk február 21-én a Barba Negra színpadán. Annak ellenére ugyanis, hogy sem a Brainstorm, sem pedig a Primal Fear nem tartozik a legnépszerűbb német zenekarok közé, minőségben mindkét csapat abszolút elsőligás. Előttük a fiatalabb korosztályt pedig az a kanad...
Miután a Symphony X immár csaknem két évtizede a kedvenc zenekarom, ráadásul a 2003-as Stratovarius-bulit leszámítva eddig mindig lemaradtam róluk, nem lehetett kérdés, hogy az Underworld lemez turnéjának első „kontinentális" fellépésén ott a helyem. Logisztikai szempontból ugyanakkor ezen az estén minden a legrosszabbul alakult: a senkit nem érdeklő c...
Ismét elkezdhetnék azon lamentálni, vajon mi lehet az oka annak, hogy miközben az Adrenaline Mobon még a lefüggönyözött PeCsában is csak lézengtek az emberek, Richie Kotzen szólóbulijai szellős hajók előtt mennek le, és a The Winery Dogs kétharmadát soraiban tudó jam-kvartetten sem hágtunk éppen egymás nyakára, addig Mike Portnoy, Billy Sheehan és Rich...
A Parkway Drive évek óta fix visszatérőnek számít Magyarországon, népszerűségük pedig lemezről lemezre egyre csak növekszik, így ez vélhetően és remélhetően a jövőben is így marad majd. Az ausztrál szörf-metalcore-osok február elején az agyig telt Barba Negrában mutatták meg, hogyan is kell űzni az ipart a súlyosabb vonalon 2016-ban, és minden túlz...
A tavalyihoz hasonlóan újra dupla koncerttel jött hozzánk az Ignite, igaz, most két normál klubkoncertet adtak a Barba Negrában, nem egy „hangos" és egy akusztikus verziót, mint az elmúlt évben. Előrebocsátom: nem vagyok (voltam) Ignite-rajongó, hiába szeretem nagyon Téglás Zoli hangját, az Ignite (és a Pennywise) zenéje aránylag távol áll tőlem, í...
Hirtelen ötlettől vezérelve döntöttem úgy, hogy a remekül sikerült Therapy?-koncert másnapján meg kellene látogatni a Tribulation/Grave Pleasures páros düreres koncertjét is. A hirtelen ötleteim általában ritka szarul szoktak elsülni, ezúttal azonban szerencsére nem így történt: ugyan kétfős különítményünk között szépen megoszlott az érdeklődés (én e...
Legutóbb 2013 végén járt nálunk a Therion, méghozzá a Vovin lemez születésnapja kapcsán előadott speciális programmal. Már akkor, sőt, az azt megelőző 2012-es bulin is azzal búcsúzott a csapat főnöke, Christofer Johnsson, hogy a készülő Therion-rockopera miatt egy időre nélkülöznünk kell majd a csapatot. Azóta eltelt bő két év, és bár az említett mű máig...
Nagyjából tavaly ilyenkor későn kapcsoltam, és már nem jutottam jegyhez a zseniális Hand. Cannot. Erase. lemezt bemutató turné első körének antwerpeni állomására, így most nem bíztam a véletlenre: már valamikor június bebiztosítottam a helyemet az Ancienne Belgique-ben. Nem állítom, hogy a novemberi párizsi események óta nincs bennem továbbra is egy ...
A Piramis is azon klasszikus magyar bandák sorát erősíti, akikkel ilyen-olyan okokból még nem foglalkoztunk sokat. Az ilyesmi oka mindig többféle lehet: a szokásos idő- és kapacitáshiány mellett előfordulhat, hogy az adott csapat nem feltétlenül tartozik egyikünk kedvencei közé sem, de benne lehet a pakliban, hogy a régi zenekarokról már tényleg mi...
Brno felé tartva az autópályán azon gondolkodtam, vajon mivel tölti üres hétköznapjait mostanában Joey DeMaio. Mert bár a Manowar az elmúlt években hivatalosan nem tartott szünetet, feloszlásáról pedig természetesen szó sem lehet, egyértelmű, hogy finoman szólva sem pörgették túl magukat. Néha ugyan újravették valamelyik klasszikus anyagukat (hogy ...
A Therapy? a kiszámíthatatlan és öntörvényű zenekarok szokásos problémájával küzd. Ugyan sokan állítják az ellenkezőjét, valójában csak igen kevesen tudják tolerálni, ha kedvencük a sajátján kívül tényleg semmilyen más elvárással nem törődik, így aztán az adott banda szépen eljuthat odáig, hogy szinte már csak önmagának gyártja a lemezeket. Andy Ca...
Számtalanszor terveztük már, hogy írunk az István, a királyról, egészen ezidáig azonban ez sosem jött össze. Az ilyesmi persze gyakran előfordul a Shock! életében, ezúttal azonban nem az időhiány vagy az egyéb elfoglaltságok vetettek gátat, hanem olyan külső tényezők, amelyek miatt nem akartuk, illetve nem láttuk célszerűnek recenzálni a darabot. A...
Idejét sem tudom már, mikor voltam utoljára Hammerfall-koncerten, de tompuló memóriám azt súgja, hét-nyolc éve lehetett, esetleg közben beficcenhetett valami félszemmel megnézett, félfüllel belehallgatott fesztiválfellépés. Van az persze úgy, hogy egy-egy zenekarral eltávolodunk egymástól (legutóbb a tavalyi Gamma Ray / Rhapsody-koncerten szembesülte...
Igazán elkényeztetve érezhetik magukat a Nightwish rajongók, hiszen idén már másodszor nézhették meg Tuomas Holopainenéket, ráadásul most volt Wishmaster is, nem úgy, mint az elmaradt hegyaljás koncert helyett sebtében, a még működő Petőfi Csarnok szabadterén megrendezett fellépésen . Ráadásul két fantasztikus előzenekarral kényeztették el a közönség...
Az instrumentális progmetal több-mint-reménységeinek idei évét mi is bőséggel dokumentáltuk, hiszen volt miről beszélni: új billentyűssel rögzített album a GEP égisze alatt, koncertek itthon és Európa-szerte, önállóan, illetve a Spock's Beard vagy éppen a Dream Theater vendégeként, majd slusszpoénként ez a MűPás szeánsz. Szisztematikus építkezéssel Markó...
Sosem gondoltam volna, hogy három nap eltéréssel újra felidézhetem lelki szemeim előtt az 1991-es budapesti Monsters Of Rockot, ahol a Queensryche nyitott, majd utánuk a Mötley Crüe következett. Az időrendi sorrend nálam ugyan most fordított volt a 13-ai Mötley-koncerttel , és természetesen nem minden ízében idézhettem fel a huszonnégy évvel ezelőtt ...
A Solaris utóbbi évekbeli aktivitása örvendetes és dicséretes, sajnos azonban nem jutottam el egyik bulijukra sem az utóbbi években, pedig folyamatosan tervben volt. Most végre sikerült, és erről mindenképpen meg kell emlékezni itt a Shock!-on is, hiszen – akárcsak az East esetében – hiánypótló írás ez: eléggé elítélhető módon korábban sose írtunk ...
Mi mással ünnepelhetné az ember a névnapját, mint egy jó kis búcsúturnés Mötley Crüe-koncerttel Münchenben? Amilyen jó ötletnek tűnt mindez pár hónappal ezelőtt, a koncert előtti pár napban annyira kétségessé vált az egész utazás a Lufthansa-sztrájk miatt. Még a koncert előtti nap reggelén is kérdéses volt még, hogy megyünk-e, ha igen, miképp jutun...
Ugyan a Barba Negrában fokozott biztonsági ellenőrzést ígértek a párizsi terrortámadások után, mindez végül annyiban merült ki, hogy a megszokottnál több marcona kinézetű, de amúgy roppant udvarias kidobó állt a bejáratnál. Kilométereken át kígyózó sorokat és akkurátus, mindenre kiterjedő átvizsgálást én személy szerint nem tapasztaltam. Nem tudom,...
Facebook
Twitter