Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ihsahn: Arktis.

1219ihsahncA császárból (ld. Emperor) szólóelőadóvá lett Ihsahn azon kevés művészek egyike a szűkebb értelemben vett undergroundon kívül, akik úgy képesek saját, kizárólagos szabálykönyvük szerint alkotni, hogy annak használatára valójában semmi szükségük. Amíg mondjuk a hasonló tőkéről fogant Borknagar legfeljebb egy-egy dalnyi kísérlet erejéig hódolhat a '70-es és '80-as évek hard rock/metaljához fűződő gyengéd érzelmeinek, Vegard Sverre Tveitan akár egy komplett album vezérfonalaként is megjelölheti ugyanezt, a végeredmény mégis egyértelműen ihsahnos lesz. Ezt érzem, ahogy sokadszorra megy végig az Arktis., és immár nem kapom fel a fejem néhány kimondottan váratlan megoldás hallatán, hanem egyben tisztul le a komplett anyag. E helyen tehát továbbra sem új rajongók csalogatásról, hanem totális zenészi szabadságról van szó.

megjelenés:
2016
kiadó:
Candlelight
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Ha időrendi sorrendben közelítünk a sarkköri lemezhez, akkor könnyen mondhatjuk, hogy a Das Seelenbrechen, mint közvetlen előd tökéletes antitézisét hallhatjuk itt, de egy ilyen megállapítás hamis és főleg félrevezető volna. Az említett, 2013-as anyag ugyanis – azt a számomra a mai napig zömmel értelmezhetetlen, fél lemeznyi káoszt/improvizációs gyakorlatot nem számítva – hasonlóan óriási, kerek dalokat tartalmazott (halld Regen, NaCl), mint most az Arktis., éppen csak máshová került ott a hangsúly. Ezúttal azonban a fő csapásirány a minél több megjegyezhető téma, a minél letisztultabb dalszerkezetek irányába lett kijelölve – mindettől függetlenül sem biztatnék arra egy felkészületlen Hammerfall-rajongót, hogy gondolkodás nélkül beruházzon az Arktis. deluxe digibook változatába. Mégis: az anyag zöme az ő tetszését is elnyerheti.

Ahogy pedig a kollégának az Ishahn-debüt The Adversaryhez intézett gondolatait olvasom, azt látom, hogy annak zöme jelen esetben is helytálló volna. Azt ugyan régóta nem mondhatjuk a notoddeni remete egyetlen újkori daláról sem, hogy teljes mértékben megtalálná a helyét egy Emperor-lemezen is, de ez így is van jól: nem véletlen, hogy utóbbi immár egy méltósággal lezárt történet. Az Arktis.-szal Ihsahn szakítani látszik a trilógiás koncepcióval is, hiszen ahogy a nyitó A-betűs hármasnak (Adversary, angL, After), úgy a Nietzsche-sornak (Eremita, Seelenbrechen) is megvolt a maga határozott íve, és most bajban lennék, ha itt kellene helyet találnom a friss dalcsokornak. Ha valahol, hát az Emperor holt súlyának totálisan hátat fordítva, az Adversary előtti kiadványként tudnám az Aktis.-t elképzelni, a maga leplezetlen klasszikus rock/metal áthallásaival. Szilárd meggyőződésem azonban, hogy egy évtizeddel ezelőtt mindez nem születhetett volna meg.

Ihsahnban az a különlegesen mesteri, hogy úgy jár folyamatosan új utakon, hogy egyszersmind minden eddigi munkájának szintézisét is bemutatja. Az Arktis.-on például még az Amor Fati-korszakos Peccatum örökségét is hallani vélem (vagy csak bebeszélem magamnak, hiszen nagy kedvencről van szó), de a felesége neve alatt futó (?) Star Of Ash projekt korai munkáinak elemei is felbukkannak itt-ott. Mindez azonban nem kell, hogy bárkit is érdekeljen, és ahogy korábban mondtam, tényleg itt a remek alkalom, hogy mindenki bátran megismerkedjen az ihsahni dalfaragással, hősünk ugyanis sosem volt még ennyire „kezelhető". Nem egyenlő azonban mindez a könnyű befogadhatósággal, hiszen a trükkös dalszerkesztések és az előszeretettel alkalmazott durva vokál még ma is sokak idegrendszerét tépázhatja meg.

Ezeket az akadályokat leküzdve azonban tíz nagyszerű, hangzás és előadás tekintetében is csúcsminőségű tétellel ismerkedhetünk meg, amelyeket a limitált változaton egy spoken word outro vezet le csodaszépen. Einar Solberg (Leprous) és Matt Heafy (Trivium) énekes vendégszereplése kellemesen illeszkedik ebbe az összképbe, a nemrég a Shining soraiban nálunk is megfordult Tobias Ørnes Andersen dobolásáról pedig úgyis elmondtam már sok szépet. Utóbbi főnöke, Jørgen Munkeby ezúttal mindössze egyetlen illedelmes szólóra ragadtatja magát, az ő „visszafogottsága" pedig a teljes lemezre is jellemző. Az Arktis. mindenekelőtt a mindent átlátó, és a dob kivételével összes hangszeres részért egyszemélyben felelős szerző keze nyomán válik/válhat klasszikussá. Ma még csak annyi állítható teljes bizonyossággal, hogy egy egészen rendkívüli emberrel van itt dolgunk.

Tíz év alatt hat albumot tett le elénk Ihsahn, és úgy veszem észre, a táborban mindenki megtalálja a maga kis kedvencét ebből a csomagból. Nálam ez utóbbi továbbra is az Eremita marad, de az Arktis. ott van közvetlenül mögötte, annyira közel, hogy a különbséget pontszámban nem is akarom kifejezni. Két prémium kategóriás alkotás esetében nem is illik ilyet tenni.

 

Hozzászólások 

 
#14 DRAZSEN 2016-05-20 16:15
Idézet - Leanderforever:
A lemez összességében teljesen középszerű, pár jó dallal.


Melyik Leander tag volt az osztálytársad,v agy melyik származik arról a lakótelepről ahonnan te is?
Ha ezt a lemezt középszerűnek találod se baj,ajánlanék neked egy "kiemelkedő dalt" Vörös Atilla játszotta múlt héten az Éjjel Nappal Budapestben,csú csalkotás volt,kb mint Győzike új dala
Idézet
 
 
+1 #13 Doktorúr 2016-05-12 17:03
Idézet - Bitu-Man:
Idézet - Leanderforever:
A lemez összességében teljesen középszerű, pár jó dallal.


Azé ne hasonlíccsuk mán össze a leanderes szűidomárokat egy Ihhzán lemezzel öccsém. Mer a muksó nagyon tud hogyan kell, "azok meg nem értesz a zenéhez ...""Amúgy meg a lecsókolbász ára megy fel, a kenyér a tej... Ha meglátlak megetetem veled az újságodat XD"


A név önmagában jó bemutatkozás volt, Ihsahn és a Lehányder egy kontextusban a húbazmeg-kategória - kivéve, ha az kerül elmagyarázásra, hogy előbbi miért és mennyiben alázza az utóbbit.
Idézet
 
 
+5 #12 Bitu-Man 2016-05-12 12:01
Idézet - Leanderforever:
A lemez összességében teljesen középszerű, pár jó dallal.


Azé ne hasonlíccsuk mán össze a leanderes szűidomárokat egy Ihhzán lemezzel öccsém. Mer a muksó nagyon tud hogyan kell, "azok meg nem értesz a zenéhez ...""Amúgy meg a lecsókolbász ára megy fel, a kenyér a tej... Ha meglátlak megetetem veled az újságodat XD"
Idézet
 
 
+2 #11 NOLA 2016-04-20 08:08
Teljes zenei szabadság, mégis egységes album.
Még nagyon friss a cucc, sokkal tobb hallgatást igényel..., de nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz az eddigi kedvenc Ihsahn albumom.
Idézet
 
 
+3 #10 ezrrl 2016-04-15 12:06
Köszönöm.

Idézve,én is így gondolom:

"Ma még csak annyi állítható teljes bizonyossággal, hogy egy egészen rendkívüli emberrel van itt dolgunk.

Tíz év alatt hat albumot tett le elénk Ihsahn, és úgy veszem észre, a táborban mindenki megtalálja a maga kis kedvencét ebből a csomagból. Nálam ez utóbbi továbbra is az Eremita marad, de az Arktis. ott van közvetlenül mögötte, annyira közel, hogy a különbséget pontszámban nem is akarom kifejezni. Két prémium kategóriás alkotás esetében nem is illik ilyet tenni."
Idézet
 
 
+11 #9 Tulus 2016-04-13 16:58
Nahát, pont egy léándér rajongó írkál itt középszerű lemezről. Kacagnom kell. -.-
Idézet
 
 
+10 #8 Yan-gant-y-tan 2016-04-13 16:41
Idézet - Leanderforever:
A lemez összességében teljesen középszerű, pár jó dallal.


Faszt!
Idézet
 
 
-32 #7 Leanderforever 2016-04-13 15:50
A lemez összességében teljesen középszerű, pár jó dallal.
Idézet
 
 
+2 #6 Valentin Szilvia 2016-04-13 13:50
Idézet - cápaidomár:
Idézet - lcs:
OFF: Új Deftones albumról mikorra várható kritika? Érdekelne a véleményetek. Köszi :)

Engem is :-)


Kövhét. :)
Idézet
 
 
+2 #5 Tulus 2016-04-13 13:44
Bátorság kell a mai világban kiadni egy ilyen, nem mindennapi lemezt, nekem első hallgatásra nagyon tetszett.
Idézet
 
 
-1 #4 cápaidomár 2016-04-13 12:45
Idézet - lcs:
OFF: Új Deftones albumról mikorra várható kritika? Érdekelne a véleményetek. Köszi :)

Engem is :-)
Idézet
 
 
-12 #3 lcs 2016-04-13 09:28
OFF: Új Deftones albumról mikorra várható kritika? Érdekelne a véleményetek. Köszi :)
Idézet
 
 
+5 #2 valarmorgulisz 2016-04-13 09:23
Nagyon ott van ez az arc és a lemez is. Kicsit kettyós, kellően súlyos, szabad de iszonyat fogós dalok. El lehetne sütni rá a feelgood jelzőt is, csak nem abban az értelemben. Vissza fogom hallgatni a régebbi munkákat is, ami még nem volt meg. Egyetértek a ponttal is.
Idézet
 
 
+14 #1 s4tch 2016-04-13 08:26
ez a lemez a bizonyíték, hogy a nosztalgia nem szükségszerűen hónaljszagú. friss, izgalmas, valóban progresszív anyag, miközben pl. az until i too dissolve hatalmas flashback a '80-as, '90-es évek hajmetál ÉS indusztriál zenéire (tyketto meets nine inch nails, és az a vicc, hogy működik). sokszínű, de nem zagyva munka, egy hallgatás után nálam egyelőre bőven az év legfaszább lemeze.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.