Shock!

november 29.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Ayreon: Transitus

ayreon_cNéhány hete látott napvilágot a kilencedik Ayreon-nagylemez, mely egyértelműen kakukktojás: a Transitus ugyanis eredetileg nem is Ayreon-anyagnak készült. A sokszereplős, grandiózus sci-fi konceptlemezekben verhetetlen projekt mögött álló agy, Arjen Lucassen ezúttal ugyanis valami mást vett a fejébe. Romantikusabbat, drámaibbat akart alkotni, egyfajta musical- és színházi hatású darabot, és a közreműködő előadókat, hangszereseket is így válogatta össze, de az artworköt is ehhez igazította. Végül aztán – talán kiadói nyomásra – mégis Ayreon név alatt jött ki a Transitus, és ha magát az elmesélt történetet figyelmen kívül hagyjuk, akkor azért olyan nagyon nem is lóg ki a sorból. Arjen nyilván nem tud kibújni a saját bőréből, és bármennyire is imádom a munkáit, azt is el kell ismernünk, hogy sajnos panelesedik ő is, így a Transitus persze más, de összességében annyira mégsem.

Míg az eddigi Ayreon-anyagok egymáshoz lazán kapcsolódva ugyan, de felfűzhetőek voltak egy történetszálra, a Transitus ehhez képest térben és időben is teljesen máshol játszódik. A korábbi anyagokkal ellentétben itt semmilyen sci-fi elem sincs: a helyszín a Föld (feltehetően Észak-Amerika), az időpont pedig 1884. A történet középpontjában a gazdag földesúri családból származó Daniel (Tommy Karevik) és a cselédsorba született Abby (Cammie Gilbert) szerelme áll. Daniel korai halála miatt a szerelmesek természetesen hamar elszakadnak egymástól, a Menny és a Pokol között lévő furcsa dimenzióban, Transitusban azonban Daniel meggyőzi a holt lelkeket túlvilági helyükre irányító Halál Angyalát (Simone Simmons), hogy engedélyezze szellemként való visszatérését. A teljes sztorit nem akarom előre lelőni, de természetesen minden, szerelmi történetekben kötelező elem felvonul a dupla anyagon. Van itt cselszövés, kapzsiság, múlhatatlan szerelem és önfeláldozás, megfűszerezve gonosz mostohával, ármánykodó testvérrel és fiát kiátkozó, kegyetlen apával.

megjelenés:
2020
kiadó:
Music Theories / Mascot
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 16 Szavazat )

A történet és a karakterek kellően romantikusak tehát, Arjen pedig tökéletesen válogatta össze hozzá a megfelelő vokalistákat is. Tommy Karevik kissé ripacskodó előadása vagy a Henry karakterét játszó Arena-énekes Paul Manzi nekem ugyan túl sok néha, de ha Arjennek az volt a célja, hogy ezúttal inkább egy, a musicalek világához közelebb eső produkciót tegyen le az asztalra, akkor abszolút megtalálta az embereit. Velük ellentétben az Ayreon-újonc Cammie Gilbert (lásd még Oceans Of Slumber) végig lélegzetelállító, akárcsak a mindössze epizódszerepre kárhoztatott Dee Snider, aki a vaskalapos, szívtelen apa szerepét kapta. Tulajdonképpen annak a karakternek a 19. századi változatát hozza itt remekül, akit az I Wanna Rock klipjében megismertünk 1984-ben. A Get Out! Now!, melyben Snidert a jolly joker Marcela Bovio és Caroline Westendorp támogatja meg gyilkos vokálokkal, egyértelműen a lemez egyik legjobb tétele, ráadásul Joe Satriani is elereszt benne egy tipikus, de kifejezetten atom gitárszólót. Mindez az első diszk egyértelmű csúcspontjává teszi.

Szerepet kapott még a Threshol-dobos Johanne James, ezúttal énekesként, illetve az Ayreon-veterán Michael Mills, és a mindig remeklő Amanda Somerville is, szóval a szereposztás igencsak nívós ezúttal is, és tulajdonképpen, ha az ember ráérez a kissé más megközelítésű dalokra, akkor nem kérdés, hogy a Transitus ugyanúgy egyben van, mint eddig minden, amihez Arjennek köze volt. A lemezzel való ismerkedést kifejezetten megkönnyíti, hogy néhol bizony egészen konkrét (szándékos vagy sem, ki tudja?) visszautalások vannak korábbi anyagokra: az Into The Electic Castle hangulata például kifejezetten sokszor visszaköszön, a Star One Digital Rainje pedig egészen konkrétan kihallható a The Great Beyondból. Kezdetben sokat segít a sztori befogadásában a gyönyörű, ízes narráció is, mely Arjen gyerekkori kedvencéhez, a Doctor Who sorozatból ismert Tom Bakerhez köthető. Baker természetesen tökéletes, a szerepe viszont kissé eltúlzott: többedik hallgatáskor már egyértelműen leülteti a Transitust a kifejezetten túltolt mennyiségű szöveges rész.

Ayreon-geekek számára érdekesség lehet, hogy ez az első lemez, amin Arjen igazi kórussal, az izraeli Hellscore-ral dolgozott, de most először hallhatók valódi rézfúvósok, illetve tekerőlant is Ayreon-lemezen. Komoly újdonságot jelent az anyag vizuális oldala is: a csapat házi festője, Jef Bertels helyett ezúttal David Letelier jegyzi a borítót, a bookletben pedig helyet kapott egy kifejezetten impozáns képregény Felix Vega tollából, mely végigkíséri a lemez teljes történetét. Teljesen más tehát a kiadvány kiállítása, mint az eddigi Ayreon-anyagoké, a végeredmény azonban nem kevésbé gyönyörű. Arjen szokásához híven természetesen a Transitus is beszerezhető minden igényt kielégítő, earbook-verzióban is: az ebben található négy CD-n és DVD-n pedig tényleg a lemezzel kapcsolatos összes érdekesség megtalálható, a dalok vokáljainak munkaverzióitól a képregény vázlatain át egy egészen vállalhatatlan videoklipig. Meg persze itt vannak a már megszokott instrumentális verziók és a terjedelmes making of dokumentumfilm is.

Más tehát a Transitus, mint amit Arjen eddig csinált, és azt sem mondanám, hogy minden pillanata telitalálat, de a magas színvonalat ezúttal is hozza, és ismét csak maximálisan el lehet merülni benne. Ráadásul a Listen To My Story, a Get Out! Now!, a Condemned Without A Trial, a Message from Beyond (benne Marty Friedmannel), a This Human Equation a kacérkodó Simonéval vagy a Great Beyond simán odatehető a legjobb munkái mellé.

 

Hozzászólások 

 
#1 Sebaj Tóbiás 2020-10-21 10:22
Megkövetem az alkotót, amiért előzetesen kritizáltam a hangzást. Sokkal jobb, élőbb, lélegzőbb mint az utóbbi lemezeké. Azért persze az Electric Castletól még mindig messze van - nálam az a csúcs hangzásilag... főként a felújított változat.

A Get out now és még vagy két dal el lett találva, de összességében keveslem az önmagukban is kiragadható, vállalható dalok számát és hosszát, összetettségét. Az Electric Castle, Universal Migrator és Human Equation jóval többet adott ennél. Itt most követi az utóbbi lemezek receptjét, amelyek pár perces dalfoszlányokbó l állnak össze többnyire. Ízlés kérdése, én nem rajongok ezért... sem a sok narrációért.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.