Progresszív-power metalként határozta meg stílusát az Ad Astra. Harapósan indul az Újra Úton, témáiban hol a Dream Theater, hol korai Queensryche, sőt, nekem kissé a Lethal emléke is felsejlett.
Ügyes hangszeres munka jellemzi a srácokat, bár az összetettebb részeknél még kissé szétesős az összkép, de valahogy mégsem annyira zavaró a hatás, hallatszik, hogy magasra tették a mércét, és ez dicséretes. Amiért mégsem zártam szívembe ezt a demót, az az ének. Bittera Gábor vokalistától azóta már elbúcsúzott a zenekar, és meg kell mondanom, megértem.
A néhol Nevermore-osan dögösödő, máshol Fates Warningra emlékeztetően agyas alapokra bűn volt ilyen éneket feltenni. Kábé olyasmi hangja van, mint Lukácsnak a Tankcsapdából... Ugye, ti se akarnátok Lukácsos Nevermore-t hallgatni? Az énektémák is esetlegesek, hallatszik, hogy egy oda nem illő hangra írták őket.
No, lépjünk túl az éneken, mert ha arra figyelnék, elmenne a kedvem a kritikaírástól - pedig zeneileg ez igenis egy jó demó! A szólórészeknél megint Nevermore utánérzéseim vannak (mint közben kiderült, játszanak is a seattle-i istenektől feldolgozást a fiúk), gondolom, ez szép lassan saját stílussá tud majd csiszolódni. Talán a legjobb az lenne, hogy ha megtalálták a hozzájuk illő énekesüket, új, karakteresebb énektémákat írnának a meglévő zenei alapokra, és újra feldemóznák az egészet - akkor azt hiszem már feltételek nélkül tetszeni fog az egész.
A koncertek pedig majd meghozzák a rutint, összecsiszolják a tagokat ritmusok, pontosság terén is, náluk valahogy nem félek az ellenkezőjétől.
Tehát, énekesek, magyar Warrelek vagy Ray Alderek, tessék jelentkezni, aztán gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás... majd pedig következhet wendigo arcának lemállasztása.
web: http://www.adastra.tk
e-mail:
Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezd a Javascript használatát, hogy megtekinthesd.
