Shock!

augusztus 14.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mora Prokaza: By Chance

moraprokaza_cGyakran talál meg minket is az a kérdés, hogy ugyan miféle alapon válogatunk az új megjelenések között, milyen indokkal adunk teret egyeseknek és hallgatunk el bizonyos előadókat (spoiler: fizetnek érte). A kollégák nevében ugyan nem beszélhetek (őket ezért fizetik, és basszus, most is nyaralnak), részemről meglehetősen szimpla az ábra: hajdani kedvenceim csontig lerágott és megcsócsált művészetének újrafelfedezése helyett, pusztán a kaland kedvéért meghallgatom inkább mondjuk Tommy „$" Lee (amúgy kifejezetten izgalmas) új dalait, vagy teszek egy próbát az undergroundban évek óta jó érzékkel válogató Season Of Mist legújabb felfedezettjével. Kátai Tamás és (immár) Makó Dávid lakótársai valami egészen furcsa dolgot művelnek a padlásszobában, amit a két extrém szélsőség felé tendáló kritikák igazolnak vissza a legfényesebben. Ennyiből pedig máris sejtettem, hogy a végeredmény, ha nem is vág gerincre, jelentőségteljes lesz.

megjelenés:
2020
kiadó:
Season Of Mist
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Amikor két, látszólag nem elegyedő dolgot mixelünk, és netán a szélesebb közönség elé is tárjuk, az okvetlenül hoz magával több-kevesebb elvi okokból való elutasítást a hallgatóság részéről. Ez rendben is van, a rapid ítélkezéssel azonban vigyázzunk. Egyáltalán, ki mondja meg a tutit, hogy hol születik az efféle kísérletekből érték, és hol történik szánalmas próbálkozás a kóla jóféle borral való keverésére? Amit én meghallok mondjuk az Anaal Nathrakhban, ugyanaz másoknál esetleg borzalmas igénytelenségként, gyomorforgató giccsként csapódik le – mindezzel pedig lehet éppen, de nem érdemes vitába szállni. Az ízlések és pofonok világának peremvidékén alkot a belorusz Mora Prokaza is, akik a maguk alattomos módján be is húztak ebbe a groteszk, kifordított birodalomba. Ezért elsődlegesen a Check It című szerzemény klipje felelős, amelynek alapján boldogan állapítottam meg, hogy az elkövetők sem gondolják teljesen komolyan ezt az egészet. A körítés és a megszólalás viszont profi, szóval az esélyt egyértelműen megérdemlik.

A vidám kis (ma már csak) duó harmadik teljes értékű sorlemezén ráadásul egyfajta tökélyre fejlesztette az utóbbi nyolc évben fáradhatatlanul kevergetett főzetet, és annyit mindenesetre máris elértek, hogy nem lehet szó nélkül ellépni előlük. Ha azt állítod, hogy elképzelni sem tudod a szónikus sátánimádást egy trap előadótól, arra csak azt mondhatom: jól van az úgy. A Mora Prokaza esetében alapvetően az utóbbiról van szó (ti. trapről), a többi pedig a máz, amit tényleg nagyon alaposan terítenek az arcok. Nem volt ez mindig így, feleink a (black) metal felől indultak, ez azonban manapság inkább csak az attitűdben képeződik le, viszont – ahogy azt már többször pedzegettem – a feketefém számomra mindig is leginkább a hozzáállásról szólt, úgyhogy talán helyén tudom kezelni ezt a vérzivatart is. Ha feszült arccal kutatjuk mindennek az értelmét, nagy valószínűséggel semmire sem jutunk, de egyrészt bőséggel elfér egy efféle kísérlet is a nap alatt, másrészt... de nincs másrészt, hiszen tudom, hogy máris érdekel.

Elmondhatom magamról, hogy se a trap, se a black metal irányába nem vagyok elfogult, utóbbit mondjuk lényegesen gyakrabban hallgatom, de ez azon az alapvetésen vajmi keveset változtat, hogy kalandok után kutatva manapság nem ezeket az ösvényeket járom. A Mora Prokaza viszont határozottan fenntartja az érdeklődést azáltal, hogy sehogy sem jutsz dűlőre a megítélésükkel kapcsolatban: ahhoz túlságosan céltudatos, hogy egy rakás szemétnek nevezd, ahhoz viszont nem elég tartalmas, hogy komolyabb dolgokat láss bele. De most komolyan, mire számítottál Farmakontól (minden, ami nem dob) és Hatestormtól (dob)? Beszédes dalcímeik (I'm Not Yours, I See It This Way és a katartikus Sorry Man) önmagukban is elhelyezik a térképen a brigádot, akik a punknak a kívülről jöttek által többszörösen megerőszakolt, vérbe fagyva az erdőszélen hagyott tetemének bőrébe bújnak bele, és adnak elő roppant nehezen feledhető bábjátékot. A dobozban fogant sound pedig csak megerősít abban a tévképzetemben, hogy mindez nem is velem történik.

Már csak az a kérdés, hogy akarod-e, hogy veled is megtörténjen.

 

Hozzászólások 

 
#8 senkise 2020-07-24 21:51
Ennél betegebb zenét életemben nem hallottam... Szerintem ha Dani Filth meghallja, álmatlanul fog forgolódni, hogy ezt nem ő szerezte és "énekelte" el.
Idézet
 
 
#7 Fenrir333 2020-07-24 13:04
Nekem nagyon tetszik, szeretem az ilyen borult dolgokat.
Hangulataiban leginkább az Odius, Thy Worshiper és a Zwiolak ami beugrik nekem.
Köszi az ajánlót!
Idézet
 
 
#6 James Smith 2020-07-23 23:52
Ez valami iszonyat szar. Viszont az előbb ajánlott Degragore teljesen vállalható.
Idézet
 
 
#5 the raven 2020-07-23 22:35
Első ránézésre azt hittem,Jar-Jar Binks....
Idézet
 
 
#4 Drakela 2020-07-23 14:07
Nagy kedvencem lett ez az album. Már az előzetes dalok alapján nagyon vártam, és nem csalódtam. Mióta felkerült a Spotify-ra nincs olyan nap hogy ne hallgatnám meg.
Másik nagy kedvenc a nemrég megjelent Degragore album, remélem ide is felkerül róla egy kis szösszenet mert megérdemli ez a magyar banda. https://www.youtube.com/watch?v=ry_rdH4YcJs
Idézet
 
 
#3 Ghost 2020-07-23 12:41
Nem tudom, mi ez, de új kedvencre leltem! :D Köszönöm, Shock team a kritikát ehhez!
Idézet
 
 
#2 Leo Bonhart 2020-07-22 23:05
Izé. Szolidan csak annyit kérdeznék: ez mi a [email protected]? :D
Idézet
 
 
#1 roller 2020-07-21 23:34
Én meg az Igorrrra kattantam rá. Hasonlóan beteg...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.