A német Neaera eddigi pályafutása igazi sikertörténet. A zenekar 2003-ban alakult, a Malzan nevű death/grind csapat gitárosa, Tobias Buck hozta létre még The Ninth Gate néven, annak érdekében, hogy hardcore-os ötleteit is megvalósíthassa. 2004-ben aztán gyorsan fel is rántottak egy demót, ami akkora sikert aratott, hogy a Metal Blade rögvest szerződtette őket.
Nevüket is ekkor változtatták meg Neaerára, a görög mitológia megkínzott, kizsákmányolt, prostitúcióra kényszerített nőalakja után. Sokat nem vesztegették az időt, 2005-ben kijött a debüt The Rising Tide Of Oblivion, Andy Classen producerkedésével, amit egy évvel később követett a Jacob Hansennel készült Let the Tempest Come. Közben meg turnéztak sokat a Caliban, a Kataklysm és a Heaven Shall Burn társaságában, többek között hazánkat is útba ejtve.
Harmadik, néhány hónapja megjelent, Armamentarium című lemezüket hallva, kissé értetlenül állok az előtt, vajh mitől mehet ennyire a banda szekere?! Alaposan lehangolt, brutális és telt, ám elég tucat deathcore muzsikát játszik ugyanis az ötös, és bár az ismét a Hansen stúdióban rögzített anyag kiválóan szól, ez esetükben kevés az üdvösséghez, mivel a muzsika már közel sem ennyire fullos.
Meglehetősen sablonos, tucat témákkal telepakolt dalok hallhatóak a lemezen. Alapvetően a gyors zúzdákon van a hangsúly, ilyen a nyitó Spearheading the Spawn, a The Orphaning vagy a Need for Pain, de akadnak kissé dallamosabb, fogósabb témák is, lásd Synergy vagy Harbringer. Némi Dew-Scented thrash (In Loss) meg leheletnyi black metal (Mutiny of Untamed Minds) is akad, de mind-mind ezerszer lerágott csont, amit itt hallhatunk.
