Megint kaptam egy nehezen kategorizálható lemezt. A szép, erdő-színű, rúnákkal és kissé olvashatatlan nevű infókkal megpakolt borító még nem sok mindent árult el, közben meg szólt egy furcsa, atmoszférikus zene, amolyan relaxálós, nyugis, szép. A háttérben folyó csobog, madarak vijjognak. Furcsa így a négy fal között hallgatni, de jó. Igaz, nem rockzene.
A dalok alapja egy ősi finn húros hangszer, a kantele, mely egy furcsa, üvegcsilingelést és akusztikus gitárt vegyítő hangzású valami. Eköré épül egy folyós szintetizátorokból és szép hangeffektekből összegyúrt atmoszférikus zenei alap. A zenekari honlap szerint az inspirációt az erdőből, az állatokból, a fákból merítették - bizony, ha elkezded hallgatni ezt a lemezt, te is egy nyugodt szép rengetegbe képzelheted magad, ahol átszűrődik a fény a lombokon, a távolban halkan surrannak el az apró állatok az avaron...
Az első négy track szinte ugyanaz hangfekvésében, hangszerelésében, "tempójában" egyaránt. Az ötödik dalban felbukkan egy nagyon furcsán torzított gitár is, de ne gondoljon senki metalra, ez is a furcsa, hömpölygős hangulat részévé válik. A hatos track visszatér a kanteléhez, de itt pár sornyi furcsa hangon elmondott beszéd színesíti a lassan altatóvá váló monotóniát.
Kilenc szinte tökugyanolyan dal, bár ez ebben a "műfajban" annyira nem baj. Viszont - mint a pár héttel ezelőtti Tvmvlvs Seraphim esetében is - képtelen vagyok pontozni. Szép relax zene, pihenéshez, olvasáshoz inkább ez szóljon a háttérben, mint a rádió.
