Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Depeche Mode: Spirit

depechemode_cLerágott csont, hogy a Depeche Mode aktuális népszerűségének fenntartásában mennyire kevés szerepet játszik egy-egy újabb sorlemez megjelenése. Távolról szemlélve úgy tetszik, hogy maga a banda sem öl bele komoly energiákat az albumcsinálásba, hiszen gyakorlatilag az Ultra megjelenése óta ráálltak a négyéves lemezkiadási periódusra, ebből következőleg most a Spirit is közel fél évtized kihagyással követi a Delta Machine-t. Persze csak azért nyilván nem éri meg ez az egész hercehurca, hogy a potenciális hallgatóság zöme csupán ülepével illesse az új hanghordozót, és (jó esetben) néhány felületes hallgatás után megállapítsa róla, hogy ezen újfent nem találja a Personal Jesus vagy a Walking In My Shoes 2017-es változatát. Szerencsére vagyunk páran, akik szánnak időt a legújabb idők termésének megismerésére is, Dave Gahanék pedig elsősorban nekünk alkotnak, a többiek számára pedig ott vannak az immár csaknem négy évtizedet átfogó életmű további darabjai.

megjelenés:
2017
kiadó:
Columbia / Mute
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 98 Szavazat )

Általánosságban azt tudom mondani, hogy a Depeche háza táján a helyzet változatlan. Nem, továbbra sem tért vissza Alan Wilder (a Mode Gandalfja), ahogy a turnézenekar felállása is már húsz éve megbonthatatlan. Új arc e helyen viszont a producer, James Ford, akit például Arctic Monkeysszal közös munkái révén ismerhetünk (?), és akinek belépésével lezárulni látszik Gahanék három közös lemezt megért korszaka Ben Hillier-vel. Pálfordulástól azonban már a felvezető Where's The Revolution meghallgatása után sem tartottam, ez esetükben pont annyira lenne meglepő és mulatságos, mint Andor kollégám megjelenése egy szál spandexben a Sunset Stripen. Martin Gore már a Sounds Of The Universe óta csakis ezeket a minimalista, kellemesen „koszos" elektro-témákat ontja magából, és az őt újabban dalokkal is rendszeresen kisegítő Gahan sem alkot ettől túlzottan eltérő felfogásban. Olyannyira nem, hogy ezúttal egy közös daluk is felkerült a lemez normál kiadására (You Move címmel), amire talán nem is akadt korábban példa.

Szóval a Depeche Mode esetében minden 21. századik mese obligát első sora az, hogy „hát, az Ultra még tényleg jó volt, de inkább már csak a Songs Of Faith And Devotion (a demókról nem is beszélve), erre az újra viszont valahogy nem tudok egy jót szeletelni". Tényleg semmi bajom azokkal a(z elsősorban önmagukkal szemben) becsületes zenehallgatókkal, akiknek ezt az „új" irányt nem veszi be a gyomra, és az efféle introvertált prüntyögés nem vágyai netovábbja. Ők biztosan találnak más elfoglaltságot, amikor a koncerten ezek a dalok szólnak. Megjelenése környékén én is sokáig kimondott haragban voltam a Sounds... lemezzel, de idővel odáig fajult a helyzet, hogy a komplett diszkográfia egyik eltemetett gyémántjának tartom azt az új érát megnyitó alkotást. A Delta Machine is a lemezjátszómba ragadt, néhány kimondottan erős dalnak köszönhetően, és nincs ez másként a Spirit esetében sem. Bevallom, a „kötelező" újkori Martin-lírák meghallgatásán már én is csak fogvicsorítással jutok túl, viszont ezzel együtt is kimondottan erősnek tekinthető a friss anyag.

Köszönhető ez kisebb részben a produkciós csapat által ide becsempészett izgalmas, szokatlan hangzásoknak, de főleg a remek daloknak, amelyek közül a legtöbben élő dob, egyes tételekben pedig élő basszusgitár is hallható, ezzel is csak közelebb hozva azokat hozzám. Gahan legújabb kori társai, a Soulsavers hatását nem lehet, nem is érdemes e helyen tagadni, viszont örömmel látom, hogy a Depeche ezt a tényt is saját javára volt képes fordítani. Igen, úriemberes a tempó (majdnem öregest mondtam), de nem megfáradt vadásznak látom ma a basildoni urakat, hanem egy méltósággal vonuló pumának a vadászmezőn, aki, ha éppen úgy gondolja, rendkívül elegáns rohamokra képes ma is, és oda harap, ahol arra az „áldozat" a legérzékenyebb. A Spirit pedig egy nyíltan politikus album, amelynek elsősorban a mindent eluraló közöny, érzéketlenség tárgyában van mondanivalója.

A szerintem meglehetősen csúnyácska, legjobb pillanataiban erősen a Construction Time Again képi világára emlékeztető vizuális körítéssel megtámogatott lemezzel kapcsolatban, konklúzióként pontosan azt mondhatom el, mint legutóbb: „a Depeche Mode tökéletesen felvállalható módon öregszik, a külső nyomástól kvázi függetlenül képes jó dalokat írni, vagyis az újkori életmű továbbra is makulátlan". Én ezt kimondottan nagyra értékelem.

A Depeche Mode május 22-én Budapesten, a Groupama Arénában koncertezik. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+29 #22 öööeee 2017-03-31 19:59
Na jó. [email protected] Most ment el a a kedvem az egésztől. Majd ha a "Klasszikushock"-ban megadjátok a kellő tiszteletet a "Félre az útból"-nak, esetleg visszanézek. Az én acélszívemet nem mérgezitek ezzel a [email protected]ággal, [email protected]***átok meg...
Na, csá................../:-)
Idézet
 
 
-26 #21 én vagyok 2017-03-31 16:57
Idézet - Tulus:
Nahát, a sok maradi gyökér lemínuszolt. Miért is vártam volna mást?

Magyarázd már el miért maradi az ,aki nem szereti a Depeche-t...
Idézet
 
 
-21 #20 én vagyok 2017-03-31 16:56
Idézet - Tulus:
Nem fogom Dave Gahan bizonyítványát magyarázni a sok szűklátókörű idiótának, mert egyrészt Mr. Gahannak nincs szüksége rá, másrészt felesleges.

A 8 pont teljesen korrekt, én se adnék rá se többet, se kevesebbet.

A Delta Machine 10-eséhez képest visszaesés, de akkor is minőségi ZENE.

Hocico lemezről mikor lesz kritika, fiúk?

Egy főként rock-metal tematikájú oldalon legyökerezik aki nem szereti a Depeche-t? Ezt is megértük:)
Idézet
 
 
-20 #19 Batwing 2017-03-31 15:29
Jó napot. Az Ultra óta hallgatom a Depeche Mode- ot, de azt kell mondjam, hogy ez a leglaposabb albumuk azóta. Borzalmas. Egyébként pedig engem is idegesít, hogy pl. October Tide sehol, viszont Mode meg igen. Tényleg nem értem.
Idézet
 
 
-19 #18 James Smith 2017-03-31 02:02
Idézet - öööeee:
Az Ossián-ról bezzeg soha nem írtok, [email protected]!


Arról nem mernek írni mert szerintem senki nem akar legalább 15 oldalnyi hozzászólást moderálni. :D
Idézet
 
 
-44 #17 Tulus 2017-03-30 22:38
Nahát, a sok maradi gyökér lemínuszolt. Miért is vártam volna mást?
Idézet
 
 
-23 #16 bélféregtámadás 2017-03-30 09:43
Na itt vagyok. Szerintem teljesen beleillik ide, ebbe környezetbe ez a lemez is, úgy is kezd libeálissá válni ez az oldal is :) A Paradise Lost-nak is volt 1-2 ilyen lemeze, olyan rock-os mondható Depeche Móde. Ezt így felfoghatjuk Metal-nak is, csak nincs benne se semmilyen férfias keménység és torzítás a "hangszereken" :)
Idézet
 
 
-35 #15 Tulus 2017-03-29 22:21
Nem fogom Dave Gahan bizonyítványát magyarázni a sok szűklátókörű idiótának, mert egyrészt Mr. Gahannak nincs szüksége rá, másrészt felesleges.

A 8 pont teljesen korrekt, én se adnék rá se többet, se kevesebbet.

A Delta Machine 10-eséhez képest visszaesés, de akkor is minőségi ZENE.

Hocico lemezről mikor lesz kritika, fiúk?
Idézet
 
 
-23 #14 LiliMiciPanniSári 2017-03-29 19:44
pedig hiánycikk a Fosssziánt érintő írás... a Depeche pedig pár igazán jó albummal a háta mögött kicsit laposodik..igaz többször is nagyszerűen megújultak de ez mán nem ma volt...minden esetre jobb zeneszerzők mint az P. Atomerőmű Endréék...
Idézet
 
 
-14 #13 deniro2 2017-03-29 18:47
Idézet - A75:
A DM jó. Ennyi. A 90-es évekbeli cuccaik meg főleg. Egy kis nyitottságnak bele kell férnie. Pont ettől vagyunk különbek mint pl.: a disco / mulatós rajongók (nem mintha bántani akarnám Őket). Szélesebb a látásmód, élesebb a kép.


Nyilván a mulatóst hallgatókkal az a legnagyobb probléma, hogy nem elég nyitottak...:) Felőlem mindenki olyan zenét favorizál, amilyet akar, de szerintem az ízléstelenségre az nem mentség, hogy valaki kevésbé szar zenéket is hallgat hébe-hóba...
És itt most nem a DM zenéjéről beszélek alapvetően, nehogy félreértés essék.
Csak már agyfaszt kapok attól, hogy sokat azt hiszik, ha többféle vackot hallgatnak össze, akkor ez valamiféle teljesítmény és jár nekik a képzeletbeli Minőségi Zenehallgató Érdemrend...:)
Idézet
 
 
-12 #12 ddrum77 2017-03-29 18:40
Idézet - ace:
ennyi korlátolt, szűklátókörű egysejtűt... atyaég...

megvárnám még bélféregtámadás értékelését
Idézet
 
 
-23 #11 A75 2017-03-29 18:29
A DM jó. Ennyi. A 90-es évekbeli cuccaik meg főleg. Egy kis nyitottságnak bele kell férnie. Pont ettől vagyunk különbek mint pl.: a disco / mulatós rajongók (nem mintha bántani akarnám Őket). Szélesebb a látásmód, élesebb a kép.
Idézet
 
 
-30 #10 Lestat 2017-03-29 17:14
Már vártam a fikát... :D
A Depeche Mode amúgy már rég túllépett azon, hogy szintipop néven elintézzük, már a Songs of Faith & Devotion óta lassan már szinte industrial, vagy electrock néven lehetne őket illetni, súlyosabb zenével és itt most még súlyosabb szöveggel is.
A politikai vonal jó erős lett (ahogymáshol írták, Ákos ezt az albumot tuti nem tudja majd egy az egyben lemásolni :D), és bár itt is van gyengébb pillanat, de az előző kb. 3 albummal ellentétben nem lett uncsi, az Ultra óta talán a legjobb.
Kedvenc lett a Going Backwards, Revolution, You Move, Cover Me, Poorman bár az előzők is ilyenek lettek volna.
Idézet
 
 
-32 #9 nikfisz 2017-03-29 16:30
Justin "fucking" Bieber lemez kritika mikor lesz már?!
Idézet
 
 
-44 #8 ace 2017-03-29 15:26
ennyi korlátolt, szűklátókörű egysejtűt... atyaég...
Idézet
 
 
-20 #7 Roland78 2017-03-29 15:05
Szerintem nincs ezzel semmi baj, én is hallgatok Depechet a mai napig. A Paradise Lost is bevallotta hogy hatással volt rájuk. Egyébként sok új effektet hoztak a zenébe. Ahogy Bochkor mondta még régen a Depechere " Rock n roll zenekar, amelyik nem gitárral, hanem szintetizátorra l játszik" szerintem teljesen igaz. Ha megnézitek a szövegeket, nem az a tipikus csaj zenekar, és a zene sem a tucc-tucc diszkó. A szövegeik simán beférnek egy rock zenekar szövegeihez. Na jöhetnek a fújolások ;)
Idézet
 
 
-9 #6 öööeee 2017-03-29 13:46
Az Ossián-ról bezzeg soha nem írtok, [email protected]!
Idézet
 
 
-22 #5 Lantis 74 2017-03-29 13:32
Ha jól tudom ez, szinti pop és nem rock vagy metál. Akkor mit keres Itt ???
Idézet
 
 
-16 #4 LTD 2017-03-29 12:11
Én nemis értme mie z , amikro 84-ben játszott a Koráll a Miskolci Ifiházban nah akkor még még még volt rockzene, most máércsak huppogás van meg mocskos üvöltés.
Idézet
 
 
-12 #3 Charlie Firpo 2017-03-29 11:16
Na az ijennek miat nem járnak a tsaládok rokkoncertre!!!
Idézet
 
 
+17 #2 Codename333 2017-03-29 09:23
ELATTÁTÓK MAGATÓKAT LIBSI KÖCSÖGÖK.......EZ MIJÓTA ROCK HE???
Idézet
 
 
+18 #1 castlereagh 2017-03-29 09:13
" De hát ez nem is róckzene!!! "
" Mi keres ítt ezen a hónlapón ijen????? "
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.