Shock!

július 04.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nightwish: Human. :II: Nature.

nightwish_cA nyolcadik Nightwish-nagylemez 2015 márciusában jelent meg, azaz több mint öt év telt el az Endless Forms Most Beautiful óta. Nem volt ez holtidő persze, hiszen amellett, hogy elég volt a csapat és „új" frontasszonya, Floor Jansen, illetve a rajongótábor összecsiszolódásához, fokozatosan lépegetve mára konkrét arénaprodukcióvá nőtték ki magukat. Persze a Nightwish már Floor előtt is vitathatatlanul az európai fősodorba tartozott, de míg a felfelé ívelő Tarja-éra után Anette Olzonnal mintha kissé stagnáltak volna, addig Floorral a mikrofon mögött újra meredeken emelkedik az ázsiójuk. Noha kereskedelmi szempontból a vele készült lemezek is nagyon sikeresek voltak, Anette személye mindvégig megmaradt megosztónak a rajongók között, Floort viszont az első pillanattól keblére ölelte a tábor, és így természetesen az Endlesst is kajálták.

megjelenés:
2020
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 67 Szavazat )

Tuomas kapitány így viszonylagos nyugalommal, különösebb kockázat nélkül fordulhatott rá az új anyagra, hiszen ennyi év kihagyás után a tábor természetesen fokozott nyálelválasztással, kiéhezve várta a kilencedik Nightwish-stúdiólemezt, másrészt pedig van egy nyertes csapata, amin szükségtelen volt bármiben is változtatni. Egy ponton módosult azonban a felállás, hiszen Jukka Nevalainen dobos helyére tavaly hivatalosan is az a Kai Hanto került, aki az egészségügyi problémákkal küzdő eredeti ütős helyett már 2014-től a bandával turnézott. Jukka ettől függetlenül továbbra is maradt a gépezet része, és egyfajta háttéremberként tolja tovább a szekeret.

Ilyen előzményekkel logikus, hogy Tuomas megy tovább a legutolsó anyaggal megkezdett úton, de természetesen emelt a téten. A dallamos részek még dallamosabbak, a kemények még keményebbek lettek! – ahogy mondani szokták, és a Human. :II: Nature. esetében igaz is ez a már-már parodisztikus közhely. A friss anyagon ugyanis tényleg minden ott van, ami az Endless Formson hallható volt, épp csak még tovább tolva, húzva, nyújtva. A nagy kérdés persze az, hogy jó-e ez a recept, a választ pedig mindenkinek magának kell megtalálnia. Ha elvakult fanboy vagy, természetesen imádni fogod minden percét, ha viszont hozzám hasonlóan szimpátiával, de azért három lépés távolságból követed a finneket, akkor valószínűleg benned is megfogalmazódik majd az a szintén borzasztóan elcsépelt közhely, hogy a kevesebb bizony néha több. Sok esetben láttuk már, ahogy a kvázi egyszemélyes vezetés alatt álló sikercsapatok góréinál egy idő után elgurul a gyógyszer, Tony Kakkótól Christofer Johnssonig többeknél is végigkövethető volt a folyamat, és úgy érzem, Tuomas is határozottan erre az ösvényre lépett. A Human. :II: Nature. még grandiózusabb, még monumentálisabb, mint elődje, minden összetevőjére rátettek még egy lapáttal. A recept egyszerű: ami volt, az mind legyen most is, de kapcsoljuk magasabb fokozatba, adjunk belőle többet, hangsúlyozzuk ki jobban! A My Walden giccstömegénél legyen még sziruposabb a Harvest, a The Greatest Show On Earth után pedig legyen még hosszabb, instrumentalizmusával még inkább epikus az újabb záróeposz.

A baj csak az, hogy hiába vannak jó ötletek, a lemez kétségbeesetten ordít egy producerért, társszerzőért, akárkiért, aki képes lett volna egyetlen dolgot hozzátenni: azt, hogy „Tuomas, NEM!" A fővezér kiváló dalszerző, ezt a zenekar pályája és lemezei egyértelműen bizonyítják, de a külső kontroll teljes hiánya miatt mára menthetetlenül beleesett a túlburjánzás hibájába. És a jelenlegi Nightwishben senki sincs, aki ki tudná vagy merné rángatni ebből. Kár, mert amúgy ezen a lemezen is akadnak nagyon jó dolgok: a nyitó, a zenébe vetett hitvallásnak is beillő Music remekül építkezik és nagyon jó énekdallamokat hoz. Ha nem húznák hét és fél percig, nagykanállal zabálnám, akárcsak a második, súlyos, horzsoló, egyértelműen a direktebb, old school Nightwish-világhoz visszataláló Noise-ot, a lemez legjobbját, a Pant, vagy később a Tribalt. A szaggatottan riffelő Shoemaker vagy a How's The Hearthban hallható acapella lezárás, amit Floor, Marko és Troy énekel, szintén remek, ahogy a Marko szólóénekével (amit Floor vokálja remekül kiemel) operáló Endlesness is. A lemez a maga 82 percével viszont ebben a formában egyértelműen túl sok, és ha igazán őszinte akarok lenni, az ember és a természet viszonyát boncolgató anyag Nature részét adó félórás eposz, a Londoni Filharmonikusokkal felvett James Horner-wannabe All The Works Of Nature Which Adorn The World pedig tök fölösleges.

Összességében tehát a Human. :II: Nature. 45-50 percben hibátlan is lehetett volna, jelenlegi méreteiben azonban egyértelműen belefullad saját magába.

A Nightwish december 7-én Budapesten, a Papp László Sportarénában lép fel az Amorphis és a Turmion Kätilöt társaságában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#18 recefic 2020-06-15 19:54
Az eddigi legrosszabb lemezük....élvezhetetlen....kuka
Idézet
 
 
#17 Equinox 2020-05-10 18:10
Egyszer hallgattam meg, lehet h mindörökre így is marad. Tudtam, mire számítok, de gondoltam, hogy az élmény az első kézből élmény. Na most megvan, és úgy vagyok vele, hogy a megalomániából nekem ennyi elég is volt.
Idézet
 
 
#16 bogar 2020-05-07 22:27
Idézet - Chris92:
A képességeit tekintve Floor talán a legjobb a három Nightwish énekesnő közül, de a képességeit tizedannyira sincs kihasználva, mint Tarja és Anette esetében, egyszerűen megfojtja őt is meg a zenét is az a tömény megalománia és kontroll nélküliség, ami már évek óta átokként ül rajtuk.


Alapvetően osztom a véleményedet, hogy Floor sokkal univerzálisabb énekes, de szerintem ő tök jól érzi magát a zenekarban. Ott volt a ReVamp, amiben ő volt a zenekarvezető és aktobatikus énektémák voltak benne, de szépen össze is szedett egy idegösszeomlást benne. Itt meg "csak énekes és frontember". Az egyéb "hajlamait" meg tök jól kiéli a projektjeiben.
Idézet
 
 
#15 Bólogató kutya 2020-05-07 14:51
Pár napja húztam itt a számat, hogy nem annyira jön be ez a lemez. Úgy korrekt, hogy most ezt szépen visszavonom itt is: azóta párszor meghallgattam, a mai alkalmával megérkezett. Valószínűleg pont a hangulat is megfelelő volt hozzá, és tény, hogy nehezebben talált utat hozzám, de minden dal nagyon megütött ma! Tuomas továbblépett, és megint zseni zenét csinált!
Hagyjatok neki időt, megéri! Kurvajó lemez!
Idézet
 
 
#14 Chris92 2020-05-07 09:25
A képességeit tekintve Floor talán a legjobb a három Nightwish énekesnő közül, de a képességeit tizedannyira sincs kihasználva, mint Tarja és Anette esetében, egyszerűen megfojtja őt is meg a zenét is az a tömény megalománia és kontroll nélküliség, ami már évek óta átokként ül rajtuk.
Idézet
 
 
#13 Medve László 2020-05-07 05:06
Ayreon sokkal jobb dalokat t írt Floor asszonynak, jobban kihasználta a hangjában rejlő lehetőségeket.
Idézet
 
 
#12 Anomander 2020-05-06 15:45
A lemez első fele szerintem egész jó lett.
Őszintén szólva (és a zenei értékeit maximálisan elismerve) nekem a régi Nightwish nem jön be Tarja hangja miatt, egyszerűen nem bírom ezt a modoros, mesterkéltnek tűnő operaénekes stílust.
Az Anette-féle lemezek viszont tök jók voltak, és alapvetően szeretem a Floor-féle korszakot is, bár az igaz hogy kicsit túlhúzzák a dalokat mostanra már.
Mindenesetre az első fele nekem akkor is tetszik és erősen gondolkodom a decemberi koncerten (ha lesz), mivel élőben tipikusan jobban meg szoktak dörrenni a lemezen kevésbé erőteljes dolgok is.
A lemez második felét viszont külön kellett volna kiadni, nem igazán passzol az elejéhez és szerintem a közönsége is más mint egy hagyományos Nightwish lemeznek.
Idézet
 
 
#11 dreambarker 2020-05-06 11:34
Igen, ez a röpke összefoglaló tartalmazza lényeget. Az új Nightwish lemezek elsőre érdeklődve hallgatódnak, majd szép lassan bezuhannak abba a bizonyos "unalom mocsarába".

Az EPICA viszont tényleg más kategória. Nem könnyen emésztető, de hosszú távon többet ad. Igaz, ott is van olyan lemez, amit megjelenésekor szerettem, de már nincs kedvem hallgatni. De ez nem ehhez a témához tartozik.

Idézet - Xanadu:
Idézet - Adam:
Nekem bejött. Fura mód szerintem ez egy jó lemez lett, vagy másképp fogalmazva igényes. Kicsit muveszieskedo, de nem vészes. Nincsenek rajta hatalmas dolgok, de hallgattatja magát, kellemes zene. Nekem pont a második lemez tetszik a legjobban, van benne potenciál és remekül szól!
De ahogy egy másik blogon írták, Tuomas unja a metált...Igaz lehet.


Kérdés, hogy majd 5, 10, esetleg 15 év múlva is remegő kézzel veszed-e le a polcról ezt a CD-t (vagy mi a fene lesz akkor), mert semmi mást nem akarsz hallgatni, csak és kizárólag ezt, vagy legyintesz fintorogva, és inkább az Oceanbornt indítod el százhuszadjára? Ezekre az "egynek elmegy" kategóriájú albumokra a kutya sem kíváncsi később, de talán a legelvetemülteb b rajongók sem. Ugyanez pepitában a mostani Sonata is, jól mondta a T. Szerző.

Tessék Epicát hallgatni, bennük még mindig sokkal több kraft van az X-edik lemez után is! :)))
Idézet
 
 
#10 Bólogató kutya 2020-05-06 00:01
Idézet - Tulus:
Amit jóra kell hallgatni, azzal már bajok vannak....

Jóra hallgatni = többszöri hallgatást igényel, mire "beérik"
Vannak zenék, amiket tovább tart befogadni, megemészteni.
Elsőre nem, vagy nem úgy hat, mint pl tizedjére, amikor jobban megnyílik. De ettől még érezni az első 1-2 hallgatáskor, hogy megéri ovább próbálkozni, dolgozni vele.
Idézet
 
 
#9 Adam 2020-05-05 21:14
Jogos kérdés, de az is jogos kérdés, hogy ebben a pillanatban melyik lemezt veszem elő. :) Egyébként épp Marko Hietala "forog" , akinek meglepően jó lett a lemeze. Jobb mint a Nightwish. De témánál maradva, én nem gondolom, hogy minden album az örökkévalóságna k szól, vagy kell szóljon. Mindenki könnyes szemmel gondol vissza a fiatalságát meghatározó lemezekre, ez mindig így marad. Azokat a lemezeket nem lehet felülmúlni. Valahol van erről egy tanulmány is,hogy mi is állhat ennek a hátterében pszichologiaila g. De attól még ez lemez kellemes ha, nem is több. Koncertre jó lesz egy-két dal róla, manapság úgysem a lemez eladások számítanak... És akkor most egy kis Wishmaster, amivel megismertem a Nightwisht,hadd szóljon a nosztalgia.

Idézet - Xanadu:
Idézet - Adam:
Nekem bejött. Fura mód szerintem ez egy jó lemez lett, vagy másképp fogalmazva igényes. Kicsit muveszieskedo, de nem vészes. Nincsenek rajta hatalmas dolgok, de hallgattatja magát, kellemes zene. Nekem pont a második lemez tetszik a legjobban, van benne potenciál és remekül szól!
De ahogy egy másik blogon írták, Tuomas unja a metált...Igaz lehet.


Kérdés, hogy majd 5, 10, esetleg 15 év múlva is remegő kézzel veszed-e le a polcról ezt a CD-t (vagy mi a fene lesz akkor), mert semmi mást nem akarsz hallgatni, csak és kizárólag ezt, vagy legyintesz fintorogva, és inkább az Oceanbornt indítod el százhuszadjára? Ezekre az "egynek elmegy" kategóriájú albumokra a kutya sem kíváncsi később, de talán a legelvetemülteb b rajongók sem. Ugyanez pepitában a mostani Sonata is, jól mondta a T. Szerző.

Tessék Epicát hallgatni, bennük még mindig sokkal több kraft van az X-edik lemez után is! :)))
Idézet
 
 
#8 én vagyok 2020-05-05 20:55
Én szinte biztos voltam benne, hogy erre a lemezre fognak beérni az énekes csajjal. 3x hallgattam meg ,de csak szorgalomból, nincs ami "ragadjon".Pedig nagyon szeretem a zenekart, pláne a régebbieket,de ez Lulu szinten van .
Idézet
 
 
#7 Tulus 2020-05-05 20:54
Amit jóra kell hallgatni, azzal már bajok vannak....
Idézet
 
 
#6 Xanadu 2020-05-05 17:19
Idézet - Adam:
Nekem bejött. Fura mód szerintem ez egy jó lemez lett, vagy másképp fogalmazva igényes. Kicsit muveszieskedo, de nem vészes. Nincsenek rajta hatalmas dolgok, de hallgattatja magát, kellemes zene. Nekem pont a második lemez tetszik a legjobban, van benne potenciál és remekül szól!
De ahogy egy másik blogon írták, Tuomas unja a metált...Igaz lehet.


Kérdés, hogy majd 5, 10, esetleg 15 év múlva is remegő kézzel veszed-e le a polcról ezt a CD-t (vagy mi a fene lesz akkor), mert semmi mást nem akarsz hallgatni, csak és kizárólag ezt, vagy legyintesz fintorogva, és inkább az Oceanbornt indítod el százhuszadjára? Ezekre az "egynek elmegy" kategóriájú albumokra a kutya sem kíváncsi később, de talán a legelvetemülteb b rajongók sem. Ugyanez pepitában a mostani Sonata is, jól mondta a T. Szerző.

Tessék Epicát hallgatni, bennük még mindig sokkal több kraft van az X-edik lemez után is! :)))
Idézet
 
 
#5 Bólogató kutya 2020-05-05 16:29
Szerintem is, a koncerten ezért is gondolkodom, megéri-e elmenni. Hogy fog szólni ez az Arénában? Inkább MÜPÁ-ba való már.
A kritika pedig nagyon jó, úgy értem, minden szóval egyetértek. Nem rossz ez, csak fura még, de nem biztos, hogy lesz türelmem jóra hallgatni, ez a helyzet. Egyébként részleteiben tényleg rendben van. Valami most mégis hiányzik.

Idézet - Kormorán:
Én nem jutottam az album végére. Az első három szám után valahogy sok lesz. Mostanáig azon agyatlam, hogy a lemezzel van a baj, vagy csak én telítődtem az évek során a Nightwish-sel, de akkor ezek szerint másban is felmerült a probléma.

A másik gondom ezekkel a monumentális háttérzenekaros megoldásokkal, hogy ezeket képtelenség egy turné során szinpadra állítani.
Idézet
 
 
#4 Adam 2020-05-05 16:24
Nekem bejött. Fura mód szerintem ez egy jó lemez lett, vagy másképp fogalmazva igényes. Kicsit muveszieskedo, de nem vészes. Nincsenek rajta hatalmas dolgok, de hallgattatja magát, kellemes zene. Nekem pont a második lemez tetszik a legjobban, van benne potenciál és remekül szól!
De ahogy egy másik blogon írták, Tuomas unja a metált...Igaz lehet.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.