Shock!

február 26.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Threshold: Legends Of The Shires

threshold_cGondolom, nem sokan lepődtek meg azon, hogy a brit prog metalos Threshold frontemberi posztját már megint „új" énekes, pontosabban már megint egy visszatérő vokalista foglalta el, hiszen ebben a csapatban ez már szinte bevált széria. Glynn Morgan már a '94-es Psychedelicatessen idején is Damian Wilsont váltotta, pontosan ugyanúgy, mint a jelenlegi szituációban, és már akkor sem okozott a csapatnak túl nagy érvágást a váltás, elvégre a két fő dalszerző, a gitáros Karl Gloom és Richard West billentyűs, valamint gyakorta változó kompániájuk a kezdetek óta minőségi muzsikában utazik. Nagy elvárásaim persze már nem voltak a tizenegyedik (dupla) Threshold-albummal kapcsolatban, azonban mindenképpen kíváncsivá tett, miként tudja Wilsont ismét „pótolni" Morgan.

Tegyük azért hozzá, hogy nekem Damian Wilson mindig is óriási kedvencem volt, markáns, elsőre felismerhető stílusa mindig is kiemelte őt az átlag énekesek közül, és ráadásul hangulatilag is rengeteget hozzátett a csapat zenéjéhez. De majdnem ugyanezt mondhatom el a későbbi frontemberről, a néhai Andrew „Mac” McDermottról is, aki szintén nagyon jó választásnak bizonyult annak idején. A fizimiskája alapján a Jason Newsted 2.0 becenevet is egészen nyugodtan levédethető Morgan élőben a másodgitárosi szerepét is magára vállalta, így a zenekar megszokott felállása egy csapattaggal – nevezetesen Pete Morten ritmusgitárossal – meg is rövidült. Talán emiatt, talán nem, de nekem úgy tűnik, hogy most kicsit mintha a billentyűket is előrébb keverték volna a megszokottnál, azonban ezúttal is sikerült olyan arányban adagolni őket, hogy ne legyen zavaró a jelenlétük. Legtöbbször egyébként is csak hangulati szerepet töltenek be a finoman kimunkált énekdallamok és az örvénylő zenei alapok mellett.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 23 Szavazat )

A stílus persze változatlanul thresholdos, a dupla konceptalbum majd' másfél órájában szinte az összes stílusjegy felvonul, a sokszor túlnyújtott szerzeményektől kezdve a kalandozós, pofonegyszerű momentumokig. De szerencsére ezt az elsőre nagyon töménynek tűnő, gigászi terjedelmű anyagot is telerakták azokkal a tipikus, rögtön fülberagadó, óriási dallamokkal, amelyek tulajdonképpen megmentik a korongot az unalomba fulladástól. A zenekar mindig is mestere volt annak, hogyan kell dramaturgiailag felépíteni egy lemezt, miként kell pontosan elhelyezni azokat a sarokpontokat, amelyek miatt újra és újra kedvet kap a hallgató a repeat gomb megnyomásához. Rögtön az intró után mindjárt oda is raknak egy hatalmas refrént a Small Dark Linesszal, amely már elsőre is meggyőz minden vájtfülű rajongót, s nem véletlenül másolták ki ezt a dalt klipnótának is, ugyanis még a Threshold mércéjével is óriási schlager. Aztán a műsort egy majd tizenkét perces tétellel folytatják (The Man Who Saw Through Time), amelybe tényleg teljes arzenáljukat belesűrítették, de az első CD szerzeményei a későbbiekben is hét-nyolc perc körül mozgolódnak. Hosszas ismerkedés után úgy tűnik, hogy az erősebb nóták is ide kerültek fel (Trust The Process, Stars And Satellites), de a második felvonás sem fordul unalomba hosszú távon. Visszatérő motívumaival (The Shires), gyönyörűségesen kimunkált dallamaival (Subliminal Freeways, Superior Machine) és kibontogatós progresszív eposzaival (Lost In Translation) ez is bőven nyújt kapaszkodót.

Talán két-három dalt lehet, hogy lehagytam volna az anyagról, vagy legalább a felesleges sallangokat lecsipkedtem volna a hosszúra nyújtott nótákról – ebben az esetben egy kilences pontszám is jól mutatna az ismertető mellett, azonban a Legends Of The Shires ettől függetlenül is nagyon korrekt anyag lett. Ugyanúgy belefér a makulátlan életműbe, mint ahogyan a három évvel ezelőtti For The Journey mellé is bátran odatehető. A fél pont levonást is inkább Wilson kirugása és hiánya indokolta, mert vele szerintem még jobban működtek volna ezek a dalok. De valójában nagyon úgy néz ki, hogy ezt a kiváló bandát semmiféle változás nem tudja kisiklatni.

 

Hozzászólások 

 
+3 #19 Draveczki-Ury Ádám 2018-01-06 07:53
Bocsánat, ezt csak most láttam, eddig elsiklottam felette. Mint minden ilyen esetben, így most is határozottan megkérlek benneteket, hogy ne a Shock! cikkei alatti kommentekben ócsároljatok más magazinokat, portálokat, webzine-eket, mert minket hoztok vele kellemetlen helyzetbe. Ennyi idő után ezeket már nem törlöm ki, de innentől fogva minden hasonló komment repül, akár a Passzióról, akár másról szól. Köszönjük.
Idézet
 
 
#18 MaZozo 2018-01-06 07:14
Vegighallgattam többször az albumot, de sokadjára is csak az az az érzésem van hogy ez egy csinálmány.
Egy szenvedes, mintha mindenkeppen ki akartak volna lokni magukból valamit.. Nem ez az év albuma az biztos...
Idézet
 
 
-3 #17 Andr1s 2018-01-05 17:03
Nem tartom az év albumának.Igazából a passzió által adott 5 pont egész reális.

Túl hosszú dalok, melyek nem követik progresszív metálos "sablont" (sajnos) hanem itt valóban érezni hogy a dalok el vannak nyújtva,és dalonként egy fő dallam, fő refrén mellett tényleg csak néhány szólóval van színesítve a dallam, de egyébként unalomba fullad a legtöbb szám a 200 adik refrénnel,vissz aismétléssel...
A dallamvilága sem telitalálat a legtöbb számnak, dallamra nem is aor, hanem rádió mainstream, egy két metál beütéssel, szólóval.Nagyon szeretem a dallamos progresszív metált, (Haken, Circus Maximus, és még sorolhatnám ) de ez az album nagyon nem lett az.Inkább metál -rock elemeket hordozó pop album, amit az énekstílus mód is bizonyít.

Passzióval meg nem tudom mi a bajotok... elég jó írásaik vannak, főleg a cikipédia rész, másutt nincs ilyen!
ők beleálltak a hamis hazug A dal, megasztár és tsi szarokba!
volt merszük!
Idézet
 
 
+2 #16 Ernhaft Balázs 2017-12-22 09:18
Most regisztráltam amiatt hogy írjak a bandával és a lemezzel kapcsolatban. Ennek a zenekarnak a legnagyobbak között kellene lennie , méltatlanul alulértékeltek Ők is .
Ez a lemez is minőségi dallamorgia , bár tény hogy nálam még mindig a Subsurface/ Dead Reckoning páros az etalon.
Az embert aki a passzió.hu-n fikázik folyamatosan meg nem is lehet komolyan venni az okoskodó elemzéseivel .
Az itt olvasható kritikák sokkal korrektebbek .
Idézet
 
 
#15 John D 2017-09-21 22:26
Idézet - Thomas:
Hogy lehet erre a lemezre ötöst adni egy tízes skálán?
http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=38271


A passzióról az a véleményem, hogy egy utolsó szar nulla társaság és nem véletlenül nem lehet kommentet írni az általuk írt szenny "kritikák" alá. Ez bőven elég.
Idézet
 
 
+2 #14 Bathory Gabor 2017-09-21 20:02
Idézet - Thomas:
Hogy lehet erre a lemezre ötöst adni egy tízes skálán?
http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=38271


Mit vársz egy olyan írástudatlan antifirkásztól, akinek minden "kritikája" úgy kezdődik, hogy XY zenekar itt és itt alakult, ekkor és ekkor... Nem beszélve az általános iskola 6. osztályának fogalmazási szintjét alulról súroló, erősen magyartalan és stilisztikailag igencsak "alultáplált" mondatfüzéreirő l. A koma fossa magából az anyagokat, mintha fegyvert tartanának a halántékához, de az esetében aztán valóban nem kérdés, hogy a mennyiség vs. minőség bokszmeccsén melyik is győz. Nem tagadom, olvastam néhány förmedvényét az elmúlt években, persze nem másért, mert rohadt nagy mazochista vagyok. :D
Idézet
 
 
+2 #13 Thomas 2017-09-21 18:43
Hogy lehet erre a lemezre ötöst adni egy tízes skálán?
http://www.passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=38271
Idézet
 
 
#12 bluevoodoo 2017-09-20 17:52
Idézet - queensryche999:
Tök jó, hogy ennyi hozzászólás van egy Threshold lemeznél. Szerintem nagyszerűen sikerült, újfent nem csalódtam.

A tagcserékkel, változásokkal esetükben - leszámítva szegény A. McDermott-ot, akivel megismertem és egyből megszerettem a zenekart 2004-ben (Critical Mass/Subsurface) - nem igazán foglalkozok, csak élvezem a zenét.


Én is Mac-kel szerettem meg, a Clone - Hypothetical - Critical Mass hármas talán a legerősebb szériája volt a zenekarnak egyhuzamban, ezek közül nem tudnék kedvencet választani.
Idézet
 
 
+2 #11 queensryche999 2017-09-20 15:44
Tök jó, hogy ennyi hozzászólás van egy Threshold lemeznél. Szerintem nagyszerűen sikerült, újfent nem csalódtam.

A tagcserékkel, változásokkal esetükben - leszámítva szegény A. McDermott-ot, akivel megismertem és egyből megszerettem a zenekart 2004-ben (Critical Mass/Subsurface) - nem igazán foglalkozok, csak élvezem a zenét.
Idézet
 
 
#10 The_Sentinel 2017-09-20 14:53
Idézet - Vajda Béla:
Nekem pedig pont Glynn Morgan az aki a Psychedelicates sen meg a saját 2 Mindfeed album óta etalon.
De jó lenne ha ez a turné elérne minket is...


München a legközelebbi állomás, december 2-án.
Idézet
 
 
+1 #9 The_Sentinel 2017-09-20 13:57
Idézet - faktor69:
Engem ez az album helyenként a nagyszerű Arena - Contagion albumra emlékeztet hangulatában.


Nekem úgy en bloc van olyan érzésem sokszor, hogy valahogy így szólna az Arena, ha kicsit riffelősebben, metalosabban fogalmaznának.

És ha már Arena, nekem pont a Contagion a nagy kedvenc tőlük.
Idézet
 
 
#8 bluevoodoo 2017-09-20 13:14
Idézet - Adam:
@bluevoodoo:
Szserintem semmi baj a velemenyeddel, izlesek es pofonok. Abban viszont talan egyet tudunk erteni, hogy ahogy kirugtak Damian-t,az nem tul szimpatikus. Bar nem tudjuk a reszleteket, azt hiszem az ugy nem lett jol kezelve, es a szimpat-o-meter nekem azert lecsokkent...


Ezek olyan dolgok, amikben én nem feltétlen érzek elég kompetenciát arra, hogy mindenféle sajtóhírek alapján szilárd véleményt fogalmazzak meg bármelyik oldal felé. Nyilván mindkét oldal a maga igazát próbálja ultimatívnak beállítani, de azokon kívül, akik ennek közvetlen részesei voltak, senki nem tudja, mi volt ott valójában. Wilson amúgy nekem mindig is szimpatikus és hiteles figura volt, hiába nem fogott meg különösebben sosem az éneklése. (A Threshold lemezek közül is csak az akusztikus önfeldolgozós anyag tetszik igazán azok közül, amik vele készültek.)
Idézet
 
 
+1 #7 faktor69 2017-09-20 12:48
Engem ez az album helyenként a nagyszerű Arena - Contagion albumra emlékeztet hangulatában.
Idézet
 
 
+1 #6 Adam 2017-09-20 12:38
@bluevoodoo:
Szserintem semmi baj a velemenyeddel, izlesek es pofonok. Abban viszont talan egyet tudunk erteni, hogy ahogy kirugtak Damian-t,az nem tul szimpatikus. Bar nem tudjuk a reszleteket, azt hiszem az ugy nem lett jol kezelve, es a szimpat-o-meter nekem azert lecsokkent...
Idézet
 
 
+3 #5 Vajda Béla 2017-09-20 11:28
Nekem pedig pont Glynn Morgan az aki a Psychedelicates sen meg a saját 2 Mindfeed album óta etalon.
De jó lenne ha ez a turné elérne minket is...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.