Shock!

november 07.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Heathen: Empire Of The Blind

heathen_cSokszor tesszük fel a költői kérdést egy-egy remek, de valamiért mégis kult-státuszban rekedt zenekar kapcsán, hogy vajon miért nem futottak be soha, jutottak reflektorfényhez vagy kapták meg azt a figyelmet, amit megérdemeltek volna? Nos, ha a Heathen utolsó évtizedét nézzük, esetükben azért viszonylag könnyű megválaszolni ezt a kérdést. A 2010-ben piacra dobott The Evolution Of Chaos lemezzel minden adott volt, hogy a kedvező széljárást vitorlájába fogva a csapat végre szintet tudjon lépni. Ahogy az utóbbi években, úgy akkor is igencsak jó idők jártak a klasszikus thrashcsapatokra, ráadásul a David White – Lee Altus tengely mellé felsorakozott Kragen Lummal olyan gitáros is érkezett, aki a kifogástalan játék mellett dalszerzésben is friss lendületet és energiákat hozott magával. A harmadik Heathen-nagylemez remekül is sikerült, megjelenését követően pedig bekerültek az Overkill és a Destruction Budapestet is elért közös turnéjára, aminél jobbat elképzelni is nehéz lett volna. Ahelyett viszont, hogy a csapat ütötte volna a meleg vasat, szépen eltűntek csaknem egy teljes évtizedre. Miután Lee Altus mellett Kragen Lumot is egyre jobban bevonták az Exodus ügyeibe, a Heathen szépen háttérbe szorult, illetve tetszhalott állapotba került.

megjelenés:
2020
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

Ebből rázta fel most a bandát kvázi egy személyben Kragen, aki gyakorlatilag teljesen egyedül dobta össze az új ritmusszekciót – Jason Mirza bőgőst és Jim DeMaria dobost – csatasorba állító Empire Of The Blindot. Míg legutóbb a lemez kábé kétharmadát Lee Altus szállította, ezúttal nemcsak a zene, hanem a szövegek is kizárólag Kragentől érkeztek. A legutóbb még új fiúnak számító, 2007 óta a fedélzeten lévő gitáros pedig felnőtt a feladathoz, és összerakott egy olyan nagylemezt, ami annyira heathenös, hogy ha nem tudnám, mi a valóság, simán rámondanám, hogy dalai döntően Altus keze munkáját dicsérik.

Persze mondanom sem kell, hogy a koronavírus teljesen keresztbe húzta a csapat eredeti elképzeléseit, hiszen a terv az volt, hogy az új anyagot eleve korábban hozzák ki, majd alaposan meg is turnéztatják, mielőtt még megérkezne az alapból szintén idénre tervezett új Exodus, ami Altust biztosan elszólítja majd a Heathen mellől. Mivel végül magát a megjelenést is csúsztatniuk kellett, illetve a turnétervek – köztük a lekötött magyar koncert – is dugába dőltek, félő, hogy az Empire Of The Blind is el fog sikkadni, pedig maximálisan megérdemelné a figyelmet.

A Travis Smith igényesen old school borítójába csomagolt, tipikus Heathen-intróval induló anyagot ugyanis maximálisan odatették: úgy látszik, Kragen egymaga is képes a hagyományoknak maximálisan megfelelő, kifogástalan lemez összerántására. Ez akkor is igaz az Empire Of The Blindra, ha a dalok végleges formába öntésében azért Lee Altus és David White is segédkeztek. Altus és Lum Exodus-évei persze nem múltak el nyomtalanul, a kvázi-nyitó The Blight riffelése ugyanis egyértelműen az H-Team által fémjelzett iskola gitárjátékára hajaz. A dal karakterét David White dallamos énektémái alakítják markánsan, így a végeredmény annak ellenére is egyértelműen Heathen, hogy csak a riffelés alapján akár Exo-dalról is beszélhetnénk. Szintén sokat ad hozzá (ehhez és az összes többihez egyaránt) a kifejezetten hangsúlyos, tekerős, de rendkívül melodikus szólómunka, mely mindig is a zenekar egyik védjegyének számított. A masszív riffelés mögött hömpölygő gitártémákkal roppant nyomasztó hangulatot árasztó címadó ebből a szempontból is kiemelkedő, de az igazi mennyországot a lemez utolsó harmadában szereplő, instrumentális A Fine Red Mist hozza el, ahol Lum és Altus mellett a klasszikus Exodus gitárosai, azaz az eredeti H-Team, Gary Holt és Rick Hunolt is elereszti ujjait, illetve az első két lemezen szerepelt Heathen-bárdista, Doug Piercy is elpattint két szólót.

Összességében a kevésbé régisulis hangzáson túl az egyetlen komoly változás az előző anyaghoz képest abban áll, hogy Kragen némileg tömörebben fogalmazott ezúttal: míg a The Evolution Of Chaos esetében a dalok többsége hat perc feletti játékidővel bírt, illetve ott volt a No Stone Unturned giga-eposz is, az Empire Of The Blindon egyetlen tétel hossza sem éri el az öt percet, így a lemezanyag is sokkal kompaktabb, könnyebben emészthető, mint múltkor volt. A zakatolós Sun in My Hand (ami riffelését tekintve lehetne akár a No Stone Unturned kistestvére is), a szélvész Blood to Be Let vagy személyes kedvencem, People's Temple elnevezésű szekta feje, Jim Jones szavait is felvonultató Devour (a Manowar Guyana – The Cult Of The Damned dala szintén róluk szólt) szinte elsőre elkapják a jófajta thrash metalra nyitott hallgatót. Egyedül a balladisztikus Shrine Of Apathyt érzem csak szürkébbnek kicsit, de az Empire Of The Blind így is méltó elődeihez és a banda nevéhez. Jó lenne, ha valamilyen csoda folytán szélesebb körben is megismernék általa a Heathent.

 

Hozzászólások 

 
#14 Horváth Róbert 2024-03-02 14:30
Szerintem nagyon erős lemez lett. Az egyik legjobb amit a bandából hallottam. A 2020-as termékből az egyik kedvenc albumom. Jók a dalok,végighall gatható simán,aztán mégegyszer. Dávid White kicsit szürkület hangban,de attól még simán jó a végeredmény. Reméljük a folytatás hamarabb elkészül.
Idézet
 
 
#13 Horváth Róbert 2020-12-02 09:11
Remek album remek dalokkal. Az idei év legjobb lemezei között a helye egyértelműen. Csak így tovább. Remélem haa közeljövőben eljutnak hozzánk. Respect!
Idézet
 
 
#12 blackmagic 2020-11-03 15:16
Az énektémákat érzem nagyon gyengének és erőtlennek. Pedig az eddigi lemezeiket imádom. A Victims... top 3-as lemez nálam. A breaking olyan mintha a Heathen megcsinálta volna a walls of Jericho 2. részét. Pozitív értelemben írom. Mindkét lemezt szeretem.
Idézet
 
 
#11 Equinox 2020-10-31 22:14
Idézet - toxicwaltz:
Nekem nincs bajom a lemezzel, azt se bánom, hogy rövidebbek a számok. A Breaking the Silence-et is jobban szeretem, mint a Victims of Deceptiont.

Az nálam nem egy eldöntött kérdés, de az Evolution of Chaos a kedvencem, és szerintem a legjobb Heathen lemez.
Idézet
 
 
#10 toxicwaltz 2020-10-31 19:57
Nekem nincs bajom a lemezzel, azt se bánom, hogy rövidebbek a számok. A Breaking the Silence-et is jobban szeretem, mint a Victims of Deceptiont.
Idézet
 
 
#9 Equinox 2020-10-31 09:22
Idézet - Chris92:
Hát nekem ez a lemez masszív csalódás volt, főleg hogy egy egész évtizedet kellett rá várni. Közép-félgyors tempójú, teljesen egyoldalú riffelés fűrészporos gitárhangzással . Mintha Altus fogta volna azokat a hátramaradt Exodus riffeket, amik már nem fértek fel és kiadta őket Heathen néven. Hol vannak azok a technikás, agyas megoldások azokkal az ügyes dallamos betoldásokkal, amik észrevétlenül kúsznak több perc fölé? Talán a gitárszólókban villanak meg, de ez a lemez gyakorlatilag a meghallgatás után kizuhant a fejemből.

Nekem is ez az egyoldalú rendkívül fapados riffelés az ami lapossá teszi. Kragen Lum egész egyszerűen nem nőtt fel a feladathoz szerintem. Mikor láttam, hogy ő írta az egészet, akkor már megvolt az utólagos magyarázat, hogy miért lett ilyen egy lére menő, tucatriffekkel megtömött a zene
Idézet
 
 
#8 kiss gabor 2020-10-31 09:20
Erdekes ez, mert szamomra nem jelent akkora ujdonsagot az Exodus feeling. Annak idejen, amikor eloszor meghallottam a Breking The Silence lemezt, az elso gondolatom az volt, hogy ez tisztatra olyan, mint az Exodus, csak dallamos enekkel. Azt, hogy melyik german matal dalnokra emlekeztetett az enek, azt inkabb nem irom le, mert nem akarok belegazolni az erzekenyebb lelku Bay Area Thrasherek lelkivilagaba. :-)
Idézet
 
 
#7 Equinox 2020-10-31 09:17
Én nagy Heathen fan vagyok, de ez a lemez tükörsimán leverte a lécet. A riffek nagyon laposak (szerintem), Dave Godfrey meg kezd elfelejteni énekelni. Az instrumentális Red Mist a legjobb tétel, de a 10 évvel ezelőttivel ellentétben, ezt nem fogom hülyére hallgatni. Hol vannak az akkora számok mint Silent Nothingness, Arrows of Agony vagy Dying Season? Hosszú lemez, de nem epikus, nincs pl No Stone Unturned sem.

Nekem masszív csalódás, 6-os.
Idézet
 
 
#6 Anomander 2020-10-30 23:22
Érdekes, hogy többeknek nem tetszik, nekem eléggé bejön a lemez. Bírom a középtempós thrasht, jók a szólók és az ének is tetszik. Nem ismerem oda meg vissza a Heathen munkásságát, de abszolút kedvet csináltak a korábbi lemezeik megismeréséhez is.
Idézet
 
 
#5 Scarecrow 2020-10-30 18:18
Nekem a thrash műfaj az átlag 3-5 perces számokat jelenti, mint amilyenek pl az idei Onslaught-on vannak vagy egy Suicidal Angels, Exumer lemezen. Lehetnek akármilyen minőségi szólók beiktatva, akkor se szeretem ebben a műfajban a 6 perc feletti dolgokat.
Ez az új Heathen talán azért is tetszik (az instru szám kivételével, azt kilövöm), mert fogósak a számok + csak egy merészkedik 5 perc fölé és ez így jó. Persze ez a saját ízlésem.
Idézet
 
 
#4 Richter László 2020-10-30 14:23
hmhm...rágtam jobbról...balról...de nem csúszik le az ízetlen. falat.....pedig az Evolution után (amit az egyik legjobb visszatérő albumnak tartok a műfajban) kíváncsian vártam...talán az Evil Dead-ék jól lakatják kongó, thrashre éhes bendőmet....
Idézet
 
 
#3 Abigél 2020-10-30 12:16
Nekem tetszik azért a lemez. összetett, komplex, többször kell meghallgatni, hogy megeméssze az ember. Igaz tényleg lemaradt Exodus riffek lennének itt-ott, de ettől jó. Inkább ezeket adják ki, mint semmit, vagy feloszoljanak, mint 1993 környékén minden thrash banda. Nem egy világot megváltó thrash lemez, de rossz sem. Ja, remélem lehet majd kapni a CD-t a boltokban is, mert nagyon silány a helyzet,k hogy semmit se lehet már szinte beszerezni.
Idézet
 
 
#2 Igor Igorovics 2020-10-30 11:42
Idézet - Chris92:
Hát nekem ez a lemez masszív csalódás volt, főleg hogy egy egész évtizedet kellett rá várni. Közép-félgyors tempójú, teljesen egyoldalú riffelés fűrészporos gitárhangzással . Mintha Altus fogta volna azokat a hátramaradt Exodus riffeket, amik már nem fértek fel és kiadta őket Heathen néven. Hol vannak azok a technikás, agyas megoldások azokkal az ügyes dallamos betoldásokkal, amik észrevétlenül kúsznak több perc fölé? Talán a gitárszólókban villanak meg, de ez a lemez gyakorlatilag a meghallgatás után kizuhant a fejemből.

Akkor nem a készülékemben van hiba. Az Evolution of Chaos után tökre vártam, de összesen 4 olyan szám volt amire azt tudtam, mondani, hogy "Na, erre vártam!" Amúgy szerintem pont az volt a baj, hogy Altus nem vett részt a dalok írásában. Jó, nyilván itt-ott kiigazított, de a tény az, hogy egy dalhoz sem kreditelték. És figyelembe véve, hogy a legutóbbi Exoduson is az ő dalai voltak legjobbak, ki lehet jelenteni, hogy baj, hogy nem vett részt komolyabban a lemez megírásában. Amúgy gyengének semmiképpen nem mondanám az albumot, csak az Evolution album után jóval erősebb albumra számítottam. Pláne 11 év után! Nekem 7/10
Idézet
 
 
#1 Chris92 2020-10-30 08:41
Hát nekem ez a lemez masszív csalódás volt, főleg hogy egy egész évtizedet kellett rá várni. Közép-félgyors tempójú, teljesen egyoldalú riffelés fűrészporos gitárhangzással . Mintha Altus fogta volna azokat a hátramaradt Exodus riffeket, amik már nem fértek fel és kiadta őket Heathen néven. Hol vannak azok a technikás, agyas megoldások azokkal az ügyes dallamos betoldásokkal, amik észrevétlenül kúsznak több perc fölé? Talán a gitárszólókban villanak meg, de ez a lemez gyakorlatilag a meghallgatás után kizuhant a fejemből.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.