Shock!

március 20.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Dew-Scented, Cadaveres De Tortugas, Watch My Dying, Monastery, Casketgarden - Gödöllő, 2003. május 23.

Öt zenekar egy este, ilyen rendezvényen is rég voltam. Bár jól elkéstünk, ezért úgy saccoltam, hogy a WMD kezd majd, ennek ellenére csúszott az egész program, így egyik tollnokunk és népi zenekara kezdett pont akkor mikor lebattyogtunk a Trafó pincéjébe.

 

időpont:
2003. május 23.
helyszín:
Gödöllő, Trafó Klub
Neked hogy tetszett?
( 0 Szavazat )

A CasketGarden erősen At The Gates alapú zenéje az eddigi demóik alapján is igencsak tetszett, a lemezt most veszik fel a srácok, tehát nem kicsit voltam kíváncsi, élőben mit produkálnak. Nos, a hangzás elég bika volt, ráadásul meglepően arányosan szólt minden. Ritkán érzem azt, hogy ismeretlen dalokra ugrálhatnékom támad, nos, most majdnem megtettem. Olyan fogós témákat bírnak belecsavarni a számaikba, amitől az ember azonnal bólogatni kezd, komoly meglepetés lehet a lemezük - most imádkozom, hogy a hangzást el ne tolják, de csak nem. Ha nyugatabbra születtek volna, simán egy normális kiadónál lehetnének, de úgy érzem ezzel a zenével itt is van esélyük. Ámen.

Amin még lehetne javítani az a színpadi mozgás, bár pici volt a színpad, de azért ezt is fel lehetett volna túrni. Még elég rutintalanul mozogtak - már amikor mozogtak -, Tóth Balázs volt az, aki a végére elengedte magát kissé (hiába, a mi kutyánk kölke), ilyesmit látna az ember egy zenekartól. A vokalista is pörögjön bátran, azért van ott fent elvégre, hogy szórakoztasson. Toltak egy Carcass feldolgozást is (Heartwork), tempósan, lendületesen, ahogy azt illik. Nagyon kellemes csalódás volt a koncertjük és várom, hogy mit produkálnak a Summer Rocks-on.

A Monastery intrójának hangjaira letévedtünk ismét, kb. két percig csak valami fura gerjedelem hallatszott, a srácok meg háttal álltak a közönségnek, kissé túlnyújtott egy intró volt ez. No, aztán csak belecsaptak. A frontember Molics Zsolt után talán a legsúlyosabb hazai vokalista, aki esetleg nem ismerte volna a csapatot, a színpadkép láttán most elképedt jól. Azért vehemensen nyomták. A koncertet kihagytuk, sorry, ugyanis megrohamoztak az ismerősök, akikkel meg kellett beszélni a rokkendrollt, ráadásul a Dew Scented vokalista, Leffe is mosolyogva üdvözölt. A kezébe nyomtam a tavalyi Summer Rocksos képeket, csodálkozott, hogy nem felejtettem el? Nos, nem, csak isten malmai lassan őrölnek, az enyémek meg úgy látszik olykor még lassabban. Ígérem most gyorsan elküldöm, jövő héten postázom, ebihal legyek, ha mégsem.

Következett a Watch My Dying, kikről hallottam már mindenfélét, kíváncsi voltam milyenek élőben, ha már a Húsmágnes címet viselő EP-jük elnyerte tetszésemet. Nos, nem mondhatni, hogy egy helyben topognának. Kb. kettő másodperc alatt feltúrták a színpadot, olykor kissé túlságosan is előre megkoreografáltnak tűnt a műsor, elvesztve a spontaneitást. Sebaj, éltek. Zeneileg voltak olyan témáik amik nagyon tetszettek, de előfordult, hogy azt éreztem szétesik a produkció (mint ahogy a Rendszerhiba EP-jüknél is ezt kifogásoltam). A dallamos énekhangok egy kissé hamisan szóltak (az ordibálással nem volt gond, nyilván), be is húztam a nyakam ezért, a húzós témáik viszont nagyon ütnek.

Következett a Cadaveres De Tortugas, de még előtte Leffe spontán módon megkérdezte, hogy kérek-e egy pólót, én meg spontán módon csodálkoztam, de hát perszehogy. Úgyis mostanában kezdtem el gyűjteni a metalos csajpólókat. Megtudtam azt is, hogy már készül az új Dew-Scented lemez, ősszel kint is lesz, jaj de várom, az Inwards-ot már rongyosra hallgattam úgyis. Mellékesen próbáltam kizokogni a Slayer feldolgozást, ritkán hall az ember ilyesmit élőben, pláne ha jól is játsszák azt.Ugye.

Tehát CDT. Ők azok, akik bármikor, bárhol jó hangulatot bírnak csinálni, a döglött közönséget is felélesztik. Azért itt annyira nem volt döglött, pláne hogy egy utolsó lemezes Machine Head feldolgozást is elnyomtak, meg a jól ismert saját dalokat, a kihagyhatatlan Vatos Logos-szal együtt. Pörögtek, ugráltak, csak a kontrollal kínlódtak olykor. Tetszettek, bár szerintem egy jóérzésű rockrajongónak csak akkor nem tetszenének, ha a harmonikás Mario dalait interpretálnák hirtelen.

Végül csak elérkeztünk az est utolsó fellépőjéhez a Dew-Scentedhez, akiket a Summer Rocks óta szeretnék újra látni. Röviden így jellemezhetném őket: felmentek és lezúzták az arcunkat jól. Na igen, hiába zsebkendőnyi a színpad, valahogy így kell életet lehelni abba. A dobos srác (Uwe, ami a legviccesebb német név mindjárt a Jürgen után) rövidebb fürtöket viselt a fején, vicces is így kicsit, ám amit művelt... Laza elegancia, dinamizmus, precizitás, nagyjából ez jellemezte a srácot, de egy jelzőt mindenképpen hozzáfűznék: a srác egy félisten. Leffe a tipikus német thrasher terpeszállásban (igazából ótátrafüredi wc-tartás, csak ezt nem illik leírni) tornázta végig a koncertet, a bőgősnek tisztára Michael Weikath feje van, meg úgy általában látszik rajtuk, hogy jó német munkásemberek. Elhangzott Inwards-os nóta, sok, meg az előző lemezről egy nem kevésbé földbe döngölő dal, néha előcsúszott egy-egy Slayer riff az egyik gitáros keze alól, a nép őrjöngeni kezdett, látszik, hogy ki van éhezve már mindenki a Szigetre, de azért mégiscsak Dew-Scented koncerten vagyunk kérem. A srácok néha hátramentek tekergetni a gombokat az erőlködőkön ki tudja miért, egyszer meg a gitáros masszívan ráállt az mikrofon madzagjára, Leffe úgy “rugdosta” le róla, vicces volt, kár, hogy ezt nem sikerült lefotóznom, az év pillanatai között lett volna, én mondom.

Öt hónapja nem koncertezett már a zenekar, idén ez volt az első bulijuk, mit ne mondjak, ez nem látszott rajtuk egyáltalán. Remélem jól érezték ők is magukat, mert mi igen. Nem is kicsit, akkora thrash zúzdákat bírnak írni, amiből még legszívesebben repetáznék, kell ilyen még, sok. Tudom, majd ősszel... Jaj, de türelmetlen vagyok...
Végül csak eljátszották a War Ensemble-t, örült mindenki és jött még egy ráadás is, kívánságműsor-szerűen, ugyanis elfogytak a nóták (héé, azért még van három lemezetek, csak lett volna arról valami porosabb darab...) így az Unconditionalt játszották el még egyszer, aminek megint csak örültem, lévén a kedvencem. És csak a hülyeségem gátolt meg abban, hogy ne headbangeljem végig a nótát. Majd legközelebb, ígérem.
Sajnos véget ért a műsor, fene vigye, most meg azon töprengek át kellene költöztetni a zenekart Mao-ra, legyen sűrűbben koncertjük, mert az jó.

További fotók:
Casketgarden
Dew-Scented
Watch My Dying

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.