Sokszor voltam már koncerten valamelyik szomszédnál egy-egy kedvenc miatt, sőt, olyan is előfordult, hogy valakit egy turnén többször is elcsíptem, de olyasmi nem rémlik, hogy két egymást követő napon, célirányosan megnéztem volna egy előadót két különböző városban. Nem mondom, hogy nem merült fel bennem sose, de igazi késztetést nem éreztem rá és jöttek a kényelmes kifogások – mert ugye, az embernek arra van ideje és energiája, amire valóban akarja, hogy legyen. Nos, eddig nem akartam igazán. Az Avatariumnál viszont több tényező is kedvező irányba mutatott: egyfelől ott volt a két évvel ezelőtti elmaradt bécsi látogatás, aminél kevés dolog bosszantott jobban az adott időszakban, és amikor végre a szombatra szervezett pesti buli előtt pont péntekre esett a bécsi fellépés, nem volt kérdés, hogy menni kell arra is. Pláne, hogy – mint utólag kiderült – a két helyszín jelentősen különbözik: míg a Viper Room full belvárosi elhelyezkedésével és kissé szakadt underground jellegével leginkább a Rocktogonra emlékeztetett, a Dürer nagytermét tisztességesen feltöltő közönség előtt méltó körülmények között játszhatott az európai metal színtér jelenlegi egyik – nemcsak számomra – legizgalmasabb zenekara. (Ha csak rólam beszélünk, akkor még az „A" legizgalmasabb jelző is megkockáztatható.)
