A több mint 35 éves (!) svájci Krokus errefelé nem számít igazán ismert névnek, otthon azonban nemzeti hősök, és a '80-as évek első felében Nyugat-Európában és a tengerentúlon is jól futott a szekerük. A csúcsra minden bizonnyal az 1982-es One Vice At A Time és az 1983-as Headhunter albummal értek fel, utóbbi az Államokban is platinalemez lett: svájci előadó sem azelőtt, sem azóta nem büszkélkedhetett ilyesmivel.
A Mutiny Within a Roadrunner egyik új csodaszerzeménye már-már röhejesen fiatal tagokkal, rendesen nyomják is őket az utóbbi hetekben, és lassan már a Dream Theater tagjai sem képesek anélkül interjút adni, hogy ne ajnároznák halálra a New Jersey-i bandát.
Lázba hoz-e valakit a világnak ezen a tájékán, hogy az ötödik Godsmack album nyitódala, a Cryin' Like A Bitch állítólag Nikki Sixxről szól, akivel a zenekar finoman szólva is nehezen találta a közös hangot a tavalyi CrüeFest 2 turné során? Nem hinném, de odaát még akkor sem árt egy kis szájkarate hype gyanánt, ha a The Oracle zsinórban már a harmad...
Negyedik lemezéhez érkezett el a baltimore-i Misery Index, a death metal jelenkori színterének egyik legütősebb alakulata, ám ezúttal olyan művet sikerült letenniük arra a bizonyos asztalra, ami biztosan meg fogja osztani az egyébként kitartó rajongótáborukat.
A Vale of Tears hazánk régi underground harcos csapatainak egyike. Hihetetlen belegondolni, hogy már tizenhárom éve nyomják, az Illdisposed Inner Interest pedig harmadik lemezük a sorban. Már mielőtt betettem a korongot a lejátszóba, gondolatban ki is osztottam egy piros pontot a srácoknak, a borító ugyanis nagyon igényes – Havancsák munka -, csakú...
Pont két éve annak, hogy beszámolhattam hazánk egyik énekes leánya, Antal Adri nemzetközi bemutatkozásáról Lars Eric Mattsson gitárvarázsló aktuális anyagán. Undeground szinten (nem a számokat, hanem az elvet tekintve) ez simán volt olyan durranás, mint amikor Kiss Julie Angliában aratott sikereket a To-Merával, igaz, Adrinak sehova sem kellett kik...
Kétlem, hogy akadna olyan, aki death metal rajongó létére még ne hallott volna az amerikai Master zenekarról. Az 1983-ban, Paul Speckmann által alapított csapat egyike azon korai extrém alakulatoknak, karöltve többek között a Morbid Angellel, a Possesseddel és a Death-szel, akiknek köszönhetően ma létezhet egyáltalán olyan, hogy death metal.
Nem kegyelmez új lemezével a lengyel Lost Soul, a mintegy 55 perces korongon csakúgy sorjáznak a 6-7 perces death monstrumok, sőt, az albumot egy majd' 10 perces szerzemény zárja. Az Immerse In Infinityhez tehát nem árt a technikás death metalnak minimum fanatikus szintű imádata, de a jó hírem az, hogy a lengyelek ezúttal igen nagyvonalúan hálálják...
Akárcsak legutóbb, ezúttal is sokesélyes volt, merre indul tovább az utóbbi évtized legsikeresebb új brit metal csapata (összesen több mint 2 millió eladott példány két albumból – aligha kell magyarázni, mit jelent ez manapság), de a Bullet For My Valentine sajnos a legkiszámíthatóbb forgatókönyv szerint fordult rá a mindent eldöntő harmadik lemezr...
Na, már megint egy lengyel zenekar, lassan gyanús lesz, hogy szponzorálnak minket polák barátaink. Egy klipjükbe előzőleg belebotlottam a Youtube-on, mondtam is magamban, hogy nahát, ez nem is rossz. Modern metal, korszerűen kinéző tagokkal, ennyi.
Három év telt el a legutóbbi Annihilator lemez megjelenése óta, Jeff Waters pedig ismét támad. Úgy látszik, a mestert ezúttal sem szállta meg az ihlet, már ami a lemezcímeket illeti, a legutóbb igen fantáziadúsan Metalra keresztelt korongot ugyanis most a még meghökkentőbb című Annihilator lemez követi. Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy ez egy defi...
Napjaink egyik legfontosabbnak mondható, a szó eredeti értelmében vett progresszív zenekarai közé tartozik a furcsa nevű Coheed and Cambria, akik 3 évvel a No World For Tomorrow után újabb elgondolkodtató és nem kevésbé szerethető művet tettek le az asztalra.
Nem máshonnan, mint Belgiumból érkezett a Dark Sensation bemutatkozó lemeze, a Trendkill, amiről még belehallgatás nélkül is valahogy az a sejtésem támadt, hogy a Pantera egészen biztosan a kedvenceik között van. Megérzéseim nem csaltak, a 2002-ben alakult csapat vélhetően egészen korán megismerkedett a Dimebag-féle riffeléssel és Anselmós üvöltözé...
A San Francisco-i Jetboy eredetileg 1983-ban alakult, de csak néhány évvel később, a hajbandák fénykorában váltak valamennyire ismertté. A nagy áttörés sajnos akkor sem jött össze nekik, a legtöbben alighanem annak kapcsán hallottak róluk, hogy basszusgitárosuk, Todd Crew 1987-ben Slash New York-i hotelszobájában halt meg egy aranylövés következtéb...
Az olasz Fomento friss név, ez az első lemezük, amit a kiadó trükkösen deathcore-ként akar eladni, de szerencsére szó sincs egész testes színes tetoválásokkal virító déli szépfiúk matematikai feladványairól. Az Either Caesars Or Nothing inkább modern thrash/crossover cucc, olyasféle zenében utazik a négyes, amit az ezredforduló tájékán jobb híján m...
Isten bocsássa meg nekem, de a James A. Rota II. és Emily Burton (igen, egy gitáros csaj, ráadásul az idők során több hölgyemény is megfordult a bandában) által kicsivel több, mint tíz éve alapított Fireball Ministryt sosem tartottam többre egy megbízható, kimondottan feelinges, ám a középszerűnél csak néhány paraszthajszállal jobb hard rock/stoner...
Vajon miért érzi mindenki kényszernek, hogy ilyen-olyan intrókkal lássa el az aktuális lemezét? Ez az idióta trend a '90-es években vált meghatározóvá, és sajnos azóta sem lankad: az új dalokkal 18 év szünet után visszatérő kultikus svéd Treat is rákeveri Hitlert meg Kennedyt a Prellude – Coup De Grace című két és fél perces intró harmadosztályú fi...
A komoly sikerekkel kezdődő, majd sajátos módon gellert kapott Velvet Revolver sztori végleg befulladni látszik, így nem csoda, hogy a formáció magját alkotó ex-gunnerek pillanatnyilag máshol keresik a szerencséjüket. Duff McKagan épp most szállt be a Jane's Addictionbe, Matt Sorum a Camp Freddy lemezen molyol, Slash pedig hosszas barkácsolás után ...
Néhány évvel ezelőtt valamelyik egybenyitott Yuk bulin sikerült elcsípnem az akkor még igencsak alakulófélben lévő Oneheadedman zenekart. A kissé egzaltált fazonnak tűnő gitároson kívül annyi maradt meg velük kapcsolatosan, hogy bár érdekes irányba indult el a banda, még közel sem nyújtják igazi, kiforrott stílussal rendelkező zenekar képét.
Az 1986-os alakulásával a lengyel Armagedon akár nemzetközi legendává is nőhetett volna, karöltve a Vaderrel, ha sikerül előrukkolnak valami figyelemreméltóval. De ami a Vadernek összejött, az honfitársaiknak nem, s ugyan az 1993-as The Invisible Circle debütáló lemezükkel otthonukban a death metal egyik tartópillérévé léptek elő, ez mégsem volt el...
Megértem, sőt, értékelem, hogy Thomas Gabriel Fischer – ismertebb nevén Tom G. Warrior – annak dacára sem akarja a Celtic Frost nevet használni Martin Eric Ain nélkül, hogy a nyilvánvaló üzleti szempontok emellett szólnának.
Az Eyes On Infinity első (és remélhetőleg egyben utolsó) lemeze egy rejtély számomra. Meg vagyok ugyanis győződve afelől, hogy hallással rendelkező egyén ilyet nem ad ki a kezei közül. Önszántából legalábbis semmiképp sem, ám azt is erősen kétlem, hogy lett volna bárki is akkora marha, hogy Andrew Rosciszewski fejéhez nyomva a pisztolyt zeneírásra ...
Negyedik stúdiólemezével jelentkezett idén a finn Poisonblack, és talán nem árulok el azzal nagy rejtélyt, hogy a gótmetal zenekar a nyersebb, zsigeribb megszólalást választotta mind hangzás, mind dalok tekintetében. Valahol várható volt már, hogy a Sentenced/HIM örökségből előbb-utóbb elfogy a tartalék, muszáj más utakat keresgélni, és totál egyér...
Íme, egy újabb lengyel csapat, akik azt kívánják bizonyítani immáron második alkalommal, hogy a polák metalnál nincs jobb. Nos, az igazság az, hogy van jobb, de szerencséjükre rosszabb is. A beszédes elnevezésű Neurothing amolyan tördelt ritmizálású, Meshuggah-ihlette zenét játszik, amely inkább fogja az izzó szemű dobospalántákat és gitártanoncoka...
Bár manapság abszolút díjazom, ha egy-egy lemez között akár 5 év is eltelik, a Shadow Gallery esetében azért jobban örültem volna, ha ez mégse így történik, ők ugyanis Mike Baker énekes tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt függesztették fel a munkát 2008-ban.
A jó tanuló felel. A madárfészek-frizurájú Andrew Stockdale voltaképp az ausztrál (akkor még) trió jó évtizeddel ezelőtti megalakulása óta nem csinál mást: pontosan felmondja, amit a tankönyvekben olvasott, ráadásul annyira ügyesen csűri-csavarja a szavakat, hogy alig venni észre, egyéni ötlete szinte egy szál se.
A San Diego-i Ratt a Van Halen által vezetett '80-as évek eleji amerikai metal robbanás egyik főszereplője volt a Mötley Crüe, a Quiet Riot és a Twisted Sister mellett. Első két lemezük, az 1984-es Out Of The Cellar és az 1985-ös Invasion Of Your Privacy simán ott vannak a korszak legjobbjai között, nem véletlenül emlegették őket akkoriban rendszer...
Facebook
Twitter