Shock!

május 11.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Anneke Van Giersbergen & Arjen Lucassen - Budapest, 2015. február 17.

0220ann2Bár még csak február közepe van, bátran ki merem jelenteni, hogy az év egyik legjelentősebb rockzenei eseményén már túl vagyunk. Nem azért, mert a világ egyik épp aktuális szenzációja járt az országban, hanem azért, mert egy olyan kultikus figurát láthatott a Népligetbe ellátogató közönség, akit méltán tekintenek sokan zseninek, és ráadásul összeakadni sem éppen könnyű vele. A holland Arjen Anthony Lucassen saját bevallása szerint sem állt színpadon nyolc éve, a jég azonban végre megtört. Szerencsére pedig épp nálunk, az Anneke Van Giersbergen társaságában lejátszott, rövidke akusztikus turné első koncertjét ugyanis épp a Planetáriumban tartották.

időpont:
2015. február 17.
helyszín:
Budapest, Planetárium
Neked hogy tetszett?
( 15 Szavazat )

Ha netán elsőre nem ugrik be, ki is ez a bizonyos Lucassen, talán az Ayreon név hallatán már kezded kapiskálni, kiről van szó. Arjen gyakorlatilag egyszemélyes felelőse az Ayreon- (illetve Star One-, Guilt Machine-)lemezeknek, így minden joggal istenítik a progresszív metal szerelmesei. Fellépő társa pedig az az Anneke, aki nagyjából húsz éve tűnt fel a The Gathering frontján, az utóbbi csaknem egy évtizedben pedig szólóban vált a színtér legjobb énekesnőjévé. Zseni ő is tehát, csak épp vokalistaként, hiszen ha akár csak egyszer is volt szerencséd látni élőben, nyilván egyetértesz velem abban, hogy a komplett mezőnyt megeszi reggelire. Tarjástól, mindenestől. Szóval két igencsak nagy kaliberű formát láthattunk a Planetárium miniszínpadán, a jegyek pedig szépen el is keltek a bulira, a szervezők talpraesettségének hála, sikerült azonban pótszékekkel még néhány érdeklődőnek helyet találni. Aki pedig végül bejutott, minden bizonnyal életre szóló élménnyel lett gazdagabb.

0220ann1

Első hallásra semmi eksztatikus nincs abban, ha egy nő és egy férfi kiáll két akusztikus gitárral a színpadra, és előad néhány saját dalt, illetve feldolgozást. Az viszont nem mindegy, hogy ki az a bizonyos két ember, hiszen ahogy nevében is benne van, az előadóművészet nem szakma. Valamennyire meg lehet tanulni persze, de az igazi zsenik erre születnek. Anneke kapcsán százszor leírtuk már, hogy fantasztikus hangján kívül kisugárzása is rengeteget ad hozzá a koncertjeihez, most pedig azt is megtudtuk, hogy Arjen pont ugyanilyen. Jobb szót nem tudok: egész egyszerűen végtelenül cukik voltak mindketten. A zene és a közönség szeretete, báj, alázat sütött róluk, arroganciának nyomát sem lehetett érezni a pároson. Két embert láttunk, akik végtelenül élvezik, hogy muzsikálhatnak nekünk, mindehhez pedig Arjen láthatóan meg is volt szeppenve kicsit.

Mikor nyolc óra után nem sokkal mindenki elhelyezkedett a Planetárium kényelmes székeiben, egyszer csak elsötétült a terem, majd Anneke mosolyogva felsétált a zsebkendőnyi pódiumra, és a Beautiful One című Agua de Annique-számmal megkezdődött a varázslat. A mindig mosolygós, vöröshajú énekesnő ezúttal talán még a tőle megszokottnál is jobban tündökölt: közvetlenségét és jó kedvét mi sem mutatta jobban, mint hogy többször is előfordult vele, valamelyik sorba belekuncogott. Műsora két dal kivételével csak feldolgozásokból állt, az viszont mindegy volt, hogy Pink Floydot, Bruce Springsteent vagy épp egy olyan meghatározó slágert énekel, mint Chris Isaak Wicked Game-je, mindegyik remekül állt neki. Sokszor dicsértük már megdöbbentő hangját (nem sütöm el ezredszerre is a telefonkönyves mondatot), de ahogy sok esetben negyven-ötven centiről énekelt a mikrofonba, az valóban lélegzetelállító volt. Nyolcszámos előadását a U2 Drowning Manje zárta, majd elérkezett végre az a pillanat, amire a jelenlévők többsége igazán várt. Mert tény, hogy Annekét hallani mindig élmény, a fő vonzerő azonban most a holland remete és varázsló, Arjen Anthony Lucassen eljövetele volt.

0220ann4

Az elhangzott dalok:

01. Beautiful One
02. 4 Years
03. Wicked Game
04. Circles
05. I'm On Fire
06. Time After Time
07. Wish You Were Here
08. Drowning Man
09. Endless Sea
10. Day Six: Childhood
11. Isis And Osiris
12. The Moment
13. Comatose
14. Valley Of The Queens
15. Mad World
16. Waking Dreams
17. New Horizons
18. The Garden Of Emotions
19. My House On Mars
20. Come Back To Me
21. Strange Machines
22. A Day In The Life
23. The Castle Hall

A koncert előtt meg sem fordult a fejemben, hogy ennyien szerethetik idehaza Arjen és az Ayreon művészetét, de a Planetáriumot csurig megtöltő közönségről rögtön lejött, hogy nem csak véletlenségből keveredtek ide. Bár a nemsokára érkező Gentle Storm-anyagról elsőként elővezetett Endless Sea-t is megtapsoltuk, az igazi üdvrivalgás akkor érkezett, amikor belekezdtek az Ayreon-szerzemények sorába. A Day Six: Childhood is fantasztikus volt, de túlzás nélkül állíthatom, hogy az Into The Electric Castle dalai hozták meg igazán a katarzist. Nem véletlen, hogy négy is elhangzott közülük, hiszen bár az Ayreon kései cuccai is egytől-egyig hidegrázósak, a fanok nagy részének egyértelmű véleménye, hogy az 1998-ban kiadott harmadik, dupla lemez Arjen csúcsprodukciója.

Mivel sok esetben kifejezetten mesélősek, utaztatóak és rétegzettek az Ayreon-dalok, nyilvánvaló, hogy jelentősen leegyszerűsítették, illetve lerövidítették őket, hogy két akusztikus gitárral, illetve egy vagy két énekhanggal is elő lehessen őket adni. A fő motívumok ettől még megmaradtak, azon pedig jót mosolyogtam, hogy Arjen több esetben is Annekétől kapott némi mankót egy-egy belépésnél vagy indításnál. Hiába zeneszerző zseni az ember, élőben ettől még neki is jól jöhet a segítség, főleg az énektémák terén. Az apró bakik persze egyáltalán nem voltak zavaróak, sőt, kifejezetten hozzátettek a koncert egyébként is nagyon közvetlen és barátságos, családias hangulatához. Amit korábban Anneke kapcsán leírtam, az ugyanis Lucassenre is messzemenőkig igaz: a sáskaszerű, hórihorgas holland szintén nagyon kedves személyiség, kettejük kisugárzása pedig tényleg szinte beragyogta a termet. A hangulathoz a Planetáriumnak is sikerült hozzátennie valamicskét, hiszen több dal alatt is élvezhettük a kupolára vetített csillagképek vagy a fel-felvillanó villámok okozta élményt. A legnagyobb geg pedig kétségkívül az volt, mikor a saját idegenségével viccelődő Arjen fölé egy repülő csészealjat vetítettek.

0220ann5

Míg Anneke műsora feldolgozásokra épült, a duettben előadott programmal épp fordított volt a helyzet: a The Beatles A Day In The Life-jának feldolgozásán kívül kizárólag Gentle Storm- és Ayreon-dalok voltak terítéken, illetve a ráadás első számaként eljátszott Strange Machines a The Gatheringtől. Remélem, tényleg lesz abban valami, hogy Anneke és Arjen közös lemeze leginkább ezt a vonalat viszi majd tovább, e lassan húszéves dal ugyanis még mindig hidegrázós. Bár szeretem Anneke popos cuccait is, még mindig drukkolok azért, hogy egyszer visszataláljon ahhoz a világhoz, amit anno anyazenekarával oly tökéletesen műveltek. A Castle Hall egyike talán a valaha született legjobb Ayreon daloknak, így zárásként is tökéletes volt, majd néhány perc elteltével már mosolyogva dedikáltak, beszélgettek és fotózkodtak mindketten, csaknem egy órán keresztül, a zenei élményen túl néhány személyes pillanatot is megosztva a rajongókkal. Le a kalappal, minden szempontból!

(Már csak a margóra jegyzem meg az est azon apró pikantériáját, miszerint a koncertet mindössze néhány nappal azt követően tartották, hogy egy bizonyos akusztikus feldolgozás komoly vihart kavart a médiában. Bár álláspontom valahol a két szélsőség között helyezkedik el, elgondolkodtató, hogy ha valami, hát ez az előadás tényleg megérdemelt volna némi figyelmet rockzenén kívüli területekről is. Mégsem lehetett még csak említés szintjén sem hallani róla.)

0220ann3

Fotó: Polgár Péter

 

Hozzászólások 

 
#8 BahnScorper 2015-02-23 18:39
Én voltam olyan önmagamhoz képest is ritka töketlen, hogy pont lemaradtam a jegyekről, így alternatív megoldásként a bukaresti koncertjükre mentem el. Az talán rövidebb is volt egy kicsit, meg a körülmények sem voltak olyan jók, de ennek ellenére ott is nagyon mélyreható előadásból lehetett részem. De azért akármennyire függője lettem tavaly a legutóbbi Ayreon-lemeznek, és mondom azt, hogy Anneke legfeljebb csak azzal tudna melléfogni, ha mulatóst énekelne, azért van két ok, amely miatt akkor sem tudnék ennyire szuperlativuszo kban beszélni erről a koncertről, ha Pesten látogattam volna el. Az egyik az a két évvel ezelőtti unplugged fél-Anathema szintén a Planetáriumban, a másik meg amikor még 2009 telén Anneke zenésztársa Danny Cavanagh volt...
Idézet
 
 
+7 #7 Blaze 2015-02-21 01:24
Óriási élmény volt ez a koncert, nehéz szavakkal leírni, pedig "csak" két akusztikus gitár volt, meg ének. Na de az milyen! Annekét mindig libabőr hallgatni, most különösen nagy formában volt, talán az intimebb hangulat miatt is. Hihetetlen ahogy énekel. Arjen meg egy fantasztikus fickó, amennyire zseni, annyira szerény is. Áradt belőlük a kedvesség, a jókedv, és ez ránk is átragadt. Számomra nagyon hamar eltelt ez a másfél óra, nekem katarzis volt az elejétől a végéig. A bakancslistámon pedig végre kipipálhatom: Láttam Arjent élőben!!! (amúgy nem tudom miért ilyen remete, szerintem kifejezetten jól állt neki a színpad)

A cikk utolsó mondatához: valóban szégyen, hogy ilyen kaliberű koncert nem kap több figyelmet, de szerintem valahol ez így jó. Ha nagyobb sztárok lennének, valószínűleg nem jött volna létre pl. egy ilyen koncert. Valahogy így sokkal bensőségesebb az egész. Ettől persze még szomorú a dolog, de nem búslakodom, mert nagyon hamar elkeltek a jegyek mindenféle extra hírverés nélkül, tehát nincs még veszve minden.
Idézet
 
 
+14 #6 P 2015-02-20 13:39
Irgalmatlan zsenialitás volt ez a koncert. Dedikált Into the Electric Castle CD, közös képek...

Anneke tündér volt. Babát várunk, és mondtam Anneke-nek, hogy a menyasszonyom igazából miatta jött el, mert nagyon imádja, és mondtam neki, hogy a dedikálásra viszont nem jönne be, mert nagy a tömeg, és megkértem, hogy ha megy ki hátra a backstage-be, lepje már meg a barátnőmet egy egyszemélyes meet&greet-tel, meg egy fotóval. 10 perc múlva megjelent oldalt, ahol vártuk majdnem elszeparálva, körbecsókolta a kedvesemet, gratulált, beszélt velünk pár percet. Tündér ez a nő, minden tekintetben.
Idézet
 
 
+1 #5 kiskifili 2015-02-20 11:46
élménybeszámoló sdi innen is: http://kiskifili.blog.hu/2015/02/18/atomszfera
Idézet
 
 
+3 #4 Wendiii 2015-02-20 11:45
Idézet - mamsiplény:
El kell keserítselek Wendiii. Tényleg sajnálhatod. Döbbenetesen jó volt. Láttam Jon Lordot is a MÜPA-ban, és hatalmas élmény volt hallani a Concerto for Group and Orchestra-t teljes egészében élőben, de ez a koncert minden eddiginél nagyobb hatást gyakorolt rám. Anneket hallani és meghalni...

Sajnos az utóbbi időben 2 ezer kilométer választ el Budapesttől, nem tudok olyan egyszerűen hazamenni. Szomorú vagyok, mert rajtam kívül álló okok miatt esélyem sem volt, hogy hazaugorjak.
Nagy a valószínűsége, hogy egy egyedi alkalom marad, de azért reménykedem, hogy hátha mégsem. :)
Idézet
 
 
+4 #3 mamsiplény 2015-02-20 09:59
El kell keserítselek Wendiii. Tényleg sajnálhatod. Döbbenetesen jó volt. Láttam Jon Lordot is a MÜPA-ban, és hatalmas élmény volt hallani a Concerto for Group and Orchestra-t teljes egészében élőben, de ez a koncert minden eddiginél nagyobb hatást gyakorolt rám. Anneket hallani és meghalni...
Idézet
 
 
+2 #2 Lione 2015-02-20 09:46
Így igaz! :)
Idézet
 
 
+9 #1 Wendiii 2015-02-20 07:59
"... ez az előadás tényleg megérdemelt volna némi figyelmet rockzenén kívüli területekről is. Mégsem lehetett még csak említés szintjén sem hallani róla."
Ahhoz ismerni kellene Anneke és Arjen munkásságát, ami a jelenlegi hazai zeneguruknál nincs meg. És a legrosszabb, hogy nem is érdekli őket
Egyébként borzasztóan sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni, már a beszámoló alapján futkosott a hátamon a hideg.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.