Shock!

május 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Casketgarden: magyar maximalizmus

CasketgardenA CasketGarden egyre növekvő sikere is csak azt a régi-régi sejtésemet igazolja, amikor az első demót meghallgattam, hogy ezekben a srácokban van valami plusz... Jó érzés, hogy egyre többen rájönnek erre.
A debütáló lemezhez szlovák kiadót találtak, aki elég szépen ráfeküdt a promócióra.
Az alábbi - helyenként igen tanulságos - interjú Tóth Balázs gitárossal készült, aki ez alkalommal nem a kérdéseken, hanem a válaszokon töprengett.

Pár hónap eltelt a debütáló lemezetek megjelenése óta, ráadásul igen pozitív visszajelzések érkeztek mindenhonnan. Meglepett a fogadtatás titeket vagy azért picit számítottatok rá, hogy tetszeni fog a zenehallgatóknak a zene?

A fogadtatásra nem számítottunk, de azt azért éreztük, hogy egy viszonylag jól megcsinált lemez lett, hiszen figyeltünk, hogy minden ízében tetsszen nekünk, a borítón CD korongon át a zenéig. Szerintem azért az emberek érzik, ha egy zenekar szívből csinálja a dolgát, talán ez lehet a viszonylag lelkes fogadtatás oka, meg az, hogy az előtte megjelent The Non-Existent demó is tükrözte ezt az elkötelezettséget a stílus iránt. Mondjuk, az eladási dolgokon nem érződik a lelkesedés, szóval maradtunk egy tróger banda. (nevet)

Legtöbben az At The Gates hatását vették észre nálatok. Volt olyan hatás-zenekar említés, amit mókásnak éreztek magatokkal kapcsolatban?

Hát német nyelvterületen vannak érdekes dolgok, Pokolgép, Ossian, Moby Dick emlegetés, meg "gulyásmetálozás" de más mókás dologgal nem találkoztam. Meg talán érdekes hogy valahol a The Duskfall (ex-Gates Of Ishtar) nevű bandához hasonlítottak, holott ők fiatalabb zenekar, mint mi. Az At The Gates dolog szerintem meg inkább elismerésnek szoktam venni, mert a legjobb dalírói vénával, legdinamikusabb ritmusszekcióval rendelkező banda, akit valaha ismertem.
Alapvetően jók a kritikák, de legjobban valahogy a rajongói visszajelzéseknek örülök, emilek, levelek, koncertek, ilyen netes szavazásoknak ilyes. Az számít igazán.

Néhány demós dal is felkerült a lemezre. Maradt minden hang a helyén vagy változtattatok rajtuk valamennyit?

Gitárilag biztos nem változott, a dobosunk ezt-azt átdolgozott bennük asszem, de nem vészes dolgokat. Ja, meg a Non-Existent elejéről lemaradt a beordítás. Igazából a hangzás egységessége miatt rögzítettük őket újra, meg azért hogy minden érából kerüljön szám a lemezre, hogy legyen valami átfogó kép jellege az egésznek. Persze nem utolsó sorban a koncepcióba is tökéletesen passzoltak.

Profi lett a borító is. Ki készítette? Adtatok a srácnak ötleteket vagy rábíztátok teljesen a munkát?

A borító a Metal Age designere Miso Sestak munkája, és szerintem nagyon jól végezte el a dolgát. Mivel már a lemezfelvétel előtt, a dalok írása közben tudtam milyen lesz az általános hangulat, így a színvilágot előre meg tudtam határozni. Küldtem képeket, hogy milyen jellegű hangulatot kellene elcsípni, és ő ezek alapján teljesen új fotókat készített. Nagyon bejött neki ez a "mindennapi harcokban berozsdásodott lélek" koncepció, igazán jól ráérzett. Érdekesség hogy saját magát fényképezte, szóval ő van a frontborítón jól. (nevet)

Kiadás, terjesztés... miben segít még titeket a kiadótok?

Mindenben. A kiadás, terjesztés, reklám, promóció alapvetően az ő dolguk (ez utóbbiba itthon besegítettem), a gyártás nem éppen kis költsége is, így első lemez idején mondjuk a stúdiót nem állták, de annyi tartalékunk még volt, viszont ha nem kapunk szerződést biztos meg lettünk volna lőve, hogy hogyan tovább.
Német és francia terjesztésüket éppen a szerződtetésünk előtt újították be, és igen jól működő cégek végzik: németeknél a Twilight Distro, franciáknál az Apidocere Records, amik elég nagy nevek ilyen szempontból, reklámoztak a legnagyobb lapokban, készült interjú velünk pl. a Legacyban is, szóval lemérhető a dolog ilyen szempontból. Itthon isten amit csináltak, meg benne vagyunk a legfontosabb külföldi csomagküldőkben is.
Ugyan koncertszervezésről alapvetően nem volt szó, de itt a szlovák/cseh területen tudnak segíteni, másrészt a kiadó emberei maguk is többnyire zenészek, és így pl. a német Metal Ages srác által alakulnak a kontaktok, várható is egy német minitúra ősszel. Szóval tök elégedett vagyok. Bíztató jel, hogy az egyik új kiadványukat befizették a Mayhem Európa túrára, szóval van esély nekünk is megcsípni valami jót, de azért nem felejtem hogy azért a MAP még egy pöttöm underground kiadó.

Egyre többet koncerteztek, nem csak itthon. Milyen tapasztalataitok vannak a külföldi koncertekkel kapcsolatban?

Igen most áprilisban egyetlen egy magyar bulink volt, a többi külföld, főleg környező ország, de még ezen a szinten is ég és föld. Amit alapvetően megfigyeltem az maga a klubhelyzet, kint tényleg klubok vannak, itt csak kocsmák, akik több piát akarnak eladni, ezért szerveznek koncertet. Ez az alapvető probléma, nem adnak a hangcuccra, a körülményekre, fényekre, így – kevés kivétellel – nem lehet igazából minőségi produkciót adni (vagy saját zsebből, az meg ugye üres általában) és akkor fennáll az esély, hogy elfordul a koncertre járó nép az egésztől, mert megunja. De nem panaszkodok, imádok játszani, akár összetolt asztalokon is nyomjuk szóval...
Nagy különbség, hogy az eddigi kinti koncertjeinken a zenészeket úgy kezelték, hogy még..., ilyen itthon egyáltalán nincs: underground koncerten öltöző és ingyen kaja/pia a zenekarnak? Itthon örülünk, ha útiköltséget kapunk...
Szerintem, a közönség hasonlóan őrült mindenhol, legfeljebb az őrültségi szintjük később aktivizálódik. Legbüszkébb a svájci meg a legutóbbi osztrák koncertünkre vagyok, mert bizony sikerült elérni, hogy beinduljon a mosh, aki tudja milyenek az osztrákok koncerten, az tudja hogy ez nagy eredmény. (nevet) Ami igen-igen állat színtér az a szerb, megőrülnek a metal zenéért és éhesek nagyon, szóval a legkedvesebb élmények hozzájuk fűződnek.

Mi a legmeglepőbb különbség egy hazai és egy külföldi helyszín, közönség, fogadtatás között?

Talán az hogy itthon azért ismernek minket, általában tudjuk, mire lehet számítani, kint meg még kell győzni őket, és az nehezebb, sokkal. Főleg egy nyugati országban, ahol nap, mint nap olyan minőségi koncertek vannak még ilyen szinten is, hogy még. Meg ugye ott, ha tetszik meg tudják venni a cédét, itt meg nem és ez sokat számít. De mondom ez a metal közönség szerintem tök ugyanolyan... pl. megint Svájc. Azt hittük, hogy ott biztos ilyen gumirokkerek vannak, tudod tiszta levegő, tehenek, tejcsoki, zöld fű, hegyek satöbbi, erre meg éppen olyan tróger gondolkodás megy, mint itthon, és olyan kemény pogó volt, hogy csak lestem... Olaszországban, Comoban a forróvérűek hazájában ellenben leszerepeltünk "közönségmeggyőzés" szempontjából, nulla mozgás, meg buli. Viszont több cédét vettek, mint bárhol, szóval érdekes.

Úgy tudom már elkészült néhány új dal. Maradt a "jó öreg" CasketGarden vonal, vagy számíthatunk némi meglepetésre?

Igen van néhány. De tudni kell, hogy a mi kerekeink lassan őrölnek, rohadt sok téma kerül kukába, hónapokig készül egy-egy nóta, szóval év vége előtt biztos nem megyünk stúdióba újra.
3 nóta van meg eddig, érdekes a kép, mert valamelyik tipikus CG szám, valamelyik meg elég újító jellegű a zenénkben, a ritmusokkal kombinálunk picit, tehát nem csak tika-tika megy, hehehe. Nem tudom melyik lesz az a fő csapásirány, szerintem színesebb lesz az összkép, meg van pár érdekes ötletem szóval, mint látszik, még igazából nem tudom. Az Open The Casket ami ugye egyfajta ars poeticánk, amit koncerten tolunk már az egy hagyományosabb nóta, viszont nagyon böszme.

Tudom, hogy maximalista vagy magaddal szemben. A többiek is ilyenek vagy a te maximalizmusod hat rájuk is, mondjuk a stúdiózásnál?

Igen szeretem, ha valamit úgy hallok, ahogy a fejemben szól... nem tudom, hogy a többiek milyenek ilyen szempontból, de szerintem ezt a fajta maximalizmust azért átvették. A stúdiózásnál meg inkább Töfi maximalizmusa volt ránk hatással szerintem, szóval majdnem golyót röpítettünk a fejünkbe, hehe. De legközelebb nem hallgatunk rá, mert több koszt szeretnénk, több nyersességet... meg ugye nem biztos hogy amit belül hallok az tökéletes, meg pontos, de lehet hogy az a jobb... Remélem majd megérti. (nevet)

Mivel küzdöttetek a legtöbbet a lemezfelvételnél?

Egymással. (nevet) A dobokkal pöcsöltünk sokat, az énekkel, meg a keveréssel, tudod ez a kompromisszum nevű dolog nehéz ügy. (nevet)

Milyen gitárosok hatottak leginkább a játékodra? A technikás vagy a feelinges gitárjátékot kedveled jobban?

A játékomra nem tudom kik hatottak, mert életemben csak egy Metallica, meg pár At The Gates és Carcass szólót tanultam meg. Akiknek a játékét legjobban szeretem az Andy LaRoque (King Diamond, Death) Zakk Wylde, Randy Rhoads (Ozzy), és persze Anders Bjorler (ATG/The Haunted gityós). Inkább a feelinges játék híve vagyok, szóval aki a hangulathoz igazítja a szólókat, amelyek inkább kis etűdök, dalban dal jelleggel. Mondjuk, Zakk Wylde-nak nem lehet ellenállni, ő tekerni is úgy tud, ahogy senki... meg azok az üveghangok!

Mi az, ami nem metal, de kifejezetten szereted hallgatni?

Hmmm. A The Gathering például, meg ilyen filmzenék, pl. a "Rekviem egy álomért" zenéje az csoda, meg például "A szakasz" c. film zenéje. Persze lehetne vitázni, hogy mi nem metal már, de Monster Magnet rock and fuckin' rollját nagyon csipázom (köszi Tass!). Amúgy legtöbbször rock/metalt hallgatok, szóval nehéz kérdés volt.

A dalszövegek sem éppen szokvány death metal szövegek. Mesélnél picit bővebben, milyen dolgokról írtál? Amúgy hogyhogy te írod a szövegeket és nem a vokalista?

Fúúúú... a kedvenc kérdésem. (nevet) Miről írtam a szövegeket 1-2 éve. (nevet) Szóval ezek ilyen mindennapi dolgokról alkotott, érzések, hangulatok, célkeresések. Általában olyan dolgokról, amiket nem érhetek el, szóval ilyen álomszerűek is, a legjobb, ha egy-két szóval mindegyik számról beszélek, de nagy sztorizások nem lesznek...

Human Corrosive Disease: egyértelműen a lemezcímhez kapcsolódik, az egyik utolsónak megírt szöveg. Ember rozsda járvány... no comment.

I Witness: ez arról a vakságról szól, arról hogy mennyi minden szépet nem veszünk észre magunk körül, meg arról is, hogy ítélkezünk olyanok felett, akiket nem is ismerünk, és olyanokra mondjuk, hogy hamis emberek, akik tényleg látják az igazi valóságot. Mondhatjuk hogy az egyik Akelás szöveg, farkasok, meg káromkodás, rokkerkedés nélkül lelki síkon. "Minden amit látok csak valami fény a szemeim varratai között"

Song Of Tears (Ashes): az emlékekbe menekülünk a valóság elől.

The Day When Silence Died: végül is kapcsolódik az I Witness szövegéhez, mikor fog ez megváltozni, mi kell az embernek, hogy ne legyen a rozsdás gépezet része, hogy önmaga lehessen.

Immortality, Inc: mi mindent megtesz az ember, hogy örökké élhessen, hogy hatalomra tehessen szert.

Non-Existent: a másik Akelás szöveg. "Anyám mindig engem piszkál, úgy véli szakadt vagyok, csak a külsőm nézi pedig itt szív dobog... valahol." Na ez nálunk valami ilyes...: "Legalább a gyűlölet parazsa égne bennetek, akkor megértené sekély elmétek, hogy én vagyok az izom a kozmosz koponyája körül". Nagyképű duma. (nevet)

7th Scar: a hetedik seb maga a szív, az érzés. Amúgy ez az istenkáromló nóta, mert az kell egy death/thrash lemezre. (nevet)

Widow Mother Earth: Özvegy Föld Anya. No comment asszem. Amúgy a mélypont a lemezen, az egyetlen lassabb tempójú, szinte doomos szám.

Across The Vast Oceans Of Time: ez a kiútkeresés ebből a rozsdás értékrendű társadalomból, de hát hogy kereshetne kiutat egy fogaskerék... amikor minden rozsdásodásra készteti, ami körülveszi.
Na most szerintem ezek után nincs értelme megkérdezni miért nem Isti írja a szövegeket, mert ugye ő egy köztudottan rokkenroll arc, nem ilyen elmélkedős típus, viszont azt hiszem, nagyon is átérzi a mondanivalót.

A többi zenekartagot hogyan jellemeznéd?

Inkább ösztönemberek, azt teszik, amit abban pillanatban jónak találnak, a következményekbe nem nagyon gondolnak bele, de azért ahogy megismertem mindegyiküknek igenis rohadt mély érzései vannak, csak nem adják nyilvánosságra. Összefoglalva talán így. Ja, és mindannyian szeretünk inni. (nevet)

Sok időt elvesz a mások számára láthatatlan, de egyébként igen lényeges zenekari háttérmunka?

Igen nagyon. Hetente 3-szor próbálunk, ami olyan 2-3 órát jelent per próba. Ezenkívül, napi egy-két órát minimum fordítani kell rá, teszem hozzá polgári foglalkozás mellett, munkaidő után. Ha interjú van, akkor még többet. Nem is beszélve a postai sorban állásokról. Az aztán nem rokkenroll.

Tényleg, miért kezdtél zenélni? Te is pózoltál a tükör előtt tollasütővel gyerekkorodban?

Igen persze. Az Ossian Acélszív lemezét toltam el végig, közben pedig az íróasztali lámpásomba, mint mikrofonba énekeltem hogy "újra dobog mááááár" . (nevet) Komolyan. Zenélni alapvetően a Guns N' Roses meg a Metallica miatt kezdtem el. Ők voltak az első kedvencek. Cliff Burton basszusszólójára (Pulling Teeth) azt hittem gitár, ezért kezdtem gitározni. (nevet)

És hogy képzeled el magadat húsz év múlva?

Öregen kopaszon, alkoholistán tolom a kib...ott nyers rokkenrollt. (nevet)

Milyen érzés, hogy most téged interjúholunk itt a Shock!-nál? (vigyorgok)

Hmmm, nem tudom, így ímélben... olyan, mint a többi interjú, csak jobbak a kérdések, meg nem kellett elmondanom a zenekar történetét. (nevet)

Te sem menekülsz: mi az élet értelme?

42. (nevet) Szerintem, az hogy hagyj valami emléket magad után... te a Shock!-ot, én a Casket cédéket hagyom asszem... (nevet)

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.