Shock!

június 27.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

David Duchovny, DLRM - Budapest, 2019. február 11.

david_duchovny_k_2019_01Az idei év a szürrealitások éve lesz, az már most biztos, hiszen mindjárt itt az év elején egy hollywoodi sorozatsztár jött el hozzánk, hogy zenéljen a színészre kíváncsi szemekkel bámuló közönségnek. Más kérdés, hogy a megjelentek hány százaléka gondolta úgy az este végén, hogy érdemes a zenéjébe is egy kicsit jobban belemélyedni. Gyanítom, hogy elenyésző arány, hiszen a MOM Sportban megrendezett, sajnos ülős koncerten megjelenő celebcunami és a sok héten át tartó facebookos reklám azt sugallta: a megjelentek jó része repijeggyel érkezett, kizárólag azért, hogy nézegesse David Duchovnyt bő másfél órán keresztül, amint egy másfajta elismerésért küzd a színpadon.

A bemelegítést egy hazai zenekarra bízta a menedzsment, a DLRM altrockja stílusban passzolt ide, az más kérdés, hogy műsoruk első fele inkább egy gimizenekaros produkcióra emlékeztetett, akik valami óriási véletlen folytán lehetőséget kaptak valahol.

időpont:
2019. február 11.
helyszín:
Budapest, MOM Sport
Neked hogy tetszett?
( 11 Szavazat )
Tény, hogy Szabó Márton énekes karizmatikus frontember, gyakorlatilag el is vitte a hátán a produkciót, a dalok inkább a szett második felében váltak rokonszenvessé, amikor ők is jobban elengedték magukat, meg a zene is jobban odacsapott. Valószínűleg kisebbségben maradtam a teremben azzal a véleményemmel, hogy ezt a vonalat kellene erősíteniük, de hát ilyen ez a popszakma.

dlrm_k2019_01
Rövid átszerelés után minden fakszni nélkül felsétált a színpadra David Duchovny, bemutatkozott – magyarul, mert úgy tűnik, minden országban megtanul pár szót az adott nyelven, ami roppant rokonszenves gesztus, és legalább eloszlatta az évtizedes kételyt is azt illetően, miképp kell kiejteni a nevét. Pár napja a YouTube-on rákerestem az előző koncertekre, mert kíváncsi voltam, mire számíthatok, és a teljes moszkvai koncertfelvételt látva vakartam a fejem, hogy ez aztán tényleg bizarr lesz. Hiszen hiába vette körül magát Duchovny remek, Berklee-t végzett zenészekkel, pont a frontember keltette totálisan amatőr, esetlenül mozgó, mit-keresek-én-itt attitűddel rendelkező, erőtlen és hamis énekhanggal próbálkozó, kapuzárási pánikos, önmagát a saját pályájához képest valami totálisan más területen megmérettető fickó benyomását, akit tényleg csak az ad el, hogy ő FoxmulderHankmoody. Szóval tényleg úgy gondoltam, hogy közepesen kínos koncert lesz, amit a közönség udvariasan megtapsol, mert azt úgy illik ilyenkor.

david_duchovny_k_2019_02

Persze ettől függetlenül én is töretlen lelkesedéssel mentem, mert Denise Brysont látni kell élőben (gy.k.: Twin Peaks szereplő, én itt láttam először, és mint olyan, nyilvánvalóan csak szeretnivaló lehet). Így aztán saját magamat is megleptem azzal, hogy milyen gyorsan elkapott a koncert hangulata. Mert ugyan Duchovny hangja nem lett nagyon jobb, de ott centikre tőle valahogy nem tűnt olyan esetlennek, sőt, üvölt a fickóból, hogy szívből csinálja, és látszik az igyekezet, az meg mindig értékelendő. Aranyos volt, mondjuk így. Azzal meg valószínűleg mindenkit megnyert magának, amikor néhány magyar szóval üdvözölt minket: hogy vagy, szeretlek, meg (a "még" ékezettel nem ment neki, vagy Davidnek az általa felvázolt formában jobban tetszett, hiszen az édesanyját is Megnek hívják, amit meg is említett). Nagy kár, hogy ülős koncertet terveztek a szervezők, nehezen ment így az interakció a közönséggel, bár Duchovny tényleg megtett mindent, még a koncert első felében leszaladt, majd felszaladt hátra a nép közé, ami a mai paranoiás világban klassz dolog, akárhogy is nézzük.

david_duchovny_k_2019_03

A zene egyébként tényleg nem rossz, ez a fajta amerikai történetmesélős műfaj amúgy is kedves számomra, elég, ha csak Bruce Springsteent említem meg, de Duchovny altrockos stílusa sokkal közelebb áll Bob Dylan vagy Leonard Cohen világához, már csak a limitált, beszélve éneklős hang miatt is. Persze ő maga is tisztában van a korlátaival, és dicsérendő, hogy amikor zenélésbe fogott, hangképzésre járt, hogy kihozza a maximumot magából. Sosem lesz belőle vadállat rock-torok, és itt a koncerten is az első felében még nagyjából megbirkózott a dalokkal, de nagyon sokszor fájdalmasan hamis volt, még a zenekartagoktól érkező erős vokáltámogatás ellenére is. Mégsem lehetett rá haragudni, és nem azért, mert ő volt DD, hanem mert ezekkel a tényleg szívből érkező dalokkal totálisan megvette magának a közönséget, és ez számít.

david_duchovny_k_2019_04

A két eddig megjelent lemezen szereplő dalok mellett két feldolgozást is játszottak, a The Velvet Undergroundtól a Sweet Jane-t, a ráadásblokkban, amikor már a közönség nagy része a színpad elé tömörült, illetve a Blue Öyster Culttól a Burnin’ For You-t. Passzolt a többi szám közé, meg nem is kell ennél kirívóbb egy 58 éves, de egy tízest simán letagadható fickótól, aki most ízlelgeti, milyen is egy rockbanda frontemberének lenni. (Meg akit a megjelent hölgyek jó része nyilvánvalóan hazavitt volna, de erre megint csak azt tudom mondani, ilyen ez a rockszakma… )

david_duchovny_k_2019_05

Muszáj kiemelnem a gitárszólókat, némelyik dalnál olyan feelinges szólókba bonyolódott Pat McCusker a színpad rendezői balján, amitől megérkezett a plusz energia is, és bizony azon kezdtem merengeni, hogy mennyivel jobban működne ez a fajta, kicsit keserédes ízű zene egy kisebb, intimebb hangulatú klubban, mondjuk az A38-on. Egy szebb világban legközelebb ott lesz Duchovny-koncert, és majd tényleg azok jönnek el, akiket a zenéje is megfogott. Engem már megvett magának, mert már a koncert másnapján a semmiből elkezdtem dúdolgatni pár dal refrénjét, jelen pillanatban meg már a lemezeket hallgatom, tehát tényleg rejlik bennük valami, mert ilyen gyorsan nem ül be a fülbe csak úgy valami. Vagyis már most kijelenthetem, hogy a koncerten is elhangzott The Last First Time, 3000, Unsaid Undone, The Things, Half Life biztos, hogy jövőbeli kedvencek lesznek. Nem tagadom, hozzájuk kapcsolódik majd az emlék, hogy láttam élőben táncolni, izzadni, ugrálni (!!!) a Mustaine-szájú Twin Peaks-szereplőt, de ebben az égvilágon semmi kellemetlen nincs, a helyén kell kezelni a produkciót.

david_duchovny_k_2019_06

(És ha már Twin Peaks: áprilisban Chrysta Bell újra nálunk!)

 

Hozzászólások 

 
#11 homme 2019-02-16 11:13
Idézet - Petya:
Hmm...Dave kissé olyan fazonù mint Trent Reznor. Mínusz hang és fekete szerkó! A zenéje meg, hát
......ha valami elborult de hangulatosra vágyom, akkor inkább Tom Waits, vagy The Dead South.


Inkább olyan, mint Frei Tamás!
Idézet
 
 
#10 Petya 2019-02-16 07:45
Hmm...Dave kissé olyan fazonù mint Trent Reznor. Mínusz hang és fekete szerkó! A zenéje meg, hát
......ha valami elborult de hangulatosra vágyom, akkor inkább Tom Waits, vagy The Dead South.
Idézet
 
 
#9 Richter László 2019-02-15 09:11
t..."ovábbá körülöttem baloldalt a kilencedik sor tájékán elég sokan lelkesen kiabáltak"...:))
Idézet
 
 
#8 Xanadu 2019-02-14 15:25
Irritáló jelenség az, hogy a celebcunami az efféle bulikon megjelenik a legmenőbb RUCIKBAN, frissen fodrászolt hajjal, mintha operabálon lennének, átpofázzák a koncertet, és csak arra az 1 szem slágerre mennek be nagy kegyesen, amit mindenki ismer - már ha épp van olyan. Gondolom, ezen este egy sem volt... Ezek az elemek csupán a mainstreamre hajlandók kilátogatni (ill. csak azokra a bulikra kapnak viájpí-jegyeket), de ha azt mondod, "jössz-e a Hakenre vagy a Sólstafirra?", néznek rád, mint a birka, azt sem tudják, miről beszélsz. :)

Jóóó, DD nem épp méjnsztrím zenében, de csak egy hálivúdi sztár, na.
Idézet
 
 
#7 Generic Jingle 2019-02-14 13:10
Idézet - frontiers:
Úgy lett volna a legszebb, ha Rékasi Károly szinkronénekelt volna hozzá...


A Californication ben (Kaliforgiában) Epres Attila volt a hangja, ott az jobban passzolt hozzá.
Idézet
 
 
#6 Valentin Szilvia 2019-02-14 11:52
Idézet - Egy férfi:
Egy furcsa véletlen folytán én is jelen voltam a koncerten és a cikk szerzőjével ellentétben nem csak a 35 000 Ft-ért (!) az első sorokba jegyet vásároló filmrajongókat, hanem a hátul ülőket is láttam. Nos, a teljes kép úgy fest, hogy a koncert fele környékén elkezdtek hazamenni az emberek, akik maradtak: ásítoztak. A koncert végére a terem egyharmada kiürült, és a visszatapsolás is elmaradt. Ugyan meghallgattam a koncert előtt Mulder ügynök mindkét lemezét, de a koncerten úgy tűnt, hogy egy dal szólna végig, mint a kávézóban a háttérzene. Ennyi van ebben, nem több. Életem egyik legsilányabb koncertélménye volt.


A cikkben erre céloztam, hogy nagyrészt repijegyesek voltak, akik nem a zene miatt mentek. Láttam a szállingozókat is, továbbá körülöttem baloldalt a kilencedik sor tájékán elég sokan lelkesen kiabáltak, tapsoltak. A visszatapsolás nem maradt el, a ráadásblokkban négy számot játszottak még. De mint a cikkben is írtam, kis klubban jobban működött volna, a megjelentek jó része nem a zenére volt fogékony, hanem... ;)
Idézet
 
 
#5 Egy férfi 2019-02-14 11:43
Egy furcsa véletlen folytán én is jelen voltam a koncerten és a cikk szerzőjével ellentétben nem csak a 35 000 Ft-ért (!) az első sorokba jegyet vásároló filmrajongókat, hanem a hátul ülőket is láttam. Nos, a teljes kép úgy fest, hogy a koncert fele környékén elkezdtek hazamenni az emberek, akik maradtak: ásítoztak. A koncert végére a terem egyharmada kiürült, és a visszatapsolás is elmaradt. Ugyan meghallgattam a koncert előtt Mulder ügynök mindkét lemezét, de a koncerten úgy tűnt, hogy egy dal szólna végig, mint a kávézóban a háttérzene. Ennyi van ebben, nem több. Életem egyik legsilányabb koncertélménye volt.
Idézet
 
 
#4 Valentin Szilvia 2019-02-14 11:35
Idézet - janomano:
És ha már Twin Peaks: a tavalyi Lynch életrajz igazán megért volna egy ajánlót. Furcsa hogy kimaradt.


Nem maradt ki, még olvasom. Nagyon apró betűs és lassan haladok vele. :)
Idézet
 
 
#3 janomano 2019-02-14 10:55
És ha már Twin Peaks: a tavalyi Lynch életrajz igazán megért volna egy ajánlót. Furcsa hogy kimaradt.
Idézet
 
 
#2 Ric$ 2019-02-14 09:28
És tényleg mennyire ilyen volt a buli és az egész! Köszi a cikket Szilvi, nagyon jó volt olvasni! :)
Lábjegyzet: Nekem is beragadt pár dal, pont ugyanígy... Érdekes, mert amikor előzetesen meghallgattam a két lemezt, csak az Unsaid Undone és a The Last First Time maradt meg, és persze a Hell or High Water...
Idézet
 
 
#1 frontiers 2019-02-14 09:19
Úgy lett volna a legszebb, ha Rékasi Károly szinkronénekelt volna hozzá...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.