Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Orden Ogan: Gunmen

ordenogan_cHa kezeid már oldalsó középtartásban vannak, terpeszben állsz, s arcod is az ég felé fordítottad behunyt szemekkel, nincs is más dolgod, mint hogy magasba emelt, összeszorított öklökkel üdvözöld Némethon Ruhr-vidékének kulturális kisiparosait, az Arnsbergből származó Orden Ogant! S még mielőtt a túlérzékeny lelkületű olvasók agyonvágnának e cinikusnak tűnő szavak láttán, gyorsan le is szögezném, hogy semmiféle rosszindulatot nem érdemes belegondolni az előző mondatokba, elvégre a germán barátaink által is képviselt stílusra jellemző sztereotípiák valójában nem is állnak túl messze a bevezetőben leírtaktól. Más kérdés, hogy nem különösebben rajongok a műfaj zászlóvivői iránt, mégis, a zenekar legfrissebb dalai olyannyira eloszlattak minden berögzült előítéletet, hogy azok mellett bűn lenne csak úgy elsiklani.

Ezeknek az előítéleteknek köszönhetem például azt is, hogy tulajdonképpen a Gunmen az első anyag, amelyet végighallgattam a csapattól, és egyáltalán nem érzem kínosan magam miatta. Ezek után persze már kötelező lesz bepótolni a hiányt, és próbát kell tennem az – állítólag – folkosabb hangvételű korai lemezekkel is, bár az agyamba beégett friss szerzeményeket nem lesz egyszerű feladat elhomályosítani. Rendkívül jól sikerült, kivételesen erős dalokról beszélünk, pedig aztán bőven megtalálhatóak itt is a sokak által elcsépelt power-folk vonal „szörnyűségei", kezdve a pátosszal telített kórusoktól, amelyektől rosszabb esetben is csak a hideg futkos a hátamon, ezzel szemben itt meg alig bírom visszafogni magam, hogy ne üvöltsem csordában őket (kábé ugyanúgy, mint a Manowarnál)! Nem beszélve arról, hogy a terjengős, egymillió sávra rögzített refréneket csakis a mesterüknek is nyugodtan nevezhető Blind Guardiannel érdemes egy lapon említeni. Persze kérdés, élőben miként vezetik majd elő ezeket a sűrű énektémákat (vélhetően fél-playbackről), viszont tény, hogy a nagyérdeműt nem lesz különösebben nehéz megénekeltetni ezekkel az ellenállhatatlanul ütős melódiákkal.

megjelenés:
2017
kiadó:
AFM
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 19 Szavazat )

Aztán ott vannak még a stílus túlzásba vitt visszhangosításai is, amelyek itt szintén nem zavaróak, valamint a folkos (közkívánatra: csujjogatós) motívumokat sem erőltették túl, lévén pont annyi van belőlük, amennyit az éppen aktuális dal megkíván (Fields Of Sorrow). Mint ahogyan az összhatást színesítő szintetizátorok sem másznak túlságosan az ember arcába... Egyedül talán a dob tűnik némileg panelesnek, ami sokszor el is tűnik a hatalmas kórusok mögött, illetve olykor az enyhén túlvezérelt gitárok is összefolynak, azonban ez semennyire sem befolyásolja a hangszeresek kitűnő munkáját. Tobias Kersting gitáros például egész pofás szólókat rettyint a tartalmilag olykor nevetségesnek tűnő, de attól még óriási refrének mellé (Vampire In Ghost Town), vagy érdemes akár a Liv Kristine vendégszereplésével megszépített Come With Me To The Other Side szólóját is megfülelni a pofon egyszerű, de mégis kiírthatatlan énekdallam mellett. Niels Löffler basszusgitárjából viszont sajnos nem sokat lehet érzékelni, mivelhogy a zenekarvezető és alapítótag Sebastian Levermann vaskos, ökölrázós kórusai (The Face Of Silence) egész egyszerűen mindent maguk alá temetnek. De ahogy korábban is említettem, ez jelen esetben egyáltalán nem baj, és idővel – vagy talán már első nekifutásra is – könnyen megbocsátható. Akadnak persze kevésbé izmos nóták is az anyag utolsó negyedében (Down Here, One Last Chance), azonban az utolsóként érkező, csembalóval felvezetett, ünnepélyes végkifejletű Finis Coronat Opust megint csak nagyon odatették. És akkor az albumot indító Gunman fennkölt melódiát és ötletes, folkos gitárdallamait még csak nem is említettem.

Szerintem még akár azok is nyugodtan próbálkozzanak az Orden Ogannal, akik alapból gyűlölik a német (de legnagyobb szerencsénkre azért angol nyelvű!) heavy/power/folk vonal képviselőit, hisz ilyen erős dalokkal már eleve nyert ügyü(n)k van. Külön dicséretes, hogy a csapat még csak meg sem próbálja túljátszani a szerepét. Nem állítom, hogy az első pillanattól az utolsóig tökéletes ez a lemez, de pár hallgatás után már dúdolni fogod magadban a nóták 80-90 százalékát.

 

Hozzászólások 

 
+1 #3 vendég 2017-07-31 23:20
Kinek mi... pár hallgatás után én azt mondom, hogy az előző albumuk köröket ver erre. Az végtelenül szórakoztató módon power metal, ez meg olyan semmilyen nekem.
Idézet
 
 
+2 #2 The_Sentinel 2017-07-31 14:15
A korábbi anyagaik ismeretében azt lehet mondani, hogy ez az ő Fekete Albumuk.
Idézet
 
 
+4 #1 James Smith 2017-07-30 20:57
Teljesen egyetértek a kritikával. Ez a zenekar üdítő a sok középszer mellett.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.