Shock!

március 29.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

SOTO - Budapest, 2017. február 24.

jeff_scott_soto_k2017_01Sose mertem bele se gondolni, hogy nálam hendikepből induljon Jeff Scott Soto koncertje. Az évvégi listámon még a csalódások között is szerepelt a Divak lemez, mert ez a keménykedő, lejjebb hangolt vonal egész egyszerűen nem áll jól Jeffnek, még akkor sem, ha neki az is jól fest, ha a vasúti menetrendet kell elénekelnie. Ráadásul az előttem álló 2 x 240 kilométer sem dobott fel túlzottan, és csakis az „evés közben jön meg az étvágy" tétel tartotta bennem a lelket, na meg a korábbi fellépések kellemes emlékei. Mindezek fényében bocsánatot is kérek az előzenekaroktól, mert míg ők a színpadon ténykedtek, én még bőven a távolságot nyeltem a helyszín felé.

Kedvencem és zenekara – hadd bontsam kétfelé a dolgot – pár perccel kilenc után meg is jelent, és a Freakshow-val kezdték melegíteni a meglehetősen dermedt közönséget. Nagyon sok nem is kellett az oldódáshoz, amiben reménykedtem, bekövetkezett: Jeff Scott Soto egész egyszerűen a sejtjeiből robbantja fel a környezetét, eszméletlen karizmája van, viszi az embert magával. Rögtön meg is lehetett tapasztalni, milyen ellentmondásos a jelenség. A dalok önmagukban, hogy árnyaltan fogalmazzak, nem kimondottan markánsak, inkább a súlyosság, a morcos ritmusok vannak előtérben, de Soto ezeket is úgy adja elő, hogy képtelenség nem szeretni, minden mozdulata, hangja és kézlegyintése önálló előadás.

időpont:
2017. február 24.
helyszín:
Budapest, Backstage Pub
Neked hogy tetszett?
( 13 Szavazat )

Ami beszédes: Jeff felkonferálta a csapatot, nem győzte hangsúlyozni, hogy ez egy igazi zenekar, még ha az ő családnevét is viseli, de nem kísérőbanda, nem szerződtetett brigád, hanem valódi, egész család. Előrebocsátotta, hogy ennek megfelelően a két SOTO-lemez dalai fognak szerepelni túlnyomó részt (Inside The Vertigo és Divak), némi fűszerrel meghintve. Utóbbit feltűnően elégedett morajlással nyugtázta a hallgatóság. Amiatt választanám mindenképpen ketté a szereplőket, mert bár évek óta együtt játszanak a srácok, és tényleg szuper muzsikusok, ebben nem is lehet kifogásolnivalót találni, mégis az a helyzet, hogy kísérőzenészek. Egyedül tán David Z, a szépre gyúrt basszusgitáros tud némi figyelmet magára vonni, a többiek nincsenek jelen sajnos, és ez a dolog adottsága, nem lehet rajta sokat javítani. Edu Cominato minden bizonnyal nagyon kedves fiatalember, remekül dobol, klasszul vokálozik is közben, de egész egyszerűen elbújik, és ezen azzal se javít sokat, hogy többnyire faarccal üti végig a programot. Ugyanakkor nem kis fegyvertény, hogy a csapat minden további tagja kiválóan énekel, ez nagy erőssége az egész kompániának, ki is használják rendesen, mint például a When I'm Older című dalban, amelyet Jeff nemrég elhunyt bátyja emlékének ajánlott, láthatóan elérzékenyülve.

jeff_scott_soto_k2017_02Különleges színezést adott JSS könnyed szólólemeze, a Beautiful Mess vezérdala, a 21st Century, illetve a Color My XTC egybegyúrása, mindkettő külön-külön is szuper szám, így is jól vette ki magát a miniegyveleg, láthatóan ekkor kezdett hangosabb is lenni a közönség is. Nem kicsit dobott a hangulaton a Livin' The Life (lásd Steel Dragon) előszedése, itt Soto végre rendesen bevonhatta a hallgatóságot, muszáj volt énekelnie mindenkinek. A nemrég elkészített Michael Jackson-átdolgozás, a Give In To Me lehet, hogy megérint pár rajongót, én nem tartozom ezek közé. Kevés, ha csak alápakolunk az eredetinek némi torzítót, valamint felcseréljük a lágy akkordokat zúzós riffekre, ettől több kell, főleg ezen a szinten. Mindezekkel együtt sikere volt a számnak, és nagyjából el is hozta azt a fűszercsomagot, amelyet mindenki várt, igazi csapat ide, remek kollektíva oda.

Az Unblame-mel lezárult a kapitális betűkkel szedett zenekar műsora, ezt követően jöhetett Jeff legnagyobb slágereinek kivonatos megidézése. A libabőr-generátor Tears In The Sky-t JSS úgy konferálta fel, hogy a Talisman-életmű sokkal nagyobb tiszteletet érdemel annál, hogy csak úgy elpötyögtessenek pár számot belőle, de itt van ez, tessék, élvezzük, mert nem könnyű jól eljátszani. Tény, hogy a már-már legendás basszusgitár-gitár szólópárbajjal megkoronázott slágert mindenki hallani akarja, és a legkisebb hang-elmismásolás is szentségtörésnek számít. David Z, mint az egész este során, pazarul adta vissza a futamokat, persze ez nem meglepetés, csak mindenképpen meg kellett említenem. És ha már Z, akkor most is előkapták azt a nagyon aranyos szólófigurát, amelyben David egy kalappal a fején Jackót idézi, miközben a Billie Jean örökérvényű dallamait pengeti, igaz, helyszűkében most elmaradt a moonwalk. Helyette közönségénekeltetés jött, a kihagyhatatlan I'll Be Waitin' és a BJ-hez remekül passzoló Journey-dal, a Don't Stop Believin'. A végig nagy precizitással és odaadással játszó Jorge Salán is bemutatta Risk című dalát (itt keresd: Chronicles Of An Evolution, 2007), bár én szerettem volna, ha most már másikat vezet elő, bőven lenne miből válogatnia.

jeff_scott_soto_k2017_04A ráadásban pár taktus erejéig Edu odapakolt néhány slágert (We're Not Gonna Take It, We Will Rock You), és Jeff a színpadra szólította Horvátország egyik büszkeségét, a tinimagazinok címlapjára is felpakolható Dino Jelusicot, akivel a Stand Up And Shout című filmslágert sikítozták el. A dolog annak ellenére is jól sült el, hogy JSS végig vacakoló mikrofonja itt végleg megadta magát, és rövid időre szavát szegte hősünknek. Dinóról azt kell tudni, hogy a Trans-Siberian Orchestra műsorában is szerepet vállalt Mats Levén oldalán, remek hangja van, jól is bánik vele.

A technika ezen az estén néha odaszúrt Sotónak, amint említettem, a mikrofonja néha gerjedt, néha kikapcsolt, de ez egyáltalán nem ment a hangulat rovására, az énekes többévtizedes rutinnal mozogta ki a malőröket. A hangzásról nem tudok hiteles beszámolót nyújtani, mivel túlnyomó részt az egyik hangfal mellett álltam a pöttöm sznípadhoz közel, de onnan jól lehetett hallani a hangszereket, de legfőképp Jeff énekét. Kár érte, hogy ennek az elsőrangú, vagy mondjuk úgy inkább, káprázatos előadónak egy péntek este ennyi néző adatik meg, de hát az élet pazarol, ahogy mondani szokták. Ami viszont jó, hogy ez legkevésbé Jeff Scott Sotón múlik, mert mint mindig, most is kiénekelte a lelkét, most is bevonta a nézőket a műsorba, kiszúrt magának embereket, akikkel viccelt, a társakkal tréfálkozott, szuperaktív volt, ahogy szokott. Visszavárjuk.

Fotó: Bertli Zoli

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+2 #11 kaffer 2017-02-28 20:05
19 volt, mikor felénekelte az első Malmsteen lemezt.
Mondjuk Yngwie meg 21. Ehhez képest durva jól sikerült alkotás..
Idézet
 
 
+1 #10 chino the hero 2017-02-28 11:31
Az elvakult dallamrockerekn ek nyilván sok a metalkodás, torzítás az újkori Soto produkciókban, de engem ezzel a Helmet/Sabbath/Pantera/C.O.C. féle súlyos, szikár riffes környezetbe ágyazott, védjegyszerűen AOR-es dallamvilággal kimondottan meg lehet nyerni. A svéd ColdSpell is pl. ezért tetszik annyira. A Europe-nak is szerintem kifejezetten jól áll ez a fajta komorabb, súlyosabb vonal - sokkal hitelesebb ez tőlük, mint megírni újból a "Rock The Night"-ot, vagy urambocsá' a "Final Countdown"-t. A Gotthardnak is jót tett szerintem, hogy az újabb albumaikon súlyosabbra, sötétebbre vették a stílust. Abban pedig, h. Jeffet annyian ismerik itthon, amennyien, nagyban közrejátszik az emberek tudatlansága, tájékozatlanság a. Dallamos rockból sokakhoz csupán a Bon Jovi féle agyonsztárolt előadók jutnak el, Soto mester meg Jovihoz képest mindig is a radar alatt mozgott, vagyis kivételes képességei ellenére mindig megmaradt undergroundnak.
Idézet
 
 
+4 #9 Bertli Zoli 2017-02-28 08:20
Idézet - lacc:
A Takara/Human Clay lemezeket senki sem méltatja?


Nagyon jók, csak garázshangzásúa k, mondjuk a Takara annyira nem. A Human Clay lemezek, ha jól tudom, jogi prüncögések miatt nem lettek Talismanok.
Idézet
 
 
+4 #8 lacc 2017-02-27 21:32
A Takara/Human Clay lemezeket senki sem méltatja?
Idézet
 
 
+4 #7 Generica 2017-02-27 17:07
A tavalyi turnén megbarátkoztam a SOTO albumos dalok élő verzióival, bár nekem is a Talisman/JSS lemezek a szívem csücskei és persze a két W.E.T. album. Szívesen hallanám ezeket a dalokat, de én már annak is örülök, hogy 2-3 évenként eljön hozzánk vagy a közelbe és láthatom élőben énekelni. A koncerthelyszín nem volt méltó egy nemzetközi produkcióhoz, legközelebb talán szerencsésebb lenne egy Dürer középső terem, vagy a hajó.

A buli előtt a klub melletti étteremben vacsorázott JSS Dinóval és a faterjával. Vicces volt, mikor 3 szlovák rajongó odament fotózkodni, a szomszéd asztaloknál ülő vendégek persze rácsodálkoztak, hogy ki ez a fickó. Mivel a pincérnek sem volt sok fogalma Jeff-ről, poénosan "felvilágosított am", hogy érezzék magukat megtisztelve, mert egy igazán prominens vendégük van. :) Ezután a derék pincér már minden kérdezősködő vendégnek elmondta, hogy ott a sarokban egy híres amerikai rocksztár vacsorázik...

A koncert hatalmas élmény volt, köszönet mindenkinek, akik részt vettek a szervezésben.
Idézet
 
 
-3 #6 lacc 2017-02-27 16:15
Ő "csak" egy Jolly Joker. Mindenhova betehető...

Talán profikra kéne bíznia a Zeneszerzést, mint anno...

Bár most nála csörög a kassza, kérdés, hogy mennyicske.
Idézet
 
 
+4 #5 bogar 2017-02-27 15:41
Idézet - Meszo:
Az utóbbi hozzászólás érdekes kérdést feszeget, amelyre vagyunk még páran, akik választ keresünk, jelesül, hogy Soto kvalitásai miért csupán klubokban, avagy pubokban tudnak érvényesülni.


Nézd! Melyik az "igazi" JSS?
A Heavy Metal énekes (Malmsteen)?
A klasszikus/modern Hard Rock énekes (Talisman/JSS)?
A modern soft rock előadő (JSS-Beautiful Mass)?
A modern metal énekes (SOTO)?

Ez egyszerűen sok belőle. Nem igazán lehet hova tenni. Mindegyiket kiválóan hozza, de nem mindenkinek vesz be mindent a gyomra. Nekem a két SOTO lemez például kifejezetten nem jön be. Ezért is nem mentem a koncertre. Ha majd "kidühöngi" magát és az (általam megszeretett) korai JSS/Talisman világ felé fordul, akkor ismét ott fogok csápolni az első sorokban. De akkor viszont könnyen lehet, hogy azok nem fognak elmenni, akik a SOTO lemezekre esküsznek, és így tovább. Szerintem az utóbbi 10 évben hozott pár rossz döntést a saját karrierjével kapcsolatban.
Talán jól jönne neki is egy hasonló "mentőöv", mint John Corabi-nak a The Dead Daisies!
Idézet
 
 
+2 #4 Meszo 2017-02-27 14:19
Az utóbbi hozzászólás érdekes kérdést feszeget, amelyre vagyunk még páran, akik választ keresünk, jelesül, hogy Soto kvalitásai miért csupán klubokban, avagy pubokban tudnak érvényesülni. Valahogy Jeff az a csóka, akinek az iszonyatosan erős adottságait bár sok kitűnő muzsikus respektálja, és ebből kifolyólag számtalan igen értékes projektben szerepelhetett, valahogy az úgymond "mainstream" siker mindig elkerülte, leginkább egy állandó, jól menő projekt híján. Hogy ez miért történhetett így,az jó kérdés... Szerintem Soto talán nem volt eléggé opportunista, megalkuvó fazon a szélesebb körű ismertséghez, hiszen minden nyilatkozata egy karakán, szókimondó pali benyomását kelti. Ugyanakkor jó pár muzsikus (Malmsteen-tól Neal Schon-ig) szerintem egész egyszerűen kihasználta őt, és igazán nem a személyére, hanem az adottságaira volt szüksége egy adott periódusában. Akárhogy is, de szomorú, hogy egy világklasszis előadó ilyen paraméterek közé van szorítva, és nálunk idén már egy színvonalasabb klubot sem tudott megnyerni magának ez a turné...
Idézet
 
 
+4 #3 Antal Gábor 2017-02-27 12:53
Mint az összes koncertje ami volt itt,fenomenális volt!Most sem csalódtam,sőt!E zeknél a tagoknál megfelelőbbeket nem is találhatott volna.Emberileg és zeneileg is ott vannak és nagyon jól kiegészítik egymást.Látszik hogy nem csak egy közös zenekar ,hanem barátok is,és élvezik egymás társaságát és a közös zenélést.Érthetetlen számomra hogy egy ekkora hangú és ekkora karizmatikáju előadó művész miért nem lett ismertebb.Várom a következő koncertjét,ami remélem nem csak 3év múlva lesz,mint az előző!
Idézet
 
 
-4 #2 bogar 2017-02-27 12:14
Most első alkalommal nem voltam ott egy hazai JSS koncerten.
A SOTO egyszerűen érdektelen számomra. A többit meg már unom.
Nagyon sajnálom, de ha ez így marad, akkor legközelebb is otthon maradok.
Idézet
 
 
+4 #1 Meszo 2017-02-26 15:42
Hasonlóképp érzek, bár nekem az utóbbi 2 morózus metál album is teszik. Na jó, azért még egy már tényleg ne készüljön...:) Egyszerűen világszám ez a pali, a kísérőzenészei pedig bár valóban nem igazán exhibicionista alkatok (David kivételével), ellenben világklasszis módon muzsikálnak. Ami például Jorge Salan keze alól kijött bármelyik hathúroson az este folyamán, az kérem szépen a legnagyobbak egyenértékű produktum volt! Az előzenekarok tekintetében pedig szerintem nem is érdemes sajnálkozni, mert két borzasztóan harmatos, antitalentum bandát sikerült elhozni. Nem is értem. Pontosabban de, csak a általuk nyújtott "produkció" fényében mégis nehéz értelmesen nyilatkozni...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.