Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Death: Spiritual Healing

Immáron két éve, hogy a Relapse az akkor frissen megszerzett Death lemezek jogaival a háta mögött nekiállt újra megjelentetni Chuck Schuldiner agytröszt legendás zenekarának albumait. Nagy szükség volt ezekre a korongokra egy olyan korban, amikor már a death metal is végleg kifújt: a sok önismételgetés és tartalmatlan erőfitogtatás után üdítőleg hat bármelyik Death alkotás, és most is egy ilyen remekművel állunk szemben, amikor kezünkbe vesszük az először huszonhárom éve megjelentetett Spiritual Healinget.

A Death azon kevés zenekarok egyike volt, amelynél minden új lemez egyben újabb fejlődési fokozatot is jelentett. Kezdetben volt a Scream Bloody Gore, a death metal kaotikus ősesszenciája, aztán jött a Leprosy a maga letisztultabb hangzásával, átgondoltabb dalszerkesztésével, majd a harmadik erőfeszítés, a Spiritual Healing, ahol nem csak zeneileg érhető tetten a finomodás, mert a lemez mondanivaló tekintetében is merész lépést jelentett nem csupán a zenekar számára, hanem az egész death metal színteret figyelembe véve is. Mint ahogy Chuck Schuldiner is többször kifejtette: kétféle zene van – jó és rossz. A Death pedig nem más, mint hétlépéses bizonyítéka annak, hogy a death metal is ugyanúgy ezerarcú, mint bármely más zenei stílus. Ennek is van egyszerűbb, primitívebb fajtája, és összetettebb, igényesebb oldala. Schuldiner zsenialitása abban rejlett, hogy még a death metal születési fázisát kitevő zombi-apokalipszis-sátán-pokol témájú, blastbeat-halmokra feszülő hipergyors reszelésekből is képes volt előcsalogatni mindazt, ami igazán lényeges.

megjelenés:
1990. február 16. / 2012. november 23. (újrakiadás)

kiadó:
Combat / Reprise (újrakiadás)
producer: Chuck Schuldiner, Eric Greif

zenészek:
Chuck Schuldiner - gitár, ének
James Murphy - gitár
 
Terry Butler - basszusgitár
Bill Andrews - dobok

játékidő: 41:56

1. Living Monstrosity
2. Altering The Future
3. Defensive Personalities
4. Within The Mind
5. Spiritual Healing
6. Low Life
7. Genetic Reconstruction
8. Killing Spree

Szerinted hány pont?
( 79 Szavazat )

A lényeg pedig Schuldiner számára mindig is a jó dalokon és a zenei fejlődésen volt: soha nem topogni egy helyben, mindig csak előre baktatni a homályba vesző úton. Persze a '80-as évek vége, de legfőképp a '90-es évek eleje fortyogott a kísérletezéstől az extrém zenei körökben, tehát mondhatnánk, hogy Schuldinernek sem kellett messzire mennie az ötletekért. A helyzet azonban az, hogy manapság tán már elképzelhetetlen az a fajta experimentalizmus, amit ez a fickó gyakorlatilag egész életművével képviselt. Manapság, amikor a legkreatívabb dolognak az számít, ha két, egymáshoz nem illő stílust összevegyítenek, méghozzá úgy, hogy a végeredményt hallva még a tyúkok is tojásállapotba fejlődnek vissza, nehéz megérteni, mit is jelentett a zenei gondolkodás evolúciójának egy olyan lemez, mint a Human, vagy épp a Spiritual Healing.

Nagy szavak? Könnyen lehet. „Véghezvittünk valamit, amiről az emberek azt tartották, hogy death metalban képtelenség véghezvinni" – ezek Chuck Schuldiner szavai, amiket manapság oly sok zenész elsüt lépten-nyomon, ám tőlük ezek tényleg csak üres szavak. A puding próbája persze az evés, úgyhogy ugorjunk is bele a Death harmadik lemezének izgalmas világába, ami huszonhárom év távlatából is etalon.

Komoly társadalomkritikát sejtet az Ed Repka által festett borító, s a negyvenkét perces album nem is okoz csalódást. A dalszövegeket tekintve Schuldiner mindig is inkább elemző volt, mintsem didaktikus. Genetikai manipulációk, abortusz – gyilkosság kérdése, vallás, hazugság, társadalmi szintkülönbségek – hol vannak már az emberi belsőségeken lakmározó élőhalottak? Zeneileg is sokat érett ekkora a banda. Ugyan nagy általánosságban elmondható a lemezről, hogy lassabb az előzőeknél, ám azoknál jóval sokszínűbb és változatosabb is. A különféle tempók felfedezése, valamint a merészebb hangszerkezelés eredményeként a Spiritual Healinget az egyik legelső komplex death metal lemeznek is tekinthetjük. Bámulatos gitárfutamokkal kényeztet a nyitó Living Monstrosity, ahol a csúnya körülmények között kirúgott Rick Rozz helyére érkezett James Murphy szólójától még a fekete lyukak is lehullnak az égről. Az Altering The Future olyan fenyegető visszafogottsággal nyit, ami leginkább a skandináv death/doom bandákra volt jellemző. Érdemes egyébként megfigyelni akár ebben a dalban is, hogy a riffek sokszor a gitárszólók szerkezetére hajazó merész köröket írnak le, bámulatos színgazdagságot adva az amúgy nyersen brutális zenének.

A Defensive Personalities közelebbről nyújt betekintést a csapat jövőjébe: majd a soron következő Humanen lesz meghatározó az a pszichológiai érdeklődés, egyedi dalszerkesztés és dallamvilág, ami már ebben a darabban is felüti a fejét. A következő Within The Mind is hasonló szellemben fogant, bár azért itt még érezni a korai dolgaikat is. A címadó zseniális tappingeléssel indít, aminek helyét egy töredezetten ólálkodó riff veszi át. A csapat aztán egyre gyorsabb fokozatba kapcsol, egyre vehemensebb headbangelésre késztetve ezzel a hallgatót. A Death egyik erőssége mindig is a ritmustörések tökéletes használata volt. A Low Life-ban is mintha ösztönösen éreznék, hol szükséges a szólóktól megrészegült vágtatást mogorva, basszusvezérelt betonozásba belefojtani, és hogy onnan aztán miként kell elegánsan kimászni.

A keménység mellett a kvázi dallamosság is fontos tényezője volt a „második korszakos" Deathnek. A Genetic Reconstructionnek furcsa mód fogós a refrénje, pedig semmi különleges nincs benne, egyszerű, mint a pofon. „Utazás a gitárom nyaka körül" – akár ezt a címet is adhatta volna a Killing Spree-nek Schuldiner, legalábbis ami a bevezetőjét illeti. Ez a darab a címével ellentétben máskülönben nem tömény pusztítás, hanem inkább egy precíziós hadi gépezet. Épp a kiszámított kiszámíthatatlanságától lesz veszélyes.

A 2011-ben útjára indított újrakiadások sorában a Spiritul Healing immáron a negyedik Death lemez, s mint olyan, ez sem szűkölködik extrákban. A digipak újrakiadás feljavított hangzással került a boltokba, aminek hatására tisztábbá és dinamikusabbá vált a hangkép, de Scott Burns keze nyoma szerencsére így is megmaradt rajta. A plusz két lemezen a szokásos stúdiós próbafelvételeket, instrumentális verziókat, fura jammeléseket, illetve korabeli élő felvételeket is találunk, vagyis egyetlen Death rajongó sem fog éhesen maradni. Az újonnan érkezettek pedig a zenei történelem egy újabb jelentős fejezetével ismerkedhetnek meg.

 

Hozzászólások 

 
#16 Flagellator1974 2014-02-01 08:54
*Scream bloody gore
Idézet
 
 
#15 Flagellator1974 2014-02-01 08:52
"..., de szerintem Symbolic ehhez képest sokkal gyengébb!"

Szerintem összekeversz itt valamit. A "Symbolic" csak más. De kurvára más, öregem. Sőt: Ehhez képest a "Symbolic" annyira más, mint amennyire a "Scream, bloody, gore" különbözik a Symbolic-tól. Hallgatni kell a lemezt, nem a borítót nézegetni ;) ;) ;)
Idézet
 
 
+1 #14 Dead again 2014-02-01 06:55
Állat egy album!
Idézet
 
 
+1 #13 Galambos János 2013-11-03 15:30
Bár a Morbid Angel számomra az alfa-omega death metal téren,mai napig nem értem a kritikusokat (nem titeket).Mindenki azt mondja ugyanaz a szint mint a Leprosy de ez nem igaz! Másmellett nagyon tetszik hogy gyilkos lassulások is felütik a fejüket.Szövegek is nagyon elgondolkodtató k.Talán csak a Human jobb nála,de szerintem Symbolic ehhez képest sokkal gyengébb!A lemez groteszkül fenyegető hangulatáról nem is beszélve! Én fura vagyok mondjuk mert ez meg a nagyon progressziv SOP a kedvencem tőlük.Gyilkos alapmű.R.I.P Chuck.
Idézet
 
 
#12 rotten 2013-01-17 13:00
Ez az első Death lemez, amit meghallgattam, eléggé bejön. Néhol felfedezni véltem thrash-es vonásokat, talán ezért is tetszik. Ha hülyeséget mondtam a lemez stílusával kapcsolatban, akkor elnézést kérek.
Idézet
 
 
+2 #11 Chris92 2013-01-06 09:24
Idézet - tschaby:
Idézet - mcdermott:
James Murphy ezen a lemezen is otthagyta a kézjegyét, de innen átsétálva az Obituaryba a legjobb Obi lemez (Cause of Death) köszönhető neki!
Klaszzikus ez a lemez de azért a kései lemezeik közelebb állnak hozzám!

James Murphy szűk egymásutánban három klasszikus Death Metal lemezen játszott, ő vendégeskedett ugyanis a Cancer Death Shall Rise albumán is, ami szintén hatalmas!


És persze ott van még a Disincarnate Dreams of the Carrion Kind című lemeze, ami szerintem szintén műfajbeli alapmű.
Idézet
 
 
+4 #10 tschaby 2013-01-05 17:39
Idézet - mcdermott:
James Murphy ezen a lemezen is otthagyta a kézjegyét, de innen átsétálva az Obituaryba a legjobb Obi lemez (Cause of Death) köszönhető neki!
Klaszzikus ez a lemez de azért a kései lemezeik közelebb állnak hozzám!

James Murphy szűk egymásutánban három klasszikus Death Metal lemezen játszott, ő vendégeskedett ugyanis a Cancer Death Shall Rise albumán is, ami szintén hatalmas!
Idézet
 
 
+4 #9 mcdermott 2013-01-05 16:56
James Murphy ezen a lemezen is otthagyta a kézjegyét, de innen átsétálva az Obituaryba a legjobb Obi lemez (Cause of Death) köszönhető neki!
Klaszzikus ez a lemez de azért a kései lemezeik közelebb állnak hozzám!
Idézet
 
 
+4 #8 Equinox 2013-01-05 15:32
Nagyon nagy kedvencem, de a Death ranglistán hátul van. Nálam: Sound, Symbolic, Human, Leprosy, ITP, ez/Scream. De ettől függetlenül imádom, egy örök death metal klasszikus
Idézet
 
 
+12 #7 feca 2013-01-05 15:24
Meghajlás a Mester minden munkája előtt! Ennyi!
Idézet
 
 
+6 #6 Soo85 2013-01-05 14:43
Hallottam már régebben is erről a bandáról! De itt a shock-on a klasszikuskock rovatban olvastam a Death lemezekről! Annyit szeretnék mondani: Köszönöm! Bővült a zenei tárház! És amit írtok a lemezekről, az kiváló, és teljes mértékben fedi a valóságot! Elkezdtem hallgatni a címadót, ami ugye egy "zseniális tappingeléssel indít, aminek helyét egy töredezetten ólálkodó riff veszi át" És tényleg! Ennél jobban megfogalmazni, ezt nem lehet! :)
Idézet
 
 
+2 #5 tschaby 2013-01-05 13:29
Idézet - Nűnű:
Nekem ez a kedvenc Death-lemezem. Itt számomra optimálisan vegyítették a death metalt a progresszívnek mondott zenei bonyolultsággal , a későbbi lemezek nekem már túl összetettek voltak.

Ehhez nem igazán tudok érdemben hozzátenni, teljes mértékben egyezik a véleményünk!
Idézet
 
 
-2 #4 simple 2013-01-05 12:11
Engem csak az zavar, hogy a gyorsabb kétlábdobok nagyon kihallhatóan pontatlanok. Gondolom, ennyire nem akartak hozzányúlni a dolgokhoz, de én azért kiigazítottam volna.
Idézet
 
 
+9 #3 99 2013-01-05 12:08
mindenkinek más a kedvence de az igazat megvallva :D én mmindegyiket szerettem/szeretem :D A Death-nek csak jó lemezei vannak :D
Idézet
 
 
+9 #2 Chris92 2013-01-05 10:26
Sokan megfeledkeznek erről az anyagról, holott tökéletes kapcsolópont a korai brutális zúzdák és a Human-al meginduló progresszivitás között. És nem mellesleg a dalok is piszok jók.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wackor - Budapest, Kultiplex, 2005. október 8.