Shock!

szeptember 22.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Apocalyptica: „Néha nagyon vaskalaposak tudnak lenni a rajongók”

1112apo5Komoly változások történtek az utóbbi időszakban az Apocalypticánál. A finn csellómetalosok Shadowmaker című új lemeze áprilisban jelent meg, és a banda szakított rajta a korábbi hagyományokkal: ezúttal egyetlen állandó énekessel rögzítették az új szerzeményeket Franky Perez személyében, aki leginkább a Daron Malakian-féle Scars On Broadwayből lehet ismerős, de rengeteg neves muzsikussal dolgozott az utóbbi években Slashtől kezdve a The Doors élő tagjaiig. Franky természetesen a turnékra is elkíséri a csapatot, így az októberi budapesti koncerten is fellépett velük a Barba Negrában. Itt ültünk le aznap Paavo Lötjönen csellistával és Mikko Sirén dobossal egy kis beszélgetésre.

Néhány hete jelent meg új lemezetek, a Shadowmaker. Milyen reakciók érkeztek rá eddig?

Paavo Lötjönen: Azok a rajongók, akik láttak minket élőben, imádják Frankyt. Az internet viszont teljesen más, a fórumokon rengeteg a gyűlölettel találkozunk, ami nagyon furcsa. Mielőtt megjelent volna akár egy dal is Frankyvel, a régi rajongók egy része már egy csomó szartságot írt rólunk a neten. Anélkül, hogy akár egy hangot is hallottak volna az új felállástól. A rajongók néha nagyon vaskalaposak tudnak lenni.

Azért is furcsa ez, mert már hosszú évek óta vannak énekes dalaitok is.

Paavo: Igen, mi sem értjük, de szerencsére azért miután láttak minket Frankyvel, általában azok a rajongók is elégedettek, akik korábban ki voltak borulva.

Mikko, amikor csatlakoztál a csapathoz, veled kapcsolatban is sok volt a negatív vélemény?

Paavo: Persze, Mikkót mindenki utálta. (nevet)

Mikko Sirén: Nem tudom, az viszont biztos, hogy kevesebb véleménnyel találkoztam, mivel az internet akkor még közel sem tartott ott, ahol most, egész más világ volt. Ráadásul én a dobok mögött azért eléggé a háttérben vagyok, egy énekes viszont mindenkinek azonnal feltűnik. (nevet)

Paavo: A rajongóink nagyon féltik és óvják az Apocalypticát, és így természetesen minden változást nagyon a szívükre vesznek.

1112apo1

Hogy találtátok meg Frankyt?

Mikko: Nem tartottunk nagy nyilvános meghallgatásokat, inkább szóltunk pár ismerősnek a zenebizniszben, hogy segítsenek nekünk találni egy olyan énekest, aki passzol hozzánk. Végül a jelöltek közül ötöt választottunk ki, akiket személyesen is meghallgattunk. Nekik egy-egy dalt kellett elénekelni az új lemezről, és így szűkítettük le végül a kört. Végül egyértelmű volt, hogy ő a legjobb.

Paavo: Már az első körben is egyértelmű volt, mikor még az öt finalistát sem választottuk ki, hogy Franky a legjobb. Az fogott meg benne minket a legjobban, hogy a nagyon metalos dolgok is mennek neki, de gyönyörű dallamokra is képes. Rengeteg kiváló metal énekes van, de Franky ezen a stíluson kívül is rengeteg dologban jó.

Az énekdallamok megírásában is részt vett vagy csak felénekelte, amit írtatok neki?

Mikko: A lemezanyag majdnem teljesen kész volt, amikor Franky csatlakozott hozzánk. Ettől függetlenül az utolsó simításokban nagyon komolyan részt vett. A Dead Man's Eyes például eredetileg két instrumentális dal volt, és Franky javaslatára lett belőle egy darab énekes dal. Ehhez a szöveget is ő írta, de más dalokhoz is hozzátett néhány dolgot. Mikor eldőlt, hogy ő lesz az énekesünk, mindenképpen be akartuk vonni a munkálatokba őt is.

Mi a helyzet a feldolgozásokkal? A Metallica-dalokban is lesz ének a koncerteken?

Paavo: Nem, a Metallica feldolgozásokat továbbra is a közönség énekli majd. Ők olyanok, mintha a kórusunk lennének, márpedig a kórus minden zeneműben megfelelő teret érdemel, úgyhogy ez biztosan így is marad. Viszont a vendégénekesek dalait Franky hozza majd élőben.

1112apo2

Annak ellenére, hogy az új lemezen vannak igen súlyos dolgok is, az ének miatt mégis egy csomó dal igen komoly slágerpotenciált rejt magában. Ez a kettősség véletlenül alakult így vagy épp ez volt a célotok?

Paavo: Amikor énekes dalokat írunk, azok mindig valamilyen nagyon határozott irányba haladnak. Valami teljesen más ilyekor a cél, mint a szimpla, instrumentális dolgaink esetében. Ha énekes dalokat írunk, minden lehetőség nyitva áll előttünk. Mikor a Dead Man's Eyes megszületett, sosem hittük volna, hogy sikere lesz a rádióknál. A Cold Bloodot sokkal inkább el tudtam volna képzelni, mint slágert. Persze egyáltalán nem vagyok szomorú, hogy végül így alakult

Igaz, hogy ti vagytok az első finn zenekar, aki a Top 5 rádiós slágerlistára tudott kerülni az Államokban?

Paavo: Azt hiszem, igen, abban pedig biztos vagyok, hogy mi vagyunk az elsők, akik a rádiós slágerlista élére állhattunk. A HIM anno nagyon ment Amerikában is, és a Billboard-listán talán jobban is szerepeltek nálunk, de a rádiókat tekintve mi vagyunk az elsők.

Mikko: Szerencsére évek óta jól megy a finn zenekaroknak. A Nightwish mindig remekül szerepel, a Rasmus is eléggé pörgött egy időben. Meg persze van még egy csomó zenekar, akik megállás nélkül turnéznak, szóval a finn színtér elég erős.

Mi a titkotok?

Paavo: Azt hiszem, az eltökéltség és az egyediség. Az, hogy igyekszünk valami újszerűvé, különlegessé fejlődni. Mármint nem csak mi, hanem az említett finn csapatok mind.

Rengeteg komoly csúcspont volt a karrieretekben, de ha ki kellene választani azt a pillanatot, ami a legjobb volt, mi lenne ez?

Mikko: A zenekar húsz éve van együtt, én tizenkét éve csatlakoztam, mégis, amikor idén nyáron elkezdtünk dolgozni az új anyagon, mindenki szemében ott volt a csillogás, a szikra. Számomra ez az erős alkotási vágy a legcsodálatosabb dolog az Apocalypticában.

Paavo: Sok nagyszerű élmény ért minket, és ér még most is. Tegnap például Prágában játszottunk, és remek volt a buli. Számtalanszor jártunk már a cseheknél, de tegnap jött össze a legnagyobb közönségünk eddig önálló koncerten, több mint 3200 ember volt kíváncsi ránk. Épp ezért minden este a legjobbat kell adnunk magunkból. Számomra ezek a koncertek jelentik a karrierünk legjobb pillanatait.

1112apo3

Mi volt az oka annak, hogy Max Lilja kilépése után hármasban folytattátok? Hogyhogy nem vettetek be negyedik csellistát?

Paavo: Amikor Max kilépett, Antero Manninen jött vissza egy időre, hogy kisegítsen bennünket, de ő nagyon elfoglalt, így nem tudott végleg velünk maradni.

Hallottátok azt a pletykát, miszerint ő vak?

Mikko: Naná! Vak, süket, a fiúkat szereti és elképesztően kicsi a farka is. És természetesen ez mind igaz! (nevet)

Paavo: Így van, és persze náci is!

Akkor azt hiszem, megvan a szalagcím.

Paavo: Amikor eljutott hozzá ez a pletyka, kitalálta, hogy megszívatja a közönséget, és a turnémenedzserrel vezetteti fel magát a színpadra, mintha tényleg vak lenne. Hatalmas volt!

Mikko: Az én kedvencem az a pillanat volt, amikor hirtelen egyszer csak buli közben felállt és elindult egy random, teljesen rossz irányba. Szakadtunk a röhögéstől. (nevet)

Ha csak egy nótát kellene választanotok, ami a személyes okokból a legfontosabb számotokra, melyik lenne ez, és miért?

Mikko: Talán a Cortége. Ez a dal még akkor született, amikor ismerkedtem a bandával, így mindig az a korszak jut róla eszembe. Meg persze zeneileg is nagyon tetszik, egy csomó érdekes elem van benne, és persze Dave Lombardo játékát is imádom.

Paavo: Én a szimfonikus, sötét dalainkat szeretem a legjobban, mint amilyen a Dead Man's Eyes is az új albumról. Egyet viszont nem tudnék kiválasztani.

1112apo4

Rockrajongók gyakran mondogatják, hogy ha Vivaldi ma élne, biztosan heavy metalt játszana. Érdekelne, hogy nektek, mint képzett klasszikus zenészeknek, mi erről a véleményetek?

Mikko: Vivaldi sokkal inkább popsztár lenne, az ő művei ugyanis nagyon dallamosak, poposak. Imádom amúgy, de a mai világban leginkább popproducerként tudnám elképzelni.

Paavo: Így igaz, vagy valami DJ-ként.

Mikko: Wagner viszont talán metalos lenne.

Paavo: Nem biztos. Az emberek ugyan leginkább a sötétebb dolgait ismerik, de Wagnernek is volt egy nagyon érzékeny, überromantikus oldala.

Mikko: Akkor tehát ő lenne ma Richard Clayderman.

Paavo: Igen, vagy méginkább Helmut Lotti bőrnadrágban.

Mikko, ha jól tudom, egy finn hip-hop előadónál is dobolsz.

Mikko: Így van, Cheeknél, akivel jövőre egy komoly aréna-turnéra is megyünk. Óriási sztár otthon, és azt hiszem, érthető, hogy különböző stílusokban is szívesen muzsikálok. Természetesen dob-szempontból is teljesen más a dolog, mint az Apocílytica, ugyanis Cheek zenéje nagyon ritmusközpontú. Szeretek neki dobolni.

Paavo, neked is van valamilyen egyéb projekted?

Paavo: Igen, ha van időm, Tipe Johnsonnal zenélgetek, aki anno turnézott velünk vendégénekesként. Nagyon nyugis dolog ez, egy duó akusztikus gitárral és akusztikus csellóval. Fel is vettünk pár dalt délutánonként. Délutáni tea mellé remekül passzol. (nevet) Talán egyszer ki is adjuk.

Az igaz, hogy civilben síoktató vagy?

Paavo: Igaz, de sajnos évek óta nincs rá időm. Nagyon sajnálom, mert szenvedélyesen szeretem a síelést.

Mi az élet értelme?

Paavo: 42.

Mikko: 58.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.