Shock!

december 11.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Accept: The Rise Of Chaos

accept_cMinden helyén kezelés és metalklisé-ironizálás mellett is eljutottunk oda 2017-re (és persze angolul nem számít ugye), hogy az Accept is tudott teljességgel vállalhatatlan dalszöveget írni, olyat, amit még Joey DeMaio is kínosnak tartana ma már, nem beszélve hazai metalszövegíró ikonjainkról. Komolyan nem találok szavakat... Az Analog Man gondolatmenete tényleg minősíthetetlen, és még viccnek is rossz, főleg egy olyan innovatív szemléletű zenész és progresszív gondolkodású reneszánsz ember jóváhagyásával, mint amilyen a zenekarvezető Wolf Hoffmann. Mert egy olyan dalszöveg, ami lényegében az egyszeri rocker technikai elmaradottságából csinál himnuszt, csakis rosszat tehet a színtérnek, a metalrajongók önképének és a külső megítélésének egyaránt. Ez lenne ma a lázadás, hogy büszkék vagyunk arra, hogy be sem tudjuk kapcsolni a gépet? És nem is tudom, mi a rosszabb: ha komolyan gondolta (nyilván nem), vagy ha csak azért születtek a veretes sorok, mert egy metallemezre ilyeneket kell írni.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 30 Szavazat )

A heavy metal közösség ugyebár szereti azt gondolni magáról, hogy más műfajok rajongóinál (különös tekintettel a pop- és tánczenére) igényesebb és kiműveltebb zenei ízléssel rendelkezik, emellett pedig komoly társadalmi kérdésekben is jobban átlát a szitán. Na most, képzeljünk el Németországban egy olyan szöveget harminc évvel ezelőttről, hogy nem tudok autót vezetni, nem is akarok, és ez nekem milyen jó, vagy fogalmam sincs, hogy működik a távirányítós tévé, és nem is érdekel – ugye, mennyire nevetséges? Na, hát az Analog Man kábé ez a szint. A baj nem a témával van, mert ha nehezen is, de el lehet fogadni, hogy ez a közeg konzervatív, de ebben az esetben tényleg sikerült annyira egybitesen fogalmazni, hogy amellett nem lehet elmenni. Slaves To Metal, Metal Heart, Balls To The Wall, Dying Breed és megannyi társuk – szintén klisés, mégis dögös szövegek, Mrs. „Deaffy" Hoffmann, ezt tényleg nem kellett volna....

Miért is e kifakadás? Mert az új Accept legbugisabb – és emiatt kissé zeneileg is kilógó – nótája amúgy teljesen rendben van, és az utána következő What's Done Is Done hasonló témában (az elnyűhetetlen „amit mondtam, megmondtam") sokkal árnyaltabban fogalmaz. Persze én vagyok a hülye, hogy a mondanivalót elemezgetem 2017 legheavybb metal lemezén, amelyen amúgy pusztán a zenei tartalmat tekintve megint csak nem tudott hibázni a teuton bandák legklasszikusabbika. Mégis bosszant, hogy pár percre ilyen ostobaságokkal kell elrontani a hallgató amúgy euforikus örömét, amikor ez az album lehetne a legjobb a nagy visszatérés óta. A helyzet ugyanis tényleg az, hogy összhatásában tényleg itt érzem legjobban a Blood Of The Nations szellemét. Persze lehet, hogy a tagcserés vérfrissítés miatt, de az is biztos, hogy az anyag már a nyitó Die By The Sword metalheartos intróból kirobbanó riffjével megvett kilóra, és az utána következő két dal is akkorát üt, amire egyáltalán nem számítottam egy tökéletes comebacket követő negyedik, már-már menetrend szerint érkező albumon. Eleve a Hole In The Head a '90-es évek Death Row / Predator kettősének modernebb megközelítésével rokon (minden tévhit ellenére remek cucc mindkettő), ilyesmit még szívesen hallottam volna, de érthető okokból az efféle súlyosságokat is óvatosan adagolja a főnök, nehogy megfeküdje a tábor gyomrát. Olyan riffet pedig, mint ami a címadó dal elején bukkan fel, még nem is hallhattunk a csapattól – megkockáztatom, hogy a Grave Digger egykori alapembere, Uwe Lulis is több szerepet kapott a kreatív folyamatban, mint a jó iparos Herman Frank.

Mondjuk az első három tétel zsenialitását nem múlja felül egyik későbbi sem, de ahogy mondani szokás, a színvonal egyenletesen magas, és mi tagadás, sokadik hallgatásra, ezen sorok írásakor épp a záró Race To Extinction volt a kedvenc, és máshol is felfedezni véltem újabb finomságokat. Ez pedig ugyanígy volt a Stalingrad és a Blind Rage esetében is. Summa summarum: ez a lemez is kurva jó, Hoffmann soundja pedig továbbra is felülmúlhatatlan. És ismét kedvenc vesszőparipámat emlegetve: továbbra is bízom benne, hogy lesz még ebben az életben olyan lassú vagy nem lassú dal is, ahol Mark Tornillo igazán kieresztheti dallamos hangját is, ha már élőben sosincs Winter Dreams vagy Amamos La Vida. Ugyanis ha ezeket azért nem nyomják, mert túlságosan is Udóhoz kötődnek, pláne kellene írni egy újat, amely viszont Mark nagy pillanata lehetne élőben. De mindez tényleg csak szőrszálhasogatás: nagyon remélem, hogy ezúttal is öt-hat nóta kerül majd be a programba a turnén, ahogy eddig és a „régi" újak is maradnak – ha az ember pusztán nosztalgiázásra, arra tökéletes a Dirkschneider formáció. A 2017-es Accept a ma és a jövő heavy metal zenekara, ahogy ezt a wackenes műsor is megmutatta.

Az Accept 2018. január 21-én Budapesten, a Barba Negrában koncertezik. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+8 #32 blackmagic 2017-08-21 07:36
Tudtam, hogy valahonnan ismerős a cím...Nuclear Assault-Analog man in a digital world...Így kell ezt a témát körbejárni.
Idézet
 
 
+4 #31 19EmpEroR75 2017-08-20 21:20
Idézet - Persecutor:
Itt is azt erzem mint a Kreator Satan is real dalanal. Annak az egy tracknek a szovege elvitte az egesz komment szekciot. Kurva jo lemez mind a ketto,elvezzuk hogy alkotnak,akinek nem tetszik skip!

Valóban többet beszélünk erről az egy dalról, mint általában a lemezről, viszont a cikk kiemelte, hogy "Persze én vagyok a hülye, hogy a mondanivalót elemezgetem 2017 legheavybb metal lemezén, amelyen amúgy pusztán a zenei tartalmat tekintve megint csak nem tudott hibázni a teuton bandák legklasszikusab bika."
Amennyire visszaemlékszem , összesen 2 kommentelőnek nem tetszett (vagy nem annyira) az új Accept-anyag, a többiek (és azok is, akik jobbára ezen a témán rugóznak), vagy konkrétan kiemelték (én is), hogy a lemez baromi erős (én speciel ütősebbnek tartom, mint az előzőt), vagy egyáltalán nem kötöttek bele magába az albumba. Vagyis itt messze nem arról szól a történet, hogy akár az Accept-ellentábor, vagy azok, akiknek az új anyag nem tetszik, sorban fikáznák a The Rise Of Chaos-t.
De most komolyan. Közhelyeken kívül mit lehet még hozzátenni érdemben a lemezismertetőh öz? Max. pontozol. Amit meg is tettem.
Idézet
 
 
+7 #30 Lackó 2017-08-20 20:59
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - Lackó:
"Olyan lassú vagy nem lassú dal is, ahol Mark Tornillo igazán kieresztheti dallamos hangját"??? Winter Dreams??? Amamos La Vida??? Hisz ott a Kill The Pain - jobb az előző kettő bármelyikénél!


Jogos! De több ilyen tényleg nincs a négy lemezen


Majd lesz a következőn... :) Szerencsére Wolf alkotói kedve csúcsán van, Peter tökéletes partner benne. Ahogy hallom - és számomra épp ez az album egyik legnagyobb pozitívuma - hogy itt már elengedték Mark kezét is, hagyják önállósulni -
szerintem amúgy is jobb énekes Udonál - még ha meg is köveztek érte. Ez a banda MOST van igazán ereje teljében... Olyan ez, mint a Chivas: szüksége van a korra, hogy teljesen beérjen. Nagyon tetszik, hogy nincsenek letatásodva, nem adták fel a hagyományikat, ellenben meg tudnak szólalni a mai kor elvárásainak szintjén is... Pl. nem trükköznek a hangolással, standard E-ben játszanak mindent. A hi-gain erősítők, a Framus és a Schecter gitárok gondoskodnak róla, hogy a mélyek gyomorszájon b.sszanak, a közepek fémes csengéssel emelkedjenek a ritmusszekció fölé, a magas szólóhangok meg úgy sikoltsanak, mint egy banshee.

A balladák hiányán meg fölösleges fennakadni. A négy új lemezen 1 még mindig több, mint az előző tízen (a David Reece-es albumot nem számolom - jó kis album, csak épp nem Accept) 2. ;)
Idézet
 
 
+1 #29 Montsegur 2017-08-20 20:41
OFF, de nem is annyira, tulajdonképpen pont ide passzol: fogtok írni az új Pentakill lemezről?
Idézet
 
 
-6 #28 cápaidomár 2017-08-20 20:33
Szóval rengeteg metal zenét hallgató egyén tök átlagos, maximum bedőltek a hamis próféta-jelenségnek, amiért még senki se baszta le elsősorban Pusztai urat, másodsorban a Paksi-Katona tengelyt. Kalapács úgyis csak mások sorait repedt fazékodta, de neki is kijárna egy komolyabb lebaszás.

Nem a zene teszi az embert, hanem épp fordítva: az emberi tényezők határozzák meg a zenét.
Idézet
 
 
+7 #27 Persecutor 2017-08-20 20:32
Itt is azt erzem mint a Kreator Satan is real dalanal. Annak az egy tracknek a szovege elvitte az egesz komment szekciot. Kurva jo lemez mind a ketto,elvezzuk hogy alkotnak,akinek nem tetszik skip!
Idézet
 
 
-5 #26 cápaidomár 2017-08-20 20:29
Idézet - Zoli:
Idézet - 19EmpEroR75:
Jobb volt nekem, amíg meg nem néztem a belinkelt videót az Analog Man-ről. Addig tényleg ironikusnak gondoltam a szöveget (az, hogy a szöveg bugyuta, az addig is nyilvánvaló volt, de felfogtam egyfajta görbe tükörnek).
De (egyetértve Montsegur-ral), a bandák - az Accept is - ugyanazokat a technikai dolgokat használják, ugyanazokon az oldalakon tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Amit persze utálhatnak, oké, de használják. Amúgy kár, hogy erről van inkább szó, pedig ez egy nagyszerű album, szerintem erősebb, mint az előző.
Zoli: a még öregebbek meg azt mondják, hogy a CD megöli a zenét, az igazi a bakelit (igaz, kezd megint visszajönni). A többségnek viszont nincs kerete megvenni az összes kedvencének az aktuális albumát, marad a letöltés. Ez nem hasraesés a technika előtt, csak élsz a lehetőségekkel (az, hogy ezzel a kedvenceidet lopod meg, az tény, és ezért lett a fő bevételi forrás a turné és a koncertezés. És ezzel ők is tisztában vannak - nem mindenkit a kényelmi szempontok vezérelnek, amikor letölt)
"Amúgy meg kivel szemben kínos ez? Az átlagembereknek akarunk megfelelni?" - itt az oldalon nem átlagemberek vannak? Erre van egy utalás a cikkben is.

Én elég öreg vagyok és megéltem amikor beköszöntött a CD korszak, de valahogy nem értem meg negatívumként. Élveztem hogy kristálytisztán szól és lehet léptetni a számok kötött. A CD után már nem éreztem ilyen fejlődést. Sajnos az új lemezeket én sem tudom mind megvenni. Ugyanakkor 15-20 éve már csak bakelitbe rakom a pénzt, főként a 80-as évek zenéibe. Az "átlagemberek" alatt azt értettem aki nem hallgat metal zenét és mondjuk napjait a facebook meg egyéb oldalak használata tölti ki, háttérbe szorítva mondjuk a zenehallgatást, zenevásárlást vagy akár a koncertlátogatá st.
Mindegy a lényeg az, hogy az Accept még mindig itt van velünk!

Rengeteg metalos ücsörög naphosszat a face előtt szó szerint szarrá terhelve a gépe szerverét, aztán anyázik, ha lassul a net. És ehhez a hozzáálláshoz aztán tényleg mindegy milyen zenét hallgatsz, hiszen aki rap vagy techno rajongó szintúgy a mai világban él, és többé-kevésbé alkalmazkodik, már amennyire ez kényelmes neki.
Idézet
 
 
+4 #25 Zoli 2017-08-20 19:21
Idézet - 19EmpEroR75:
Jobb volt nekem, amíg meg nem néztem a belinkelt videót az Analog Man-ről. Addig tényleg ironikusnak gondoltam a szöveget (az, hogy a szöveg bugyuta, az addig is nyilvánvaló volt, de felfogtam egyfajta görbe tükörnek).
De (egyetértve Montsegur-ral), a bandák - az Accept is - ugyanazokat a technikai dolgokat használják, ugyanazokon az oldalakon tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Amit persze utálhatnak, oké, de használják. Amúgy kár, hogy erről van inkább szó, pedig ez egy nagyszerű album, szerintem erősebb, mint az előző.
Zoli: a még öregebbek meg azt mondják, hogy a CD megöli a zenét, az igazi a bakelit (igaz, kezd megint visszajönni). A többségnek viszont nincs kerete megvenni az összes kedvencének az aktuális albumát, marad a letöltés. Ez nem hasraesés a technika előtt, csak élsz a lehetőségekkel (az, hogy ezzel a kedvenceidet lopod meg, az tény, és ezért lett a fő bevételi forrás a turné és a koncertezés. És ezzel ők is tisztában vannak - nem mindenkit a kényelmi szempontok vezérelnek, amikor letölt)
"Amúgy meg kivel szemben kínos ez? Az átlagembereknek akarunk megfelelni?" - itt az oldalon nem átlagemberek vannak? Erre van egy utalás a cikkben is.

Én elég öreg vagyok és megéltem amikor beköszöntött a CD korszak, de valahogy nem értem meg negatívumként. Élveztem hogy kristálytisztán szól és lehet léptetni a számok kötött. A CD után már nem éreztem ilyen fejlődést. Sajnos az új lemezeket én sem tudom mind megvenni. Ugyanakkor 15-20 éve már csak bakelitbe rakom a pénzt, főként a 80-as évek zenéibe. Az "átlagemberek" alatt azt értettem aki nem hallgat metal zenét és mondjuk napjait a facebook meg egyéb oldalak használata tölti ki, háttérbe szorítva mondjuk a zenehallgatást, zenevásárlást vagy akár a koncertlátogatá st.
Mindegy a lényeg az, hogy az Accept még mindig itt van velünk!
Idézet
 
 
+1 #24 19EmpEroR75 2017-08-20 19:00
Idézet - Persecutor:
Idézet - 19EmpEroR75:
De (egyetértve Montsegur-ral), a bandák - az Accept is - ugyanazokat a technikai dolgokat használják, ugyanazokon az oldalakon tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Amit persze utálhatnak, oké, de használják.


Manapsag mar egy banda nem engedheti meg maganak azt hogy ne legyen ott a netes feluleteken.Szereti vagy nem,ez a marketing resze.

Teljesen egyetértünk, de ennek fényében érdekes kontraszt ez a dalszöveg.
Idézet
 
 
+4 #23 Persecutor 2017-08-20 18:42
Idézet - 19EmpEroR75:
De (egyetértve Montsegur-ral), a bandák - az Accept is - ugyanazokat a technikai dolgokat használják, ugyanazokon az oldalakon tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Amit persze utálhatnak, oké, de használják.


Manapsag mar egy banda nem engedheti meg maganak azt hogy ne legyen ott a netes feluleteken.Szereti vagy nem,ez a marketing resze.
Idézet
 
 
+4 #22 19EmpEroR75 2017-08-20 17:27
Azért érdekes annak a kommentnek a lemínuszolása (ami persze önmagában nem jelent semmit, főleg, ha a rendszer könnyedén és hackerkedés nélkül kijátszható), amit tulajdonképpen alátámaszt az a komment, amire reagál.
"Az átlagembereknek akarunk megfelelni?" - szól az eredeti komment. Átlagemberek vs. mi, rockerek - ez egyfajta elitista szemléletmódot feltételez. Vagyis mégiscsak van abban valami, amiről Vince válaszkommentje szólt (és amit a cikkben is érintett). És jelen volt ez a szemléletmód mind a Prodigy-cikk, mind a Linkin Park kommentszekciój ában is.
(lehet mínuszolni :) )
Idézet
 
 
-6 #21 Palinkas Vince 2017-08-20 14:12
Idézet - Zoli:
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - Zoli:
Nem arról szól a dal hogy nem értünk a számítógéphez, tech-hez hanem hogy teszek rá, elvetem.

Persze sok mindent bele lehet magyarázni, pedig nem olyan szürreális. Amúgy pont, hogy az általam bemásolt sorok mondanak ellent annak, amit állítasz. Főleg az utolsó két sor.
Szét akarom zúzni a számítógépet, egyszerűen nem érdekelnek. Kb. így fordítanám. Szerintem nem arról van szó hogy a metalosok, a zenészek tökhülyék a számítógéphez, egyszerűen csak nem nyűgözi le őket. Ahogy engem sem és tök jó visszagondolni a 80-as évekre amikor mindenki a zenére meg a lemezekre koncentrált. Persze én is használom a netet jó dolognak tartom, de mondjuk nem adtam el a HI-FI-met és nem számítógépen hallgatok zenét. Röviden szerintem ennyi, egy régi életérzést próbálnak visszahozni és nem hanyattesni a mai technika vívmányaitól.
Amúgy meg kivel szemben kínos ez? Az átlagembereknek akarunk megfelelni?


Senkinek nem kell megfelelni, de nekem az ilyen gondolkodásmód nem konstruktív, hanem destruktív. Közben meg különbnek gondoljuk magunkat az "átlagembereknél " és adjuk a lovat a sztereotípiák alá, amelyeken jól meg lehet sértődni.
De persze bárkinek lehet ez a véleménye, ami a dalszövegben áll, de akkor legyen árnyaltabb a megfogalmazás.
Idézet
 
 
+2 #20 Palinkas Vince 2017-08-20 14:06
Idézet - Lackó:
"Olyan lassú vagy nem lassú dal is, ahol Mark Tornillo igazán kieresztheti dallamos hangját"??? Winter Dreams??? Amamos La Vida??? Hisz ott a Kill The Pain - jobb az előző kettő bármelyikénél!


Jogos! De több ilyen tényleg nincs a négy lemezen
Idézet
 
 
+4 #19 19EmpEroR75 2017-08-20 13:40
Jobb volt nekem, amíg meg nem néztem a belinkelt videót az Analog Man-ről. Addig tényleg ironikusnak gondoltam a szöveget (az, hogy a szöveg bugyuta, az addig is nyilvánvaló volt, de felfogtam egyfajta görbe tükörnek).
De (egyetértve Montsegur-ral), a bandák - az Accept is - ugyanazokat a technikai dolgokat használják, ugyanazokon az oldalakon tartják a kapcsolatot a rajongókkal. Amit persze utálhatnak, oké, de használják. Amúgy kár, hogy erről van inkább szó, pedig ez egy nagyszerű album, szerintem erősebb, mint az előző.
Zoli: a még öregebbek meg azt mondják, hogy a CD megöli a zenét, az igazi a bakelit (igaz, kezd megint visszajönni). A többségnek viszont nincs kerete megvenni az összes kedvencének az aktuális albumát, marad a letöltés. Ez nem hasraesés a technika előtt, csak élsz a lehetőségekkel (az, hogy ezzel a kedvenceidet lopod meg, az tény, és ezért lett a fő bevételi forrás a turné és a koncertezés. És ezzel ők is tisztában vannak - nem mindenkit a kényelmi szempontok vezérelnek, amikor letölt)
"Amúgy meg kivel szemben kínos ez? Az átlagembereknek akarunk megfelelni?" - itt az oldalon nem átlagemberek vannak? Erre van egy utalás a cikkben is.
Idézet
 
 
+3 #18 Montsegur 2017-08-20 11:23
Idézet - Zoli:
Idézet - Igor Igorovics:
Idézet - Zoli:
Nem arról szól a dal hogy nem értünk a számítógéphez, tech-hez hanem hogy teszek rá, elvetem.

Persze sok mindent bele lehet magyarázni, pedig nem olyan szürreális. Amúgy pont, hogy az általam bemásolt sorok mondanak ellent annak, amit állítasz. Főleg az utolsó két sor.
Szét akarom zúzni a számítógépet, egyszerűen nem érdekelnek. Kb. így fordítanám. Szerintem nem arról van szó hogy a metalosok, a zenészek tökhülyék a számítógéphez, egyszerűen csak nem nyűgözi le őket. Ahogy engem sem és tök jó visszagondolni a 80-as évekre amikor mindenki a zenére meg a lemezekre koncentrált. Persze én is használom a netet jó dolognak tartom, de mondjuk nem adtam el a HI-FI-met és nem számítógépen hallgatok zenét. Röviden szerintem ennyi, egy régi életérzést próbálnak visszahozni és nem hanyattesni a mai technika vívmányaitól.
Amúgy meg kivel szemben kínos ez? Az átlagembereknek akarunk megfelelni?


És ezeket a magvas gondolataikat a zenekar és a tagok FB, Instagram és Twitter-oldalain is közzé fogják tenni? Mert ott ezerrel nyomulnak...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Gödöllő, Trafó, 2003. május 23.