A magam részéről rendkívüli mértékben vonzódom a metal bandák akusztikus dolgaihoz, egyszóval unplugged-párti vagyok. Mi több, néhány banda kapcsán (Kiss, Scorpions) pont az akusztikus albumok mélyítették el igazán a rajongásomat. Thresholdék akusztikus lemeze kapcsán is hasonló érzések kezdenek bennem kialakulni, bár a csapat munkásságát már a szóban forgó album meghallgatása előtt is ismertem.
|
megjelenés:
2003 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
A brit proggerekben elsősorban a muzsikából áradó finom eleganciát szeretem/tisztelem, amelyből azonnal következtethetünk az angolszász jellegre: prog metal ötórai teához. Ezekben a lecsupaszított hangszerelésű dalokban eme úri vonás hatványozottan is kiütközik: udvariasan kooperálnak egymással az akusztikus gitárok; tisztelettudóan, diszkréten csilingelnek a zongora billentyűi (persze azért akadnak szólók is, melyek ebben a környezetben természetesen némi jazz-feelinget kapnak); a dob finoman, de kellően rockosan lüktet; a csodálatos, új köntösükben ismeretlenül ismerős dallamok pedig simogatják a fület.
Noha nincsen semmiféle karácsonyi koncepciója a lemeznek, mégis, az ünnep közeledtekor hallgatva azt, akarva-akaratlanul adják magukat a "fenyőfás" asszociációk. Talán azért, mert így akusztikusan meghittséget árasztanak magukból a dalok, és bár stúdiófelvételről van szó, minden hallgatás egy bensőséges, baráti, családias hangulatú, gyertyafényes unplugged koncertre (vagy inkább: zenés szeánszra) varázsolja a hallgatót. Ezért nem is haragszom a csapatra, hogy rajongói klubos kiadványként jelentették meg ezt az anyagot: kedveskedés, szuvenír ez a Threshold család tagjainak, egy baráti kézfogás, egy önzetlen gesztus, egyszersmind tökéletes időtöltés a koncertlemez vagy DVD megjelenéséig.
