Shock!

június 18.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Death Angel: The Dream Calls For Blood

0820dacHa valaki megkérdezné, kiket tartok a világ legjobb koncertzenekarainak, a Death Angel neve az elsők között ugrana be. Szenvedélyes bulijaik amellett, hogy technikailag kifogástalanok, még iszonyatosan energikusak és agresszívek is, azaz esetükben valóban érezni azt a színpadról hömpölygő energia-folyamot, amely akár a Paksi Atomerőmű négyes blokkját is képes lenne ideig-óráig helyettesíteni. A The Dream Calls For Blood megjelenése előtt napvilágot látott nyilatkozatok alapján pedig az ötös épp ezt az energiát akarta belepréselni aktuális korongjába. Jelentem: sikerült!

A srácok 2001-es visszatérésüket követő első két albumukon még meglehetős merészséggel kísérleteztek, a három évvel ezelőtti Relentless Retribution anyaggal azonban egyértelműen visszaszorították az egyéb hatásokat, és letettek egy olyan anyagot az asztalra, amely egyértelműen visszakanyarodást jelentett a klasszikus Death Angel soundhoz, azaz a The Ultra-Violence / Frolic Through the Park kettőshöz. A hatodik korong pontosan az az anyag volt, amelyet a rajongók többsége évtizedek óta várt tőlük. A sorban hetedik The Dream Calls For Blood ugyanezen az úton halad tovább, azaz tesznek vele még egy lépést a klasszikus hangzás irányába, erre a muzsikára ugyanis totálisan ráillik a „klasszikus Death Angel-thrash 2013-as köntösben" címke. Esetükben tehát nem csak bullshit volt a fentebb idézett promóciós duma, ennél közelebb ugyanis tényleg nem juthattak volna ahhoz a kitűzött célhoz, hogy a nappalinkba varázsolják koncertjeik hangulatát. Ráadásul a lemezt hallgatva az is egyértelmű, milyen komolyan hatott az új dalok karakterére (ilyen sikolyokat huszonöt éve nem hallhattunk Mark Oseguedától), hogy tavaly egy komplett turnét szenteltek debütalbumuknak, a The Ultra-Violence-nek, elejétől végig eljátszva azt a bulikon.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 56 Szavazat )

Ennek fényében abszolút nem meglepő, hogy hallgatva a lemezt szinte magam előtt látom Oseguedát, ahogy emblematikus bőrdzsekijében, az elmaradhatatlan gines üveget szorongatva üvölti le a fejemet. A Death Angel esszenciáját foglalták össze ugyanis a dalokban, sallangok, feleslegek és üresjáratok nélkül. Rob Cavestany ugyanúgy tündököl, mint korábban; egyedi, azonnal felismerhető riffjei és szólói magasan kiemelik a technikás thrash-gitárosok tengeréből. Sokszor és sokakkal kapcsolatosan elhangzott már, de rá is maximálisan igaz, hogy sokkal több elismerést érdemelne, mint amennyi kijutott neki. A csapat másik fő fegyvere Cavestany mellett egyértelműen Mark, akinek egyedi hangja és dallamai rengeteget tesznek hozzá a banda értékeihez, ráadásul nála energikusabb frontembert sem tudnék megnevezni.

Egyetlen dologgal kapcsolatban van csak hiányérzetem: a nálam örök top tízes Act III-re jellemző többszólamú vokálok, illetve az olyan rendkívül zenei, ihletett pillanatok, mint az A Room With A View, a Stagnant vagy a Veil Of Deception ezúttal sem térnek vissza, de azt hiszem, végérvényesen el kell fogadnunk, hogy abba az irányba nem kíván továbbhaladni a zenekar. Az 1990-es lemez megismételhetetlen, egyszeri gyöngyszem, és attól függetlenül, hogy hiányoznak azok a furcsa dalszerkezetek és kitörölhetetlen dallamok, aláírom, hogy kár lenne megpróbálkozni a leutánzásával. Ezúttal is meg kell tehát elégednünk annyival, hogy a záró Territorial Instinc (Bloodlust) azért leheletnyit visszahoz ebből a világból is. Ha pedig Act III nem lehet több, akkor viszont a Death Angeltől pont olyan dalokat akarok hallani, mint a nyitó Left For Dead, a címadó vagy a Detonate. Mindegyik dal markáns saját karakterrel bír, mindemellett pedig izgalmasak, lendületesek, energikusak. Ha meghallgatod például a Succubust, rögtön világossá válik, hogy ez a brigád nem csak a megszokott thrash paneleket és tucatriffeket dobálja egymás után. Itt egytől-egyig komolyan megkomponált témákat találni, melyek elsősorban a mára az eredeti ötösből Osegueda mellett egyedüliként megmaradt Rob Cavestany zsenijét dicsérik.

Az is egyértelmű, hogy az anno 100 százalék filippínó tagsággal felálló klasszikus line-uppal szemben a mostani, Will Carroll és Damien Sisson személyében két sápadtarcút is felvonultató gárda egyáltalán nem vall szégyent, még azt figyelembe véve sem, hogy Dennis Pepa egyértelműen színesebb színpadi egyéniség volt, mint Damien, illetve Andy Galeon zsenije is hiányzik kissé. Mindettől függetlenül ez a felállás is egyértelműen ütőképes, amire az olyan dalok szolgáltatnak egyértelmű bizonyosságot, mint az Execution – Don't Save Me, a Caster Of Shame, a visszafojtott feszültségtől lüktető Detonate, vagy a féktelenül dühöngő – vendégként a producer Jason Suecofot is felvonultató – Empty. Thrash metalt így kell játszani 2013-ben. Ez bizony egy nagy kövér tízes.

 

Hozzászólások 

 
+2 #15 NOLA 2013-11-13 11:27
Nagyon fasza album!
Tele van jó dalokkal, és tényleg szétrobban az energiától, meg amúgy is egy szimpatikus banda...
Igaz ami igaz, az Onslaught - VI is odabaszott rendesen...:-)
Idézet
 
 
+2 #14 Lord Iron 2013-11-13 11:13
Aki nem hallja ebben a lemezben a zsenialitást,az energiát,az átlagon felüli dalokat,az vagy süket,vagy sosem szerette a thrash-t!
Idézet
 
 
+2 #13 Scarecrow 2013-11-12 12:05
Idézet - tschaby:
Én a Death Angel-t anno nem soroltam a Thrash Metal elithez, de amióta visszatértek, le a kalappal előttük, egyik lemezük erősebb, mint a másik! Ez a lemez is imán megérdemli a tízest, ahogy nálam az Onsalught is!
Az év Thrash lemeze nálam természetesen a Sodom, őket nem tudom elfogultság nélkül hallgatni, lévén velük ismertem meg a Metál zenét anno! Az Artillery-t nagyon várom(feldobták a címadó dalt YT-ra), viszont ahogy nézem, a Legion Of The Damned lemezt eltolták januárra, az már nem játszik idén.


Csatlakozom, Onslaught idei lemez még tényleg ütős.A 2011-es Sounds of Violence album, nekem speciel unalmas volt, de ez az új tetszett.
Idézet
 
 
+2 #12 tschaby 2013-11-12 11:49
Én a Death Angel-t anno nem soroltam a Thrash Metal elithez, de amióta visszatértek, le a kalappal előttük, egyik lemezük erősebb, mint a másik! Ez a lemez is imán megérdemli a tízest, ahogy nálam az Onsalught is!
Az év Thrash lemeze nálam természetesen a Sodom, őket nem tudom elfogultság nélkül hallgatni, lévén velük ismertem meg a Metál zenét anno! Az Artillery-t nagyon várom(feldobták a címadó dalt YT-ra), viszont ahogy nézem, a Legion Of The Damned lemezt eltolták januárra, az már nem játszik idén.
Idézet
 
 
#11 Codename333 2013-11-12 11:36
gáz vagy nem de én nem ismerem őket de egyefene meghallgatom ezt a cuccot meggyőzött a kritika. :D
Idézet
 
 
+4 #10 Scarecrow 2013-11-12 09:41
Bőven hozza az előző lemezek magas színvonalát. Év thrash lemeze.
Idézet
 
 
#9 kéjsóvár bohóc 2013-11-12 02:22
Idézet - TomTom:
Nagyon szeretem a Death Angel-t, több koncertjükön is voltam már, de ez a lemez egyáltalán nem tetszik 3x hallgattam végig, de egyik szám sem fogott meg.
Nálam az év thrash albuma magasan az Onslaught: VI

Úgy néz ki, hogy te értesz a zenéhez! Maximálisan egyetértek veled!
Idézet
 
 
+2 #8 Khold 2013-11-11 23:53
Hát igen, fantasztikus lett az új lemez.
Nekem legjobban a Frolic meg az Act III tetszik.
Mindenesetre a The dreams nagyon feladta a leckét a többi Thrash csapatnak :-)
Idézet
 
 
+5 #7 bluevoodoo 2013-11-11 22:57
Nekem eddig a Killing Season volt a csúcs az újkori lemezeik közül, de ez most veri, számomra nem hiányzik innen sem Andy Galeon, sem pedig Dennis Pepa, ez a csapat ezzel a lemezzel olyasmit tett le az asztalra, ami indokolatlanná teszi a bármelyik eredeti taggal kapcsolatos lamentálást. Thrash-ben ezt a lemezt idén semmi nem tudja leverni szvsz, és mihamarabbi DA koncertet itthonra. Egyebetnemtudok mondanikéremkap csojjaki.
Idézet
 
 
+4 #6 Zoli 2013-11-11 20:39
A Death Angel legnagyobb kedvenceim egyike. Egyetértek hogy a frolic a leggyengébb lemezük. Viszont az act III qrva jó, ha nem is thrash. Bár utálom ezt a szót hogy epic, de erre a lemezre illik. Az újkori lemezeik pedig mind jók, főleg a relentless. Hát röviden ennyi. Koncerten meg császárok mese nincs, kár hogy mostanában kissé hanyagolnak bennünket, pedig most is jönnek európába.
Idézet
 
 
+7 #5 Lilimici 2013-11-11 18:57
Tök mindegy, hogy ideírom, hogy szerintem meg az első három album az isten, mert mindenki maga gusztusa szerint hallgatja a Death Angelt...egy biztos a régi dalok verhetetlenek élőben...életem egyik legnagyobb koncertélménye a 2003-as MEGAPUB-os buli...akkor még lehetett színpadbúvárkod ni és odafigyeltek a rajongók egymásra...nem akarom a szót szaporítani hölgyeim és uraim...mindenki hallgasson Death Angel legyen az 1987ből vagy 2013-ból való.
Idézet
 
 
+2 #4 Igor Igorovics 2013-11-11 12:32
Chris92, Sárvári Gábor: Nincs ebben semmi blaszfémia, ami jobb az jobb, és kész! Nekem is nagyon tetszik ez az album. Én is 10 pontot adnék erre a lemezre. Elejétől végéig folyamatosan kiváló a minőség, kiváló hangzás és hatásos borító! Nálam az év albuma!
Idézet
 
 
+4 #3 TomTom 2013-11-11 12:00
Nagyon szeretem a Death Angel-t, több koncertjükön is voltam már, de ez a lemez egyáltalán nem tetszik 3x hallgattam végig, de egyik szám sem fogott meg.
Nálam az év thrash albuma magasan az Onslaught: VI
Idézet
 
 
+2 #2 Sárvári Gábor 2013-11-11 11:56
Ez nem csak neked blaszfémiád! Az Act III-ben én sem érzem a 10/10-es klasszikust! A Frolic-ot többször megpróbáltam megemészteni, de nekem sem jött át! Ha Death Angel, akkor én The Art Of Dying, Killing Season, Relentless Retribution! Én akkor ezekre szavazok! Meg most a The Dream Calls for Blood ehhez még hozzájön! Még az Exodus-szal is így vagyok! Nekem az Exhibit A meg Exhibit B a két favoritom! Biztos nagy hatása volt mindkét zenekar korai lemezeinek is, de az újkori dolgaik minőségibb cuccok! Ugye a sok éves rutin amikor találkozik a tűzzel!
Idézet
 
 
+7 #1 Chris92 2013-11-11 10:54
Habár már eleve a megjelenés előtt is egy nagyon jó anyagra számítottam, mégis szinte széttépett az intenzitásával ez a lemez. Gyors, nyers, feszes, kemény, remekül időzített akusztikus-melodikus pillanatokkal (a Detonate elejétől a hideg kiráz), Osegueda úgy süvölti el a nótákat, hogy ihaj és azok a gitárszólók....
Nálam eddig magasan ez az év thrash anyaga, és az újkori Death Angel lemezek közül is magasan a legjobb. És itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy felvállaljam azon blaszfémiámat, miszerint a Death Angel jobb mint a hőskorszakban. Mert bár az Ultra-Violence tényleg etalon, de a Frolic messze a leggyengébb lemezük és bár sokat hallgattam az Act III-at mégsem érzem annak az abszolút 10/10-es mesterműnek mint olyan sokan. Ez viszont már a harmadik telitalálat a Killing Season és a Relentless Retribution után.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.