Shock!

július 12.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Exodus: Blood In, Blood Out

0801exocMinden előzmény nélkül érkezett néhány hónappal ezelőtt a hír, hogy az Exodus megvált Rob Dukestól, és a továbbiakban ismét az a Steve „Zetro" Souza áll majd a fronton, akinek hangja a Bonded By Bloodot leszámítva valamennyi klasszikus Exodus lemezen hallható. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a csapat és Rob teljesen máshogy látták a történteket: míg az énekes szimpla, ráadásul nem túl elegáns kirúgásról beszélt, addig a főnök Gary Holt szerint zenei nézetkülönbségek álltak a háttérben. Akárhogy is történt, az igazságot sosem fogjuk megtudni. Ha tekintetbe vesszük, hogy Robnak ott van saját csapata, a Generation Kill, ráadásul nyilván pontosan tisztában volt azzal, hogy az Exo Gary bandája, nehezen tudom elképzelni, hogy folyamatosan saját ötleteit kívánta volna leerőltetni a nagyvezér torkán... Ugyanakkor persze az is igaz, hogy – az Exodus jelenlegi státuszát, illetve azt az aprócska tényt is figyelembe véve, hogy Gary évek óta a Slayerben penget, nem is beszélve a hírek kiszivárgása óta megismert rajongói véleményekről – Holt aligha kasszírozik óriásit Zetro comebackjével. Szóval az allmighty dollar sem indokolta igazán a visszarendeződést...

megjelenés:
2014
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 55 Szavazat )

A zenekar mindenesetre biztos tudja, mit csinál, bár talán nekik is meglepő lehetett a dolgok alakulása – nekem mindenképpen az volt, hogy a rajongók egy jelentős hányada nem volt elragadtatva Rob kiebrudalásától. Én viszont ellentétes véleményen vagyok. Amellett, hogy nálam mindig is Zetro volt a klasszikus, nagybetűs Exodus-énekes (Paul Baloff 2002-es halála óta pedig egyértelműen ő az), sokkal egyénibb, jobb vokalistának is tartom, mint a kissé egydimenziós Dukes-ot. Mindemellett pedig a Robbal készült utolsó két lemez, a The Atrocity Exhibition: Exhibit A és az Exhibit B: The Human Condition sem nyerte el igazán a tetszésemet – vagyis inkább azt mondom, ha Exodust akarok hallgatni, a legritkább esetben kerülnek elő épp ezek. Helyettük pedig általában épp a Zetro hattyúdalát jelentő, 2004-es Tempo Of The Damnedre esik a választás, így a Blood In, Blood Outtól nemes egyszerűséggel azt vártam, hogy ennek folytatása legyen.

Nem az lett. Gyorsan hozzá is teszem: sajnos. Az irányvonal hasonló, sőt, akár konkrét visszakanyarodásról is beszélhetünk (nézd csak meg az old school borítót), de míg a Tempo egy száz százalékos, zseniális lemez volt, az új cucc egyszerűen csak erős. Ettől függetlenül a párhuzam megállja a helyét, hiszen ezúttal nincsenek nyolc-tízperces dalszörnyetegek, ebből következően pedig direktebb a megközelítés is, aminek kifejezetten örülök. Annak viszont már kevésbé, hogy sajnos kevesebb igazán karakteres, emlékezetes témát sikerült írniuk. Holt és Lee Altus riffelése persze tanítani való, de ha már a gitárosoknál tartunk, amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy míg korábban a végletekig kidolgozott, míves szólómunka volt az Exodus lemezek egyik vonzereje, úgy a Blood In, Blood Out esetében néha (hangsúlyozom: néha) mintha csak random tekeréseket hallanánk.

Ennyit tehát a negatívumokról, foglalkozzunk inkább azzal, mi a jó a lemezben, mert szerencsére a mérleg nyelve a fentiek ellenére is egyértelműen pozitív irányba billen. Az Andy Sneap-féle hangzás például atom: kissé száraz, azaz ízig-vérig Exodus, de mai formában, és leszakítja az ember arcát. Abszolút előtérben vannak a riffek, de Jack Gibson bőgője is hangsúlyosan és jól hallhatóan gurgulázik, és a dobnak is van elég tere. Nem is érdemes túlcizellálni, pontosan olyan a sound, amilyet egy Exodus-lemezen hallani akarok. Aztán itt vannak a vendégek, akik tényleg hozzátettek valamit az albumhoz. Dan The Automator (egy amerikai producer, lásd Gorillaz, Kasabian és társaik) jegyzi a lemez intróját, ami bár roppant idegesítő, de legalább szokatlan és érdekes. Chuck Billy a Btk-ben bömböl szívet melengetően, és végre Kirk Hammettet is lehet normális minőségű Exodus-felvételen hallani. Jellegzetes soundja azonnal felismerhető a Salt The Woundban, és bár képességei messze elmaradnak Garyéitől, hogy Altusról már ne is beszéljünk, mégis jó, hogy itt van. Ami pedig a legfontosabb, hogy noha Exodus-mércével mérve nem maximális teljesítmény minden szám, néhány pofátlanul erős, arcszaggató darabot azért így is sikerült a korongra préselniük. Ilyen a Collateral Damage, a címadó és a Body Harvest is, amely szimplán a valaha írt egyik legjobb Exo-darab, de a lemez végén is akadnak kifejezetten erős pillanatok, mint a pusztító, a banda történetének legegyszerűbb riffjét is bemutató Numb vagy a Honor Killings. De a meglepően dallamos Zetro-témákat felvonultató, ugyanakkor kicsit furcsa Angel Witch-feldolgozás, az Angel Of Death is ül.

Hogy egy jó kis közhelyet is elpuffogtassak így a végén: a világ thrash-zenekarainak 99 százaléka a két kezét összetenné, ha valaha tudna írni egy ilyen lemezt, Gary Holtéktól azonban kissé kevés a mostani teljesítmény. Valami kiugrót, megfellebezhetetlenül zseniálisat vártam – ezzel szemben a Blood In, Blood Out szimplán csak jó.

 

Hozzászólások 

 
#24 Dead again 2014-12-13 13:20
Idézet:
Vki meg tudja mondani, hogy a Protect Not Dissect c. számban ki énekel Zetro-n kívül?


Anthony 'Rat' Martin
Idézet
 
 
#23 Gábor 2014-12-12 22:16
Vki meg tudja mondani, hogy a Protect Not Dissect c. számban ki énekel Zetro-n kívül?
Idézet
 
 
-2 #22 Gábor 2014-12-12 22:06
Kib...ott jó. Ennyi.
Nekem Rob üvöltözése egyhangúbb volt + túl sok volt a hosszú szám.
8-8,5 pont
Idézet
 
 
+1 #21 nekem8 2014-10-29 20:56
Megvettem a lemezt, holnap [email protected] a lejátszóba, oszt' hadd szóljon. Az előző két lemezük sokkal jobb volt, de azért ez se egy kezdők által összepakolt anyag.
Viszont azt nem tudom, hogy a producer most andy sneap volt, vagy csak maga a banda? Wikipedia szerint az utóbbi igaz, itt a shock-on viszont andy-t írtátok producernek.
Idézet
 
 
+3 #20 kriszremorse 2014-10-22 19:45
Tényleg csak Exodus mércével mérve lett "csak"jó ez az album,a szólók kicsit lehetnének kidolgozottabba k de a riffhegyet megint csaK nem érheti panasz..Chuck Billy viszont vokálozik a Blood in blood out dalban is,elég megnézni az extra Dvd-t,igaz tényleg nem sokat tesz hozzá.érdekes hogy sokan a Body harvest és Honor killings-et emelik ki,pont ez a kettő Altus mű.persze azért Garyt se kell félteni..a Collateral damage akkora old school hogy csak tyuhaj!!!
Idézet
 
 
+9 #19 the raven 2014-10-22 17:24
Kurva jó,és mindezt Holt úr Slayeres teendői mellett kalapálta össze...egyeseknek nem elég 8-10 év sem egy lemezre úgy,hogy igazából semmi dolguk nem lenne...
Idézet
 
 
+7 #18 ROB ROCK 2014-10-22 15:47
Amikor elkezdtem Thrasht hallgatni, a gitárjáték mellett pont az fogott meg az Exodusban (Impact album), mint az Overkillben: totál más az ének mint a többi bandában, jóval karakteresebb. Most is úgy gondolom, Zetroval az igazi a banda lemezen

Rob inkább élőben domborított nagyon, az volt az ő erőssége:)
Idézet
 
 
+10 #17 TomTom86 2014-10-22 10:32
Mondjuk én a Chuck Billy "vendégszereplés ét" totálisan feleslegesnek tartom, az egyik szám végén ráhörög 2őt a mikrofonra és ennyi. Mondjuk egy Kerry King vendégszóló sokkal nagyobbat ütött volna. Azért egy olyan lemez amin szólózik Holt, Kirk és King eléggé nagy thrash történelmi pillanat lett volna :)
Idézet
 
 
#16 Sárvári Gábor 2014-10-20 23:51
Idézet - asdasd:
Idézet - Sárvári Gábor:
Arról hogy az intro szám erősen Korn-os . . . Arról senki?


Semmi kornos nincs az intróban. Az egyetlen izgalmas megmozdulás számomra az egész albumon.


Szerintem erősen hajaz a Korn újabb kori dolgaira. Nekem mindig az ugrik be amikor indul az album.
Idézet
 
 
+5 #15 Dead again 2014-10-20 23:08
Idézet:
Egyébként csak szerintem lett zseniális, 10/10 lemez mindkét Exhibit album? Nekem az A atonális, nyomasztó hangulata és a B habzó szájjal kurvaanyázós feelingje is nagyon bejött.


Nem csak szerinted. Az Exhibit A konkrétan nekem AZ Exodus lemez.
Idézet
 
 
+12 #14 abdul 2014-10-20 20:00
Idézet - torta:
Hát nem tudom, szerintem ehhez a zenéhez Rob Dukes igazi vadparaszt ordítozása jobban passzolt, mint ez a rikács, de zeneileg nagyon ott van. Az intro meg tök jó.

Egyébként csak szerintem lett zseniális, 10/10 lemez mindkét Exhibit album? Nekem az A atonális, nyomasztó hangulata és a B habzó szájjal kurvaanyázós feelingje is nagyon bejött.



mindhárom dukes-os lemez 10 pontos, az az ürge egész egyszerűen kettépisálta zetrot mind hangban, mind megjelenésben, ahogy ő ott úgy beleköpködte a mikrofonba, hogy rajta vagyok a feketelistáján, azt kurvára elhittem neki.
Idézet
 
 
+14 #13 abdul 2014-10-20 19:51
azért ahogy a tadam-tadamm butariffből kibontják azt a kitekert-betekert rifforgiát a honor killingben, az eléggé kurvaisten.
Idézet
 
 
+9 #12 torta 2014-10-20 19:36
Hát nem tudom, szerintem ehhez a zenéhez Rob Dukes igazi vadparaszt ordítozása jobban passzolt, mint ez a rikács, de zeneileg nagyon ott van. Az intro meg tök jó.

Egyébként csak szerintem lett zseniális, 10/10 lemez mindkét Exhibit album? Nekem az A atonális, nyomasztó hangulata és a B habzó szájjal kurvaanyázós feelingje is nagyon bejött.
Idézet
 
 
+3 #11 MATEo9 2014-10-20 18:59
Szerintem az album zeneileg 10/10, a vokált meg csak szokni kell.
Majd ha látunk koncertfelvétel eket az új számokról, jobb lesz az összkép, most még néhol egy vinnyogó öregasszonyt társítok az énekhez.
Idézet
 
 
-6 #10 asdasd 2014-10-20 18:20
Idézet - Sárvári Gábor:
Arról hogy az intro szám erősen Korn-os . . . Arról senki?


Semmi kornos nincs az intróban. Az egyetlen izgalmas megmozdulás számomra az egész albumon.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.