Shock!

április 15.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mayhem: Deathcrush

mayhem_cHarminc éve, 1993. augusztus 10-én, oslói lakásában meggyilkolták Øystein „Euronymous" Aarsethet, a Mayhem nevezetű black metal alapbanda főnökét/gitárosát, és abban a pillanatban minden megváltozott. Oslóban és környékén hirtelen mindenki gyanús lett, aki valamelyik feketefém-zenekar pólóját viselte, a világ más tájain pedig, ezzel egyidejűleg, hirtelen nagyon sokan lettek kíváncsiak rá, mi fán is terem a black metal. Magával a szóban forgó gyilkossággal kapcsolatban meglehetősen egyszerű dolguk volt a hatóságoknak, a mindössze 25 éves gitárost a Burzum név mögött álló Kristian „Varg" Vikernes késelte meg, aki abban a biztos tudatban tehetett beismerő vallomást, hogy Euronymousszal együtt a Mayhemet is sírba tette. Ez aztán mégsem így alakult, de a stílus keresztapáinak öröksége még sokáig csupán magával a véres legendával volt egyenértékű. Euronymous már nem érhette meg a Mayhem első LP-jének kiadását, mindösszesen egyetlen „gyermekét" tarthatta ilyen módon a kezei között. Ez pedig nem más, mint a címében is roppant profetikus Deathcrush EP, amelynek kivesézésével most rá emlékezünk.

megjelenés:
1987. augusztus 16.

kiadó:
Posercorpse Music / Deathlike Silence

producer: Erik Avnskog

zenészek:
Maniac (Sven Erik Kristiansen) - ének
Euronymous (Øystein Aarseth) - gitár
Necrobutcher (Jørn Stubberud) - basszus
Kjetil Manheim - dobok, zongora
Messiah (Elrik Skyseth Norheim) - ének

játékidő: 18:33

1. Silvester Anfang
2. Deathcrush
3. Chainsaw Gutsfuck
4. Witching Hour
5. Necrolust
6. (Weird) Manheim
7. Pure Fucking Armageddon
8. Outro

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

Oslo Saul Hudsonja, egy sunburst Gibson Les Paul Standard odaadó tulajdonosa, a Guitar World szavazásán minden idők 51. legjobb heavy metal gitárosának választott zenész, akinek fényképe majdnem felkerült a Norwegian Airlines egyik repülőgépére – mindenképpen ellentmondásos figura. Ha érdemes lenne ezzel foglalkozni, filozofálhatnánk mi is azon, hogy a világ egyik legjólétibb (tudom, nincs ilyen szó) államában mi visz rá két tinédzsert a végletek hajszolására, mindenesetre Euronymous és Vikernes sorsa örökre összefonódott, legkésőbb az előbbi sajnálatosan korai halálának pillanatában.

Mindenesetre amikor Øystein még nem vált Euronymousszá, ő sem sokban különbözött a thrash/death metal underground fanatikusaitól. Annyiban azért mindenképpen, hogy az utóbbiaktól ellesett riffeket rendre továbbgondolta, jellemzően még pusztítóbb formában, és korán kifejlesztett egy sajátságos pengetési technikát. Bármit gondoljunk is róla emberként, zenészként túlzás nélkül milliókra volt hatással, még ha ennek szárba szökkenését ő maga már nem érhette meg. Mindössze 16 évesen alapította meg a Mayhemet, ami már nem is az első kísérete volt gitárosi karrierje kiterjesztésére.

mayhem_3

A Deathcrush három demó után érkezett a szárnyait bontogató Mayhemtől, és funkcióját tekintve nyugodtan párhuzamot lehet vonni az első Bathoryval: tesztoszteron-túltengéses, minimálisan sem túlgondolt támadás volt ez a banda erősségeinek első prezentálására. Közös pont még a rögzített anyag mélyen underground megszólalása, mondjuk ki, hallgathatatlansága, amit persze az eltelt évek megszépítettek, és ne tagadjuk, szépen kasszírozott belőle a kiadvány hangulati oldala. Mert azért ez az öt plusz három tétel nem a zeneszerzés és dalszerkesztés magasiskolája, de nem is ezzel a céllal írták őket. Létjogosultságukat fényesen igazolja, hogy a jelenkori Mayhem sem nagyon hagyja el koncertprogramjából a Deathcrush dalait, pedig zeneileg rég (tulajdonképpen már a De Mysteriis Dom Sathanasszal) túllépett ezeken a punkos szellemiségű és rövidségű black/death támadásokon. Ha pedig maguk az „örökösök" ennyire megtisztelik saját alkotásukat, nekünk is illik a kellő tisztelettel közelíteni hozzá. Végül is, ha pusztán a történeti tényeket nézzük, valószínűleg a legelső norvég black metal kiadvánnyal állunk szemben.

mayhem_4

A Mayhem tagjaira az imént azért is nyugodt szívvel használtam az örökösök kifejezést, mert a jelenkori és a Deathcrush-korszakos zenekari felállás mindössze egyetlen ponton kapcsolódik össze. Jørn „Necrobutcher" Stubberud bőgősről van szó, aki Euronymousszal együtt megalapította ezt a fura képződményt, és aki a mai napig a banda kabalája (zeneileg tudomásom szerint sosem tett hozzá különösebbet a sztorihoz, ha úgy akarjuk, a Mayhem Andy Fletchere ő). Necrobutcher a Dead halálát követő kollektív megőrülés közepette ki is lépett a galeriből, hogy aztán Hellhammer dobos hívására később visszatérjen. Azzal a Sven Erik „Maniac" Kristiansennel együtt érkezett vissza, aki annak idején dicsőségesen feliratkozott a Deathcrushon közreműködők névsorába, majd igen hamar távozott is az énekesi posztról. Elképesztő torkának teljes regiszterét csak az Euronymous-gyilkosságot követő visszarendeződést hirdető Wolf's Lair Abyss EP-n ismerhettük meg, a Deathcrush kiadásának évében mindössze 18 éves volt, és kizárólag üvölteni akart. Velük és Manheim dobossal lett teljes a Mayhem első stabilnak mondható felállása, amely ezeket a gyűlölettirádákat szalagra rögzítette.

A Deathcrush megtestesít mindent, ami a korai Mayhem volt, és valóban kapukat nyitott ki pusztán azzal, hogy elkészült, hasonlóan mondjuk a Kill 'Em Allhoz. Ne feledjük, a '80-as évek végén tartunk, amikor még senki nem játszotta így a metált, mint Euronymousék. Nem véletlenül fordult a Darkthrone is a death metal felől a black metal irányába, hogy aztán az A Blaze In The Northern Skyjal beelőzzék a De Mysteriist is. A magát „kiárusító" death metal utálata amúgy is közös pont volt a norvég színtéren, de ez már túlmutat a Deathcrush-érán, amikor az elkövetők nem átalltak death metal riffeket is csatasorba állítani. A jelen EP-t rögzítő csapat még nem szégyellte eredendő hatásait, ennek bizonyságául egy Venom-nóta (Witching Hour) feldolgozása is felkerült ide a Welcome To Hellről, szinte lehetetlen módon még az eredetinél is obskúrusabb, primitívebb formában. Euronymous már ezekben az időkben sem vonakodott frontembert cserélni, ha elérkezettnek látta rá az időt, nem meglepő, hogy a Deathcrushon két énekes hallható: Maniac mellett az EP kiadásának idejére már kilépett Eirik Skyseth „Messiah" Norheim is hallatja a hangját három dalban (Witching Hour, Pure Fucking Armageddon, Outro).

mayhem_2A lemezanyagon sok megmagyarázni való igazán nincs, a mindössze 19 éves Euronymous és társai a lehető legszélsőségesebb, leggyorsabb metált akarták játszani, bár ehhez a képességeik nem minden résztvevő esetében voltak adottak. A főnök például egészen bizonyosan a kivételek sorát erősíti, ő már ekkor a leggyorsabban riffelő gitárosok egyike volt, de ami még fontosabb, hogy témáinak már itt is határozottan megvolt a maga zord, epikus hangulata. Ezen túl az ének olyan lett, amilyenre sikerült, általában önveszélyes hangszálgyilkolás, a dobok pedig legendásan pontatlanok (utóbbi posztra hiába sikerült a Deathcrush kiadását követő évben a stílus egyik ikonját szerződtetni, Hellhammer még a De Mysteriisen is ezt a pontatlan, túljátszott stílust hozza, persze lényegesen kifinomultabb formában). Logikus módon a később elkészült, Maniac által felénekelt dalok (Deathcrush, Chainsaw Gutsfuck, Necrolust) a maguk módján összeszedettebbek, kidolgozottabbak, mint a többi, nyilván rengeteg idézőjel közé téve valamennyi jelzőt. A Deathcrush mindezzel együtt a Mayhem-történelem része marad, a Spotify-on is szorosan követi népszerűségben a De Mysteriist, Hellhammerék minden egyéb alkotása messze lemaradva áll tőlük.

Persze leginkább történelmi okai vannak annak, hogy a Deathcrush anyagát black metalnak nevezzük, hiszen köze sincs ahhoz a tremolós hangzáshoz és azokhoz az okkult/sátánista szövegekhez, amelyekben a banda Per Yngve „Dead" Ohlin beszállását követően megmerítkezett. Valójában egy Venom/Hellhammer/Sodom-hatásokban tobzódó, korai demó kipofozott verziójáról van szó az EP esetében, amelyet Euronymous túl jónak érzett ahhoz, hogy csak az eredeti, negyven példányos kiadvány hallgatói élvezhessék. Szerencsés, hogy így alakult, hiszen ahogy a Dead-korszaknak a Live In Leipzig koncertfelvétel, a korai Mayhemnek a Deathcrush állíthat mementót. Különösen a felvétel őszintesége megragadó, hiszen még a túl komolyan vett elitizmus begyűrűzése előtt készült, és a banda tényleg nem akar itt mást, mint fájdalmat okozni. Egyes kollégák epileptikusnak nevezik a zenét, és van is ebben valami. És még egy dolog, ami a későbbi Mayhemből már hiányzott, de itt még megvolt: a sötét humor. Hogy is szól az az outro?

All the little flowers are singing / All the little birds are too / They are very happy / And we hope you are too

mayhem_5

 

Hozzászólások 

 
#25 Windir 2023-08-14 14:37
Idézet - Erode:
Blasphemer korszakból nálam magasan az Ordo Ad Chao a csúcs, pedig mindenki utálja. Az a víz alól feldübörgő hangzás, a széttöredezett, szinte jazzes dalszerkezetek, a végtelenül gonosz kisugárzás számomra klasszikussá tették azt a lemezt és ha jól tudom, egy magyar srác keverte, aki Attila barátja.

A hangzása alapján meglepő, hogy egyáltalán valaki is keverte azt a lemezt.
Idézet
 
 
#24 Erode 2023-08-11 15:32
Blasphemer korszakból nálam magasan az Ordo Ad Chao a csúcs, pedig mindenki utálja. Az a víz alól feldübörgő hangzás, a széttöredezett, szinte jazzes dalszerkezetek, a végtelenül gonosz kisugárzás számomra klasszikussá tették azt a lemezt és ha jól tudom, egy magyar srác keverte, aki Attila barátja.
Idézet
 
 
#23 Koroknai Balázs 2023-08-11 15:32
Idézet - Goodbye:
Oké, elhiszem hogy megkerülhetetle n. De továbbra is tartom, hogy hagyományos hallgatnivalóké nt vannak jobbak, a műfajban, például a Behemoth együttes The Satanist című mesterműve.

Mivel nincsenek egyetemes kritériumok a minőségre, az sem jobb, legfeljebb neked jobban tetszik. Ha nagyon szigorúan vesszük a black metalt, számomra meg a Satyricon Nemesis Divinája a tökéletes.
Idézet
 
 
#22 Goodbye 2023-08-11 15:17
Oké, elhiszem hogy megkerülhetetle n. De továbbra is tartom, hogy hagyományos hallgatnivalóké nt vannak jobbak, a műfajban, például a Behemoth együttes The Satanist című mesterműve.
Idézet
 
 
#21 hároméves férfi 2023-08-11 15:02
Idézet - Goodbye:
A Dee Mysteriis megközelíthetet len? Még ők maguk is hozták nagyjából ugyanazt a későbbi kiadványaikon. Aztán ott van még az Emperor, akik szerintem köröket vernek rá minden egyes albumukkal. Ha black metalhoz van kedvem, tuti, hogy tőlük veszek elő valamit. Bár nyilván ez is csak egy ember véleménye, attól szép a világ, hogy mindenki mást szeret :)


Több oldalról, többek által el lett magyarázva, hogy miért megkerülhetetle n, és hogy ez az egyéni ízléstől független.
A Funeral Fogot még az Emperor is feldolgozta.
https://www.youtube.com/watch?v=LUc9NEOkHiw
Idézet
 
 
#20 Acélfotel 2023-08-11 14:18
Idézet - Goodbye:
A Dee Mysteriis megközelíthetet len? Még ők maguk is hozták nagyjából ugyanazt a későbbi kiadványaikon. Aztán ott van még az Emperor, akik szerintem köröket vernek rá minden egyes albumukkal. Ha black metalhoz van kedvem, tuti, hogy tőlük veszek elő valamit. Bár nyilván ez is csak egy ember véleménye, attól szép a világ, hogy mindenki mást szeret :)


A későbbi lemezek is átlagon felüliek, de a Dee Mysteriis
nagyszerűségét már nem érik el, legalábbis az egyenes
black metal stílusúak. A két kísérleti album (Grand, O. Ab Chao)
meg nem összehasonlítha tó, vagy legalábbis nem sok
értelmét látom.
Emperor. Hát igen. Övön aluli példa, nem érvényes. Az
Emperor egy nagy fa aminek a gyökérzete black metal, de
szerteágazóbb annál. Életművük megismételhetet len és
megközelíthetet len, vele egyenrangút csak keveseknek
sikerült alkotni (akiknek igen csak 1-1 lemez idejére, Ulver
Arcturus például), életmű tekintetében meg senkinek.
Jókor hagyták abba, így egyedüliként ülnek észak extrém
metaljának a trónján, mint egy érinthetetlen istenség.
Idézet
 
 
#19 Goodbye 2023-08-11 13:45
A Dee Mysteriis megközelíthetet len? Még ők maguk is hozták nagyjából ugyanazt a későbbi kiadványaikon. Aztán ott van még az Emperor, akik szerintem köröket vernek rá minden egyes albumukkal. Ha black metalhoz van kedvem, tuti, hogy tőlük veszek elő valamit. Bár nyilván ez is csak egy ember véleménye, attól szép a világ, hogy mindenki mást szeret :)
Idézet
 
 
#18 Acélfotel 2023-08-11 12:59
Idézet - Koroknai Balázs:
[coming out] Ami engem illet, még a Deathcrusht is szívesebben hallgatom a De Mysteriisnél, ami azért már perverzió, hiszen előbbi gyakorlatilag hallgathatatlan . Sajnos a De Mysteriisnél a klasszikus értékű dalokból a lehető legkevesebbet sikerült kihozni: az ének erőltetett, mesterkélt, a basszust ugye lekeverték, a dobok kaotikusak, összességében a hatás messze elmarad attól, amit Euro beleképzelhetet t. Ahogy lejjebb egy kolléga írta, 22 évvel később, a koncertlemezzel sikerült a dolgokat egyenesbe hozni. Szerintem.


Valószínűleg az általad elsorolt okok miatt lett a Dee M.
az ami. Képzeljük el, ha Csihar csak úgy elkárogja amúgy
"varjústílusban" a dalokat, mindenféle teátrális él nélkül,
mint a többi ezer black énekes. Aligha lett volna belőle
ilyen kult arc ( jó már előtte is az volt tudom id Tormentor)
A lemez hangulati oldalához rengeteget hozzátesz ez az
erőltetett ének. Amúgy hogy mi erőltetett az szerintem erősen szubjektív,
ismerek olyat aki szerint Dickinson "áriázása" is erőltetett,
ezért szar a Maiden, persze mínusz első két album.
A dobok tényleg kaotikusak és pontatlan is néha, ez is
a hangulati oldalt erősíti. Legalábbis szerintem. Kaotikus
idők voltak, egy kaotikus zenekar életében, ezt támasztja
alá ez a fajta dobolás. Egy interjúban nyilatkozta amúgy,
(talán Hammerben, de nem biztos) hogy direkt lett ilyen, a
pontatlanságok nyilván nekik is feltűntek, Hellhammer
már ekkor sem volt nyeretlen amatőr (képességeiről ezer
más helyen meggyőződhettün k már). A black metal (főleg
ezidőtájt) atmoszférára fókuszáló műfaj, ahol a bőgő nem
olyan fontos (persze egy- két kivétel nyilván van például
Marduk), bár ezt a részt nem igazán értem, nálam (eredeti
CD) szépen kong.
Ezek mind szubjektív dolgok, a hangzásfetisizm us nem
szerencsés dolog, ha az ember 90-es évekbeli black metal
adja a fejét.
A Mayhem sokat tett a black metal ideológiai alapon való
beskatulyázásáé rt, valószínűleg ezért ők a legmegosztóbb
black metal banda széles e sártekén.
Idézet
 
 
#17 Deodat Dolomieu 2023-08-11 10:48
Én csak az online elérhető verzió(ka?)t ismerem (ami lehet hogy remasterelt), de szerintem nem olyan veszettül szar a hangzás. Sőt ez a kissé rikoltozó ének kifejezetten tetszik. Illetve a DMDS Live-hoz szerintem sokat hozzátesz a két gitár.

Mindenesetre köszi a megemlékezést meg az Artmania beszámolót is! Az Emperoron elől középen változóan szólt, de a With Strength I Burn azért ütött.
Idézet
 
 
#16 NOLA 2023-08-11 10:19
Idézet - Légyölő Gabóca:
Idézet - NOLA:
Idézet - Légyölő Gabóca:
"a világ egyik legjólétibb (tudom, nincs ilyen szó) államában mi visz rá két tinédzsert a végletek hajszolására"
Nagyon sok itt a szellemi visszamaradott ember. Főként az északi országrészen. Egy időben a belterjesség is erősen jellemző volt, és most már próbálják megújítani a vérvonalukat, keverednek más nációkkal, azért máig kihatnak a történelmi idők...

Hmmm..., ez egy érdekes "feltevés", soha nem gondoltam ilyesmire. Tényleg lehetséges lenne, hogy ezen jelenség ilyen hatással van az ott élo emberekre? Érdekes téma lenne egy komolyabb beszélgetésre...


Itt élek, onnan tudom. Az ország lakosságanak jelentős része le van százalékolva pszichikai alapon. Fizikailag rendben van a többség, mégis segélyen élnek (fiatalok is) mentális problémák okán.

Ez most komoly?? Hihetetlen számomra, hogy egy olyan szép országban ahol mindent korbe vesz a természet, az embereknek "átkattan".
Idézet
 
 
#15 Koroknai Balázs 2023-08-11 07:39
[coming out] Ami engem illet, még a Deathcrusht is szívesebben hallgatom a De Mysteriisnél, ami azért már perverzió, hiszen előbbi gyakorlatilag hallgathatatlan . Sajnos a De Mysteriisnél a klasszikus értékű dalokból a lehető legkevesebbet sikerült kihozni: az ének erőltetett, mesterkélt, a basszust ugye lekeverték, a dobok kaotikusak, összességében a hatás messze elmarad attól, amit Euro beleképzelhetet t. Ahogy lejjebb egy kolléga írta, 22 évvel később, a koncertlemezzel sikerült a dolgokat egyenesbe hozni. Szerintem.
Idézet
 
 
#14 Rcooley 2023-08-11 04:55
Minden lemezük kuriózum, és magasan átlag feletti, a Dee Mysteriis meg megközelíthetet len és megismételhetet len fekete gyémántként csillog a pokol egén.
Idézet
 
 
#13 Acélfotel 2023-08-10 17:14
Egy olyan lemezt, mint a De Mysteriis nem lehet
túlértékelni. És ahogyan helyesen írták ezek a dalok már
90 körül megvoltak, terjedtek az undergroundban.
Nélkülük máshogy alakult volna a norvég black metal
történelem. Milan Peti írta 20 évvel ezelőtt a Hammerben
hogy a De Mysteriis lemezen igazi DALOK vannak azt
hiszem ez a "titka", meg az utánozhatatlan atmoszféra.
És az is becsülendő, hogy utána más ösvényeken is
elindultak, gondoljunk csak a Grand album avantgárd
metaljára, vagy az Ordo.. album extrém masszájára. Nem
egy szokványos zenekar na.
Idézet
 
 
#12 Edward_Richtofen 2023-08-10 16:10
Idézet - Goodbye:
Ez még a Deaddel készült koncertalbumnál is rosszabb. Mondjuk alapból a Mayhem is túl van értékelve szerintem, a bűncselekmények nélkül sokkal kevesebb embert érdekelnének.


Sztem a Mayhem körüli mítosszal pont az a legnagyobb baj, hogy rengeteg ember berakja őket egy fiókba ami nem tükrözi a zenekar tényleges munkásságát.

Nem akarom előadni, hogy a Blasphemer korszak minden hangja megkerülhetetle n klasszikus, vagy hogy a jelenlegi felállás megváltja a világot black metalban, de az előbbi avantgarde metálja eleve rohadt izgalmas, Csihar visszatérése óta pedig egyértelmű reneszánszát éli a zenekar. Nekem pl. a Daemon a De Mysteriis óta a legjobb Mayhem lemez, tökéletesen fogja meg a műfaj esszenciáját, Attila pedig egészen brilliáns rajta.

Szvsz tehát zeneileg semmiképp nem túlértékelt a Mayhem, és nem csak a DMDS miatt.
Idézet
 
 
#11 Koroknai Balázs 2023-08-10 15:26
Idézet - Goodbye:
De miért ilyen fontos az első albumuk? Mi van rajta, ami nincs meg a kor többi black metal albumán? Itt van Magyarországon a Sear Bliss, ahhoz képest, hogy ők sosem követtek el olyat, mint a cikk tárgya, viszont a harsonával rögzített albumaik hozzák azt a szintet, amit a Mayhem jobb kiadványai, méltatlanul keveset vannak emlegetve. Mondjuk ők nem is késsel intézik a konfliktusaikat , és templomokat se gyújtogatnak szabadidejükben .

Ne tévesszen meg, hogy maga az LP csak jóval a gyilkosság után, 94-ben jelent meg, már jóval korábban elkészültek a dalok, amik nélkül a többi brigádnak sem lett volna mit továbbgondolnia . A Mayhem ott volt az alapok lefektetésénél, ezt az egyet nem lehet tőlük elvitatni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.