Shock!

Az egyszeri sajtós az állát vakargatva keresi a rárepülési szöget egy Roxette koncertre 2015-ben, de jellemzően aligha találja meg azt a nézőpontot, ahonnan mindez majd a kívülállók, vagy legalább a maga számára izgalmassá tehető. Elhatározza hát, hogy cifrázás nélkül egyszerűen élvezni fogja kamaszkora legszebb dalait ezen a kora nyári estén, és ha bántja is közben valami nem várt baki, ráfogja, hogy elfelejtett ezzel foglalkozni, miközben éppen felkapaszkodott a Joyride-ra. Azután, kilenc óra után pár perccel a stáb egyik tagja kézen fogva felvezeti a színpadra Marie Fredrikssont, és ez az a pillanat, ahol nagyjából el lehet dobni a (nem létező) jegyzetfüzetet. Amit látunk, az egyfelől vegytiszta szórakoztatás, másrészt harc az életben maradásért.

Ahogy láttam, meglepődtünk páran, amikor a meghirdetett nyolc órára fordulva továbbra is letakarva maradtak a színpadra sorakoztatott hangszerek, majd a nézők elé három svéd legény huppant le, akik ráadásul kollektíven a vállalhatatlan Eskobar névre hallgattak. Első blikkre persze jött az obligát „kik ezek?" kérdés, de aztán a többséggel együtt kapcsoltunk, hogy 2000 környékén alapvetően süket kellett, hogy legyen, aki nem futott bele valahol a Someone New tinglitangli slágerébe. Akkor még talán nem így hívták, de indie popban utazik a banda, annak is a legfeljebb tábortűz mellett, beborozva izgalmas válfajában. A trió tehát látott már szebb napokat is, de mindenképpen több elismerést annál, mint amennyit a budapesti kisember rájuk áldozott. Egészen tökéletesen feleslegesek voltak ide, ennél több helyet én sem pazarolnék rájuk.

A Roxette bő másfél óráját – éppen a fent elmondottak okán – nem lehet csupán a lelazult nosztalgia szemüvegén keresztül szemlézni. Egyfelől egyértelmű volt, hogy a 30 éves jubileum tiszteletére milyen jellegű szettre lehet számítani, a 17 eljátszott dal háromnegyedét alighanem bárki kapásból tollba mondta volna. Eleve, aki másért jött ide, mint hogy majd a Dangerousra vagy a Lookra csapatja, az valószínűleg pusztán kötözködni érkezett, tehát a véleménye eleve figyelmen kívül hagyható, hiszen neki nyilván semmi sem lett volna elég jó. Bár extrák híján is meggyőző volt a kiállított fénytechnika, nem volt ez egy különösebben a látványra kihegyezett produkció, ami viszont a résztvevők energiatartalékainak dicsérete, hiszen gyakorlatilag az ő lelkesedésük, fittségük vitte el a hátán a bulit. Az 56 éves Per Gessle egészen konkrétan kortalannak tűnt, de a nyolcvanas évekből teleportált szólógitáros fazon (aki a koncert utolsó harmadában az Omega Gyöngyhajú lány című örökzöldjét pengette el gesztusérték-jelleggel), valamint a mindenhol kisegítő háttérvokálos leány is elképesztő pörgésben járta a színpadot.

Elgondolkodtam pár percre azon, hogy mennyivel lett volna helyénvalóbb, hogy ha az agydaganat szövődményeivel folytatott évtizedes küzdelmében láthatóan lassan alulmaradó, végig székbe kényszerített Marie mellett a többiek is ülve, szolidan nosztalgiáznának, de ezt a témát valószínűleg ők is megvitatták már, és arra a döntésre jutottak, amit itt láthattunk. Összességében az egész fellépésnek annyira pozitív, a konzervszürkeségből kiemelő hatása volt, hogy szívesebben éltem volna meg egy nyári fesztiválon, a szabad ég alatt, az élményt az Aréna zárt ridegsége most inkább csak visszafogta. A produkció pedig azzal együtt is tökéletesen vállalható, lendületes (és naprakészen megszólaló!) volt, hogy Marie sem hangban, sem jelenlétben nem tudja felvenni már a ritmust, nélküle viszont az egész felhajtás kábé értelmetlennek tűnt volna. Az ő küzdelme helyezi egy másik dimenzióba ezeket a fellépéseket, ahol minden tus valahol az ő személyes diadala is. A dalok pedig örökérvényűek, ezt a termet lazán megtöltő sorstársaimnak aligha kell különösebben bizonygatnom.

A koncert fő tanulsága számomra, hogy a Roxette továbbra is a piacképes szórakoztató intézmények egyike, az ő esetükben egy fájdalmas, de éppen ettől rendkívül tanulságos csavarral. Marie Fredriksson és Per Gessle egyértelműen előre menekül az elkerülhetetlen vég elől. Ezt nevezem én ünnepi estének.