Shock!

július 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Katatonia: City Burials

katatonia_c„In times of surrender I am shedding my scars / I was sick, but I was set for the stars / The robe wasn't mine, but I wore it still / In the sunset of age, on the weight of my limbs″ – így indul a City Burials első dala, a Heart Set To Divide, és a Katatonia nagyjából máris otthon érezheti magát a világ szinte bármely otthonában. Amikor valamikor tavaly nyáron Jonas Renkse papírra vetette ezeket a sorokat, persze senki nem gondolta volna, hogy ez lesz belőle, de hát ez a bizonyos „shit happens", amely a svédekkel immár csaknem három évtizede történik, ezúttal globális szinten arat. Kiadói részről felmerült ugyan, hogy az ismert okok miatt későbbre csúsztassák a rég várt tizenegyedik album megjelenését, de Renkséék végül úgy döntöttek, hogy a tervezett időpontban kínálják meg a táborukat egy újabb gyötrelem-esszenciával. Én pedig azon kaptam magam, hogy mocskosul elkapott a dolog.

megjelenés:
2020
kiadó:
Peaceville
pontszám:
9,5 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Már jó pár hónapja így van ez amúgy, nagyjából az első lemezelőzetes dal, a Lacquer megszellőztetése óta, amely minden atipikussága ellenére (és persze éppen azért is) szépen visszakergetett bő húsz év után a Katatoniához. Annak idején – sokakhoz hasonlóan – én is úgy voltam vele, hogy amit a Dance Of December Souls debütön, majd aztán a Brave Murder Dayen műveltek a srácok, az nagyjából megfejelhetetlen, ha a skála negatív végét nézzük, jött is a teljes köpönyegfordítás után a Discouraged Ones, amely a maga módján szintén nagyon jól sikerült, de aztán szép fokozatosan elváltak útjaink. Bármikor elismerem, hogy mondjuk a The Great Cold Distance-ben még bőven volt ráció, de hosszabb távon az sem kötött le, amit pedig azóta hallottam a svédek felől, az alapján szomorúan állapítottam meg ugyanazt, mint amit a szomszédvár Tiamat esetében is: megtörtént a beleszürkülés a lágyan hömpölygő gothic rock masszába.

Kis időre úgy is tűnt, hogy a Katatonia észlelte a mókuskerék kreativitás-apasztó hatását, majd annak rendje és módja szerint be is jelentették tevékenységük szüneteltetését. Az elvonulás aztán nem tartott sokáig, és Renkse elmondása szerint ott vették fel a fonalat, ahol legutóbb leejtették, szóval nem volt ok gyökeres fordulatban reménykedni, és a főhősök sem áltattak minket ilyesmivel. Valami azonban mégiscsak történt időközben, és hogy a „hiba" nem az én készülékemben van, annak bizonyságául gyorsan elő is kaptam a The Fall Of Heartsot, és ugyanaz a fájdalmas unalmat éreztem, mint a „boldog" békeidőkben. A City Burials viszont úgy gázolt el, ahogy egymás után érkeztek az újabb és újabb dalok, és én hirtelen már csak amiatt aggódtam, hogy el ne fogyjon idő előtt a puskapor. Abból a szempontból nem ért kellemes csalódás, hogy a másodikként érkező Behind The Bloodnál nem írtak nagyobb slágert (de korábban sem!), viszont a Volbeat-hangmérnök Jacob Hansen keze munkáját is dicsérő album összességében is remek élményt nyújt.

A zene frissességét hajlamos vagyok legalább részben az újonnan érkezett Roger Öjersson számlájára írni, hiszen lássuk be, gitárostársa, az alapító Anders „Blakkheim" Nyström régóta nem szolgált ilyesmivel. Úgy áll a helyzet, hogy halljuk egyfelől a zenét, ami üt, harap, dédelget, ahogy azt a legjobb stockholmi kuplerájoktól elvárja az ember, majd érkezik Renkse és a tömör nyomor, akinek a legpozitívabb gondolata is az, hogy „The road to the grave is straight as an arrow / I'm just staying around to sing your song, baby". Ellenben kimondottan nagyokat énekel, és a Vanishersben még egy női partnert (Anni Bernhard) is kap maga mellé a minőségi agóniához.

Gyönyörű íve van a City Burialsnek, eszelősen hallgattatja is magát nálam, szóval nagyjából azon a szinten adom meg magam meg neki, mint a legutóbbi Rammsteinnek. Őszintén szólva nincs is kedvem ennél többet regélni, hallgassátok a lemezt, mert attól majd minden jó lesz. Izé... rossz. Vagyis jó.

 

Hozzászólások 

 
#28 REEZ 2020-05-29 02:03
Egyet ertek Harekkel.
Számomra teljesen érthetetlen, hogy lehetne a brave murder day A Katatonia életmű csúcsa.. ebből picit az jön le nekem (és egyben teszi hiteltelenné is a kritikát az osszehasonlitga tas miatt), hogy a kritikus nem ismeri kellően a zenekart, és úgy ir róla..1996-ban renkse és nystrom 20-21 évesek voltak, összesen előtte készítettek egy nagylemezt, bőven hagy kívánni valót maga után meg az a mű, ha már a két korszakot össze kellene hasonlítani..( ráadásul a lemez nagy részen Akerfeldt a vokalista, és egyben társszerző is, márcsak ezért sem állja meg a helyet ez a kijelentés).
Ez pont olyan, mintha az Anathema legjobbja a silent Enigma lenne, a MDB-nek a turn loose the swans, Type o negative-nak az origin of the feces, Porcupine tree- up the downstair, stb..

Ízlés kérdése,az alaphangulatot egyértelműen a disc.ones teremtette meg, ami a last fair...-ben teljesedett ki.
Ezutan hozzaadtak egy jó nagy adag “fűszert” zeneileg, technikailag, hangulatilag, lelkileg igy megszülve a 2003as teljesen egyedi “breakthrough” lemezt.
Majd minden addigi vonasukat tökéletesítve elkészítették a TGCD-t, amibol már valóban nem volt kiút, és vette kezdetét az onismetles.
Idézet
 
 
#27 Szűcs István 2020-05-22 15:27
Renkse szívkeserű éneke megfesti az egyre fakuló modern világ kiüresedett világképét. Megint egy elsőosztályú album került ki a svédek műhelyéből, bár szerintem a Dead End Kings korong szintjével nem ér fel. Számomra az a legjobb Katatonia lemez, egy Dead Letters, Ambitions és The Racing Heart dalokkal szerintem nehéz versenybe szállni.

Jómagam a Last Fair Deal Gone Down lemez óta vagyok az együttes szerelmese, és ettől kezdődően bődületesen erős lemezek kerültek ki a kezeik közül, mint a The Great Cold Distance és a korábban említett Dead End Kings.
Idézet
 
 
#26 coligny 2020-05-13 22:57
Idézet - Igazmondó:
Idézet - Tóth-Császár Gábor:
8. jelenleg a Mahasz listán :)


Vettek hárman cd-t?

Ezen felnyerítettem.:)
Idézet
 
 
#25 Igazmondó 2020-05-13 22:10
Idézet - Tóth-Császár Gábor:
8. jelenleg a Mahasz listán :)


Vettek hárman cd-t?
Idézet
 
 
#24 Tóth-Császár Gábor 2020-05-13 20:58
8. jelenleg a Mahasz listán :)
Idézet
 
 
#23 Draveczki-Ury Ádám 2020-05-07 04:32
Idézet - Xanadu:
UGYE, most már lesz My Dying Bride-kritika?

:)

Igen.
Idézet
 
 
#22 Xanadu 2020-05-06 22:58
UGYE, most már lesz My Dying Bride-kritika?

:)
Idézet
 
 
#21 NOLA 2020-05-06 16:05
Idézet - Koroknai Balázs:
Aligha érdemes a Katatonia két korszakát összevetni. A Brave Murder Day egy közel tízéves fejlődési folyamat végpontja/csúcsa, majd a Discouraged Ones egészen másról szólt már, egy olyan új korszakot nyitott, amelyben a zenekarnak szerintem sosem voltak igazán kiemelkedő dolgai. Jó dalok minden korábbi lemezükön akadnak, de 10/10-es album sztem egy sem. Az új pedig egy Renkse-szólólemez (ő jegyez minden dalt), talán ebből (is) adódik a különbség.

Hogy mi van?!?! :-O
Szerinted az "újabb" korszakukban nem voltak kiemelkedő dolgaik? Naaa, ezt azért mégegyszer át kellene gondolni... :-)
Konkrétan a Discouraged Ones egy kúúrvára kiemelkedő dolog!
Szerinted tényleg a Behind the Blood-nál nem írtak még nagyobb "slágert"?? Ezen az egy albumon (Disc.Ones) minden dal nagyobb sláger ennél.
Van néhány banda akiknek a lemez "kritikáit" olvasva mindig elgondolkodom, hogy biztosan a "stáb" legkompetensebb tagja ír róla? Konkrétan az Amorphis ismertetőknél is mindig ez jut eszembe (nem bántásnak szánom senki felé).
Egyébként az album tényleg nagyon jó, de szerintem a Fall is ilyen minőségű volt, csak "nehezebb".
Idézet
 
 
#20 Koroknai Balázs 2020-04-30 17:31
Idézet - Harek:
De nem bántásból írom, csak most húszon x év után bejön az új Katatonia stílus (tehát kb. Te értél meg rá/találkoztatok egy időben egymással - pont mostanra)

mérget azért ne vegyél rá :)
Idézet
 
 
#19 Harek 2020-04-30 00:44
Idézet - Koroknai Balázs:
Idézet - adamskij:
Idézet - Koroknai Balázs:
Aligha érdemes a Katatonia két korszakát összevetni. A Brave Murder Day egy közel tízéves fejlődési folyamat végpontja/csúcsa, majd a Discouraged Ones egészen másról szólt már, egy olyan új korszakot nyitott, amelyben a zenekarnak szerintem sosem voltak igazán kiemelkedő dolgai. Jó dalok minden korábbi lemezükön akadnak, de 10/10-es album sztem egy sem. Az új pedig egy Renkse-szólólemez (ő jegyez minden dalt), talán ebből (is) adódik a különbség.


gondold át újfent ezt a vaskosnak szánt, de téves kijelentésed.
Brave Murder Day 96os lemez, hol volt előtte 10 évvel Katatonia?
Viva Emptiness.

1987-ben indultak, még más néven. de nem is ez a lényeg, hanem a nyílegyenes fejlődés, ami a BMD-t megelőzte.

Szerintem azóta is folyamatos és nyílegyenes, csak páran elaludtatok közben velük kapcsolatban vagy nem találkoztak az érzelmek a lemezekkel adott időben. Velem is megesik, de Őket meg kell védenem ez miatt: nem a Fall of Hearts-hoz kell vissza ásni, mert az egy nehéz (számomra is gyengébb) lemez. De hogy pl. a Behind the Blood lenne valóban a legnagyobb "slágerük" ever, az azért számomra is ad némi magyarázatot arra, hogy (bocs Balázs), de mégis csak a Te készülékedben van egy kis hiba. :) De nem bántásból írom, csak most húszon x év után bejön az új Katatonia stílus (tehát kb. Te értél meg rá/találkoztatok egy időben egymással - pont mostanra), azért ne húzzuk már le a kb. elmúlt 20 évüket, mert nagyon sokaknak nagyon is sokat is adtak azóta, és ezt igazságtalannak érzem. Ilyen minőségi zene/művészet kevés születik a rock/metal kategóriához kapcsolódóan. És igen, azt gondolom, hogy Ők bőven túl léptek már ezeken a zenei kategóriákon. Újítók, mégis hűek hozzá. De ha én vagyok túlságosan elfogult, akkor én kérek bocsánatot. :))
Idézet
 
 
#18 Anomander 2020-04-29 19:51
Köszi mindenkinek, felvettem a listámra az említett albumokat.
Idézet
 
 
#17 Vikernes Krisztián 2020-04-29 09:38
Idézet - Anomander:
Hamu a fejemre, de nem igazán voltam képben eddig a Katatonia munkásságával. Az előzetes Lacquer viszont nem tetszett, de jelen írás alapján mégis adtam egy esélyt a lemeznek.
Jól tettem, mivel kifejezetten bejött, most is az szól, éjszakai hallgatásra kifejezetten remek.
Egyfelől tehát köszi az ismertetőt, másfelől ha ez a lemez tetszik, akkor még melyikkel érdemes próbálkoznom az életműből?

Tol Cormpt Norz Norz Norz
Idézet
 
 
#16 faktor69 2020-04-29 08:45
Idézet - Anomander:
Hamu a fejemre, de nem igazán voltam képben eddig a Katatonia munkásságával. Az előzetes Lacquer viszont nem tetszett, de jelen írás alapján mégis adtam egy esélyt a lemeznek.
Jól tettem, mivel kifejezetten bejött, most is az szól, éjszakai hallgatásra kifejezetten remek.
Egyfelől tehát köszi az ismertetőt, másfelől ha ez a lemez tetszik, akkor még melyikkel érdemes próbálkoznom az életműből?

Viva Emptiness
Idézet
 
 
#15 Valentin Szilvia 2020-04-28 23:58
Idézet - Anomander:
Hamu a fejemre, de nem igazán voltam képben eddig a Katatonia munkásságával. Az előzetes Lacquer viszont nem tetszett, de jelen írás alapján mégis adtam egy esélyt a lemeznek.
Jól tettem, mivel kifejezetten bejött, most is az szól, éjszakai hallgatásra kifejezetten remek.
Egyfelől tehát köszi az ismertetőt, másfelől ha ez a lemez tetszik, akkor még melyikkel érdemes próbálkoznom az életműből?


The Great Cold Distance például.
Idézet
 
 
#14 Anomander 2020-04-28 23:46
Hamu a fejemre, de nem igazán voltam képben eddig a Katatonia munkásságával. Az előzetes Lacquer viszont nem tetszett, de jelen írás alapján mégis adtam egy esélyt a lemeznek.
Jól tettem, mivel kifejezetten bejött, most is az szól, éjszakai hallgatásra kifejezetten remek.
Egyfelől tehát köszi az ismertetőt, másfelől ha ez a lemez tetszik, akkor még melyikkel érdemes próbálkoznom az életműből?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.