Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. Mióta Tomi Joutsen áll a mikrofon mögött, kétévente jönnek az újabb és újabb nagylemezek, melyek bár vitán felül minőségi anyagok, mind egy igen jól körülhatárolható zenei világban mozognak. Kissé sarkítva tehát egy-egy új Amorphis-nagylemez érkezése előtt ma már elég jó eséllyel belőhető, milyen muzsika lesz hallható rajta. Nem volt ez azonban mindig így, a zenekar történetének első tíz évében ugyanis kivétel nélkül mind meghökkentő és rendkívül izgalmas albumokat készített, amelyek olykor igen messze estek akár még közvetlen elődjüktől is. Bármennyire jó és stabil is tehát a mostani Amorphis, számomra a Pasi Koskinen kilépéséig tartó korszakuk az igazi, amelynek csúcspontját az éppen húsz évvel ezelőtt, harmadikként megjelent Elegy jelentette.