Röviddel az új lemez megjelenése után látogatott el hazánkba a német Kreator legénysége, hogy a PeCsában egy igen súlyos bulin mindenkit a földbe gyaluljon. A koncert előtt az énekes/gitáros/főnök Mille Petrozzával ültem le egy kis csevelyre.


Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Fürgerókalábak zenekar neve immár fogalommá vált. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az alábbi hírességek nyilatkozatai: "Őrült vicces csapat, mindig jókedvre derülök tőlük!" (Maniac - Mayhem) "Acélos Balázs egyike azoknak, akik miatt gitározni kezdtem" (Kirk Hammett - Metallica) "Nem tudom fe...
A 9 éves Cry Free hazánk számos kiváló tribute zenekarának egyike. A kizárólag Deep Purple számokra szakosodott srácok, két élő anyag kiadása után most jelentették meg első stúdiólemezüket, Purple rEvolution címmel. Ezen apropóból vendégelték meg a rocksajtó néhány tagját a Wigwamos koncert előtt rendezett kis fogadáson.
Az ötödik lemezét kiadó ír Primordial zenekar már nevében is régmúlt korok szellemiséget idézi. Mindezt alátámasztják a koncepciózus motívumok, amiket albumaikon felvonultatnak: ősi jelképek, az ír nyelv használata, versek megzenésítése, a zöld sziget hányattatott történelmének epizódjait megidéző szövegek, folklorisztikus dallamok lenyomatát őrző ...
Youth Gone Wild, 18 And Life, Slave To The Grind, Wasted Time... Egyszerre vad és érzékeny, kimunkált és nyers: Ő az Igazi Amerikai Rock’n’ Roll Hang, Mr. Sebastian Bach.
Még mostanában is ugyanaz a laza srác, mint a tizensok évvel ezelőtti képeken, és a telefon másik végéről is az a hamisítatlan, rekedtes rock-kölyök hang szólalt meg a csörgés ut...
Nemrég jelent meg a svéd progresszív alapvetés-csapat talán legmélyebb albuma, a BE, mely zenei progresszivitása mellett szövegében, koncepciójában is egy komplex, elgondolkodtató alapmű. Daniel Gildenlöwhöz évek óta ismeretség köt, ezért egy oldott, kötetlen beszélgetés részleteit van szerencsém megosztani.
A kategorizálhatatlan zenét játszó Angertea zenekar egy jól sikerült videoklippel keltette fel figyelmemet még első albumuk, a "Lélekvágy" idején. Azóta készült egy válogatás eddigi muzsikáikból, és szigorítva az irányon, immáron angol nyelven írják az új lemezt. Nemrég sikerült koncerten is elcsípnem a triót, és letaglózott élő teljesítményük.
Új zenekar, sokat próbáltnak mondható tagokkal, ráadásul teljesen más zenei iránnyal, mint amire a nevek alapján számítani lehetne. A Wendigo zenéje egy olyan réteget is megfog (és remélhetőleg meg fog fogni), akik soha életükben nem hallottak még a Stonehenge-ről vagy a Da Capo-ról.
Ezt úgy hívják: tiszta lappal. De kezdjük az elején, szép sorjában...
Szeptember tizenharmadikán a budapesti A38 hajón lépett fel a brit Threshold. A koncert előtt a hajó éttermében ültem le beszélgetni az alapító gitáros Karl Groommal, aki mindvégig nagyon kedves és segítőkész volt, mindazonáltal, mint később megtudhattuk, a bandában néha igazi zsarnok.
A interjú elkészítésébe Horváth András barátom is besegített.
A Tiamat egyike azoknak a zenekaroknak, akiket tinédzser korom óta szakadatlanul istenítek, így aztán különösen furcsa érzés volt egyszer csak ott találni magamat, kis porszemet a zenekar társaságában. Bár Johan Edlund civilben sem hazudtolta meg szűkszavú, hűvös önmagát, a Wanted fesztiválos fellépésük másnapján mégis sikerült szóra bírni.
A soktagú zenekar 7-es sorszámot viselő gitárosát, Mick Thomsont kaptuk kölcsön egy rövid, ámde annál velősebb interjú kedvéért. Mick az átlag Slipknot tagsággal ellentétben magas, sztárallűrtől mentes, egy light kóla és egy buborékmentes ásványvíz kíséretében ült le asztalunkhoz, mondjuk a benti erős félhomály ellenére napszemüvegét nem volt hajla...
Az utóbbi idők lemeztermésének egyik hatalmas meglepetése volt számomra a Biomechanical nevű angol csapat debütáló lemeze. Az ősprogpower alapokon nyugvó, energikus és érzelmes zene egyszerre idézi fel ifjúkorom ronggyá hallgatott Crimson Glory és Queensryche kazettáinak pengeéles hangjait és a legsötétebb fantasztikus filmek hangulatát.
A Summer Rocks első napja. Aznapra sajtóbelépő nincs, interjúlehetőség a szervezőktől szintén nincs. Aztán mégis ránk mosolygott a szerencse a kiadó képében, akik felhívtak és elhívtak. A szálloda halljában láttunk valakit, aki teljesen hasonlított Rob Halfordra, de pici volt, trottyos térdgatyát és szemüveget viselt, tehát pontosan olyannak tűnt, ...
Örülhetnek nagyon a doom/sludge rajongók, mert a Mood után is van élet, legalábbis a két utódzenekar teszi a dolgát. Most éppen a Stereochrist került terítékre nálunk.
Sokat kellett várni, mire a kíváncsi hallgató- és nézősereg hozzáférhetett a Stereochrist debütáló lemezéhez, vagy mégsem? Erről is megkérdeztem Hegyi Kolos riffmestert.