Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sepultura, Cadaveres - Budapest, 2015. július 21.

Valahogy úgy alakult, hogy hiába hallgatom a Sepulturát az 1989-es Beneath The Remains lemezük óta, mégis csak a 2006-os Petőfi Csarnokos koncertjükre jutottam el, pedig jártak erre néhány alkalommal azóta is, igaz, a fővároson kívül. Korábbról pedig az 1993-as Paradise Losttal való közös koncertjüket említeném, ami a megboldogult Rockland nevű szórakozóhelyen volt (ami még korábban diszkóként üzemelt), ám sajnos az akkori fizetésem nem engedte meg, hogy megszámlálhatatlan neves koncertre ellátogathassak egy évben (azévben volt Aerosmith / Mr. Big és a Metallica / Megadeth / The Cult, ezekről viszont komoly emlékekkel rendelkezem). A 2006-os pecsás koncert nyilván már felemás volt számomra, ősrajongóként természetesen jó lett volna látni az eredeti felállást, de hát megkedveltem a derrickes lemezeket is, az a fellépés pedig több mint meggyőző volt. Így kilenc év elmúltával komoly sürgetést éreztem, hogy ismét megtekintsem őket, annak ellenére, hogy emlékem sincs, mikor hallgattam utoljára a második éra albumait, ellenben az Arise és a Chaos A.D. ma is elég gyakran megfordul a lejátszóban.

sepultura_k2015_01

időpont:
2015. július 21.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Track
Neked hogy tetszett?
( 11 Szavazat )

Igaz, a tartós hőség miatt képtelen voltam rávenni magam, hogy a város pontosan másik feléből odaérjek a korán kezdő Magorra, meg azért nem is az én világom a zenéjük. A Cadaverest a demók óta ismerem (illetve akkor még CDT voltak), és ugyan az utóbbi években nem pörögnek magas hőfokon, a lemezeik még mindig jók. Élőben rég találkoztam velük, egészen pontosan a 2010-es Sziget fesztiválon, most pedig az Andreas Kisserrel készített interjúnk miatt csak a koncertjük elejét és végét láttam: az irgalmatlan hőség ellenére még aránylag mozogtak is a színpadon, zenéjük pedig teljesen jól passzolt a Sepu elé. A törzsi-ritmusokkal, groove-os riffekkel operáló zenekar egyik nagy ütőkártyája a kimondottan jó torkú Bölcsföldi Zoltán énekes, aki miatt kiemelkednek a mostanában inkább fogyatkozó hasonló stílusú csapatok közül. Nyilván nem ez volt életük koncertje nekik sem, de tök jól megfogták a közönséget, még a hátul pilledten ülők is figyelték Körmiéket.

sepultura_k2015_02

Naplemente körül lépett színpadra a harmincéves fennállását turnéval ünneplő Sepultura, és ahogy várni lehetett, az egész életműből szemezgettek: koncertek esetén olykor önspoilerezek, így kimondottan örültem a setlistnek. Essünk túl a rossz dolgokon az elején: a hangzás penetráns volt, Kiss kolléga fogalmazta meg a legtalálóbban, hogy a mélyeket a turnébuszban felejtették. Paulo basszusgitárját aránytalanul alul is keverték, legalábbis Andreas előtt szinte kizárólag az amúgy csodaszép Orange ládákból kikevert gitárhangot lehetett hallani. Füldugóval valamit javult a helyzet, legalábbis a Sokol-rádiós hangzás tompább verzióban értékelhetőbbé vált. A másik, amiről muszáj szót ejteni, még mindig a gitárokkal kapcsolatos: nyilván oka van annak, hogy egy gitárral nyomulnak hosszú évek óta, de élőben bizony égetően szükség lenne még egyre, főleg, ha kevésbé meggyőző a sound, ugye. Andreas hiába mániákus és jó gitáros, nem tudja megszólaltatni a dalok nagy részét egyedül. A harmadik tényező, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, maga Derrick Green. Rokonszenves a nagydarab négus, de hiába töltött el idestova tizennyolc évet a Sepultura berkeiben, nem vált igazi, szemeket magára tapasztó frontemberré. Márpedig kétfajta jó frontember létezik. Az egyik, aki karizmával született: kimegy a színpadra, és a közönség a tenyeréből eszik, a másik pedig, aki megtanulja, miképp tudja magára vonzani a tekinteteket. Na most, sajnos derék Derrickünk (muszáj volt elsütnöm ezt a borzasztó szóviccet, bocs!) hátravonul, amikor épp nincs semmi dolga, próbál beleolvadni a környezetébe, vagy esetleg vörösandrásos rugózó, integető karlengetéssel szórakoztat bárkit (el is sütöttük azt a poént, hogy Derrick a fekete Vörös András). Pedig a hangjával nincs gond, tök jól, szerethető módon üvöltözik, de tény, hogy Andreas jelenti az igazi látványt a színpadon.

sepultura_k2015_05

A sok éve ugyanazt a külsőt öltő (messziről még mindig kimondottan szemrevaló) Kisser láthatóan a zenével együtt él, szenvedélyes játéka, a gitárral együtt lélegző mozgása rendkívül látványos, és még azt is meg lehet neki bocsátani, ha egyes gitártémákat vagy szólókat kicsit bénán vagy egyenesen kurvaszarul játszik – előfordult, nem baj ez, úgyis hallunk mindent a belső magnónkban, ugye, főleg, ha olyan örökzöldekről van szó, mint a Territory vagy a Refuse/Resist. A rendezői bal oldalon a nonstop vigyorgó, de egyre inkább egy joviális nagypapára emlékeztető Paulo Jr. lépeget ide-oda boldogan, ő is régi, kedvelhető bútordarab. Az új dobos kölyök, Eloy Casagrande ellenben maga az ördög, és ha létezik tökéletes választás, valószínűleg ő azok egyike. Nem csak eszement látványosan dobol, de hihetetlen nagy erővel és beleéléssel teszi mindezt, olyannyira, hogy kábé a koncert felénél konkrétan szétesik a lábdob, ezért egy ideig a tanácstalanul álló zenekarból Andreas kezd el valamit gitározgatni, amibe beszállnak a többiek. Még ez a kis zökkenő sem akasztotta meg egyébként a hangulatot, főleg, amikor a rajongók tiszteletére és a harmincadik évet megünneplendő a Sepultura Under My Skin című új dal is felhangzik az átszerelés után.

sepultura_k2015_03

Vigyorogva állapítottam meg, hogy a nagyon korai Sepu-dalok mennyire slayeresek mai füllel is, de nem baj ez, vigyorogni meg van okom, mert komolyan rámtört a nosztalgia olyan dalok hallatán, mint az Inner Self, a Dead Embryonic Cells vagy a Territory / Arise / Refuse/Resist hármas, és persze a végén a Biotech Is Godzilla, Ratamahatta, Roots Bloody Roots örökzöldeknél szintúgy. Meg persze amikor unokatesóm mögöttem valamelyik kőkori dal hallatán sikoltozni kezdett, mert azt még én vettem át neki kazettára a '90-es évek elején, ezzel (is) belevíve őt a rockandroll bugyraiba. Így járt. És mivel annak idején a Sepultura elég komoly közös pont volt mindenféle bulizásaink alkalmával, külön élmény volt AZOKAT A DALOKAT hallani, és látni közben a poszterekről megelevenedett Andreast.

sepultura_k2015_06

Mindamellett az „újkori" dalok is ütöttek, a csók-csók-csók (copyright by Balázs Koroknai) különösen, olyannyira, hogy kedvem támadt utána meghallgatni egy-két derrickes lemezt. Nem csak a nosztalgiafaktor és az időjárás miatt volt tehát forró hangulatú a koncert: a Sepultura még mindig tényleg életképes és szerethető, és csak remélem, hogy nem kilenc év múlva találkozom velük újra.

 

Hozzászólások 

 
#6 spanom_gyurma 2015-07-29 13:59
*ep esszel*
Idézet
 
 
+8 #5 spanom_gyurma 2015-07-29 13:56
From the past comes the storms, Primitive future, Bestial devastation... beszartam/behugyoztam, hogy ezeket eloben hallhattam, egyszeruen nem lehetett epp esszel kibirni. Az uj dalok is odavertek.
Idézet
 
 
+5 #4 sepumark 2015-07-28 20:46
A közös zenélésen kívül szinte mindent megadtak nekem a srácok.
Bakelit borítón a tetkóm, szerepelek egy szöveges videóban, a közel 100 darabos (Sepu, Soulfly, Nailbomb, Cavalera Conspiracy, Killer Be Killed, Andreas Kisser, De La Tierra) gyűjteményemet szinte mindenki dedikálta.
Volt hogy koncerten csakis nekem dedikált Andreas a színpadról és iszogattunk már közösen a backstage-ben is.
Ami pedig tényleg durva, mind a 4 régi tag kézjegyét magamon viselem és ezt már Ők is tudják ;)
Azt meséltem már hogy szombaton találkoztam Igorral és a családjával? :D

Na, elkanyarodtunk a témától... a Sepultura nálam örökös kedvenc.
Andreas a kedvenc gitárosom, a legalulértékelt ebb és egyben legegyedibb gitáros is egyben.
Eloy egy csodagyerek és Derrick-kel is megbarátkoztam (borzalmas frontember és a hangját sem szeretem, de egyértelműen Ő egy hős... azért, amiért), Paulo pedig csak egyszerűen Paulo... számomra még most is az a mosolygós, kölyökképű hülyegyerek. Mindig kinevet mikor "ledzsuniorozom"... áááá... egyszer össze kéne szedni a gondolataimat és leírni az összes emlékem Velük kapcsolatban :D
Mellesleg nagyon jó érzés olyan rajongókról hallani akik szeretik az újkori lemezeket is ;)
Idézet
 
 
+4 #3 sepumark 2015-07-28 20:45
Már a "peccsopbojz" beszámolót is nagy átéléssel olvastam, pedig arról a bandáról csak 7 éves korom előttről vannak emlékeim anyukám révén... no de Sepuval kapcsolatban nem igazán kell győzködni :)
1991 nyarán ismertem meg a bandát és akkoriban még a csúnya kazetta borítók után választottam ki az albumokat az unokabátyámék polcáról. Így is tettem akkor is, a Morbid/Beneath/Arise hármassal és nagyon bejött az az egymásra abszolút nem hasonlító 3 lemez. Már amennyire egy 9 éves kisfiú ezt el tudja dönteni. Ma már 32 vagyok és Sepultura fanatizmusom mit sem változott.
Mikor szétment a banda én totál kikészültem, pedig akkor is még csak 13 voltam és onnantól kezdve 10 éven keresztül haragudtam a tagokra. De eljött a 2007-es Hegyalja és Sziget. A Hegyen a Sepu zúzott, a Szigeten a Soulfly. Na, itt az idő... De a Sepu annyira meggyőzött, hogy nem is mentem el a Soulfly bulira.
Sajnos nem láttam a klasszikus négyest, de az elmúlt 8 évben igyekeztem követni az eredeti tagokat és a kemény munka meghozta gyümölcsét.
Idézet
 
 
+12 #2 Venomádi 2015-07-28 20:20
Kisser nagyjából 91' óta nem tud öregedni. Állati fazon.
Idézet
 
 
+13 #1 MV 2015-07-28 16:42
Egyik kedvenc bandám a Sepultura, és öröm volt olvasni a sorok között a nem titkolt, "kamaszos" lelkesedést Szilvia tollából. Én is unokatesóm által ismertem meg az Arise korszak idején őket, másolt kazettáknak köszönhetően és már akkor éreztem, hogy mivel brazilok, sokkal különlegesebbek számomra, mint egy angolszász banda. Ezen a koncerten sajna nem voltam ott, de a tavalyi rockmaratonon végig"énekeltem" a dalokat. Nagyon szimpatikus arcok számomra, Paulo meg pláne a maga szerénységet sugárzó színpadi jelenlétével. Azon, szerintem kevesek közé tartozom, akik a Derrick-es korszakot legalább olyan magas szintűnek tartják, mint az első felállást, bár a kedvencem a mai napig az Arise, amelyet szorosan követ a Dante XXI. Remélem látom még őket, üdv mindenkinek...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.