Shock!

november 19.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dream Theater - Budapest, 2017. május 10.

dream_theater_k2017_01A mostani Dream Theater-turné programjánál rajongóbarátabb összeállítást maximum akkor lehetett volna elképzelni, ha a három részre osztott koncert első etapjában a zenekar a teljes Awake-et eljátssza. A Dream-rajongók abszolút kedvenceként, illetve a progresszív metal egyik kikerülhetetlen alapköveként számon tartott Images And Words megjelenésének huszonötödik évfordulóját ugyanis azzal ünnepelte a banda, hogy elejétől végéig eljátszotta az alaplemezt, ráadásul úgy, hogy a ráadást a szintén egy az egyben eltolt A Change Of Seasons jelentette, nem mellesleg pedig a '92-es dalok előtt is nyomtak még egy nagyjából hatvanperces blokkot, kvázi bemelegítéséként. A program így tehát a régmúlt idők An Evening With Dream Theater koncertjeit idézte, ráadásul olyan szettel, aminek kapcsán még a legszőrszálhasogatóbb fanoknak sem lehetett oka szájhúzásra. Azt ugyanis be kell látnunk, hogy noha John Petrucciék végtelenül lojális és fanatikus rajongótáborral rendelkeznek, kevés olyan zenekar létezik, amely többet fikát kapna éppen saját táborától, mint ők.

időpont:
2017. május 10.
helyszín:
Budapest, Tüskecsarnok
Neked hogy tetszett?
( 57 Szavazat )

Most viszont úgy tűnt, a követők egy emberként hozsannáznak a jubileumi setlist miatt, előzetesen pedig mindössze amiatt akadt némi morgolódás, hogy szinte az utolsó pillanatokban szervezték át a bulit a Tüskecsarnokba. Annak ellenére azonban, hogy ezen a helyszínen tudomásom szerint ez volt az első nagyszabású rockkoncert, összességében sokkal jobban jártunk vele, mintha az eredetileg meghirdetett BOK Csarnokban (ex-Syma) maradt volna az esemény. A leginkább hokiarénaként aposztrofálható Tüske íves acélkupolájával ugyan elsőre nem tűnt ideális helyszínnek, a pontban nyolckor induló koncert azonban már az első hangoktól okésan szólt, és ugyan kellett némi idő, mire teljesen beállt a hangzás, az összkép sosem volt vészes. Emellett pedig az egész helyszín messze kulturáltabb, mint az átlag koncerttermek, és ugyan sem a ruhatárosok, sem pedig a sörcsapolók nem készültek fel ekkora tömegre, a mérleg nyelve számomra így is pozitív iránya billent.

dream_theater_k2017_02

Ugyan a teltház nem jött össze, az ülőhelyek mindegyike gazdára talált, és a küzdőtéren is jó kétharmadig zsúfolódott a tömeg, ami nem is csoda, hiszen aki valaha szerette a Dream Theatert, jó eséllyel nem hagyta ki ezt a valóban különleges programot. Elvitathatatlan tény, hogy a zenekar nem most áll kreativitása csúcsán, ahogy az is biztos, hogy nem ez a legerősebb felállásuk, ha azonban az ember nem eleve fanyalogva állt ehhez a bulihoz, akkor tulajdonképpen nem nagyon lehetett belekötni a látottakba. Persze tény, hogy LaBrie már nem énekel úgy, mint húsz évvel ezelőtt, mint ahogy Mike Mangini játéka sem lett kevésbé hideg és gépies, de egyrészt ezek olyan körülmények, amelyekkel a csapat rajongóinak már hosszú évek óta tisztában kell lenniük, másrészt pedig némi toleranciával egyáltalán nem teszik élvezhetetlenné az előadást. Voltak kínos LaBrie-pillanatok? Persze. Hiányzott egyes tételeknél Portnoy? Egyértelműen! De ettől még az egész este úgy elrepült, mintha fele ennyi sem lett volna, illetve folyamatosan lúdbőrzött a karom.

dream_theater_k2017_03

Igen, a The Dark Eternal Nighttal kezdődő első blokk alatt is, amely egyértelműen igazságot szolgáltatott a tavalyi The Astonishingnek is, hiszen amennyire töménynek bizonyult Milánóban a lemez egyvégtében eljátszva, annyira jól működtek a mostani programba beemelt dalai (Our New World és The Gift Of Music). Az első felvonás csúcspontja azonban ennek ellenére is abszolút mocsok módon megdörrenő, némi Metallica-kikacsintást is bedobó, John Myung Pastorius feldolgozását követően berobbanó As I Am volt, amely alatt valóban folyamatosan futkosott a hideg a hátamon. A Train Of Thought súlyossága után érkezett még a Breaking All Illusions, majd húsz perc szünet és az 1992 kislemez slágereit felvonultató intró után jött a Pull Me Under, amellyel meg is kezdődött a népünnepély. Mivel a csapat rajongóinak mindegyike iszapos szemekkel sírja vissza a banda ezen (kétségkívül legkreatívabb, rocktörténeti szempontból is meghatározó) korszakát, nagyon nyilván fölösleges is lenne magyarázni a közönség reakcióját az alaplemez egészét felvonultató programra. Ráadásul úgy tűnt, a zenekarnak tényleg nagyon bejött a fogadtatás, LaBrie gyakran kifejezetten bő lére eresztett, sztorizgatós konferanszaiból legalábbis az jött le, hogy nem csak kötelességből nyilatkozik elismerően a magyar közönségről.

dream_theater_k2017_04

Ha már a kanadai énekesnél tartunk, természetesen nem lehet elmenni amellett, hogy James épp aktuális formája nagyban meghatározza, milyen képet mutat a zenekar egy adott estén. És ugyan a magasak jelentős részét kénytelen már elspórolni, összességében alig akadt kifejezetten gyenge pillanata, azaz számomra simán hozta a zavartalan nosztalgiához szükséges szintet. Ellentétben a csapat másik sokat támadott tagjával, Mike Manginivel, aki valóban iszonyatosan technikás és képzett dobos, a szett második fele azonban egyértelműen rámutatott, hogy egy ilyen programnál nem képes pótolni Mike Portnoyt. Ahogy a ride-ot kezeli, az valóban mesteri, illetve tényleg bármely kezével képest akármit leütni, de egész egyszerűen nincs meg játékában az a fifikás lüktetés, vagy ha úgy jobban tetszik, stenk, ami anno rendkívül sokat tett hozzá az Images dalaihoz. Néhány kivételtől eltekintve persze hozta, amit kell, de a szükséges svung nélkül, és kissé sterillé is tette ezzel az összképet. Mindez persze leginkább csak szőrszálhasogatás, felesleges okoskodás, a szünettel együtt csutkára háromórás program így is szemvillanásnyinak tetszett, ahogy pedig fentebb is írtam, rengeteg valóban hidegrázós pillanatot is adott.

dream_theater_k2017_05

Az pedig, hogy ráadásként a komplett A Change Of Seasons is elhangzott, valóban olyan élményt jelentett, amely a zenekar minden rajongójának egy életre szólt. A Dream Theater ezzel a turnéval tehát maximálisan kiszolgálja rajongóit, és ugyan ettől még a csapattal kapcsolatos, régóta meglévő problémák nem oldódtak meg, úgy gondolom, hogy ha csak a nosztalgiára építve ugyan, de ismét sikerült a maguk pártájra állítani azokat a rajongókat is, akik az utóbbi években kezdtek elbizonytalanodni. Lehet, hogy ez így valamelyest csalás, a magam részéről azonban legközelebb is szívesen hagynom magam átverni. Mondjuk egy teljes Awake-kel.

dream_theater_k2017_06

Fotó: Máté Éva

 

Hozzászólások 

 
0 #25 Kompót 2017-05-24 20:50
Aki szerint jó volt a hangzás, az hol állt/ült? (komolyan kérdezem, én kb. a 10. sorban, kicsit balra álltam és fülsértően torz volt a hang)
Idézet
 
 
+1 #24 drughi 2017-05-17 17:37
Idézet - ukjoci:
Idézet - drughi:
Idézet - lambertkoma:
Manginihez: Ő valószínűleg nem egy összeférhetetle n alkoholista. Ez sokat számít pl. lemezkészítésné l, turné közben

Tudtommal lemez és koncert minőség rovására soha nem ment az alkoholizmusa, az összeférhetetle nség "ténye" is csak a többi tag szájából hiteles.

És nem mellesleg 17 éve tiszta...
Tény, hogy Portnoy nem egyszerű ember, de Mangini meg szerintem elég jellegtelen mind a színpadon mind az albumokon. Persze, iszonyat technika és tudás, de semmi szín, semmi extra, semmi feeling.
Nem mellesleg a keresztbe kézzel dobolás a dobszólóban már kicsit uncsi, hatodszor látom vele a DT-t, kicsit már uncsi... mármint, hogy ugyanazzal akarja vakítani a népet sokadjára.

Számszerüsítve nem tudtam, így pláne szánalmas okoskodás leírni összeférhetetle n alkoholistának... Amúgy ezen a szinten a technikásság default dolog szerintem. Nincs bajom a csávóval csak egy szürke egérke, nem tesz hozzá semmit az összképhez.
Idézet
 
 
0 #23 ukjoci 2017-05-17 12:17
Idézet - drughi:
Idézet - lambertkoma:
Manginihez: Ő valószínűleg nem egy összeférhetetle n alkoholista. Ez sokat számít pl. lemezkészítésné l, turné közben

Tudtommal lemez és koncert minőség rovására soha nem ment az alkoholizmusa, az összeférhetetle nség "ténye" is csak a többi tag szájából hiteles.

És nem mellesleg 17 éve tiszta...
Tény, hogy Portnoy nem egyszerű ember, de Mangini meg szerintem elég jellegtelen mind a színpadon mind az albumokon. Persze, iszonyat technika és tudás, de semmi szín, semmi extra, semmi feeling.
Nem mellesleg a keresztbe kézzel dobolás a dobszólóban már kicsit uncsi, hatodszor látom vele a DT-t, kicsit már uncsi... mármint, hogy ugyanazzal akarja vakítani a népet sokadjára.
Idézet
 
 
0 #22 drughi 2017-05-16 16:39
Idézet - lambertkoma:
Manginihez: Ő valószínűleg nem egy összeférhetetle n alkoholista. Ez sokat számít pl. lemezkészítésné l, turné közben

Tudtommal lemez és koncert minőség rovására soha nem ment az alkoholizmusa, az összeférhetetle nség "ténye" is csak a többi tag szájából hiteles.
Idézet
 
 
+1 #21 iszójscápalak 2017-05-16 12:04
Inkább azon lennétek kiakadva, hogy ez a billentyűs köcsög, aki lenyúlta a Rudán Joe nevét egy ilyen tiesztós dídzsé cuccal nyomatja nektek a "prog" "metált", mint az a képeken is látható!
Idézet
 
 
+10 #20 pekkae 2017-05-15 08:52
Az van, hogy teljesen fölösleges Potnoy és Mangini összehasonlítás okat megfogalmazni! Portnoy ebből a zenekarból kilépett, önszántából elhagyta a bandát és pont.
A zenekar több dobost is meghallgatott és Mangini mellett döntöttek, pont.
Innentől kezdve ez a DT. Ha hallgatod, vagy koncertre mész ezt kapod.
Idézet
 
 
0 #19 RobertThorn 2017-05-15 07:51
Kedves bjorn, csűrhetjük-csavarhatjuk az elvárásról alkotott véleménykülönbs égeket (például amikor a kétféle elvárást említed, na hát pontosan hogy az a nagybetűs kettős mérce, személyesen) attól még a szituáció annyi, nem több és pontosan annyi, mint amit a #16 alatt is megírtam.

A (személyes) teljesítmény objektív megítélése (illetve az erre való igény) ugyanis stílusfüggetlen . Aztán hogy ezt ki mennyire veszi komolyan a gyakorlatban, az már emberfüggő - élő koncerteknél nyilván felesleges túl sokat szőrszálhasogat ni, elvégre emberek vagyunk mindannyian, pont ettől szép a műfaj.

VISZONT ha a kommuna úgy döntött, hogy a mocsárparaszt, írás-olvasást nem igénylő ősembermetálnál mehet az igényeskedő sznoboskodás, meg a húsz évvel ezelőtti teljesítmény tételes számonkérése, akkor bizony - már bocsánat - menjen csak szépen ugyanúgy ez az attitűd a - zeneiskolát végzett, képzett, professzionális zenészeket és énekest tartalmazó - technikás, dallamos progmetál királyaira is. És akkor az ég szerelmére, legalább azt ne írjuk már le, hogy Labrie most volt a legjobb..
Ennyi.
Idézet
 
 
+6 #18 lambertkoma 2017-05-15 06:34
Manginihez: Ő valószínűleg nem egy összeférhetetle n alkoholista. Ez sokat számít pl. lemezkészítésné l, turné közben
Idézet
 
 
+8 #17 bjorn 2017-05-14 13:54
Ugy ertem, hogy ha valaki elmegy Max-ra, akkor alapbol nem azt varja hogy zenei maszturbacio legyen a koncert, es minden a helyen legyen hanem hogy valami erot adjon at, ezert a nep azt varja hogy egy baszott energikus bulit csapjanak abbol a par hangbol es ritmikus uvoltesbol. Nem kaptak meg.

Aki DTre megy az pedig kozel tokeletes hangzast, zenelest es eneklest var, amit az atomorahoz meg a hangvillahoz lehet igazitani....megkaptak, kisebb hibakkal....

ez nem kettos merce, hanem ketfele elvarasnak meg felelo ketto darab kulonbozo zenei stilus koncert.
Idézet
 
 
-3 #16 RobertThorn 2017-05-14 13:37
Már hogy a búbánatba ne lehetne egy kalap alá venni. Mindkét esetben a zenei körítés élő prezentálásával a világon semmi baj nem volt, csak az énekesek hangja fáradt meg jelentősen egyikben is meg a másikban is.
Csak az egyikben az _egész_ produkciót lefikázzuk - de mindjárt a sárga földig - a fenti baj miatt, a másikban meg egyenesen 'most énekelt a legjobban'.
Naaaaa.....
Szóval értitek, egyedül a kettős mérce az ami zavaró. Még a cikk volt ez ügyben a legkorrektebb.
Idézet
 
 
+11 #15 bjorn 2017-05-14 12:38
Idézet - RobertThorn:
2016:
Brazil fószer magához és szóban forgó stúdiólemezéhez képest alaposan alulteljesítve lenyom egy álomsetlistes, zeneileg kifogástalan, nagyon hangulatos budapesti koncertet: év csalódása, népfelkelés, maxmennyépihenn i, fúúj, andreasforever.

2017:
Kanadai fószer magához és szóban forgó stúdiólemezéhez képest alaposan alulteljesítve lenyom egy álomsetlistes, zeneileg kifogástalan, nagyon hangulatos budapesti koncertet: katarzis, 'ügyesen játszotta ki a magasakat', 'az egész este úgy elrepült', 'most énekelt a legjobban'.

:)



Nem vagyek DT fan, de a Sepu Roots studio/es Max and Co. elo teljesitmeny kozti kulonbseg es a DT Images studio es elo teljesitmeny kozti kulonbseg az igy abszolut nem veheto egy kalap ala. Sem az h mit akar hallani egy DT fan es mit egy Max fan. Rohadt szar parhuzam volt ez.
Idézet
 
 
+2 #14 simon zoltán 2 2017-05-14 11:56
Idézet - DéeL:
Ha van a metalban hibátlan életmű, pályafutás, akkor az övék egyértelműen az. Csak azt nem tudom, hogy a When Day And Dream Unite, miért nem kapta meg soha az elismerést.

...hát mert az még egy szárnybontogató próbálkozás az általad is említett hibátlan életműhöz....hasonló a Genesis együttes hibátlan életművében szintén az első lemezük, amit sokan nem is tartanak "igazi" Genesis albumnak.
Idézet
 
 
+8 #13 DéeL 2017-05-14 10:55
Ha van a metalban hibátlan életmű, pályafutás, akkor az övék egyértelműen az. Csak azt nem tudom, hogy a When Day And Dream Unite, miért nem kapta meg soha az elismerést.
Idézet
 
 
-2 #12 RobertThorn 2017-05-14 09:41
2016:
Brazil fószer magához és szóban forgó stúdiólemezéhez képest alaposan alulteljesítve lenyom egy álomsetlistes, zeneileg kifogástalan, nagyon hangulatos budapesti koncertet: év csalódása, népfelkelés, maxmennyépihenn i, fúúj, andreasforever.

2017:
Kanadai fószer magához és szóban forgó stúdiólemezéhez képest alaposan alulteljesítve lenyom egy álomsetlistes, zeneileg kifogástalan, nagyon hangulatos budapesti koncertet: katarzis, 'ügyesen játszotta ki a magasakat', 'az egész este úgy elrepült', 'most énekelt a legjobban'.

:)
Idézet
 
 
+14 #11 Tamas 2017-05-13 16:47
Nekem hatalmas pozitív meglepetés volt a hangzás, minden kristálytisztán szólt végig, nem a megszokott túlhangosított, vagy összemosódó sound. Én még ilyen jó hangzású itthoni Dream koncerten nem nagyon voltam kb. 20 év alatt. Így a show második fele örök emlék marad, Images+Change jó hangulatú és nem nyávogó, küszködő James-el, örök Petruccival, Myung szólórész stb. Szóval ez egy bensőséges, ízléses múltidézés volt, nem haknijelegű retrózás. Maximálisan megérte az árát, és remélem egy eddig hiánycikk, fedett, kulturált, pont jó méretű koncerthelyszín t sikerült találni a rock/metalzenéknek.
Idézet
 
 
+7 #10 simon zoltán 2 2017-05-13 11:55
Valóban nekem kicsit unalmas ez a( "Mindez persze leginkább csak szőrszálhasogat ás, felesleges okoskodás " ami Portnoy-Mangini összehasonlítás . Mangini különben hihetetlen pontossággal semmit el nem spórolva üt le mindent, ahogy a stúdió lemezeken hallható. ...ja ha nem teszi akkor azért gyenge, ha tenné akkor biztosan nem tudja, ...ja és hol a feeling ,ez valóban unalmas. LaBrie teljesítménye meglepett valóban, pozitív értelemben. 25 éves album dalait így elénekelni élőben szerintem nagyon jó teljesítmény volt. ( a stúdióban egy nap jó ha egy dalt felénekelnek az énekesek.) ...nekem ez a 8. DT. koncertem volt. Szerintem ez jó volt :).
Idézet
 
 
+4 #9 Tama1975 2017-05-13 11:46
A koncert zseniális volt. James talán most énekelt a legjobban (akár csalta a magasakat akár nem), és szerintem kicsit be is lehetett rúgva, mert soha ilyen beszédes nem volt még:)
Mangini nekem viszont egy kicsit tényleg szürkébb és kiszámíthatóbb volt, mint amilyen Portnoy-val lett volna a brigád. A setlist azonban tényleg hibátlan volt
Nekem egyébként ülőhelyem volt, de a koncert felét a küzdőtéren álltam:)
Idézet
 
 
-10 #8 drughi 2017-05-13 10:13
A szervezésről még annyit hogy állójeggyel simán végigültük a koncertet, illetve a szünet alatt az egy darab, két méter széles ajtó volt a ki ÉS bejárat a kültéri dohányzáshoz ami hát...nem volt túl flott megoldás. :) Az a 20 perc szünet pont arra volt jo hogy kiérj, elszivj egy cigit és mire visszaverekedte d magad az épületbe már az intro ment. Mondjuk nem volt nagy vész de azért lehetne min finomitani.
Idézet
 
 
+9 #7 maradonnna 2017-05-13 10:08
élmény!ilyen dolgokra van szüksége az embernek hogy könyebbé tegyék a hétköznapok darálóját!hibát lan buli volt számomra!
Idézet
 
 
+3 #6 drughi 2017-05-13 10:02
Alapvetően nagyon jó élménnyel távoztam, tényleg le a kalappal a zenekar elött mert a lehetőségekhez képest iszonyú profin tolták az egyik kedvenc lemezemet. De a dobos kérdés a koncert óta nem hagy nyugodni. Folyamatosan az jár a fejemben hogy mi lett volna ha... Portnoy egy exhibionista állat ezt mindenki tudja de mindig ő hozta a show nagy részét és az már csak fantáziálgatás hogy mit tehetett volna hozzá a bulihoz ha még tagja lenne a zenekarnak.. Gondolok itt olyasmire pl hogy anno, a felvételkor használt cuccon játszik és ehhez hasonló, nem konkrétan a jelenlétéhez köthető plusz dolgok amik fokozzák az összhatást. Ezen a szinten már nem a tudásról van szó (hogy Magnini egy kőszoborként játszik az is tény), egyszerűen Portnoy-al sokkal energikusabb lett volna a koncert, ebben szinte biztos vagyok. A jelenléte a zenekari összképre is rányomta a bélyegét, nem csak az lett volna a plusz ahogyan játszik, ezt szerintem fontos kiemelni. Nagyon remélem hogy idővel újra összeállnak (mielött még túlságosan megvénülnek) mert egy Awake vagy Metropolis jubileumon illene a klasszikus fel/kiállású Dream Theatert látni. Még annyi hogy szerintem a szinpadkép elég puritán volt, el tudtam volna viselni kivetitőn régi fotókat, stb, így elég default érzésem volt fénytechnika terén, szinte csak a zenekari játék volt az egyetlen show elem de ez már csak ilyen zárójeles történet.
Idézet
 
 
-9 #5 sangye 2017-05-13 09:55
csak az a kappan hang :( :)!
Idézet
 
 
+6 #4 Human 2017-05-13 09:01
Valoban nagyszeru volt.
Labrie ugyesen jatszotta ki a magasakat es Manginit sem tudnam kritizalni(ezen a szinten plane).
A program hibatlan volt talan a szunet volt kicsit furcsa nekem.
Idézet
 
 
+7 #3 Chris92 2017-05-13 08:04
Eddigi legjobb DT koncert, amin voltam, felejthetetlen élmény már csak a Change of Seasons miatt is.
Idézet
 
 
+6 #2 Bólogató Kutya 2017-05-13 08:03
Még mindig nem találom a megfelelő szavakat, elképesztően zseniális volt! Kifogástalan hang (ahol én álltam, kb. középen), és fény, tökéletes setlist, örömzene, lelkes zenészek, igényes helyszín, normális közönség, minden klappolt. Katarzis, libabőr, örömkönnyek, respekt!!
Idézet
 
 
+14 #1 kamikaze 2017-05-13 06:23
Király buli volt, egy jó formában lévő zseniális zenekarral! Kösz srácok!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.