Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Tool: Live

tool_liveMindenki tudja, hogy a Tool a világ egyik legzseniálisabb zenekara, ám a világ egyik legidegtépőbb humorérzékével megátkozva. Mással nem is nagyon lehetne magyarázni, hogy alig néhány nappal azt követően, hogy bejelentették, miszerint – dacára a több mint húsz új dalötletnek – megakadtak az új lemez munkálataival, végül mégiscsak kiadták új stúdióanyagukat, amelyet ráadásul nem átallottak Live címre keresztelni – pedig nem koncertlemezről beszélünk. Ráadásul ez a majdnem napra pontosan tíz évvel a 10,000 Days után megjelentetett album a Tool „fekete lemeze" lett, sőt, feketébb már nem is nagyon lehetne: éjsötét háttérre alig valamivel világosabb betűkkel van felírva a minimalista stílusú nyolc betű: TOOL – LIVE. Persze ez az egész teljesen másodlagos, a pattanásig feszült idegekkel várakozó kontinensnyi rajongótábor akár Ein-Zwei-Polizei címmel és gyűrött papírdobozba csomagolva is megvette volna az új mesterművet. Mert hogy ez bizony megint az lett, de hát ki is várt volna tőlük mást?

megjelenés:
2016
kiadó:
Sony / BMG
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 18 Szavazat )

Még akkor is, ha a jó 112 perces nagylemez mindössze négy számot tartalmaz, amiből az első egymagában el is tölt velünk egy jó órát. A Pictures At An Exhibition nem Muszorgszkij, de nem is Emerson, Lake And Palmer-feldolgozás, ellenben némi lazább (26 perces) akusztikus-zongorás-klarinétos-üstdobos-xilofonos hangulati felvezető után elemeket villant fel a teljes Tool-életműből. Hol a Stinkfist ritmusai, hol a The Grudge pulzáló basszusa tűnik fel szemünk és fülünk előtt, hol olyan jól ismert gyöngyszemek énekmegoldásai, mint a Prison Sex, vagy épp a Sober. Ebben a nem tool egyszerűen értelmezhető és befogadható darabban ott vibrál az egész Tool-karrier, de talán maga az egész élet is. Ha a végig istentelenül hatalmasakat éneklő-üvöltő-hörgő-morgó-böfögő-fingó Maynard James Keenan és csapata kizárólag ezt az egyetlen tételt vette volna lemezre, már azt mondanám, megérte a dekádnyi várakozás! A dobokon, fazekakon, hokedlin, puffon, macskán és nintendón játszó Danny Carey pedig ismét bebizonyítja, hogy miért is tartják oly sokan (köztük jómagam) a világ egyik legjobb dobosának.

A csapat azt is többször elmondta, hogy a tíz év talán kicsit valóban hosszúnak tűnik, de egyrészt nem kellene elfelejteni, hogy ők az örökkévalóságnak írják a lemezeiket, másrészt pedig idő kellett ahhoz, hogy Adam Jones megtanuljon bal lábbal és fülcimpával is gitározni, miközben jól hallatszik, hogy Justin Chancellornak is mekkora erőkifejtésébe kerül az ún. „fütykös-technika" alkalmazása a basszus-húrokon. Mindezek az elemek nagyon jól segítik a kettes tétel (DoReMiFaSoLaTiDo) alapoktól való építkezését, és szép kiteljesülését, mely által a lemez legkeményebb darabjává válik. Maynard feljhangon elvisított szövege (mely kizárólagosan a címre korlátozódik, viszont aazt 236-szor megismételve) talán elsőre meglepő lehet ugyan, ám mikor szólt ez a zenekar a megszokott dolgokról?

A hármas tétel, a (nem véletlenül) egzotikusan hangzó, mongol torokénekkel előadott, bő tizenkét perces Enkh Guccü Várri egy tibeti tanmese feldolgozása az óvatlan pásztorról, aki kelkáposzta-főzelékét a legeltetés hete alatt a napon felejtette, majd hazatérvén jót falatozott belőle, nem számolva az irtózatos következményekkel. Maynardék átértelmezésében természetesen ez a történet valami többről, valami mélyebbről szól: a mindnyájunkban ott lakozó gonoszról. A dal utolsó nyolc percében felhangzó siratóasszony-kórus pedig szépen fokozza az autentikus atmoszférát.

Az utolsó szám elég ironikus módon a Ten Wasted Years címet viseli, és egyfajta hang-kollázs összeállítás azokból az ötletekből, amiket az elmúlt évek alatt írtak a zseniális művészek – meg talán kicsit mások is. Adam Jones erről így nyilatozott: „Az egész akkor kezdődött, mikor egy new york-i sárga taxi hátsó ülésén megtaláltam Kirk Hammett elvesztett TDK-kazettáját a rajta lévő 348 riffel. Kicsit recsegett ugyan a felvétel, és Lars dobolása sem volt az igazi a háttérben, de hát ő ugye sosem tudott dobolni. De a riffek, azok bizony zseniálisak voltak mind, egyől egyig. Ekkor találtam ki, hogy akár megpróbálhatnám előadni őket visszafelé, egy bendzsó és egy ukulele segítségével." És leginkább ezt hallhatjuk a zárószám félórájában, miközben a többiek elmélyülten jászanak valamennyi kezükbe kerülő tárgyon, élőlényen, de néha egymáson is! ISZONYTATÓ ZSENIALITÁS!

Ez a lemez tényleg tool van mindenen, a sóson és az édesen, a valóságon és az álmokon, pláne, ha hozzávesszük, hogy a digipak bonus deluxe edition három korongján két és fél órányi szünet után meghallgatjuk a feldogozásokat egyébiránt nem igazán eszközlő csapattól a Cannibal Corpse Hammer Smashed Face-ének és Karel Gott Lady Karnevaljának egy mwdleyjét, Hammer Smashed Lady címmel. Maynard ismét bebizonyítja, hogy mind a chris „tintás" barnesi hörgés mélysötét bugyraiban, mind pedig Prága Arany Torkának tejjel-mézzel folyó világában ezer százalékosan otthon van! A Metallica szintén a semmiből felbukkant The Purslane Conspiracyje mellett vitán felül ez az év legnagyobb dobása!

 

Hozzászólások 

 
+2 #12 Dr. Philip K. Decker 2016-10-04 13:49
nekem tecet
Idézet
 
 
+3 #11 Nagy Andor 2016-04-02 12:04
Idézet - Narada:
Ja, az a rejtett, finom és intellektuális Kispál-idézet az utolsó strófában (nem az albuméban, a kritikáéban" priceless és gyönyörű. :)

Köszi!:)
Idézet
 
 
+5 #10 lkszaba 2016-04-01 20:43
Még várok a meghallgatással 2025, addig csak beérik ezen lemezük is. CSak éppen a boritó ki ne fakuljon addig. :-)
Idézet
 
 
+3 #9 cápaidomár 2016-04-01 11:35
Ha meg lesz rá zseton, tuti megveszem, addig várok:-)
Aztán én is leírom mit gondolok. De egy Tool albumhoz mindenképp idő kell (csak hogy a kötelező közhely nehogy kimaradjon).
Idézet
 
 
+7 #8 Bakó Ádám 2016-04-01 10:52
megvettem a tegnap vinylen a MediaMarktban. mikor kibontottam döbbentem rá a zsenialitásra: a fekete lemez közepébe bele volt foglalva az anyag CDn is, így az MZ/X-től kapott lejátszón egyszerre hallgatom analóg és digitális formátumban :D
Idézet
 
 
+6 #7 xperimenter 2016-04-01 09:43
A fejhangon fütyülős hidden tracket senki nem vette észre? :)
Idézet
 
 
+6 #6 Narada 2016-04-01 09:10
Ja, az a rejtett, finom és intellektuális Kispál-idézet az utolsó strófában (nem az albuméban, a kritikáéban" priceless és gyönyörű. :)
Idézet
 
 
+6 #5 Valentin Szilvia 2016-04-01 08:11
Idézet - thrillseeker:
Egyébként az új Psychotic Waltz lemezről mikor akartok már írni végre? Már hetekkel ezelőtt kijött!!!


Terv volt az is, de aztán nem akartok tooltolni. :)
Idézet
 
 
+7 #4 thrillseeker 2016-04-01 07:54
Egyébként az új Psychotic Waltz lemezről mikor akartok már írni végre? Már hetekkel ezelőtt kijött!!!
Idézet
 
 
+11 #3 Narada 2016-04-01 07:54
Az a siratóasszony-kórus IGAZÁBÓL visszafelé lejátszott óindiai Tűz-, Jég- és Vályoghimnuszok tradicionális előadása. Persze senki sem vágja. De mit vártam? Senki sem érti meg őket IGAZÁBÓL. Nem vagytok rajongók, ha ezt nem vettétek észre!
Idézet
 
 
+8 #2 thrillseeker 2016-04-01 07:44
Nekem nagy csalódás ez a lemez. Ilyen hosszú idő után én sokkal többet vártam! Még az említett - egyébként tényleg zseniális - asszony-kórus sem menti meg a középszerűségtő l.
Ettől még az új Metallica is ezerszer jobb lett.
Évtized csalódása...:(
Idézet
 
 
+12 #1 RobertThorn 2016-04-01 04:43
Már tegnap estefelé is letölthető volt bizonyos helyekről.. fáj, de ki kell mondani, sajnos gyengusz album lett. Elég szar, hogy a siratóasszony-kórus benne az egyetlen értékelhető pillanat. De az is csak azért, mert amúgy teljesen Z'Zi Laboros a téma.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.