Shock!

december 03.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Crowbar: The Serpent Only Lies

crowbar_cTulajdonképpen könnyű dolgom van az új Crowbarral, a New Orleans-i szupernehézsúlyúak esetében ugyanis elég régen nem került ocsú a búza közé, ha egyáltalán előfordult náluk ilyen. Így utólag talán a 2000-es Equilibrium volt az utolsó, kicsit formátlanabbra, nem annyira egységesen erősre sikeredett lemezük, de még azon is szerepelt öt-hat elképesztően nagy dal, azóta pedig Kirk Windstein gyakorlatilag egyszer sem nyúlt mellé. Ezek után okkal feltételeztem, hogy a The Serpent Only Liesszal sem hibázik majd, és nem is tévedtem: az új album megint hatalmasat gyalul. Az pedig alighanem minden Crowbar-hívő szívét megmelengeti, hogy – igaz, már a dalok megírása és a felvételek után, de – ismét csatlakozott hozzájuk a banda korai korszakának egyik legfontosabb láncsszeme és egyben arculati eleme, Todd Strange basszer. Sexy T ugyan elég sokat fogyott húsz évvel ezelőtti önmagához képest, de itt van, és ez a lényeg, nem igaz?

megjelenés:
2016
kiadó:
eOne Music
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 43 Szavazat )

Az előzetes nyilatkozatokban Kirk az ős-hőskorszak érzésvilágát emlegette a 21. század Crowbarjának köntösében, amivel végül is elég jól leírta a lemezt, bár észveszejtő differenciáról azért nem tudok beszámolni az utolsó pár anyaghoz képest. Ennek az az oka, hogy Windstein mester alapvetően sosem bújt ki a bőréből, csak egyre kerekebb és dallamosabb dalokat írt az évek során, amivel párhuzamosan a régi éra egyértelműen hardcore-os hatásai kicsit háttérbe szorultak, viszont sosem tűntek el teljesen. A banda fő védjegye, a műfajban a mai napig páratlan súly, illetve a sötét-borongós-szomorú hangulat ugyanakkor eközben is megmaradt, a Crowbar tehát sosem váltott, maximum az arányok módosultak a zenéjükben. Összhatását tekintve pedig egy fokozattal tényleg direktebb, agresszívebb, zúzósabb ez az album, mint mondjuk a legutóbbi Symmetry In Black volt. De szerintem ezen senki sem szívja majd a fogát, mert lényegi változás ezúttal sem történt.

Ha egyetlen dallal kellene érzékeltetnem a Kirk által említetteket, az minden bizonnyal az I Am The Storm lenne, amely a lemezt indító Falling While Rising és Plasmic And Pure tipikusabb kettőse után tényleg gyorsabb tempókkal, harapós sodrással támad a hallgatóra. Szó se róla, mindig akadtak ilyen szerzeményeik is, szóval ezt sem nevezném hátraarcnak, de a törekvések egyértelműek. Annak idején – roppant találóan – doomcore-nak nevezték a bandát a szaksajtóban, ez a nóta pedig remekül példázza, hogy miért is. Mindez a címadó kalapálós verzéire is áll, itt ugyanakkor kimondottan érdekes, ahogy az aprítást egy Crowbar-szinten megamelodikus gyász-refrén oldja, sőt, a középrészben még egy tradicionálisan heavy metalos riff is felüti a fejét. Mondanom sem kell, tanítanivalóan működik is a dolog. A dallamosabb, védjegyszerűen rút harmóniákkal is operáló Surviving The Abyss pedig elég egyértelműen a jövő héten a Klasszikushock rovatban is felbukkanó, húsz évvel ezelőtti Broken Glass album hangulatát idézi, amely annak idején a vízválasztót jelentette a puritánabb első éra és a fejlettebb, sokszínűbb folytatás között.

Vagyis ha netán arra számítottál, hogy Kirkék a Crowbar stílusát tulajdonképpen megalapozó '93-as lemez, netán a Time Heals Nothing 2016-os megfelelőjét szállítják le, ki kell ábrándítsalak: a The Serpent Only Lies tökéletesen passzol a diszkográfia végére, és nagy sikerrel egyesíti magában a zenekar különböző korszakainak stílusjegyeit. Ráadásul mindezt üresjáratok nélkül teszi, de ahogy említettem, Windstein barátunktól ma már simán el is várható az ilyesmi, szóval ebben sincs különösebben nagy meglepetés. Így aztán ha dalokat kell kiemelnem, a fent nevesítettek akármelyikét ugyanúgy nevesíthetném kedvencként, mint a védjegyszerűen síró gitárokkal indító, majd a köpcös riffeket szinte rockos húzással tálaló On Holy Groundot, netán a menetrendszerű elszállást, amely ezúttal a Song Of The Dunes címet kapta, és Kirk megint óriásit énekel benne. De a záró As I Heal is sanszosan sorol majd oda a banda fix koncertfavoritjai közé a jövőben.

Tényleg nem tudok sok okosságot hozzáfűzni a fentiekhez, ez a borítóját tekintve is old schoolra vett, óriási hangzású album ismét mindent felvonultat, amiért ezt a zenekart annyira szeretni lehet, abszolút megbízható minőségű cucc – ha rajongó vagy, csalódás kizárva, ha pedig még nem, első haverkodásra is simán alkalmas a The Serpent Only Lies. És ez egy ilyen korú zenekarnál bizony nagy szó... Az Overkill-lel közös november 17-ei koncert természetesen kötelező.

 

Hozzászólások 

 
+3 #14 Szathmári Zoltán 2016-12-17 22:55
Sajnos nem tudok azonosulni ezzel a lemezzel. Számomra ők belesüllyedtek abba a szürkeségbe, amiből így, ezzel a teljesítménnyel nem tudnak lázba hozni. Unalmas.
Idézet
 
 
+5 #13 Santoro 2016-12-04 22:05
Most direkt megnéztem ôket, az Overkill elôtt, nem ismertem a régi lemezeiket, de gondoltam csekkolom a nagy kérdésemet, hogy ezek a szôrôstökûek mi a faszert nem szólóznak egy jót , mert ezek a számok elbínák!
Idézet
 
 
+2 #12 methanor 2016-11-16 14:21
A nagy átlag.Se több,se kevesebb. Az egyik kedvenc zenekarom,de ez a lemez nem ragadt meg a fülemben...
Idézet
 
 
+6 #11 NOLA 2016-11-15 15:43
Kegyetlenul jól sikerult ez a cucc (is).
Ugyanúgy vagyok vele, mint az új Meshuggah-val..., az elozo lemezeiket is nagyon bírom, de valahogy az új nagyon betalált.
A Symmetry is kurvásul tetszett, de szerintem ezen még karakteresebb dalokat sikerult írnia Kirk kapitánynak.
Idézet
 
 
+4 #10 spanom_gyurma 2016-11-08 08:59
Idézet - bjorn:
En csak azzal nem ertek egyet hogy az "Equilibrium volt az utolsó, kicsit formátlanabbra, nem annyira egységesen erősre sikeredett lemezük".
En pont ugy eltem meg hogy az volt az utolso 100%os lemezuk, es az utana kovetkezo 3 nem volt annyira eros es ez az uj megint az :)


Egyetértek. Az Equilibrium a kedvenc Crowbar lemezem, hibátlan dalok és nyers hangzás, nincs gyenge pontja.
Idézet
 
 
+5 #9 bjorn 2016-11-08 08:25
En csak azzal nem ertek egyet hogy az "Equilibrium volt az utolsó, kicsit formátlanabbra, nem annyira egységesen erősre sikeredett lemezük".
En pont ugy eltem meg hogy az volt az utolso 100%os lemezuk, es az utana kovetkezo 3 nem volt annyira eros es ez az uj megint az :)
Idézet
 
 
+5 #8 Dead again 2016-11-07 14:51
Bivaly lett ez a lemez is nagyon. Mondom, a Crowbar nem tud rossz lemezt írni. A borító is perfekt.

Külön örülök az eljövendő Broken glass cikknek, köszönjük szépen.

Várom a koncertet.
Idézet
 
 
+4 #7 spanom_gyurma 2016-11-07 12:30
Idézet - LiliMiciPanniSá ri:
zárójelben megjegyzem... a borító is nagyon jó!!


Tényleg nagyon jó, talán az eddigi legjobb Crowbar borító. Zeneileg is rendben van a lemez, talán a dob lehetne kevésbé triggerelt, de ennyi még belefér.
Idézet
 
 
+11 #6 LiliMiciPanniSári 2016-11-07 08:55
zárójelben megjegyzem... a borító is nagyon jó!!
Idézet
 
 
+16 #5 faktor69 2016-11-06 17:41
Idézet - NOLA:
Idézet - castlereagh:
hatalmas csalodás!!4 mi ez a tótáll dalamoság??! régen nem ijen vólt a crwobar!! már ezek is inkáb a piacra csinálnak zenét, simán elatták magukat!!

Ekkora faszságot, hogy a picsába tudsz leírni?! :-D
A Crowbar a piacra csinál zenét, és simán eladták magukat..., jaaa, az tuti :-D

Hagyjad má', csak szórakozik.
Különben se tudta leírni.:-)
Idézet
 
 
+11 #4 NOLA 2016-11-06 16:16
Idézet - castlereagh:
hatalmas csalodás!!4 mi ez a tótáll dalamoság??! régen nem ijen vólt a crwobar!! már ezek is inkáb a piacra csinálnak zenét, simán elatták magukat!!

Ekkora faszságot, hogy a picsába tudsz leírni?! :-D
A Crowbar "a piacra csinál zenét, simán eladták magukat"..., jaaa, az tuti :-D
Idézet
 
 
+8 #3 RobertThorn 2016-11-06 12:27
A beígért Broken Glass után az Odd Fellows Rest-et is műsorra tűzhetnétek :)
A Surviving The Abyss meg tényleg irdatlan zseniál dal, nemigaz hogy ez a Kirk még mindig tud írni egy ilyen erős dalt/vezérriffet ennyi évet és lemezt követően.
Idézet
 
 
-34 #2 castlereagh 2016-11-06 10:47
hatalmas csalodás!!4 mi ez a tótáll dalamoság??! régen nem ijen vólt a crwobar!! már ezek is inkáb a piacra csinálnak zenét, simán elatták magukat!!
Idézet
 
 
+10 #1 BSND 2016-11-06 09:27
Nagyon jó lett, nekem jobban bejön, mint az előző.
A Surviving The Abyss egyébként tök olyan, mintha egy Holdampf-érás WoS dal lenne.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.