Shock!

Nem mondom, hogy nem próbáltunk meg mindent, mert megpróbáltunk. Huszonöt hosszú évig őriztük a kapukat, állhatatosan figyeltünk már az Árulkodó Jelekre is, de mostanra nem bírtuk tovább. Miközben a covid újra és újra meglendülő ökle elől is rendre ki kellett térnünk, a Tehetséges Fiatalok és a Nagy Öregek következetes elhallgatásának frontján is nap mint nap helyt kellett állnunk, résnyire nyitva hagytuk az ajtót, és a résbe azonmód betette diszkószaros lábát a Bëlga. Nem tévesztendő össze a Hollanddal vagy a Norvéggal, akiket már a szájszaguk alapján felismerünk, vagy a Fekete Lovaggal (aki egy kibaszott állat), ez a nyomorult hazai pályán támad, hiszen a Bëlga: Magyar! Sőt, ha engem kérdezel, kevés annyira Magyar lény korzózik a könnyűzenei szabadstrandon, mint a Bëlga.

Nem azokhoz kívánok most szólni, akik szerint a Bëlga a szórakoztatóipari vécécsésze megfelelője, amelyből nem származhatnak emberi fogyasztásra szánt dolgok. Túlságosan nagy bennem a riadalom ahhoz, hogy kedvem legyen új lapot nyitni a nyilvánvaló megmagyarázásában. A Bëlga nem most kezdte a hadjáratot, pontosan tudja, hogy mi a dörgés, bár sosem gondoltuk volna, hogy ezen a környéken is fog majd villámlani. Hogy így fog villámlani! Egy csomó kérdés, amit nincs idő kiegyenesíteni, és mind közül a legfontosabb: szeretitek ti a Bëlgát? Nem ér el hozzám a válaszotok, betömték a fülem békanyállal, a nyelvem alá pedig odatették a Fémet. Félek. Ez durvább, mint egy AOR-fesztivál Kápolnásnyéken! És maradnom kell mégis, felkoncolt testemet talán nyáron megtalálják majd a bokorban a rockmaratonisták...

Bár Ákoshoz hasonlóan éles késsel osztja ketté az országot a megítélése, a Bëlgának akad egy nagyon vonzó tulajdonsága: mindig is volt valamilyen. A Fém Of... feliratú bőrdzseki kissé csálén áll rajta, mintha csak azért kanyarította volna magára, hogy minket megtévesszen. A nyáron járt nálunk az a két jómadár, a Cvikli Martin és a Gahán Dávid, az ő példájukon keresztül talán el tudom magyarázni, hol siklik félre a Bëlga gondolatmenete. Valaha ők is a rockzenekar antitéziseként határozták meg magukat, és bár utóbb kezükbe akadt a gitár, nem okvetlenül tekintettek rá a sajátjukként, avagy olyan kabátként, amit nekik mindenképpen fel kellene próbálniuk. Kétségtelenül izgató a fémes zsizsegés és pumpálás hangja, és azt hiszem, ez most egy kicsit meg is részegítette a Belgát, ami esélyt ad nekünk a Beolvasásra.

De nem, sehogy sem akaródzik ezt megtenni, legyőzöttként tekintek magamra, aki valamikor a Zigilemeznél adta fel az ellenállást, és nem tudna jó szívvel köpködni. (Pedig az is mennyire jó és mennyire Magyar!) Nézem, csak nézem a Belgát a bőrdzsekiben, és nem értem, kinek áll ez érdekében. Neki biztosan nem, hórihorgas alkata eleve ledobja magáról az efféle kiegészítőket, és az avatatlan szem is könnyebben ismeri fel a Közelítő Kárhozatot, ha a jól megszokott melegítőben slattyog. Magdikám, a szimpatikus urak a fémért érkeztek! Rob, Matyi, Zsolt és Bence, mi szél hozott erre? A Bëlga szerint a decens, komoly fazonú punk az új Alternatív. Mondd csak, ez Paródia? Ha igen, mit parodizálsz? Nagy a szám, mi? Befognád? Már húzok is el innen, csak egyetlen dolog még: szerintem a hóhér maradjon a kaptafánál.

(* beírtam a tízest, légyszi, tedd el a puskát)