Shock!

június 01.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pro-Pain: Stone Cold Anger

propain_cTizenegy év telt el Pro-Pain-lemez nélkül, ami már csak azért is durva, mert a 2015-ös Voice Of Rebellion előtt a banda maximum kétévente adott magáról valamifajta életjelet. Ráadásul a legutóbbi nagylemez messze nem leszállóágról tanúskodott, utána mégis a nagy büdös semmi következett. Év elején aztán végre jöttek a hírek, hogy csak a kanyarban van már a Stone Cold Anger, a fanok pedig fellélegezhettek, hogy a zenekar továbbra is létezik.

És fellélegezhetnek most, a dalok hallatán is, az album ugyanis baromi erősre sikeredett: ezt itt bizony egy tömör, velős, ütős Pro-Pain-esszencia, ami simán hozza a Voice Of Rebellion bájos brutalitását, viszont változatosabb annál. Persze szigorúan csak úgy, ahogy azt Gary Meskiltől és kompániájától várná az ember.

megjelenés:
2026
kiadó:
Napalm
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Az alapokat most sem rengetik meg tehát, azaz a Pro-Pain stílusának két fő pillére, a betonozó riffelés meg Gary rekedt üvöltése természetesen adott, viszont vannak dallamosabb énektémák itt-ott elszórva, a 2019-es igazolás, Greg Dicenza pedig kifejezetten melodikus gitárszólókat facsar ki az ujjaiból például a címadóban. Ő az egyetlen igazi újonc Gary mellett, hiszen Jonas Sanders dobos 2012-óta biztos pont, Eric Klinger játéka meg 1999 és 2007 között nyolc Pro-Pain nagylemezen is hallható volt korábban. Ők négyen hozták össze ezt a bő félórányi, tízdalos cuccot, ami minden rajongónak kedvére való lesz, hiszen mindenféle fűszer kiérezhető belőle, amit a banda, meg úgy általában a NYHC-színtér előszeretettel alkalmazni szokott boszorkánykonyhájában.

Garyéknek sosem kellett a szomszédba menniük a jó riffekért, és természetesen ezekből most sincs hiány, de remekül működik a punkos megközelítésű, lazább Uncle Sam Wants You! meg az óóó-zós refrénű Demonic Intervention, a Rinse & Repeat és a Scorched Earth is. A záró, többszólamú tiszta énekkel operáló Sky Is The Limit meg simán az egyik legjobb az anyagon.

Nem mondom, hogy a Pro-Pain újradefiniálta magát ezzel a cuccal, mert ilyesmiről szó sincs. Viszont az is igaz, hogy a saját kis univerzumukon belül ez egy színesebb, sokrétűbb korong, mint elődje volt. Az ilyesmit pedig mindig is pártoltam, úgyhogy kifejezetten sokat pörgetem megjelenése óta.

A Pro-Pain július 26-án Budapesten koncertezik a Biohazard, a Death Angel, a D.R.I., a Vio-lence, a Sworn Enemy, a Hemlock és a Don Gatto társaságában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#1 Abigél 2026-06-01 12:03
•Ha szereted a klasszikus Pro-Pain-vonalat — a korai The Truth Hurts, Act of God vagy Voice of Rebellion korszakát — akkor a Stone Cold Anger valószínűleg működni fog. A legtöbb kritika szerint nem egy új mérföldkő a diszkográfiában , hanem inkább egy becsületes, kemény és nosztalgikus visszatérés. A rajongók ezt erénynek, a kritikusabb hallgatók pedig kreatív stagnálásnak látják. A Stone Cold Anger szerintem nem klasszikus Pro-Pain-lemez, de messze nem szégyenfolt. Olyan, mintha a banda 2026-ban megmutatta volna: „még mindig tudunk ugyanolyan dühösen szólni, mint régen”, csak már nem akarják újraírni a saját történelmüket. Az album legnagyobb erénye a hitelesség, a legnagyobb hibája pedig ugyanaz, ami a Pro-Pain-é már húsz éve: túl kevés kockázatvállalá s
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.