Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Conception: My Dark Symphony

conception2_cValami nincs rendben a világgal mostanában... Ilyen és hasonló gondolatok fészkelik be magukat az agyamba szinte minden áldott nap, és most elérkezett az a pillanat is, amikor egy friss Conception-minialbum hallgatása közben jutnak eszembe ilyesmik. Ez eleve nem tüntet fel jó színben nagyon sok mindent, hiszen a kultikus norvég zenekar húsz-huszonöt évvel ezelőtti munkássága megkerülhetetlen klasszikusnak számít progresszívmetalos körökben, és a két évtizednyi szünet utáni összeborulás papíron csakis kellemes perceket jelenthet. De sajnos azt kell mondanom, hogy ezúttal ilyesmiről szó sincs, illetve, hogy ez így, ebben a formában kicsit túlzás.

Persze a Conception esetében is lehet olyasmikkel dobálózni, hogy napjainkra már mindent megírtak, a soklemezes bandák pedig kiégtek és önmagukat ismétlik, de ez – ahogy a kivételek erősítik a szabályokat – nem minden esetben van így. Számtalan példát tudnék említeni sok lemez és évtizedes karrier után feltámadó és megújuló zenekarokról, akik pont egyediségük miatt tudnak mindig valami frisset, örökké szerethető muzsikát alkotni. Ilyennek gondoltam mindig a Conceptiont is, hiszen már többszörösen bebizonyították, hogy képesek katartikus dalokkal előrukkolni (halld legfőképpen az 1995-ös In Your Multitude lemezt), évekig tartó közömbösségből újra felbukkanó, őstehetségű frontemberük, Roy Khan neve pedig elvileg már önmagában is garancia kellene, hogy legyen a magas minőségre. Nem beszélve Tore Østby gitárosról, aki a Conception feloszlása után ugye a szintén óriási Arkban alkotott kiemelkedőt, illetve említsük meg az egyébként sötét és fekete fémben utazó Crest Of Darkness ritmusszekcióját is, Ingar Amlien basszusgitárost és Arve Heimdal dobost, akik szintén újra felbukkantak az összeterelő trombitaszóra a húszéves Conception-jubileumra.

megjelenés:
2018
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

A leglényegesebb sarokpont persze Khan, akivel elvileg nem nagyon lehet tévedni. Bizonyítéknak ugye ott vannak a régi Conception, valamint a Kamelot általa felénekelt csodálatos anyagai, s a tény, hogy sok évvel ezelőtt vallási, vagy ki tudja, milyen okokból kivonta magát a forgalomból, már eleve érdeklődésre és kíváncsiságra adhat okot. Az ember ilyenkor hajlamos azt gondolni, hogy ennyi kihagyás után Roynak újra van mondanivalója, összegyűlt egy csomó tartalmas gondolata, amit érdemes megosztania a világgal, s nem csupán az évforduló – és egyebek – miatt volt kedve most felénekelni ezt a néhány szerzeményt. A legkíváncsibbak, gondolom, már túl is vannak az ezt megelőző re:conception single és az ingyenesen elérhető EP többszöri meghallgatásán. Aki viszont még nincs, annak csak annyit tudok mondani, hogy semmi esetre se számítson Parallel Minds-, Flow-, de főleg In Your Multitude-szintű zenei csemegére. Két évtized után talán nem is várható el ilyesmi, azonban úgy gondolom, ennél a végeredménynél minden Conception-rajongó többet várt.

A Grand Again az egyetlen nóta, amelynek refrénjéből úgy, ahogy megmarad valami a fülben, illetve az Into The Wild is tartalmaz kiemelkedő vokális teljesítményeket, de a többi dal inkább csak álmosítóan, izgalommentesen és nyomtalanul szalad tovább az utolsó hangokig. Hiába is próbálkozik az ember velük türelmesen, a kép egyszerűen nem áll össze úgy, hogy remegő fülekkel akarjam újra és újra lepörgetni a My Dark Symphonyt. Østby védjegyszerű játékát például sehol sem találom ezekben a felejthető harmóniákban. Hol vannak azok a végtelenül ötletes, szinte első hallásra rögzülő futamok és riffek, amiket annyira zseniálisan megírt negyed évszázaddal ezelőtt? Ha nem Khan lenne az énekes, valószínűleg még a mostaninál is kevesebb emlék nélkül rohannának el mellettem ezek az érzésem szerint valamelyik fiók aljáról előkerült, leporolt szerzemények.

Sajnálom ezt az egészet, de még reménykedem azért. Hátha csak több időre van szükségük ahhoz, hogy újra összecsiszolódjanak, és meglepjenek minket egy hamisítatlan, profi kiállítású, meggyőző, konszepsönös sorlemezzel!

 

Hozzászólások 

 
#6 Harek 2019-01-09 00:34
25 év az, annyi... :) miért is kéne a korábbi lemezeknek megfelelőlen alkotniuk??! amikor már ők már rég nem azok, nemhogy a lelki világuk. ..ahogy a miénk sem... Inkább az érettség kevés ehhez a kritikához, nem a zene.
Idézet
 
 
#5 Assassin 2018-12-09 13:23
Hibátlan 21.századi Conception feeling. Minden megvan benne, amiért anno megszerettem őket. Kicsit melankólikus, kicsit sötét, de mindenképpen pozitív kicsengésű dalok. Örülök, hogy Khan végre kitalált az erdőből, újra köztünk van és azt csinálja, amire született: szívből énekel.
Nagyon várós a teljes album. :)
Idézet
 
 
#4 Verebélyi Gábor 2018-12-07 13:43
Sziasztok!
Megértem a fenti sorokat, nálam a Dream Theater, a Queensryche/Tate vonulat, a Pain of Salvation okozott pár hasonló keserédes gondolatot és percet. És őszintén, nem is tudom, mit várhatnék a korábban a világot megváltó kedvenceimtől... De a Conception telibe talált. Nálam érdekes mód pl. a Flow az etalon az életműben, a többit csak egyszerűen lenyűgözőnek tartom... :-D Remélem, hamarosan jönnek élőben, és követi az ep-t egy újabb nagylemez!
Idézet
 
 
#3 Cseke Feri 2018-12-07 10:56
Szó sincs arról, hogy gyalázatos ez a pár dal, nekem csak túlságosan nagyok az elvárásaim. Egyszerűen nem akarok unatkozni a Conception hallgatása közben, egy Khantól pedig ÓRIÁSI dallamokat várok... a "jó" az tőlük kevés.
Idézet
 
 
#2 lambertkoma 2018-12-07 08:45
Kedves Feri! Miközben ma reggel 5 percre kimentem az irodából friss levegőt szívni, pont e recenziót nyitó sor jutott eszembe annak kapcsán, hogy a Conception (továbbá a Psychotic Waltz, a Divine Regale aktivizálta magát. Sokkoló volt ezt olvasni.
Nekem amúgy tetszik az EP. A The Moment c. dal pl. először tudott meglepetést okozni hosszú-hosszú évek óta.
Idézet
 
 
#1 Chris92 2018-12-07 08:24
Hát nem tudom, hogy a szerző úr mit hallgatott, mert én egy olyan EP-t (amit tényleg csak egy-két extra szám választ el egy nagylemeztől), ami remekül viszi tovább a Conception zenei örökségét a 21. századba. Az légies, erőteljes, melodikus hangzás abszolút megvan, Roy Khan pedig semmit se kopott.
Remélem lesz még folytatása a történetnek, én abszolút vevő vagyok rá.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.