Shock!

Harmadszor tette tiszteletét nálunk Dave Mustaine és csapata, akik a metalhoz is visszatértek a rádiós (le)szereplés után. Hiába, elég rosszul hangzott volna az amcsi diszkókban az, hogy megahalál, mint sztárcsapat... Nyolckor kezdődött volna a koncert, viszont az emberek csak jöttek és jöttek, így cirka 8:20-kor lépett színpadra a zenekar. Tömegnyomor mondjuk nem lett, de bő 3/4 ház igen, ez pont elég volt ahhoz, hogy az amúgy elég párás idő a teremben dzsungelesen izzóvá váljon. Mazochistáknak kitűnő alkalom nyílott arra, hogy a színpad előtt fogyókúrázzanak, mínusz 5 kg garantált súlycsökkenés.

Az első három számot végigfotózhattam - Dread And The Fugitive Mind, Kill The King, Wake Up Dead (vagy négyet?) elvileg hármat, negyedikként az In My Darkest Hours csendült fel, amit csak a tracklistáról tudok sajnos, egyszerűen ilyenkor nem érzékelem, hogy mi zajlik a színpadon, mármint zeneileg, azon igyekszem, hogy elkapjak valami apróságot, jellemző megmozdulást, ami vagy sikerül - vagy nem. Amúgy micsoda hülyeség az, hogy a nagyobb koncerteken csak az első három szám alatt lehet fotózni, általában akkor még nem történik semmi, pláne egy ilyen zenekar esetében, mint a Megadeth, nagyjából nullára redukálódott az izgalmas pillanatok elkapása, ami az este folyamán abban merült ki, hogy a gitárosok a színpad egyik felétől a másikig rohangáltak és szólóztak. Mindezt teljes átéléssel, szóval nem panaszkodom, tőlem akár a fejük tetejére is állhattak volna, a nap fénypontja számomra úgyis a Mustaine interjú volt, szóval.

Dave az új lemezhez készült ujjatlan pólóban feszített (ami köztünk szólva sokkal inkább egy merő rémület, mint felvállalható pólóminta), és ugyanabban a kék farmerban, amiben az interjúnál pompázott. Tiszta '80-as évek feeling, még a frufruja is rövidülni látszott a koncerten. Ellefson viszont úgy festett, mintha egy divatfotózásról jött volna, a láthatóan igényes szűk fekete ruha és gondosan nyírt frizura ellentétben állt a színpadi mozgásával, amiről azért sejteni lehetett, hogy lélekben nem öregszik a srác. Al Pitrelli, az új gitáros viszont valamiért nem annyira szimpatikus, nem tudom miért, de nem érzem azt, hogy szívvel-lélekkel élne a zenekarban/-ért. A játékával azért semmi problémám nem volt, jókat szólózott - persze a Marty Friedmanos szólókat lazábban, és nem pontosan hangról-hangra hozta, mondjuk Al is elég karakteres gitáros, így szemet lehet hunyni fölötte. Jimmy DeGrassót figyelve olyan érzésem támadt, mintha Nick Menza ülne a helyén, ugyanúgy fújta a ventilátor a haját oldalról, ugyanolyan "motorozós" stílusban püfölte a cuccot, mint elődje. Akár ki is lehetett volna írni, hogy: kicsi a bors, de erős. Igazából azt vártam, több egyéniséget visz a szereplésébe.

Jöttek a jobbnál-jobb régi számok, mint például a Tornado Of Souls, a Sweeting Bullets, a Hangar 18, a Train Of Consequences, a Tout Le Monde. Persze az új lemezről is játszottak, a Moto Psycho-t, a Promises-t, a Silent Scornt tűzték műsorra, ha nem csal az emlékezetem. Riskes dalt is hallhattunk, amit akár ki is hagyhattak volna - Crush 'em - nem a Megadeth pályájának csúcsa, de ők tudják. Óriási volt Dave fülrepesztő sikolyait, élőben hallani, a hangképzés netovábbja némelyik megmozdulása, az biztos.

Sajnos a hangzással alulmúlták magukat a keverősök, a szokásos túlhangosítás itt is repesztette a dobhártyákat és felmosóronggyá csavarta a gyomrokat, ráadásul az arányok sem stimmeltek, a gitárok és a vokál egyaránt rosszul szóltak.

A koncert csúcspontját mindenképpen a ráadásblokk jelentette, habár a Symphony Of Destructiont közel sem játszották olyan feszesen, mint vártam, mondjuk azért nem esett rosszul, viszont utána a Peace Sells maga volt a gyönyör, amit kis szünet után a csuromvizes hajú Mustaine és társai a Holy Wars-szal fokoztak a végsőkig - előtte a közönséggel minimálisan kommunikáló Dave bemutatta a zenekart -, már csak ezért az egy dalért megérte megnézni a koncertet. Elég borsos árú volt a jegy, és előzenekar sem játszott, viszont nagyjából azt a Megadeth-et kaptam, amit évek óta vártam. Már csak egy olyan lemez kell, amin nem csak jó dalok vannak, hanem gyors és jó dalok is...